Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

1973. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Helyünk a világban A közepes fejlettség ü gondjai A gazdaságilag közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen, — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és a technika fejlesztésében másutt elértek. Így egyebek között korszerű géprendszereket, kiforrott konst­rukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásárolhatnak. Okulhatnak az élenjárók kudarcaiból, hibáiból is, elkerül­hetik a fogyasztás növekedésével járó torzulásokat, bukta­tókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkés világ „péüdája” a fogyasztói szokások alakulásában hátrányokkal is jár. A jövedelmek leihasználása Magyar üveggyár Kubában A „Kubai—magyar barátság” elnevezésű üveggyár a fő­város, Havanna egyik külterületén épült, magyar tervek alapján, magyar segítséggel, öt évvel ezelőtt helyezték üzembe, s tavaly már 38 millió különféle üvegtárgyat készí­tettek itt. A kombinátban ezerháromszázán dolgoznak. Az alapvető nyersanyagokat, a dolomitot, a földpátot és a szilíciumot Kubában termelik ki. Képünkön automata gép készíti az üvegárut ­Költségvetési üzem Jászkiséren A rendkívül fejlett tele­kommunikáció. főleg a tele­vízió szinte percről percre a távoli falvakba is eljuttatja a világ arculatának változá­sáról, a legújabb divatról és hobbyról, a manipulált és raffinált módon felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egyértelmű­en jó tapasztalat — mint például az árubőség és vá­lasztékgazdagság — nehezeb­ben hódít tért. mint a rossz, a presztizsfogyasztás, a stá- tuszszimbólum. Mostanában sokfelé bírál­ják a hazai fogyasztás új le­hetőségeit, s gyakran a javak gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák össze­Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, ami­kor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok — megél­hetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztön­zésben a teljesítmények nö­velésére serkentő differen­ciálás változatlanul feladat, de közben, vele párhuzamo­san, főleg szociálpolitikai in­tézkedésekkel a családi jöve­delmek között meglévő kü­lönbségek felszámolására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában csa­ládi pótlék-, és nyugdíjeme­lésre kerül sor. Vagyis, szem­ben egy korábbi elképzelés­sel, évről évre nem csökken, hanem növekszik a fizetési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől füg­getlen, szociális jellegű jutta­tások aránya. A családi jövedéknek kö­A nagy jövedelemkülönb­ségek mérséklésére késztet a gazdaság adott szintje, csak­úgy, mint társadalmunk szo­cialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a ÍO - millió magyar állam­polgárra — havonta átlago­san 1500 forint pénzjövede­lem jut. Nem túl nagy ősz- szeg, dé a gazdaság fejlettsé­géből ennyire futja. Számolni kell tehát azzal, hogyha egyes családokban, a viszonylag szo­lid, 1500-as átlag többszörö­séhez jutnak, akikor más csa­ládokban kénytelenek keve­sebbel beérni, esetleg a na­pi megélhetési gondokat is vállalva. Vagyis a meglévő különbségek további csök­kentése kívánatos. De úgy, hogy a személyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is a munka szerint differen­ciáltan osszák fel, hogy ez­által a családi pótlékok, a nyugdíjak emeléséhez szüksé­ges anyagi fedezet megterem­tésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlett­ség magas szintjének eléré­sét tűzi ki célul, mégis az éves. és az ötéves tervekhez viszonyítva kevésbé gazdasá­gi, és sokkal inkább társadal­mi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntöirvénye, függésbe a harácsolást, a kis- polgáriságot, az Individualiz­must. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára ez év janu­árjában az országos ideoló­giai tanácskozáson ezeket mondotta: „Az, hogy az em­berek örülnek az életnek, hogy örülnek megnövekedett anyagi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják nö­velni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fo­gyasztás öncéllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi élet teljességének ro­vására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kispol­gári szemlélet. zötts különbségek mérséklé­sét szolgálják, más oldalról a „csúcsok” nyesegetésével. a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításával”, a szemé­lyes ingatlan-tulajdon mérté­kének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltúlozza. 1970- ben például összesen 3136 kisiparos adózott 100 ezer forintnál magasabb évi jöve­delem alapján. A havi 10 ezer forintos jövedelmet el­érő, önálló szellemi foglalko­zásúak, művészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezer főt És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igazga­tójának. elnökének és helyet­teseinek) volt az 1970. évi jövedelme 100 ezer forint fe­lett. Valószínűleg ennél na­gyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma. belső logikája szoros pórá­zon tartja a tervezőket, rö­vid távon, hanem azért is, mert hosszú távon érvénye­síthetők felmérhetően a szo­cialista társadalom ember- centrikus. nagy célkitűzései. Mint például a létbiztonság és teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öregekről, a gyerekekről, a társadalom elesettjeiről. De hosszú távon lehet ar­ra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mecha­nikusan a nyugati modellt. Különböző szabályozással (pL ártámogatással, vagy adóztatással) bizonyos termé­kek fogyasztását ösztönözni, másokét visszafogni lehet, és szükséges is. Alapkérdés: mi­lyen mértékben növekedjék hosszabb távon a reáljövede­lem a személyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakem­berek körében is élénken vi­tatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5.5 százalékos átlagnöve­kedést tesz lehetővé. De va­jon célszerű-e ez? Akik a vi­szonylag magas átlag mellett érvelnek, azok joggal hang­súlyozzák, hogy az aktív bér- és szociálpolitikához ez szük­séges. De az már kérdés, hogy a gyorsan növekvő fo­gyasztás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közér­zet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növeked­jék valamivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkét­szereződhet —, de feltétlenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasztói infra­struktúra fejlesztésére költe­ni. Mert mindenekelőtt a lakáshelyzet és tömegközle­kedés gyökeres megjavítása és részben az üzleti és szol­gáltató hálózat bővítése nél­kül a jólét féloldalas, a ma­gas fogyasztás is jogos elé­gedetlenséggel párosulhat. Reális mércével Napjaink fogyasztói köz­érzetét nem csupán a fej­letlen infrastruktúra, hanem sok más feszültség és kieié- gületlenség is beárnyékolja. Az előrerohanó igényektől, a növekvő szükségletektől per­sze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadalmi és gazdasági fej­lődés fő hajtóenergiáját. De ettől nem lehet rossz, a köz­érzet, ha el tudjuk jól helyez­ni hazánkat a világgazdaság térképén, a történelmi fejlő­dés folyamatában, ha mun­kánkat és annak eredmé­nyét összevetve igényes, reá­lis mércével vizsgáljuk ön­magunkat, csakúgy, mint szomszédainkat, s a nyugati világot. Kovács József (Végié.) Ülést tartott tegnap dél­után a Szolnok megyei Ta­nács termelési és ellátási bi­zottsága. A tanácskozás első napirendjeként Kukri Béla, a MTVB osztályvezetőjének előterjesztésében jelentést hallgattak meg a tanácsi, helyiipari vállalatok gazda­ságos termelési szerkezeté­nek kialakításával összefüg­gő feladatok végrehajtásáról, majd a termelőszövetkezetek zárszámadásának tapasztala­tait összegezte a bizottság. Ezt követően Horváth Györgynek, a kecskeméti Élelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet igazgatójá­nak vezetésével megvitatták a megyénkben tapasztalt élelmiszeripari minőségvé­delmet. Amint a beterjesztett je­lentés is téjékoztatott, ta­valy a megye élelmiszer­előállító üzemeiben, vala­mint forgalmazó nagy és kiskereskedelmi, vendéglá­tóipari egységeiben összesen 1452 mintát vettek a békés­csabai és a kecskeméti élel­miszerellenőrző és vegyvizs­gáló intézetek szakembe­rei. A csaknem másfél ezer vizsgálat alkalmával 347 minta minőségét kifogásol­ták. Ez a mennyiség az elő­ző éviekhez viszonyítva ke­vés. Vagyis tavaly már jó­val kevesebb kifogás me­rült fel a különböző árucik­kek minősége ellen, mint az előző évben. 1971-ben ugya­nis a megvizsgált áruk 37.1 százalékát kifogásolták, ta­valy ez az arány 23.8 száza­lék volt Kü’ földi szabada’mak a kohó- és gépiparban — Jelenleg 139 külföldi 11- cencet és gyártási eljárást al­kalmaznak a kohó- és gép­iparban — állapította meg tegnapi ülésén a KGM mi­niszteri értekezlete. E sza­badalmak know-how-k 75 százalékát a gazdasági re­form bevezetése óta vásárol­ták a vállalatok, s valameny- nyj a termékek versenyké­pességét, gazdaságosságát szolgálja. Külföldi szabadalmak alapján 1971 végéig összesen 19 milliárd, 1972-ben pedig egy év alatt 5 milliárd fo­rint értékű terméket állítot­tak elő a kohó- és gépipar­ban. E szabadalmak teljes körű alkalmazásával azonban 1975-re az évi 17 milliárd forintos termelés js elérhető. A KGM-hez tartozó válla­latok az évek folyamán kül­földre húsz jelentősebb li- cencet adtak el, 132 millió forint értékben. Burgonyatermelést társulás Kilenc Hajdú-Bihar me­gyei termelőszövetkezet — a MÉK közreműködésével — megalakította az ország leg­nagyobb burganyatermelési társulását. Az együttműkö­désre lépett közös gazdasá­gok 1190 hektáron termelik a fontos étkezési növényt. A legnagyobb területtel — egyaránt 290 hektárral — a nádudvari Vörös Csillag és a létavértesi Aranykalász Tsz vesz részt a társulásban. A szaktanácsadó szerepét a kis­várdal kutatóintézet látja el. A társult termelőszövetke­zetek öt esztendőre szóló szerződésükben évenként négyezer vagon burgonya szállítását vállalták, s ennek felét étkezésre adják, mint­egy négyszáz vagon lesz a vetőgumó, a többi pedig ipa­ri és takarmányozási célokat szolgák Egy év alatt a baromfi­ipar termékeiből 134 alka­lommal vettek mintát, és ebből 39 volt hibás. A tö­rökszentmiklósi gyár termé­kei között találták a legtöbb szín-, vagy kopasztási hi­bás árut, valamint az olyan árucikkeket, amelyet hely­telen osztályozás miatt kel­lett kifogásolni. Az édesipa­ri termékek között volt leg­magasabb a kifogásolási arány, 31 minta közül 13 nem felelt meg az előírá­soknak. A húsiparból vett minták aránylag megfeleltek a követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a megyei hús­ipari vállalat szolnoki üze­mében készült élelmiszerek jók. Sok volt viszont a pa­nasz a mezőtúri és a tisza­füredi üzletekben talált árukra. Jónak bizonyultak általában a tejipari termé­kek. A tanácskozás résztvevői­nek célja volt ezúttal, segít­séget keresni és adni ahhoz, hogy a tapasztalt hibákat ki­javítsák, hogy az észrevéte­lek alapján megfelelő intéz­kedéseket javasoljanak. El­érni azt az alapvető célt, hogy a vevő az üzletekben a pénzéért mindig azt az árut kapja, amiért megfizet A tanácskozás befejezése­képpen Szentesi László, a bizottság elnöke ismételten hangsúlyozta: mindig és mindenki törekedjék a vá­sárlók tökéletes ellátására, igényeinek színvonalas ki­elégítésére. A jászkiséri Nagyközségi Tanács fejlesztési tervének megvalósítását segíti elő az­zal a határozatával, hogy költségvetési üzemét amely­nek központja eddig Jászjá- kóhalmán volt és a járás kü­lönböző községeiben vállalt munkát Jászkisérre telepíti át. A főként asztalos, lakatos és kőműves részlegekből álló üzemnek a tanács hosszú ide­ig helyben tud megfelelő munkalehetőséget adni. A nagyközségi tanács az idén 1 millió 895 ezer forin­tot fordít fejlesztésre, felújí­tásra és karbantartásra. Ba­Péntek reggel 7 óra, a jászberényi piac bejáratánál pavilonok, gazdái tsz-ek, a MÉK és magánkereskedők. A maszek bódék előtt az 5 forintos burgonyáért állnak sorba, jóval többen, mint a MÉK zöldségese előtt Ügy­látszik a MÉK 10 kilogram­mos nylon zsákokba csoma­golt aprószemű burgonyája nem kapós. Nem tülekednek a tsz pavilonok előtt sem, miért is tennék, a Lenin Tsz egykori zöldségelárusító he­lyén vetőmagraktár van. A Kossuth Tsz pavilonjának lezárt ajtaján plakátnagysá­gú tábla kínálja eladásra, nem a burgonyát, hanem a pavilont Az árak? Borso­sak. Ez lehet az oka annak, hogy a piaci asztalokról, vagy a földre terített zsák­darabokról lassan vándorol át az áru a vásárlók kosarába. Erről azonban szól­janak ők, a vásár­lók. Egy háziasszony: — min­dennap drágább a jászbe­rényi piac. Három gyerme­kem van, ötünkre főzök na­ponta ebédet és vacsorát Általában úgy jövök ide, hogy visszafelé a csemege­boltban is bevásárolok. Egy nyugdíjas: — Az én feladatom 8 bevásárlás, ezért hetenként négyszer kint va­gyok a piacon. Különösen piaci napokon van áru bő­ven, mégis alig viszek vala­mit. Beteg feleségem, de magam is szívesen megfo­Sonló összeget költenék ilyen célokra a következő években is. Felújítják az öregek nap­közi otthonát az általános is­kolát és néhány állami la­kást és ezekre, valamint a csaknem félmillió forint ér­tékben a villanyhálózat bő­vítésére, járdaépítésre és bel­víz elvezetésre kapott meg­bízást az üzem. A költségvetési üzem a ki­vitelezője a budapesti Bútor­ipari Ktsz iászkiséri gyáregy­ségének és több évre szóló feladata lesz a 12 millió fo­rint költségű belvíz-elvezetési program. gadnám az orvosok tanácsát, én ennék gyakrabban gyü­mölcsöt, zöldségfélét, de .ho­gyan? A 10—14 forintos al­ma, a 2—3 forintos fejes sa­láta, de még az agyon rek­lámozott spenót, vagy sóska se a ml nyugdíjunkhoz va­ló. A piaci rendész (helypénz­szedő): — Drága a jászbe­rényi piac, ez tény, ami a legbosszantóbb, nem azért drága, mert kevés az áru, hanem mert sok a magán- kereskedői igazolvánnyal rendelkező viszonteladó. Itt vagyok minden nap. I Ezek után meg­néztük a pénteki pi­aci árakat és d fel­hozatalt. Retekből 242 kilogrammot hoztak a piacra, 2.50 forint­ért adták csomóját. Zöld­hagymából 70, salátából 234, új karalábéból 7 kilogramm volt a felhozatal. A zöld­hagyma csomója 1.50, a fe­jes salátáé pedig két forint volt. Karalábét csak az „el- szántabbak” vásároltak,' ugyanis 6 forintért adták darabját. Hegyes paprikából mind­össze 20 darab volt a pia­con, 2.50 forintért árulták darabját. Sóskából 61 kilo­gramm volt a felhozatal 15 forintért kínálták kilóját,' parajt 79 kilogrammból vá­logathattak a vásárlók, 10 forintos kilogrammonkénti áron. A burgonya kilója 5j a sárgarépáé is 5 forint volt; Ezt mutatják a hétvégi; piacról a számok. A differenciálás „változatlanul fontos A 15 éves távlati terv 1971-hez viszonyítva Kevesebb a hibás áru a megyében Jászberényi heti piac Mi drágítja meg az árakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom