Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. áprftte 13. Az iparirányítás űj rendszere a szovjet iparban A lengyel—magyar barátság hétköznapjai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke éppen egy I hónappal ezelőtt, március 15-én járt a Lengyel Népköztársaságban baráti látoga­táson. Képünk a két ország párt és kormánya vezetőinek tanácskozásáról készült. I Amikor két évvel ezelőtt Lengyelország­ban imertté váltak az 1971—75-re szóló ötéves terv termelési, beruházási, bérpo­litikai és szociális vonatkozású előirány­zatai, a külföldi szakemberek egyszerre felszisszentek. A nyugati kommentátorok elképzelhetetlennek tartották, hogy a be­ruházások nagymérvű felemelésével egy- időben a korábbinál lényegesen gyorsab­ban lehessen növelni a lakosság élet- színvonalát és olyan szociális programot végrehajtani, amely gyökeres változást hoz a munkásság ellátottságában. Azóta bebizonyosodott, hogy a lengyel párt- és állami vezetés nemcsak meré­szen, hanem megalapozottan és előrelá­tóan tervezett. Az öt évből kettő telt el, az előirányzótoknak azonban majdnem a fele, körülbelül 46 százaléka megvaló­sult, lényegesen több tehát, mint ameny- nyit ezen időarányos részre terveztek. A lengyel párt- és állami vezetés két évvel ezelőtt külön kéréssel is fordult a mun­kásosztályhoz. Arra hívta fel a dolgozó­kat, hogy terven felül 20 milliárd zloty értékű ipari fogyasztási cikket állítsanak elő, hogy az árualap növekedése lépést tarthasson a keresetek emelkedésével és a zloty vásárlóértéke szilárd maradjon. Az adatok szerint ez a felhívás is vára­kozást meghaladó eredményeket hoz: a terven felül előállított ipari fogyasztási javak értéke jóval 30 milliárd fölött lesz. Előrebocsátva ezeket az adatokat, em­lékeztessünk arra, hogy hazánkban Len­gyelország nevének említésekor szinte mindenkiben a két ország történetének múltbeli emlékei, kölcsönösen a sajá­tunknak vallott államférfiak nevei, a két nép közös sorsfordulói, forradalmi sza­badságharcai váltanak ki rokonszenvet, testvéri érzelmeket. A magyar—lengyel barátság azonban természetesen nemcsak ünnepnapokat ismer, hanem a hétközna­pok teremtő, dolgos prózáját is tartal­mazza. Amióta mindkét országban néphatalorrj van és a szocializmus éoítésén munkál­kodunk, elmondhatjuk, hogv a hagyo­mányokra támaszkodó testvériséget és barátságot nagvon is gyümölcsöző tarta- lommmal töltjük ki. A magyar—lengyel gazdasági, műsza­ki-tudományos együttműködés részben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 25. ülésén elfogadott komplex fejlesztési programján, részben a közvetlen érdeke­ken alapul. Kapcsolataink valamennyi fontos ágazatát hosszúlejáratú és idősza­kos államközi szerződések szabályozzák. Az utóbbi két esztendőben kapcsolata­inkban egyre inkább a legkorszerűbb formákat keressük. Fejlődnek a hagyo­mányos formák is — árucsereforgalmunk például az idén megközelíti a 300 millió rubel értéket —•, s mindinkább előtérbe kerül a népgazdasági termelés szakosí­tása és a termelés kooperációja. E kapcsolatok „operatív szervezője”, a magyar lengyel gazdasági együttműködé­si vegyesbizottság utoljára 1973. január­jában ülésezett, és fogadott el munka- programot. Főbb előirányzatai: előkészü­letek az 1976—80. évi tervkoordinációra, gépipari egyezménytervezet az elektro­nikai gyártmányfejlesztésre, együtt­működés a járműiparban, a már meglévő szerszámgépgyártási kooperáció kiterjesztése, megállapodás 1980-ig a szintetikus szálak gyártásának szakosítá­sában és kölcsönös szállításában. A meg­állapodások az egész népgazdaságot át­fogják. A részletek közt például olyan figyelemre méltó elgondolások vannak, hogy a magyar