Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

1973. március 28. ' SZOLNOK MŰÖVÉI NÉPLAP 3 Zöldell a kukorica A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Nö­vénynemesítő Kutató Intéze­tében már kibontotta címe­rét a kukorica. A meleghá­zakban nagy körültekintés­sel készítik elő a nagy ter­méshozamú és szárazságot tűrő fajtákat a beporzásra, illetve a további szelektálásra. A béke és barátsági munka tavaszi programja Szolnok megyében (Tudósítónktól) A Szovjetuniótól Kubáig, « testvéri országok megisme­résére, a népek közötti ba- , rútság további elmélyítésére dolgozott ki munkaprogra­mot a Hazafias Népfront Szolnok megyei elnöksége mellett működő „Béke és Barátsági Munka” társadal­mi munkabizottság. A testü­let tegnapi ülésén tárgyalt féléves tervezet alapját olyan fontos események képezik, mint az októberben Moszk­vában sorra kerülő béke-vi­lágkongresszus, a július 8. és augusztus 5. között lebonyo­lításra kerülő berlini VIT. Már e fontos nemzetközi ese­mények égisze alatt rende­zik meg a megyében is a május 9. és június 9. közötti tavasza békehónap esemé­nyeit. Jászladányban és Rá- kóczifialván magyar—bolgár baráti találkozó lesz, a bu­dapesti Bolgár Kulturális Iroda közreműködésével. Tö- rökszentmiklóson a Bolgár Népköztársaság életét bemu­tató kiállítás nyílik. Kengyelre az NDK kultu­rális irodájának képviselői látogatnak el. Itt termékeny eszmecserét folytatnak majd arról, hogy az NDK fővárosa, Berlin, hogyan készül a VIT-re, a világ haladó fia­taljainak nagy seregszemlé­jére. A Lengyel Népköztár­saság életéről szóló előadá­sokra, baráti találkozókra, kiállításokra kerül sor Kis­újszálláson, Jászberényben, Tisaasasom és Törökszent- miklóson. A szovjet állam megalakulása óta eltelt 55 esztendő változásait bemuta­tó kiállítási anyagot a jász­berényi járásban és a megye más területein vándoroltat- ják. A latin-amerikai antá- imperialista mozgalmak ve­zető országának. Kubának életéről szóló gazdag kiállí­tás is eljut majd a megye számos településére. Mint a tegnapi ülésen be­jelentették, a béke és a ba­rátság szimbólumaként ren­dezik meg az idei nemzetközi gyermeknapot is. Ezen túl­menően sokoldalúan színesí­tik, tarkítják a béke és ba~ rétsági munka eseményeit. Számos találkozókon, béke­rendezvényeken emlékeznek meg a vietnami nép hősi har­cáról. a háború utáni újjá­építés segítéséről, az európai biztonság kérdéseiről, a Szovjetunió vezető szerepé­ről a tartós világbéke biz­tosításában. A társadalmi munkabizottság bekapcsoló­dik a finn nemzeti hét prog­ramjába, a béke és barátsági munka jól bevált módszerei­vel erősítik a magyar és a finn nép barátságát, Szolnok város és Riihimäki testvér- városi kapcsolatának fejlődé­sét. Az eddiginél fokozottab­ban figyelemmel kíséri a bi­zottság az üzemekben, vál­lalatoknál dolgozó MSZBT- tagcsoportok munkáját, igény szerint segíti azok eredményes működését. El­hangzott olyan javaslat is, hogy Szolnok város fennál­lásának 900. jubileuma tisz­teletére egy kisebb munka- csoport dolgozza fél a me­gyeszékhely szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsola­tait, illetve a baráti orszá­goktól kapott segítség tartal­mát és formáit a felszaba­dulás óta.