Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-14 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 14= Békés 21 ezer lakosával az ország második legnagyobb községe. Területe 12 732 hektár. 750 évvel ezelőtti Írások már említik e települést. 1973. április 15-én várossá nyilvánítják. Békésben jelenleg 16 ipari üzem jelentős mezőgazdaság, szakmunkásképző iskola, hatalmas műszaki áruház, szolgáltatóház, SZTK-rendelő jelzi a városiasodást. Látkép Békésről. Kápolnák a hegyoldalakon Az északbalatoni borvidék hegyközségeiben, a tapolcai medence vulkánikus kúpjain kisebb-nagyobb kápolnák adnak a tájnak kellemes hangulatot. A hegyoldalak legszebb kilátóhelyeit uraló kápolnák történeti szerepét azonban már kevés turista vagy szőlősgazda ismeri. A szőlőhegyeken lévő kápolnák történeti szerepét kutatta dr. Sági Károly, a Balatoni Múzeum igazgatója, aki ásatásaival és levéltári kutatásaival nagyon sok fontos részletet tudott meg róluk. Feltáró munkája alapján megállapította, hogy a középkorban a legtöbb szőlőhegyen kápolna állt. A kápolnák szerepe jellemző a korra. A szőlőhegyi harangok a jégverés ellen védték a szőlőket, imádságra szólították a szőlőmunkásokat. A középkori hit szerint, a harangszó hatására a termést fenyegető felhők elosztanak, vagy tovább hömpölyögnek és ezzel mintegy megmentik az évi termést a természeti csapástól, Az egykori leírások a természet befolyásolására történő szokásokról különféleképpen emlékeznek meg. Például az' 1694. évi csanaki szőlőhegyi statútumok 5. pontja szerint: „A harangot penig kivigyék és felcsinát- ják, hogy estve, reggel imádságra és az felhők eleibe is harangozhassanak”. Gyulaffy Kristóf a Csobánc-hegyi kápolnának a levéltári emlékek tanúsága szerint két hold szőlőt is adott, amelynek „kulcsárszőlő” volt a neve. 1767-ben épült Veszprém határában a csatári kápolna. A gyulakeszi határban egy körhajós, román ízlésű templomból ma már csak az alapfalak vannak meg, amely ugyancsak egykori szőlőhegyi kápolna volt. A hegyközségi kápolnából égi segítséget vártak a földesurak és a szőlősgazdák, a szőlpk védelmét és a jobb termést remélték. II. József felvilágosult szelleme akarta csak meggátolni ezt az ősi babonás szokást, a felhők elé való harangozást. 1786-ban kelt rendelkezésében a következőképpen rendelkezik: „Sok példákkal bizonyos lévén az, hogy az érczek a harangozás által az fölhők eloszlása helyett inkább a ménkövet magokhoz szívják s a veszedelmet öregbítik, a melyet a harangozás. példáiból mind az harangozó emberekre, mind pedig a templomokra nézvést, a mellyek u ménkü- ütés által el égtek bizonyítani lehet, ezért f. urunk azt magával el hitetvén, hogy az ő jobbágyai azt az ő hasznokra czélzó szorgalma- tosságának fogják tulajdo- nétani, ha a felhők ellen eddig szokásban volt harangozást el tiltja, ezért parancsoltaik, hogy valamint ezen kegyelmes rendelés és tilalom haszony végett tétetik, úgy az minden heleken megtartassék”. A hegyközségi kápolnák nagy része elpusztult, csak néhány épen maradt fehérre meszelt kápolna emlékezteti a kirándulókat a múlt szőlőmunkásainak szokásaira és hiedelmeire. Beszélik, hogy... Emelik az adót Amikor ismerőseim azt kérdezik tőlem, hogy „hallotta?”, már nagyjából sejtem is az ezután következő közlendők természetét. Ilyenkor rendszerint felháborító dologról esik szó. Hogy drágább lett valami, igazságtalanul bántak el valakivel, nem lehet kapni ezt vagy azt, nem írta meg az újság ■amazt, pedig mindenki tudja, hogy megtörtént. Figyeljék csak meg, ha bárki utcán, járművön, munkahelyen azt kérdezi: „hallotta?”, akkor sohasem jót akar elújságolni. Nem azt, hogy náluk az üzemben végre jól szervezett a munka és eredményesen dolgoznak a szocialista brigádok. Azt sem, hogy a piacon, boltokban minden további nélkül lehetett kapni ezt vagy azt. Még azt sem, hogy épülő, szépülő hazánkban tűrhetően élnek az emberek, senki sem hal éhen, sőt általában többet eszünk, mint kellene. Mindezt azért bocsátottam előre, mert mostanában megint elég sokszor hallom, hogy „hallotta?”, s ezúttal bizonyos adóemelésekről du- rúzsolnak a fülembe. Azaz nem is duruzsolnak,, inkább jajveszékelnek és szömyűl- ködnek, a harciasabbak pedig szidják azokat, akiknek ez az egész megfogant az agyukban. Mások, a politizálásra hajlamosak elvileg is hibásnak tartják az új adórendszert, a szélsőségesebbek nacionalizmussal vádolják az illetékeseket. De éppen ideje, hogy ne csak általánosságban beszéljek a dologról. Azt panaszolják, hogy megint vlsz- szatér a származás szerinti kategorizálás, amely annak idején szükséges volt, de a bekövetkezett fejlődés fö- lölegessé tette. Ma már nem az a fontos, hogy kinek mi az apja, vagy az anyja, hogy honnan jött és mik a korábbi érdemei. Azaz úgy látszik, hogy adózás szempontjából ez változatlanul fontos, sőt ezt tartják a legfontosabbnak. Hova jutunk, ■ha egyébként tehetséges és dolgos embereket arra kényszerítenek, hogy családfakutatással töltsék az idejüket, pazarolják az energiájukat? Aztán sokaknak föltűnt, hogy most egyszerre megint előtérbe került a magyarság, mint olyan. Mintha aem lett volna éppen elég alkalmunk megtanulni, hogy a magyarkodó nacionalizmus soha semmi jóra nem vezetett. Hát sohasem tanulunk a történelemből? Ügy látszik, hogy nem, mert az új rendelet adózás szempontjából kifejezett és nem is jelentéktelen különbséget tesz a magyar, illetőleg külföldi származás között. Mégpedig nyílt megfogalmazásban a külföldről ideszármazottak rovására. Mások azon keseregnek, hogy nálunk valamikor a kutya sem fizetett adót, most meg a legnagyobb fejlődés talán éppen az adózási rendszer folyamatos kiszélesítésében és mind szélesebb rétegekre való kiterjesztésében figyelhető meg. Azt állítják, hogy azt a régi haladó jelszót, mely szerint fizessenek a gazdagok, nem szabad akként értelmezni, hogy ma már mindenki gazdag, legalább is a múlthoz képest. Egy szóval bizonyos és nem is szűk réteg körében meglehetősen nagy a felháborodás, az egyet nem értés az új adórendelet kapcsán. De várjunk csak, alighanem elfelejtettem megmondani, hogy melyik új rendeletről van szó. Milyen feledékeny vagyok! Remélem, hogy már maguktól is kitalálták, természetesen az új ebadó rendeletről. Ez ugyanis különbséget tesz a NyúlleJep Vietnamnak „Szapora, mint a nyúl” — Lehet, hogy Vietnamban nem használják ezt a hasonlatot, de azt a javaslatot elfogadták, hogy az ország élelmezési nehézségeinek enyhítésére a nyúltenyész- tés kínálja a legjobb lehetőséget. Amikor ennek gyakorlati megvalósításához partnert kerestek — maguk se hitték, — hogy a gulyás, a pörkölt és a paprika Országában találnak rá. Vietnamban megismerték egy Baranya megyei kis falu, Bikái nevét. Az pedig, hogy talán a hazaiak sem tudnak annyit a Bikali Állami Gazdaság nyúltenyész- tési munkájáról, eredményeiről, mint éppen a sokat szenvedett országban, az már a vietnamiak céltudatosságát bizonyítja. A múlt éVben az állami gazdaság két technikai szakembere járt — az akkor még háború-dúlta ■— távolkeleti országban, ez év elején pedig hat kiváló vietnami állattenyésztő érkezett Bikáira, hogy a helyszínen szerezzenek tapasztalatokat a bikali gazdaság munkájáról és elsajátítsák a nyúl- tenyésztés technológiájának minden csínját-bínját. Resztvettek a Bikaion nevelt 70 ezer pirosszemű nyuszi napi gondozásában is és — úgy mellékesen — még a nyúl- pecsenye elkészítés, sőt a fogyasztás titkaiba is beavatták őket a szívélyes házigazdák. A vietnami állattenyésztők Bikaion ízlelték meg először a nyúlhúst. A „magyar módra” tálalt nyúlpör- költet és rántott nyulat először kissé vonakodva, később már jóízűen fogyasztották el. A bikaiiak — az Állami Gazdaság vezetői vállalták, hogy az év őszén behajózásra készen áll — Hamburgban „száll tengerre” a rakomány — az első vietnami nyúltelep teljes berendezése. Akkor ismét útra kész lesz a gazdaság építészmérnöke, aki már járt Vietnamban és az ő irányításával állítják fel a nyúltenyészet épületeit. Végül pedig a tenyésztésre kiválasztott tapsifülesek repülnek majd: irány Vietnam. kutyák között származás, fajtisztaság és aszerint is, hogy milyen célból tartják őket. Az egyenlőig a kutyák között mindössze abban fejeződik ki, hogy ezentúl mindegyik után az eddigi évi adó dupláját kell fizetni. De ezen belül aztán nem is találni mást, mint különbségtételt, divatosan szólva differenciálást. Így például a magyar fajtájú törzskönyvezett ebek — puli, pumi, kuvasz, komondor és sárga magyar vizsla — évi adója alig harminc forint, míg a nem magyar fajtájú, kedvtelésből tartott törzskönyvezett kutyák után általában nyolcszor ennyit kell fizetni. A legrosszabbul mégis azok az ebek járnak, amelyek nem rendelkeznek hivatalos származási lappal, mert évi adójuk elérheti az ötszáz forintot. Mintha ők tehetnének róla, hogy nem tekinthetők fajtisztáknak. Hát emiatt sok a panasz manapság minálunk. Gyorsan hozzáteszem, hogy élesen elhatárolom magam a rendelet ellen lázítóktól. Hivatalos rendeletről van szó, amelyet felelős szakemberek hoztak, bizonvéra átgondolták minden sorát, ezért természetesen helyeslem a benne foglaltakat. Annál is inkább, mivel nincs kutyám. ■árkus József Kelet—nyugati kereskedelem Az 1972-es adatok szerint a kelet—nyugati kereskedelem fejlődésének üteme valamivel felülmúlja a világkereskedelmi átlag alakulását, volumene a jelek szerint a 34 milliárd dollár körül van. Az európai szocialista országok és Anglia kereskedelme azonban elmarad ettől a növekedéstől. Iraki olajfinomítók Az iraki olajfinomítók teljesítménye becslések szerint 1973-ban eléri az 5 552 000 tonnát. Az öt hajóból álló iraki tartályha- jó-flotta 1972-ben 11 millió tonna kőolajat szállított. Univerzális terepjáró A képen látható UAZ— 469 típus univerzális kis terepjáró gépkocsit terveztek a mezőgazdasági területek úttalan útjaira a szovjet konstruktőrök. Kisfogyasztőség van, hogy a kis terepjáró 850 kg összsúlyú pótkocsit vontasson (ilyenkor termszetesen nem szabad teljesen megterhelni a gépkocsi csomagterét.) tású motort építettek be a megerősített alvázú ég futóművű jármű karosszériájának orrába, amellyel óránként 100 kilométere? sebességet érhet el a gépkocsi. A vászontetős terepjáróban öt személy fér el: ha a hátsó üléseket lehajtják, két személyen kívül 600 kg terhet is szállíthat az UAZ—469. Arra is leheAz UAZ—469 tulajdonképpen a már hosszú évek óta gyártott, és a maga idejében jól bevált GAZ—69 típus továbbfejlesztett változata. E gépkocsikból — habár futószalagon, de közel sem olyan nagy szériában készülnek, mint a Zsigulik. Moszkvicsok, vagy Volgák — sok ezer jut a pormentes utakat nélkülöző területekre. Csehszlovák külkereskedelmi mérleg A csehszlovák külkereskedelmi forgalom tavaly elérte a 174,4 milliárd koronát, s az előző évihez képest 7 százalékkal nőtt. Ezen beiül a szocialista országokkal való árucsereforgalom lo százalékkal, a behozatal pedig 9,3 százalékkal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg mind a szocialista, mind pedig a kapitalista országokkal aktív volt. Tejtermelés és fogyasztás A FAO becslései szerint 1970—1980 között a tej és a tejtermékek kereslete évi 2,2 százalékos ütemben növekszik. A fellett országokban túltermelés, a szocialista országokban egyensúly lesz. míg a fejlődésben levők a keresletet nem tudják kielégíteni: az eav főre jutó fogyasztás 1980-ban is csak 52 kg lesz. ' A VDK gazdaságának helyreállítása A vietnami sajtó nyilvánosságra hozta a VDK Minisztertanácsa elnökének irányelveit a népgazdaság- irányítás megszilárdítását és megjavítását célzó intézkedésekről. Az irányelvek rámutatnak, hogy a köztársaság dolgozói előtt állő legfontosabb feladatok az ipari üzemek termelésének minél gyorsabb megújítása, az ipari munkások normális munkafeltételeinek megteremtése, a szállítás és hírközlés munkájának megszervezése. Ezzel egyidejűleg intézkedések történnek a lakosság életkörülményeinek javítására is. Infláció Uruguayban Az uruguayi kormány közlése szerint az országban 1973 első három hónapjában 25 százalékkal nőttek a megélhetési költségek. Az elmúlt év hasonló időszakában 18 69 százalékos volt az infláció. Segítség fiatal hazasoknak Az NDK-belí Annaberg- ben és környékén 22 fióküzlet és 10 bizománvi bolt patronál ia a fiatal házasokat. Jegyzéket adnak ki. amelyen feltüntetik a kapható és azonnal szállítható árucikkeket. Az olyan termékek esetében. amelyek nincsenek raktáron, megállapodás .lőtt létre ag ár® egy meghatározott időpontban történő szállítására. A megállapodás garantálja, hogy a vásárlók a kívánt cikket bizonvos időn belül megkenték. A módszert elsősorban a bútorok, a la kásfelszereíési cikkek és a háztartási gépek vásárlási hál alkalmazzák.' 4