fél kooperál a „Fiat— 126—P” típusú lengyel népautó előállí­tásában. Ilyen példákat oldalakon át lehetne sorolni. Helyette egy másik igen fontos „csereterületet” említünk: a szellemi energiák összekapcsolását. Mind gyako­ribb, hogy a két ország tudományos ele­iének kiválóságai közvetlen eszmecseré­ken adják át egymásnak kutatásaik ered­ményeit. Legutóbb például március ele­jén hatvan lengyel tudós, akadémikus, a felsőoktatás, az ipar, a kutató intézetek képviselői érkeztek hazánkba, valameny- nyien a villamosgépgyártás, az energia­elosztás, az elektrotechnika magasan kvalifikált szakértői. Ez alkalommal Budapesten és Miskolcon 26 előadás és konzultáció keretében cserélték ki ma­gyar kollégáikkal legújabb kutatásaik ta­pasztalatait, eredményeit. E sorok kezdetén a nyugati kommen­tátorok két évvel ezelőtti baljós elem­zéseit idéztük a lengyel gazdaságról. A lengyel dolgozók azonban példásan helytállnak és alkotó munkájuk nyomán népgazdaságuk gyorsan fejlődik. C. Tóth Béla Levélváltás után Együttműködés a világűrbdn Kuznyecov, az APN pári­zsi tudósítója nyilatkozatot kért F. J. Dennis-től, a fran­cia. országos űrkutatási köz­pont elnökétől, a szovjet— francia együttmŰKödés jelen­tőségéről­— A Lunohod—2 sikeres eljutattása a Holdra — mon­dotta a többi között a francia űrkutatási szakember — is­mételten bizonyítja, hogy a szovjet kozmikus tudomány és technika jelenleg magas szinten áll. örülünk annak, hogy a szovjet—francia ba­ráti kapcsolatok lehetővé te­szik, hogy mi franciák is részt vehessünk egy ilyen ér­dekes kísérletben. A szovjet—francia űrkuta­tási együttműködés jelenleg a fejlődés új szakaszába ju­tott Az elmúlt években alap­jában csak közös programok kidolgozásán fáradoztunk, de 1971-től kezdve megkezdtük az összeegyeztetett tervek gyakorlati megvalósítását is. Az Arcad program kereté­ben, az Oreol szputnyik fel­használásával, átfogó fizikai kísérleteket végeztünk a vi­lágűrben. Tanulmányoztuk a földi atmoszféra felső réte­geinek fizikai jelenségeit va­lamint az északi fény termé­szetét. A szputnyikok segít­ségévelvégzett méréseken kí­vül az Arcad-programba be­letartoznak a földi ionoszfé- rikus megfigyelések, ame­lyekben több ország geofizi­kai és ionoszférikus obszerva­tóriuma vett részt Tavaly április 4-én a kü­lönféle típusú napelemeik ha­tékonyságának megvizsgálá­sára — a Molnyija—1 táv­közlő szputnyikkal egyidejű­leg — szovjet hordozó raké­tával magas pályára vezérel­tünk egy MAS típusú francia technológiai rakétát­A tavaly június 29-én fel- bocsátott Prognoz—2 szovjet automata állomás olyan mű­szert vitt magával, amelynek segítségével — szovjet—fran­cia vállalkozásban — tanul­mányoztuk a kis energiájú részecskéket, a neutronokat és a Napból származó gam­ma-sugarakat. A francia szak­emberek hálával tartoznak szovjet kollégáiknak, amiért lehetővé tették számukra a holdkőzet tanulmányozását. A kőzetet, mint tudjuk, a Luna—16 és a Luna—20 hoz­ta a földre. A francia köz­pont nemrég újabb holdkő­zetet kapott tanulmányozásra. Sikeresen fejlődnek kap­csolataink és együttműködé­sünk a kozmikus meteoroló­gia területén is. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet Miniszter­tanács — mint ismeretes — határozatot hozott, hogy a következő két évben az egész szovjet ipart a két- és háromlépcsős irányítási rendszerre kell áttéríteni. A határozat lényegében vég­rehajtási utasítás egy olyan átszervezéshez, amely való­jában 1965-ben, a gazdasá­gi reform bevezetésekor kez­dődött, amikor megszüntet­ték a területi irányító csúcs­szerveket, a népgazdasági tanácsokat, s ezzel az ipar- irányítást a területi elvről az ágazati elvre építették át. A legutóbbi — XXIV. — pártkongresszus tovább lé­pett: tervbe vette az ágazati főhatóságok (igazgatóság, tröszt, főigazgatóság stb.) megszüntetését és ezzel a minisztérium közelebb hozá­sát a termelőüzemekhez. A szénbányászatban pél­dául a bányaüzemek koráb­ban igazgatóságoknak az igazgatóságok nagyobb terü­leteket összefogó trösztök­nek a trösztök esetleg még főiagazgatóságoknak voltak alárendelve. Az átszervezés után a minisztérium (1 lép­cső) és a bánya (3 lépcső) között (2 lépcsőként) egyet­len közvetítő maradt a bá­nyakombinát, amely az ipa­ri egyesülés egyik formá­ja. A párt- a kormányhatáro­zatban oly sokat emlegetett ipari egyesülésekre, az új irányítási rendszerben fon­tos feladat hárul mert a háromlépcsős struktúrában ezek jelentik azt a láncsze­Sikeres látogatás Péter János külügyminisz­terünk szerdán befejezte hat­napos hivatalos told ói látoga­tását. A japán főváros poli­tikai és diplomáciai köreiben általános a vélemény, hogy a magyar külügyminiszter lá­togatása sikeres volt. A látogatás elsőrendű cél­ja az volt, hogy kölcsönösen megvizsgálják a kapcsolatok rendszeresítésének és gyara­pításának lehetőségeit. Japán kormánykörökben az a vé­lemény, hogy ez teljes mér­tékben sikerült. A hivatalos és a nem hivatalos eszme­cserék alkalmával mindkét fél egyetértett abban, hogy a két ország politikai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tainak erősítése hasznára vá­lik nemcsak Magyarország­nak és Japánnak, hanem a békés együttélés politikájá­nak megszilárdításáért küz­dő egész emberiségnek. A látogatás pozitív kime­netelét eleve biztosította, hogy már kezdetben kiderült, mindkét fél egyetért abban, hogy a kapcsolatok erősítése közös érdek. A japán veze­tők nemcsak abban értettek egyet Péter Jánossal, hogy kedvezőek a viszonyok a kap­csolatok gyarapításához, ha­nem abban is: eljött az ide­je annak, hogy keressék a kapcsolatok szélesítésének új lehetőségeit és kiterjesszék azokat olyan területekre is, mint az ipari, a műszaki és a tudományos együttműkö­dés, Ezt a célt is szolgálja a met, ahol a termeléssel kap­csolatos összes gyakorlati kérdéseket eldöntik De ak­kor mire szolgálnak a mi­nisztériumok? Csakis ebben a leegysze­rűsített alsó- és középfokon maximálisan koncentrált rendszerben válik lehetővé, hogy a minisztériumok be­töltsék elvi irányító hivatá­sukat, s az ágazati fejlesz­tés legfontosabb elvi kérdé­seire, a tudományos-műsza­ki forradalom végrehajtásá­ra összpontosítsák figyelmü­ket. Az olyan, viszonylag egy­nemű termelési ágazatok esetében mint a gépkocsi- gyártás, a koncentráció ma­gasabb foka is elérhető, a kétlépcsős struktúra kiala­kításával, amelyben a válla­lat csak a minisztériumnak van alárendelve. A legjobb példa erre a Kamaz, amely a világ legnagyobb teher­autógyára lesz. Ez a gyár, mely közvetle­nül a szovjet Gépkocsiipari Minisztérium alárendeltségé­be tartozik majd, tulajdon­képpen negyven különféle termelőüzemet egyesítő, óri­ás vállalkozás, amely többek között saját motorgyárral, szerszámgyárral, öntődével és hőerőművel rendelkezik, vagy zömmel „házon belül” oldja meg a teherautókhoz szükséges alkatrészek gyár­tását és szerelését. Adott esetben minthogy az összes üzemeket egy 30 négyzetki­lométeres területre összpon­tosították a szállítás is sok­kal egyszerűbb. két külügyminiszter áltál aláírt kulturális megállapo­dás, készségét nyilvánította a kapcsolatok elmélyítésére és bővítésére Tanaka miniszter­elnök, Obira külügymi­niszter, Kono Kenzo, a par­lament felsőházának elnöke és Uemura Kogoro, a nagy­hatalmú japán gazdasági szervezetek szövetségének el­nöke. Az a tény pedig, hogy Tanaka miniszterelnök és Ohira külügyminiszter elfo­gadta a magyar kormány lá­togatásra szóló meghívását, azt bizonyítja, hogy Japán vezetői készek a legmaga­sabb szinten folytatni azt az eszmecserét, amelyet Péter János külügyminiszter tokiói látogatása alkalmával el­kezdtek. Ami a látogatás külpoliti­kai vonatkozásait illeti. a leglényegesebb eredmény az volt, hogy mindkét fél egyet­értett abban, hogy a nemzet­közi feszültség csökkenésé­nek vagyunk tanúi és hogy ez a folyamat tartósnak ígér­kezik. Péter János látogatásának eredményeként, a nagy föld­rajzi távolság ellenére köze­lebb került egymáshoz Japán és Magyarország. Megnyílt az út ahhoz, hogy új tartalmat adjanak a két ország örven­detesen fejlődő politikai, gaz­dasági és kulturális kapcso­latainak. S ez olyan siker, amely örömmel töltheti el mindazokat, akik hívei az országok és a népek békés együttélésének. Fordulat, de legalább is átalakulás jelei mutat­koznak a Szovjetunió és Ja­pán viszonyában — s ez óhatatlanul befolyásolhatja alakulását. A fordulat lát­ható jelei: Tanaka japíán miniszterelnök levele Leo- nyid Brezsnyevhez, majd Brezsnyev válasza, amely­ben meghívta Tanakát a Szovjetunióba. Ahhoz, hogy az új lépé­sek jelentőségét felmérjük, mindenekelőtt arra kell em­lékeztetnünk, hogy a szov­jet—japán kapcsolatokban az utóbbi időben kétségkí­vül történt bizonyos előre­haladás, ez azonban nem tartott lépést a nagyhatal­mi kapcsolatok fejlődésének általános ütemével. A le­maradás magyarázatát min­denekelőtt a világoolitikai eseménvek sodrásában, ezen belül a japán magatartás bizonyos fajta merevségé­ben kell keresni. Nixon pekingi látogatása, amely áttörést hozott az amerikai—kínai kapcsola­tokban és egyben új lehe­tőségeket tárt fel a kínai hatalomoolitika előtt — óriási politikai sokkot ered­ményezett Japánban, Tokió ugyanis éppen az egyoldalú amerikai orientáció jegyé­ben fagyasztotta be — poli­tikai és gazdasági érdekei ellenére — kínai kapcsola­tait. Ez a sokk döntően hoz­zájárult a Szato-kormány bukásához és ahhoz, hogy az egymással vetélkedő ri­válisok közül éppen Tana­ka nyerte el a miniszter- elnökséget. Ez kedvező pozíciókat biztosított Peking számára, hogy nyomást gyakoroljon a japán—kínai kapcsolatok alakulására. A nyomás ter­mészetszerűen arra irányult, hogy ezek a kapcsolatok egyoldalúan fejlődjenek. Még pontosabban: Peking — szovjetellenes külpoliti­kai vonalának megfelelően — elismerte és nem támad­ta Japán Amerikához fűző­dő stratégiai kötelezettségeit — ugyanakkor minden erő­vel azon fáradozott. hogy legalább is lassítsa a Szov- ietunió és Janán külpoliti­kái és gazdasági közeledé- séoek folyamatát. Ebben a vonatkozásban voltaképpen segítette Pe- kinget, hogy az elmúlt években Japánban erőteljes kampány folyt a Kurili szi­getcsoport négy déli szige­tének ügyében. Ez a négy sziget a japán fasizmus má­sodik világháborús veresé­gét követően, nemzetközi megállapodás értelmében került a Szovjetunió birto­kába. Azok a merev japán követelések, amelyek a szi­getek visszaadásához ra­gaszkodtak, nem teremtet­tek megfelelő légkört a közeledés számára. A Tanaka-levél ezt a kér­dést nem vetette fel, ami arra mutat: a japán kor­mány álláspontja reálisab­bá vált és nem szab többé önkényes feltételeket a szovjet—japán békeszerző­dés megkötésének, valamint a gazdasági együttműködés kiszélesítésének. A Szovjetunió nyil­vánvalóan a Tanaka-levél józan hangját méltányolta,’ amikor Brezsnyev válaszá­ban szovjetunióbeli látoga­tásra hívta meg Tanakát.' Brezsnyev levelében pozitív módon foglalkozott a két ország békeszerződésének megkötésére irányuló tárJ svai ásókkal, valamint % . Szovjetunió által iarwoUi f

Next

/
Oldalképek
Tartalom