-------------------------- . M agyar élelmiszerek osztrák piacon Évről évre nő a TERIM- PEX élelmiszer-kivitele a szomszédos Ausztriába, amely a negyedik helyet foglalja el a vállalat tőkés exportjában. A TERIMPEX legnagyobb osztrák partnere a PRIMEX és az Importfereinigung kül­kereskedelmi vállalat. Mind­kettővel több évtizedes, ha­gyományos kereskedelmi kapcsolatot tart fenn. Éven­te 15—20 millió dollár érték­ben szállít baromfiipari és más húsipari termékeket Ausztriába. Baromfiexportunk ebben az országban az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött. Emellett sok sonkakonzervet, évente 70 millió friss ma­gyar tojást szállítanak fo­lyamatosan az osztrák piac­ra. A híres magyar szalámi- és kolbászfélék is nagyon kedveltek e szomszédos or­szágban. Így 1972-ben 300 tonna Herz és Pick szalámit, valamint nagy mennyiségű gyulai kolbászt is vásároltak. Az idei év első három hó­napjában pedig már több mint 100 tonna szalámit szál­lítottunk. „Maradjon valami az ember után.. Portré Kunhegyes legöregebb tanácstagjáról 1' a ín v é" Kunhegyesen. Elkorhadt, rossz kerítések­kel kezdődik a Wesselényi utca. Aztán, kátránnyal má­zolt kapuval egy rendben tartott, régies kis ház töri meg ezt a sort. A ház lakója is öreg. — Orosz Pista bácsival sokszor megjártam — beszé­li a tanácsháza előadója, Vézsi Mária — mindig rosz- szul írtam a születési évét. Rászokott a kezem az 1900- as dátumokra. Aztán „beta­nultam”: az ő születési éve 1800-zal kezdődik. Egyetlen ilyen tanácstagunk. Idézet a kunhegyest Nagy­községi Tanács 1971. októ­ber 29-i ülésének jegyző­könyvéből: „Orosz István tanácstag bejelenti, hogy körzetében legalább kilenc munkagép jár haza a szál­lására. Járhatatlanná teszik az utcát. Ha nincs sár, nem is szólnak érte a választók, de sáros időben járhatatlan­ná teszik az utcát. Bejelen­ti még ... Kérdezi, kinek a kötelessége ... Kérdezi to­vábbá, hogy a strandfürdő­nél lévő kádas fürdő mi­kor üzemelhet télen is, mert a választóinak nem tud mit mondani”. Másik idézet, másik ta­nácsülésről, 1972. december 20-áról. „Orosz István be­jelenti, hogy a Zrínyi és a Wesselényi utca keresztező­désében az átjárás járhatat­lan, sáros időben. A válasz- tónoleárok kijavítják, ha a hozzávaló anyagot megkap­ják”. Sok tanácsülési jegyző­könyvből citálhattam volna, amióta, 1950 őszén, a falu­széle a tanácsba küldte Orosz Istvánt. Mi több, ahogy Rácz Ferenc tanács­elnök felüti a falukrónikát, kiderül 1946. április 26-tól már képviselőtestületi tag is volt Orosz István. A bejegy­zésen a tanácselnök is ne­vet, mert ott az van, hogy a Kisgazdapárt delegálta. Akik csak itt vannak a szo­bában, derülnek: ha ezt az öreg megtudná. Megemlítem az elírást Tarr Mártonnak is a Wesselényi utcaiak mostani jelölőgyűlési előadó­jának. — Én negyvenötben ér­tem haza a háborúból. Be­iratkoztam a kommunista pártba, Pavlovics Jánosnál. A Jászságban Gazdagodó ipari szövetkezetek Műszaki fejlesztésről, kor­szerűbb technológiák beve­zetéséről, új telephelyek épí­téséről és az elmúlt évben elért magasabb termelési ér­tékről számoltak be Jászbe­rényben a négy ktsz-ben a napokban befejezett mérleg­lentős nyereséggel zárta az esztendőt, csupán az egy évvel korábban elért ered­ményeit tudta megismételni a jászberényi Cipőipari Szö­vetkezet. A négy szövetkezet tavalyi termelési értéke 182 millió forint vodt, és ez az tőek, hogy a műszaki fejlesz­téssel jelentősen javult a termékek minősége, nőtt irántuk a kereslet. A Cipő­ipari Szövetkezet műkorcso­lyacipői például mind több piacot „hódítanak” meg. A Műszeripari Szövetkezet Hamarosan átadják rendeltetésének a Lehel Ruházati Ktsz új telephelyét. megállapító közgyűléseken. A város szövetkezeti ipara eredményesen zárta az 1972. évet. Tartósan és dinamiku­san fejlődött a Műszeripari Szövetkezet a Jászsági Épí­tőipari Szövetkezet és a Le­hel Ruházati Ktsz. Bár je­összeg csaknem 20 millió fo­rinttal voit több, mint 1971- ben. A szövetkezeti ipar eredménye az előző évhez viszonyítva 15 százalékkal javult. A számottevő eredmények elsősorban annak köszönhe­kábelvédő automatái is egy­re keresettebb árucikkek. Nagy lépést tett előre jó hí­rének fokozására a Jászsági Építőipari Szövetkezet, ami­kor a tavaly bevezetett új blokkos technológiájával nagy lendületet adott a lakásépí­tésnek. Mutatta a névsort, Pista ko­mám már régen tagja volt. Még 1944-től. Negyvenhat­tól már községi vezető. — Szakszervezeti gyűlést tartottunk az UFOSZ-ban, az új gazdák szövetségében. Ott álltam az ajtónál, a kályha mellett, mert nem szerettem én elől lenni so­ha. Községi termelési bizott­ságot jelöltünk. Még hiány­zott az elnök. Valamelyik bekiáltja: „Jó lesz Orosz Pista bácsi”. A többi meg rázúgja: legyen Orosz Pis­ta. Kapélódzottam én, de csak az volt, hogy menjek előre az asztalhoz. Másnap­tól aztán járhattam a köz­ségházát. Rövid ajánlóbeszédet tar­tott most, a népfront nevé­ben, Tarr Márton az óvodá­ban a jelölőgyűlésen: — Sok jót nem akarok elmondani, mert az én öreg barátom megharagszik rám, ha dicsérem. Rosszat meg őszintén szólva nem tudok róla. Dehát ismerik maguk jól Pista komámat. Ismerik jól. Arról a leg­jobban, amiről a kisszoba asztalkájánál ülve beszélge­tünk: — Egyet aztán én nem tűrtem el soha. Az én je­lenlétemben a rendszert so­ha senki nem csepülhette. Ha nem lenne jóval ala­csonyabb nálam a kisöreg, most felnéznék rá. Megérti, hogy miért kapom fel a fe­jem. — Elég sok ember úgy van, hogy minek ártakoz- zon bele, meg miért szerez­zen haragost, oszt inkább hallgat, vagy odébb megy. Közbevágok: — Sok haragosa van Pis­ta bácsi? — Biztosan van egy pár. Né csapjuk be magunkat az­zal, hogy bennünket min­denki szeret. Községi párt» titkár, meg tsz-elnök vol­tam ötvenhat előtt. KÖszön- gettek az emberek. Egy bolt vezetője még az ajtóba is kijött, úgy emelgette a ka­lapját. Bemegyek hozzájuk vásárolni az ellenforradalmi napokban. Hát még a fejét is elfordítja. Leverjük az ellenforradalmat, hát megint elkezd üdvözölni. Engem az ilyen emberek ne szeresse­nek. A mostani téeszelnök, Vona István meséli róla: — Sokat emlegetjük az öreget. Az járta az akkori Szabadság Tsz-ben: vesze­kedjünk egész évben, hogy a zárszámadáson béke le­hessen. Bakos Mihály a volt kun- hegyesi járási pártbizottsá­gon dolgozott — a Közép­tiszai Állami Gazdaságban most — Orosz István 12 éves téesz-elnöksége idején: — Kis szövetkezet volt a Szabadság, Pista bácsi min­den tagját személyesen is­merte. Elvégzetten munkát, rossz munkát nem tűrt el. A kenjük be sárral embe­reket üldözte. A járás leg­jobban fizető szövetkezete volt évekig az övék. Meg az amelyik a legrövidebb zárszámadásokat tartotta. Pár szóban elmondta: így dolgoztunk emberek, ki-ki aszerint is kapott. Mégis feloszlatták ötven­hatban. Az öreg meg még pár kitartó társa akarata ellenére. Leverték, a vörös zászlókat, fehéreket raktak ki. Orosz István csak ki­járt néhányadmagával min­dennap. November 4-én sza­lad hozzá a főszervezkedő: — Baj van, Pista bácsi. Kinn vannak-e a fehér zászlók? — A piros van kinn. Az már ott is marad. Meg én is maradok, de te nem. Visszaemlékszik rá. — Egy mindenhonnan ki­kopott ember volt ez. Mi felvettük, hátha megválto­zik. Aztán hálából ő csinálta a bajt. Hatelemis téesz-elnök volt Orosz István. — Csak úgy tudtam ren­det tartani, hogy az én ke­zem mindenben tiszta volt. Minden ember tévedhet, a vezető is. De a közöst sose tévesztheti össze a magáé­val. Vörös csillagos munkásőr- sapka lóg a konyhába jö­vet, a régimódi fogason. — Minden negyedik éj­szaka őrszolgálat. A többit, a kiképzést, a gyakorlatokat nem bírnám én már. Ez az őrség ez jó. Sokszor össze­kerülök azokkal, akikkel együtt kezdtünk. Rácz Feri­vel, a tanácselnökkel is együtt szolgáltam valame­lyik éjjel. Ferkó rendes ember. Meg is mondtam ne­ki, miért tűrtök magatok körül olyan embert, akire erről is fúj a szél valamit, meg amarról is. Piros arcú, kistermetű em­ber. Megfontoltan beszél: — Itt volt most az egyik községi vezető. Sikkasztott a felesége. De már harmad­szor nyúlt közös pénzhez. Hogy lehet az első eset után megint olyan helyre rakni be valakit? Ezt aztán fúj­ják az emberek. Az ilyen beszédet nem inti le Orosz István. Bemegy a tanácshoz, a nagyközségi pártbizottságra: mi igaz eb­ből, mert a nép nagyon be­széli. Reggelente jár haza az őrszolgálatból. A kapuk­ban várják az utcabeliek: nézzen már utána Pista bá­csi. Mindig szívesen fogad­ják a hivatalokban. Nem udvarol pedig soha. A kád­fürdő ügyében meg évek óta tartó „háborút” visel. — Volt a faluban egy tisztasági fürdő. Szombat, vasárnap ott tisztálkodhatott az emberfia. Mikor a strandfürdő megnyílt, kivit­ték ezt is oda. De csak nyá­ron használhatjuk. Én már annyiszor felszólaltam eb­ben. Mindig elütik azzal, hogy nincs rá pénz, meg- hogy most már van a laká­sokban fürdőszoba. Van ám, minden tizedikben, ha van. Hát a többi ember most hol tisztálkodjon? Hetvenötéves téesz-ny'ug- díjas. Szó nem érhetné már, ha csak magával törődne. — Én ezt a rendszert na­gyon vártam. Szolgálom, amíg csak birom. Mindig a faluszéle ta­nácstagja volt 1950 óta. Most is szívesen vette, hogy újra jelölték. — Az időm már bőven kiadja, hogy egy kicsit sza­ladgáljak, mások baja után. Csak ezt tudom adni. Ne­kem nincs vagyonom, az meg kell, hogy maradjon valami az ember után. Kikisér a tiszta, alig ud­varra. Itt lakik a vele öre­gedett alvégi kis házban, immár 43 éve. Bekötött szemmel is odatalálnának már a környékbeliek. Borzák Lajos Aranyékszert, órát vesznek Rubelért, dollárért — Új piacok Importból fedezi árualap­jának mintegy felét az Ora- és Ékszerkereskedelmi Vál­lalat. Az idén csaknem 900 ezer dollárért vásárolnak cikkeket a tőkés piacokon és mintegy ötmillió rubel­ért a szocialista országok­ban. A különféle karórákat főleg a Szovjetunióból, il­letve az NDK-ból és Svájc­ból szerzik be. Az ajándék- tárgyakat elsősorban Cseh­szlovákiából» az NDK-ból. Ausztriából, Svájcból, Olaszországból és Belgium­ból vásárolják. A divaték­szerek első számú szállítója Csehszlovákia, de vásárol­nak bizsut az NDKtól, a Szovjetuniótól, Ausztriától, az NSZK-tól. s kisebb mér­tékben Angliától is. Az arany ékszerek legnagyobb beszerzési piaca Olaszor­szág. most tervezik Görög­ország, illetve Spanyolor-' szág bekapcsolását. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom