Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

é SZOLNOK MEG1ES NEPLAT Í9TS. äsöffia 2i 6. strófa WagyssBomfeíií sagátca % feltámadáshoz, aelyem-zászlók akadosäi^ Ifeimbózé faághoz. — Milyen ünnep s hú»- ®ét epy párttitkárnak? — kérdezzük Erdei Sándort, a karcagi Lenin Tsz pártszer­vezetének vezetőjét. — Hajítom a többi után —- nevet föl jóízűen a mun­kára és tréfára mindig kész, magas szikár férfi. Hétfőn elmegyek locsolkodni, kor- tyintunk is egy keveset, ha megkínálnak. Ha ez ember­nek sok ismerőse van egy üveg kölniért egy kisebb fajta hordónyit meg lehet inni ezen a napon. Már akinek olyan jó huzatos gé­géje van. Nem rossz befek­tetés. A szövetkezetnek sem ártana valami ilyesmit ki­találni. — Es a gyerekkori hús- pétjai? — Nahát akkor nagypén­tek reggeltől húsvét-vasár- nap délig csak aludni za­vartak haza a templomból. Ügy 37—38-ban ez sem volt rossz befektetés. Ministrál- tam, és mindenféle temp­lomszolgálatot örömmel vál­laltam. Hát hogy az istenbe ne! Ha az ember megtanult ministrálni, azért már eleve kijárt 1 pengő. A napszám 60— 80 fillér volt abban az időben a földeken. Nagy­miséért 2 fillér, énekes nagy­miséért 4 fillér járt. A ha­rangozást havi 2 pengővel, Pirosodik Húsvét Nagy László, a mai magyar költészet kardos angyalhoz hasonlatos mestere, 1945. tavaszán, húsz évet betöltve, még nem viaskodott azzal a komor gondolattal, hogy „dúlt hiteknek káromkodásból állít­son katedrálist”, hanem olyan felszaba­dultan dalolt — hiszen a felszabadulás esztendeje volt — mint egy fiatal madár, amely ráébredt, hogy gyönyörűen tud repülni. Akkor irta a Pirosodik Húsvét című versét, amelyet megidéztünk ma­gunk elé nagyheti Útikalauznak Szol­nok megyébe. 1—2, strófa síit vesrfífl teséft, pirosodik Húsvét. hamarosan baz&mesyéfe Stoldog leszek Ismét, Kötél mee nem köthet szél vissza nem lökhet aki velem összeveszik; porba höntöröchet ffiatíte as dolgok aaóSa sem változtak. A télnek az idén különösen könnyű volt el­vesze j te ni alig létező hóin­gét, a húsvét is bekövetke­zett íme, mint már több ezer esztendeje, aki ünnep­re haza tart, többnyire bol­dog, és ki akarna összevesz­ni a jóakaraté hazatérők­kel? — F. Paulette, maga 32 éves leányanya, két gyerme­ke van, azt is hallottom, hogy mind a kettőnek más az apja. Tudom, hogy ez éppen nem feltűnő jelenség a cigányok között, de mé­gis nem voltak emiatt kel­lemetlenségei? Nem vágtak sértő szavakat a fejéhez? — Egy fejszét, azt vágott az ember a hátamba, attól vagyok olyan görbe, mint a fa, amelyikbe ménkű csa­pott. Maga csak azért tud­ja, hogy nány éves vagyok, mert belepislogott az ügyészségi idézőbe, ami ott van az asztalon. Különben öreganyámnak szólított vol­na, vallja be. Egy ennek a gyereknek meg a lánynkk az apja, olyan igaz, mint hogy itt áll a putriban. Mi­csoda romnyi voltam én még tíz esztendeje is! Hús­véthétfőn sorba álltak előt­tünk a csávók, mind engem akart először megloeoslnl De nekem csak egy kel­lett. Pont az a részeges ... A végén még a csajait is a nyakamra hordta. Csak tudnám, hol kódorog, beva­salnám rajta a gyerektar­tást... Az a ringyó, nem én! Cigánylányok Szolnok me­gye, 1972. Biztosan boldogabb asszonnyá nőnek fel, mint F. Paulette Hon («sülét készül 3. strófa ManresOtöriSk: áiofc szeget kalapáltok. Estem ellem készülődtök, ácsok és kovácsok. — Mi ellen készülődik i Hátai Ferenc bátyám? — Amint láthatja, épp egy cellulóznyárfa-törzs el­len, lehántolom, le én, kö­nyörtelenül, mert most épp­erre van szüksége a Nagy­kunsági Erdő és Fafeldol­gozó Gazdaság kisújszállási részlegének. Sürgős. Azt mondják exportra megy. — Képzelje el, hogy 1940. évvel korábban él, és nem Kisújszálláson, hanem Je­ruzsálemben. Megparancsol­ja magának a főnök, hogy azonnal ácsoljon össze ke­resztbe két gerendát, mert szükség van rá sürgősen, egy ács fiának kivégzéséhez, akiről maga biztosan tudja, hogy egyenlőséget hirdet, betegeket gyógyít, öt ke­nyérből öt ezret tud csi­nálni, és a nép rajong érte. Vállalná-e a munkát, ha mondjuk még célprémiumot is ígérnének? Rátái szaktárs kezében hosszú percekre megáll a hántolókés: — Kérem, én tíz eszten­deje nem voltam templom­ban, akkor is csak egy es­küvőn. — Vállalná a keresztácso- lást, vagy nem vállalná? — Nézze, ha egyszer uta­sítás... De nem. Nagyon meg kéne gondolni. Nincs időm. Exportra megy. „. 4—5. sírófa a fújtatást 4 pengővel do­tálta a plébánia. (Az utób­bit azért ilyen sokkal, mert az az orgona bődületesen kajálta ám a levegőt.) Tud­ja, mit jelentett ez a pénz egy magamfajta proligyerek­nek? Még templomi zászló cipelésére is vállalkoztam a körmenetben. Na, az igaz, hogy hamarosan másfajta zászló alá álltam, úgy lát­szik nem fogott rajtam az egyházi nevelés. Húsz esz­tendeje vagyok párttitkár egyfolytában, ebből az utób­A párttitkár emlékezik bi tizenkettőt itt a Lenin Tsz-ben húztam le. Tán csak nem csináltam olyan rosz- szul, ha még nem zavar­tak el. Milyen ünnep a hús­vét? A mienk. Minden ün­nep a mienk, amikor a munkában elfáradt embe­rek kipihenhetik magukat. I tott húsz éves, de minthogy a szolnoki Élelmiszer Kisker 47. számú húsboltjának a helyettes vezetője, feltétle­nül szakképzett hentes és mészárosnak kell lennie. Te­hát sok állat hóhéra volt bizonyára. Milyen érzés ez? — Három évig marhák, sertések, birkák leölése volt a feladatom a kiskunfélegy­házi vágóhídon. Tanulóko­romban egy borjú letagló- zása volt az első ilyen jel­legű megbízásom. Sose fe­lejtem el. hogy elhályogoso- dott a szelíd, fényes szeme, hogy remegni kezdtek a lá­bai, amikor a homlokára sújtottam. Bizonyisten, meg­sirattam. Aztán a mester vigasztalásul adott egy ki­lónyit a húsából. A pörkölt már nagyon jól esett. Az ilyen hóhérmunkának van értelme. Ezen a héten olyan 40 mázsa sertés-, tíz mázsa marhahúst, 5 mázsányi kö­tözött és parasztsonkát, 300 kiló frissen vágott csirkét árulunk itt a Ságvári kör­úti üzletben. Kár, hogy bá­rányt nem kapunk. Fogadni fseogeteg äc Nagypéntek: habos vte működik a hóhér. Jézus? meghal bűnösökért* jószagú ringyókért. Feketédnek felhők, böjtölnek a bendők, harangnyelvek megbénulnak, szólnak fakereplők. Lecsap a báré — Eszik Imre, ön, ha jói látom nem sokkal múlhat 7. sírófa Hím {»fedik a tojás (Nagy Zsolt felvételei) Alkony atkor festek, piros tojást, kéket, borozhatva megköszönünk égi üdvösséget. —- Éva, maga tojást is fest, nemcsak a nagyapa műhelyében írókázik? Kun­gazda Éva azazhogy Ör- lős Sándorné, Kántor Sán­dor unokája, megrázza fé­nyes, sötétszőke haját a ke­rámiadíszei udvarba virág­szirmokat sodró tavaszi szél­ben: — A hímes tojás hoz­zátartozik a húsvéthoz, csak a családnak csinálom. Tet­szik maguknak? Tetszett. Ügyis mint a csí­rázó élet és a termékeny­ség réges-régi szimbóluma. 8. sírófa *a venttti ingét, pirosodik Hús vét hamarosan hazamegyek, boldog leszek ismét e e e Hiszem, hogy egyszer mindenki hazatalál. 8a»bé Snnm nKapcsobuk a Hungária Körutat».” (?!) Ebben a közleményünk­ben két kiejtési fertőző góc­ról szólunk. A címül idézett nyelv: fői-mában rejtőzik egy súlyos kiejtési hiba. A rádió sportközvetítéseit hall­gatók nem kis bosszúság­gal vészük tudomásul, hogy a riporter, illetőleg a ri­porterek ajkán a körút összetételben szereplő kör főnév ö hangját hosszú ö-vel ejtik, s nemcsak a mással hangzók előtt (kör­höz, körtől, kör), hanem ezektől függetlenül ilyen szóalakokban is: körút (kőrút), körön (körön) kör (kör) stb. Ez annál is in­kább sajnálatos, mert több ezer ember hallgatja a köz­vetítéseket, s így a ripor­ter következetes hibás ejté­se igen sok hallgató fülét fertőzi, illetőleg a hibás ej­tés beidegződését segíti elő. Sajnos, egy-egy magyar hang időtartamának helyte­len irányú módosulása elég gyakori ezekben a sportköz­vetítésekben. Természetesen arról is szólnunk kell, hogy a soprt- riporter igen nehéz felada­tot vállal. A gyorsan pergő eseménysorozatra nagyon oda kell figyelni, meg kell gyorsítani beszéde tempóját is. Ebben a felgyorsult tempóban lazább, elnagyol­tabb lesz egy-egy hang ki­ejtése. Mivel igen nehéz akusztikai körülmények kö­zött hangzik el a közvetí­tés, a fel-fel erősödő zaj­ban sajátosan formálódik a riporter hangsúlyozása is. Mindezt megértjük, de még ilyen helyzetben sem sza­bad a magyar nyelv hang- súlyviszonyaitól eltérő mo­doros hangsúlyformákkal él­ni. Különösen gyakori mo­dorosság a mondatvégekre csúsztatott hangsúllyal való éles, illetőleg a mondatok dallamának természetellenes formálása: az utolsó szó­tagot mindig erősebb hang­súllyal és felszökő hangma­gassággal emelvén ki a ri­porter, bizonyos természet- ellenes kunkorítás zavarja meg a hallgatókat. Ez a modoros hanglejtés különösen jellemzi a vasút­állomásokon szolgálatot tel­jesítő bemondók, informá­cióközlők beszédét. Ez a másik kiejtési fertőző góc. Itt is több ezer ember hall­gatja a hangosközléséket, és nem mindegy, hogy fülünk helyes kiejtési formákat, vagy helytelenségeket hall napról napra. Két szélsősé­ges hiba jellemzi a közlők beszédét. Vagy túlartikulál­nak, túlhangsúlyoznak, s szinte minden szótagot a közlésben külön hangsúly- lyal látnak el, vagy az úgy­nevezett szótagnyelés jel­lemzi közlésüket. Gyakori a betűejtés is, s még gyako­ribb a felgyorsult tempóval való élés. Legtöbbször hi­bás a mikrofon is. A közlő hibás beszédét, helytelen ki­ejtési formáit, a