Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
1973. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Sólyom László: Tehetséges kislány F önt a Szabadsághegyen, a Vörös Csillag Szállóval szemben állt a parkírozó autók között, egy mustárszínű sportkocsinak dőlve. Dús, szőkére festett haját hátradobta, arcát a nap felé fordította. A legvalódibb szarvasbőr kabátja nyitva, alatta a legvalódibb pulóver feszült, a legvalódibb testek egyikén. Férfiszemem megakadt, sőt — mit tagadjam — meg is pihent rajta. De csak éppen hogy, mert ahogy pillái alól észrevett, rám nyitotta a nagy, sárga tekintetét és elmosolyodott. Zavartan körülnézek, hátha nem engem illet ez a villanás, amely gúnyos, vagy kacér, vagy ... — Csókolom — villogtatja rám ekkor egészséges fogsorát. A középső kettő szétálló lapát, de nem csúfítja. — Nem tetszik megismerni? — Nem tetszem — próbálom visszaadni gúnyos hangsúlyát. — Szül. Kozár Magda — dalolja — Édesapámmal tetszett együtt járni. — Affektálva teszi hozzá: — Suliba. — Ó, persze, persze ... — ütök a homlokomra, majd a „letetszikezett” jogán a kezem nyújtom. (Inkább azért, mert az arcom előtt hadonászó ujján a kérkedve mutogatott karikagyűrű apró és a kísérő gyűrű nem egészen apró brilljein megtörő napsugár a szemem szurkálja.) Nem soká tart a kézfogásunk, mert ő valami nagyon fontosat közöl velem, az ujját is billegeti hozzá — fenyegetőn. Igyekszem értelmes arcot vágni, és bólogatok, pedig nem értem egy hangját sem. mivel a harmadik kocsi kegyetlenül túráztatja motorját Eltart ez a játék néhány percig, (vagy csak másodpercekig?) pontosan, annyi ideig, amíg emlékezetemben lepereg a film. Tavaly ilyenkor fölkeresett Kozár Pál, bizonyos bolt vezetője, akivel négy elemit és négy gimnáziumot együtt „nyomtam le”. Magával hozta kislányát akivel kölcsönösen kezit- csókolomot köszöntünk egymásnak. Néhány sablonos mondat után „őszintén szólva” kibökte, hogy „magyarán mondva” protekcióért jött hozzám. Próbáltam egyből szabadkozni, de ő hunyorítva legyintett. Sóhajtva megadtam magam, hagytam hadd mondja, hiszen amióta újságban kinyomtatják a nevemet, nem lep meg a mellemnek szegezett legfurcsább kérdés és kérés sem. Most is megadással vártam hát, amíg egykori osztálytársam fölsorolta egyetlen gyermeke érdemeit és értékeit, majd rátért a lényegre. — Tudom, neked egv szavadba kerül — ütötte meg végre fülemet az egyhangú zümmögés után a tagolt szónoki fölszólítás —, és ez a szegény gyerek bent van az egyetemen! A szegény gyerek, az atyai érvelést alátámasztandó, egyidejűleg a tükör előtt gyakorolt szende mosollyal bűvölt, szemhéja alól. — Hát kérlek, ez nem egészen úgy van, ugyanis... — kezdem a magyarázkodást, de amikor látom, hogy Zárkó (közben eszembe jutott, így hívtuk a suliban) a lányára pislog: „Nyugi, hadd beszéljen!”, fordítok a szövegemen, és megkérdezem: — Melyik egyetemre akar jelentkezni? (Így könnyebb lesz megértetnem velük, mért épp oda nincs protekcióm.) — Azt teljesen rád bízzuk — dobja oldalt a fejét nagy szerényen Kozár Pál, s a kislánya szaporán bólogat, hogy „bizony, bizony, nem vagyok én olyan válogatós, mint amilyennek kinézek”. — Nem értem — tátom el a számat. És csakugyan nem értem. — Tetszik tudni — szólal meg most hangosan is a „szegény kislány” —•, bennem még nem alakult ki pontosan, vagyis ... — Vagyis — veszi át a magyarázkodást az apa — magunk között szólva — nevet és kacsintgat és bizalma jeléül közelebb húzza hozzám a székét. — Ma az érettségi, az semmi. Az ma annyi, mint a mi időnkben a négy elemi. — Avval legföljebb beállhatok apuékhoz a pult mögé, vagy leülhetek egy íróasztalhoz penészedni bagóért — jön meg a kislány hangja. — Bocsánat, de valami elképzelése csak van. Ha nem is hivatásérzet, de... szóval... Ej no, hiszen mégse mindegy, hogy valaki ügyvéd lesz, vagy orvos, vagy mérnök! — Tetszik tudni amikor kicsi voltam, mindig azt mondtam, hogy „kajauznéni akajok lenni” — gügyögi Kozár Magda —■, de azóta a „kajauznéni” kiment a divatból. Hehehe... — Hihihi! — helyesel neki az apja, és kérdezi a tekintetével, hogy mit szólok ehhez a szellemességhez. — Hát igen — mondom mély meggyőződéssel. —- Szóval — szól helyeslésemtől bátorítva Kozár Pál őszinte szóval — a matematika nem a legerősebb oldala, a vért nem bírja, a nyelvekhez nincs kimondott érzéke, de egyébként rendkívül tehetséges, és... és — mint mondtam — nekünk mindegy. Ahova neked jobb a kapcsolatod. Magda tud alkalmazkodni. — Az nagyon fontos, de előbb le kell érettségiznie. Milyen lesz az érettségi bizonyítványa, kedves Magda? — Há-át — kezdte válaszát a kislány — tetszik tudni, ugye ... — Tőled megkérdezte valaki a lapnál, hogy milyen volt az érettségi bizonyítványod? — segíti lányát az apa. — Felesleges ezen vitatkoznunk! Az érettségi eredménye az első lépés, a felvételi vizsga sikere a második ... — Értem — bólint sokat- mondóan volt osztálytársam, és föláll. — Pedig nagyon bíztam benned. — Nézd, Pali, döntse el a kislányod, hogy hova akar menni. Jelentkezzen, tegye le a fölvételit, és majd annak az eredményétől függően meglátjuk, mit csinálhatunk. — „Meglátjuk!”, „Mit csinálhatunk?”! — Csalódottan csóválja a fejét Kozár Pál. — Akár egy hivatalban lennénk. Bezzeg, ha te eljössz hozzám, nincs az a hiánycikk amit én huszonnégy órán belül, nem teremtek elő neked, vagy akárkinek a régi srácok közül. — Sajnos barátom, egyetemi helyeket nemhogy én, de maguk a professzorok, sem tartanak a pult alatt. — Elhiszem — mondta volt osztálytársam. — Ha te mondod, elhiszem. Az előszabában értem utol őket Szerencsére zárva volt az ajtó. Amíg il- lesztgettem, forgattam a kulcsot megpróbáltam menteni a felújult barátságot. — Az ilyen szép kislány legrosszabb esetben férjhez megy. — Okos ötlet — nevetett rám a kislány nem egészen kislányosan, inkább hárpiához illő vicsorgással —, méltó egy újságíróhoz. — Aztán kihúzta magát, és rám fújt nagy önérzettel: — Majd férjhez megvek, ha akad olyan, akit szeretek. M ost itt állunk szemben egymással. Szótlanul mosolyog, kicsit gúnyosan nagyon fölényesen. — Én vártam, hogy jelentkezzen — mondom, hogy mondjak valamit — Apu azt mondta, ha valaki nem exponálja magét igazán az emberért, akkor úgyis hiába. — Meg sem próbált jelentkezni? — Nem. Még érettségi előtt megkérte a kezem Pubi. — A szálló felé bök az állávaL — Tetszik ismerni? — Ó, hogyne — mondom tekintetét követve némi meglepetéssel, és mielőtt megakadályozhatnám, kiszalad a számon —, ő is velünk járt suliba, eggyel följebb. —- Most hallom csak, mit mondtam, sietve javítani szeretnék: — Fontos, hogy szeressék egymást. — Hát igen... — helyesel szül. Kozár Magda. — Én nagyon szeretem őt — és vallomását aláhúzva őszinte érzéssel simogatja a kocsit. MÉSZÁROS LAJOS MONOTÍPIÁJA SZENTI ERNŐ RAJZA Könyvespolc Gondad, Joseph (1857—1924): Nostromo Európa Kiadó 1973. A nagy angol írónak ez a regénye eredetileg 1904-ben jelent meg. s sok kritikusa szerint a legidőtállóbb, legjelentősebb műve. Színhelye és egyik fő szereplője — a Costaguana név alá rejtett dél-amerikai ország, ahol a spanyol hódítás és a 19. századi nagy latin-amerikai forradalmak után egymást váltják a diktátorok, katonai puccsok, korruptnál korrup- tabb kormányok. Az ország fcefld van emigránsokkal, ezekből az ide vetődött, esetleg nemzedékek óta itt élő angolokból, olaszokból, spanyolokból, meg néhány belföldi arisztokratákból kerülnek ki Conrad hősei. A cselekmény fő vonala egy ezüstbánya körül forog, melyet Charles Gould apjától örökölt, s kihasználva a politikai stabilitás egy rövid időszakát, szenvedélyes energiával és amerjkai tökével valóságos országos nagyhatalommá fejlesztett. A címszereplő, Nost- romo, volt olasz tengerész, pompás, bár hiú ember, akkor jut fontos szerephez, amikor egy újabb katonai puccs miatt sürgősen biztonságba kell helyezni a bánya már kitermelt ezüstkészletét Miközben az egyik lázadó tábornok hajói már közelednék a város félé, Nostrom© egy kis dereglyén biztonságba helyezd az óriási kincset, majd életveszélyes futárszolgálatra vállalkozva megmenti a várost. Közben azonban mindenki azt hiszi, hogy a kincs elveszett, és Nostromot megszédíti, majd végzetébe viszi a lopott vágyón. Bogyay Géza: Vállalati munkajogi kézikönyv Közgazd. és Jogi Kiadó 1973. A kézikönyv az alkotmányban és a Munka Törvénykönyvében meghatározott alapelvek ismertetése, a fogalommeghatározások, az általános szabályok összefoglalása és a szakszervezetek munkajogi szerepének ismertetése után a munkaviszony fogalmával és formáival, létesítésének feltételeivel, módjával, a munkaszerződéssel és az alkalmazást követő intézkedésekkel foglalkozik. Ismerteti a munka- feltételekre és a munkavégzés biztosítására, a munkaidőre és pihenőidőre, a szabadságra, a munka díjazására, a munkabéren felüli juttatásokra, a munkaszerződés módosítására vonatkozó jogszabályokat. az anyagi és fegyelmi felelősséggel kapcsolatos tudnivalókat stb. A szerző az előző kiadás szerkezetét fő vonalaiban változatlanul hagyta, de az egyes feiezeteken belül az anyagot jelentős mértékben átdolgozta és bővítette, részletezőbbé és rendszeresebbé tette, Puha szelekbe Hordd csak hordd a venyigét girbe-gurba rőzsecsomókat hordd csak hordd hajlott hátadon halmozz kévére kévét megroggyan térded bár a sárban csizmád is szárig besüpped kalapod táncolva gurul szétmosott töltésoldalon inged elázott mint a füvek gyöngyház-vízcseppek gombolódnak szakállad három hete sarjad ó Krisztus-hitű rőzsehordó hordd csak hordd a venyigét emeld csak emeld a rőzsét sírnak a gátak követ is emelj csak sárga homokzsákot teríts csak alufóliát hajszálerekkel a vizek futnak a gáton gát alatt a barna hullámok között összeroskad ez a föld Emelj csak rőzsét venyigét követ ásót és homokzsákot emeld a lábad a kezed indulj csak megint egyedül s ne figyeli rá a gát alatt kigyul korai örömünnep zászlók, nóták és tűzszerszámok csíkjai harsányan lobognak bennük már ez a győzelem bevégeztetett mint a reggel te csak hordd a' rőzsek évéket vannak alattomos vizek láthatalanok mint a hajnal ha elfáradsz ki áll elébük ki feszíti meg derekát nekidöntve minden vizeknek Te nem ülhetsz le ünnepelni dal nem lopakodhat szádra csak a régi hajóvontatók szelíd szomorú járom-dala ej uh nyem ej uh nyem ez a kéve még átkívánkozik máshova nem nyúlhatsz addig homlokodhoz ha kimarta is a verejték nem melegedhetsz tüzeiknél nem kezdhetsz száraz vacsorádhoz neked még nincs itt ünneped nincs éjszakád szeretőd ágyad a gát van oldalán vizekkel alattomos hajszálerekkel és rőzsék száraz venyigék kövek megdermedt homokzsákok ásók lapátok deszkaszálak hordd csak hordd a köveket emeld csak emeld a kévét ej uh nyem ej uh nyem ej uh amíg csak mozdul a karod azokért akik odalenn már szemlesütve ünnepelnek s nem látiák lábuk alatt fehéren sündörös a tócsa te látod te lépsz te emeled vállaidon a lehetetlent de legalább te megoróbáltad és néha már a szándék is elég hogy legyen jogod megtörölni puha szelekbe tenvered Bényei József Mihail Iszakovszkij: Egy vöröskatona árjánál Vándor! mindegy, hová sietsz, pár percig állj meg itt: hős nyugszik itt hullasd reá a hála könnyeit. Mindegy, mi vagy: bányász, halász földmíves, vagy művész: legjobb barátod nyugszik itt. úgy gondolj rá. míg élsz. Teérted s értem adta ő életét, mindenét: meghalt, hogy élhessen tovább a haza és a nép. d
