Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
1973. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vasember I Révész Benjámin hírneve is úgy járt, mint a tavaszi áradás. Nagy robajjal jött, aztán csendben elvonult. Emlegetni se szokta. Száznál is több ember dolgozik gépen a cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben. Fiatalemberek jórészt. Kevés élményük van arról a korszakról. Az ötvenes évekről, mikor Révész Benjamin legendás hírű traktoros volt. — Ma ne csak ezért tiszteljen, ha tisztel valaki. Nekem szerencsém van, mert a feleségétől megszer- zem a korabeli újságokat, fényképeket. Csak egy részét, csak azokat az újságokat, amelyek jártak a Révész-családnak. Címek sorjában: „Révész Benjámin cibakházi traktoros éjjel is vet”; „Hogyan teljesíti tervét Révész Benjámin cibakházi traktoros?”; „Élenjárók”; „Az ötéves terv emberei”; „Kiváló traktoros”. Sok cikk. sok fénykép, Volt országos első, országos hatodik, mindig az élen. Négy esztendeje, a szö- • vetkezet jubileumán egy szeptemberi délelőttön kerestem a párttitkárt. A temetőben volt, koszorút vittek az alapító tagok sírjára. Irodája falán egy nagy tabló van, rajta a tsz kilenc alapító tagjának fényképe. Szinte egyszerre érkezünk Révész Benjáminhoz egy szákár fekete emberrel; Sz. Nagy István alapító taggal. Beszélgetnek. — Jobban lett a papa — mondja Révész Benjamin —, nagyon beteg volt a télen. A papa — Kurucz Antal, a tsz első elnöke. — Béni bácsi csak később került a tsz-be? — Később. De az alapítókat nagyon megtanultam tisztelni. A gépállomások együtt születtek a szövetkezetekkel. Negyedszázados az idén a szövetkezeti mozgalom, huszonöt éve alakultak meg az első gépállomások is. Hét éve szűntek meg. Révész Benjamin már tizennégy esztendeje tsz-tag. — Hamar otthagyta Béni bácsi a gépállomást? Leteszi a szemüveget. — Hét községben dolgozott a gépállomásunk. Még akkor egyik szövetkezet gyengébb volt, mint a másik. A cibakházival meg különösen sok baj volt. 1960-ban a tagok évi átlagjövedelme 6800 forint. A vezetők egy része börtönbe került. Csak néztük a gépállomáson, hogy mi lesz ebből? Hát egyszer jön — ez már hatvanegyben volt — a járási párttitkár. Garáz István, engem keres. Azt hittem pártügyben, mert társadalmi munkában én voltam a gépállomás párttitkára is. Babrál a szemüveggel, nevet: — Meg a tiszaföldvári Petőfi Tsz párttitkára is én voltam. Két helyen egyszerre. Akkoriban ez nem volt egyedülálló. No, elég az hozzá, hogy jön a Garáz elvtárs Kunszentmártonból: beszélgessünk. Semmi akadálya. Egyszercsak előhozza; gondolkozzak azon, milyen párttitkár lenne belőlem a cibakházi tsz-ben. De nem társadalmi munkában, mint eddig, hanem hivatásos pártmunkásként. Azért kapnám a fizetést, hogy a politikai munka rendben menjen a tsz-ben. Hallgatom a Garáz elvtársat, mondom neki: nem kell ezen gondolkozni, én nem megyek. A gépállomást itt nem hagyom. 5 Akkor már a nagyrévi * traktoros brigád vezetője volt Révész Benjamin. — Csuda hajtós brigádom volt. Azt ugyan gondolhatja akárki, hogy én mindenféle embert nem tűrtem meg magam körül. Hogy lettem én jónevű traktoros is? Ügy, hogy mikor én gépre kerültem, akkor a traktorosnak volt segédvezetője is. A traktoros kapta a kereset 65, a segédvezető a 35 százalékát. Nálam más volt a rend. Azt mondtam a segédvezetőmnek: idehallgass, fiam, felezzük-e a pénzt? De jó lenne, Béni bácsi! Rendben van, gyerekem, de én olyat nem ismerek, hogy nem lehet. Amit én meg tudok csinálni, azt másnak is tudni kell. Én sokat elbírtam, de aki mellettem volt, annak is bírni kellett. Nem szerettem az álláspénzt. Ha baj,a volt a gépnek, üzentem a szerelőért. De nem lestem-vártam nyugodtan, hogy majd jön, ha akar. Nem érkezett meg idejében, motorra ültem, akárhol megkerestem, de azt nem köszönte meg. Vasember vált. Vasfegyel- mű ura önmagának, jó vezetője munkatársainak. — A traktorosok énhoz- zám nem azért jöttek, hogy Béni bácsi, ezt nem lehet megcsinálni, hanem azért: megakadtam, Béni bácsi, hogy folytatná? Akkor megmutattam. A pártmunkánk is azért volt sikeres, mert amire mi azt mondtuk a párt- szervezetben, hogy megcsináljuk, az szentírás volt. Ősz ember már a híres traktoros. — Ilyen helyről nem szívesen mozdul az ember. — De csak eljött. Béni bácsi? — El. Kijött hozzám a járási első titkár is... Meg felkeresett az új elnök, Hovod- zák István. Gépállomást ember volt ő is. Azt mondta: „Próbáljuk meg öregkomám, ha belebukunk, belebukunk, de én bizakodó vagyok: ha csak úgy dolgozunk is, ahogy a gépállomáson megszoktuk, fellendíthetjük a szövetkezetét”. \ Az irodán beszéltünk meg találkozót a párttitkárral, az új tehenészeti telepről került elő. — Már elnézést, de gondoltam, hogy előtte még kiszaladok a határba. — Ügy mondják, Béni bácsi mindennap kinn jár a határban. — Hát azért nem. Ha taggyűlési beszámolót írok. az csak leköt, vagy ha egésznapos értekezleten odavan az ember... De máskor mindennap kimegyek a földekre. A határt nagyon megszerettem traktoros koromban. De nem azért megyek ... Az első években volt valami pártügy, szövetkezeti ügy, még úgy mondták nálunk: beszaladok vele a párttitkárhoz. Most már úgy tesznek: majd jön Béni bácsi. Olyan év még nem volt, hogy ne ült volna gépre. Ha csak egy pár fordulóra is. — Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz énvelem gépek nélkül. Na, most már van .a tsz-ben is annyi, hogy többet ér, mint az én valamikori gépállomásom. És milyen tanult fiatalok bánnak velük. Csak mérnökünk kilenc van! — Béni bácsi, most ki a legjobb traktoros a tsz-ben? — Ez már nem olyan egyszerű, mint az én időmben volt. Most úgy mondjuk: ki szánt, ki arat, ki vet a legszebben? Szakosodott mára munka. Ez egyszerűsödött, a pártmunka meg összetettebb. Kérdőn nézek rá .., Erre mondja: — Nem akkor dolgoznak jól, ha mind a kilencvenkét párttag ott van a rendezvényen, hanem akkor, ha mindannyian ugyanazt hangoztatjuk a környezetünkben, amit a taggyűlés kimondott. Nem az a politikai oktatás értelme, hogy sok hallgató legyen, hanem az, hogy jobban megértsék az emberek a politikát, s aszerint dolgozzanak. í A pártmunkáról beszél" getünk, az eltelt esztendőkről. — Én mindig az emberek gondolkodásáról beszélek, ha a pártmunka szóba kerül. — Milyen az emberek gondolkodása ma a cibakházi szövetkezetben? — Hadd mondjak el néhány példát. Ha augusztus közepén toppan be valaki hozzánk, amikor a háztáji krumpli szedés van, akkor azt mondhatja a kívülálló, hű. de önző emberek vannak itt. Körülbelül az a hangulat: mindent félre, csak a háztáji krumpli otthon legyen. Ugyanez van kukoricatöréskor is? Ugyanez. De mondok másik két esetet, öt megye tsz-vezetőinek csoportja jött hozzánk tanulmányútra a napokban. Egyikük, egy Hajdú megyei tsz-elnök elmaradt a csoporttól, becseppent a reggeli megbeszélésünkre. Éppen azt mondták sorban a brigádvezetők: kérik az emberek, hogy kezdjük a munkát már hat órakor. Az esők után sok most a munka. El is fogadtuk az ajánlatot. A megbeszélés végén aztán kérdi ám a Hajdú megyei vendég: hát nálunk ilyesmi is létezik? Szünetet tart a párttitkár, aztán folytatja: — Mondhatok másik példát is. A szövetkezet vezetősége nevében, én terjesztettem be a közgyűlésnek, hogy az idén térjünk át az újszerű javadalmazásra. Egymillió forintot prémiumként osztunk ki — a jövedelem jelentős része —, nem a munkaegységek után. Megszavazta a közgyűlés, pedig tudják az emberek, ha már prémium, abból nem jut mindenkinek, nem egyformán jut mindenkinek. A három esetből melyik a jellemző? Mind. Ilyen a valóság, se nem szebb, se nem csúnyább. Ezért szerettem én meg a pártmunkát, mert ilyen. *f A hírnév olyan, mint a tavaszi áradás. Vadul, rohanva jön, aztán... Nem szabad rá alapozni... Révész Benjamin jól tudja. BORZÄK LAJOS Az észt delegáció a Jászságba látogatott Szombaton a Kunság, tegnap a Jászság vendége volt a tallinni delegáció. A iá- szok „fővárosában”, Jászberényben Semsei Imre, a városi tanács elnöke fogadta a Fodor Mihály megyei tanácselnök kíséretében érkező küldöttséget. A város múltjáról, jelenéről a pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót, utána az észt vendégek a Hűtőgépgyárba látogattak el. Gorjánc Ignác vezérigazgató mutatta be az üzemet. Elmondta többek között, hogy a 6 ezer dolgozót foglalkoztató hatalmas gyárban ebben az évben már 350 ezer hűtő- szekrény készül. Délután a tanítóképző intézetben Andrássy Béla igazgató ismertette az ott folyó oktató-nevelőmunkát, este pedig a jászkiséri Kossuth Tsz vendége volt az észt küldöttség. „A munkásoké a jövő...” Szép munkásünnepünkön minden a munkát zengi, a dolgozókat dicséri. Kezük, alkotókedvük nyomán új meg új sikereket hoznak az évek. Mostanában sokat írtunk kiváló önunüfláskollektívákról. Kevesebbet szóltunk a kiváló munkásokról. Pedig ők a legjobbak, a közösség motorjai. Képeink megörökítették az alkotás, a szebb, a jobb munka egy-egy pillanatát. A törökszentmiklósi gépgyárban dolgozik Nagy Lajos kovács. Brigádja kilencszer érte már el a szociálist címet. Jómaga 35 éve dolgozik kovácsműhelyben, szakmájában. A tűz lángja is kezéhez igazodik Hegesztő a Hűtőgépgyárban Hips István. Nagy öröme van a munka finnepén. Brigádja, a Lenin, ezüstkoszorút kapott, ő pedig Kiváló Dolgozó kitüntetést Egy lány a hatezer martfűi munkásból. Futószalagja most érdemelte ki a szocialista műhely címet. Brigádja aranyérmes. A lány — Zilahi Eszter — most kapta élete első kitüntetését. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett Kovács János is kiváló — a Tiszámén ti Vegyiművekben. Karbantartó lakatos. Éppen a csomagoló automatát kényszeríti pontos, szép munkára. • Szöveg: Sóskúti Júlia Fotó: Nagy Zsolt j