túlságosan nagy erővel bömbölő hang­szóró még inkább felnagyít­ja. Azok, akik érzékenyek a nyelvi hibákra és szeretik anyanyelvűket, szinte fizi­kai fájdalmat éreznek a hi­bák hallatára. Az állomásokon szolgála­tot teljesítő bemondóknak tanfolyamokat kellene vé­gezniük, s a valóban alap­vető beszédtechnikai isme­reteket meg kellene szerez­niük. A Magyar Nyelv Hete alkalmából ezek a gondola­tok foglalkoztatják azokat az embereket, akik a min­dennapi élet „nyelvrontásai” mellett nem mennek el szótlanul. Én se megrovás­ként, csak szerény tanács­ként fogalmaztam meg cik­kemet. Dr. Bakos József Nemzetközi Ifjúsági -Nap Hazánk — és valameny- nyi szocialista ország — külpolitikájában sarkalatos törvény a függetlenségü­kért, szabadságukért küz­dő államok megsegítése, önzetlen támogatása. Szo­lidaritásunk, cselekvő együttérzésünk jegyében ünnepeljük minden eszten­dőben április 24-ét, a gyarmati ifjúság — a múlt év óta a nemzetközi ifjú­sági szolidaritás — napját. Tisztelettel és elismerés­sel gondolunk ezen a na­pon Mozambik és Angola ifjaira, akik szűnni nem akaró lelkesedéssel, izzó hazaszeretetüktől vezérel­ve, szállnak szembe a por­tugál gyarmatosítókkal. Leplezetlen az örömünk, hogy Angolában — a fel­szabadított területeken — már a hazafiak által irá­nyított közigazgatás mű­ködik, megalapozva a maj­dani független, szuverén állam magvát. Tíz esztendővel is több, hogy Fekete-Afrika tekin­télyes hányada felszaba­dult a gyarmati igából. Nem titkolt aggodalom­mal szemléljük azonban, miként folytatódik a fehér telepesek terrorja Rhode­siában és a Dél-afrikai Köztársaságban. A két faj­üldöző rezsim sok millió négert kényére-kedvére ki­zsákmányol : az őslakosság számára a legelemibb sza­badságjogokat sem bizto­sítja. Mind harsányabb azonban a tiltakozás az emberi jogok semmibe ve- vése ellen. S a megmozdu­lások élén fiatal., képzett hazafiak állnak, akiket semmiféle terror nem ké­pes megfékezni. Bár az amerikai csapa­tok — a hajdani kolonia- listák utódjai — eltávoz­tak Dél-Vietnamból, a fegyverszüneti egyemény- nyel korántsem szűnt meg a függetlenségért vívott küzdelem. Thleu rendszere ellen, az amerikai befolyás megszüntetéséért állnak ma is fegyverbe a vietna­mi fiatalok tíz- és tízez­rei, hogy mielőbb megva­lósuljon hősi harcuk cél­ja, a szuverén, semleges Dél-Vietnam. Kambodzsá­ban folytatódik a háború: a népi erők zászlai alatt aratnak újabb és újabb győzelmeket a hazafias érzelmű ifjak. Jóllehet La- oszban is érvényben van a fegyvernyugvás, a po­litikai rendezés — akár­csak Dél-Vietnamban még hosszú és állhatatos helytállást követel a népi erőktőL Amikor üzemeinkben; oktatási intézményeink fa­lai között április 24-én megemlékezünk a nemzet­közi ifjúsági szolidaritás napjáról, a volt gyarmati országok fiataljainak nagy­szerű helytállásáról, győ­zelmeiről, jóleső érzéssel elmondhatjuk: mindazok­nak a pártját fogtuk és fogj ült, akik a kizsákmá­nyolás nélküli, szabad éa független jövőért csatáztak és csatáznak, igaz ügyük diadaláért harcolnak. gy, ÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom