Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973' március 28. 60 éve tfírtént Köztársasági mozgalom a Jászságb an = ,sKÉPERNfólE = * ELŐTT Mozgalmas, tartalmában gazdag, színeiben változatos műsorhetet tudhatunk ma­gunk mögött; hasonlóval mindig elégedettek lehet­nénk. Különösen két műfaj­ban láthattunk kiemelkedő, színvonalas akotásokat; a té­vés zocog'rá fiához sorolható művekben és a tévéjátékban, illetve tévéíilmben. 4 valóság igézetében Hallgatag pásztorok festőié Időtlen hegyek, tavak. fák. Rezzenéstelen legelésző nyá­jak. korom, hallgatag pász­torok, besüppedt szájú öreg­asszonyok és körülöttük és bennük felmérhetetlen drá­mai csönd. A népballadák egyszerűsége. Ez. a fajta, a lényeget a maga pőreségé- ben felmutató, s ezért né­hány alapmotívumra szorít­kozó szemlélet, emberi-mű­vészi alapállás jellemző Nagy István festészetére. A száz éve, 1873. március 28-án Csíkmindszenten. Er­délyben született művész a XX. századi magyar piktúra egyik legjelesebb, de sajnos, jórészt ma is csak a szakem­berek által ismert mestere. Pedig Nagy István nem kevesebbet tett, min a ma­gyar népművészet forma­kincsének átmentés’ a „ma­gasabb” művészetbe. A nép­művészet összes formai eredményének konzekvenci­áját vállalta, verekedte fel magát modern művésszé. Míg mások az izmusok útján járva jutottak el a maguk sajátos és modern kifejezésé­hez. addig Nagy István — mint Bartók és Kodály a ze­nében — a magyar népmű­vészét gondcíat- és forma­rendszerében megfürödve te­remtett maradandót. S a legmeglepőbb, hogy őt még­is nehezebben akarták — s akarják! — megérteni, mint kortársait. Egyes kritikusai — némiképpen mentségére — azt hangoztatták, hogy „őstehetség”. Pedig nem az volt, legalábbis nem a szó eredeti értelmében. Nagy István pallérozott európai intellektus volt. és korának szerencsés művészeihez ha­sonlóan végigjárta a leghíre­sebb művészeti iskolákat, Budapesttől Párizsig. Később nyughatatlan, ke­reső, kutató ember lévén, kedves festőjének, Van Goghnak a hatására is járta szülőföldje, Erdély útjait, a természettel való bensősé­ges találkozás igényével. Rö­vid vendégeskedésre hol itt, hol ott szakította meg útját, és házigazdáinak gyorsan született képeivel fizetett a szállásdíj fejében. Nagy István 1937. febru­árjában, Baján halt meg. s műveinek egy része most is bajai gyűjtők tulajdonában van, mert egész életében jel­lemző volt rá, hogy könnyen adott, nem akart megtartani magának semmit. Ez az oka annak is hogy híres múzeu­mainkban kevés Nagy Ist­ván képet láthatunk. Pedig kétségtelen, hogy a század magyar piktúrájának euró­pai színvonalú mestere volt. — a — KEREKES ÍME: Most azonban elmozdult az idő. Az ilyen fáradt éj­szakában nehezen tudja az ember, hogy hol tart. Ha egyáltalán tart valahol. Most este például, a mű­szak után, még az se kö­szönt, aki szokott. Még any- nyit se mondtak, mikor hagysz már fel ezzel a spicli szakmával, Gáspár. A mű­vezetők behúzott nyakkal si­ettek ki a gyárból, a takarí­tók a sarokba csapdosták seprűiket, a nappali portás fulladt a köhögéstől, leg­újabb pipáját bevágta a sa­rokba a régiek közé. Belefordulok az éjszaká­ba, és hallgatom, ahogy a tücsök mondja a magáét, és a gyárudvarból ide is ki­hallom az egerek neszét, és Sihallatszik a kihűlő gépek ropogása a kitört ablakon át, és ideérzik az akácvirág szaga, amit a mezőn át hor­dott ide a temető felől ér­kező szél. De ez csak egy ilyen éj­szakán lehetséges. A kör­nyéknek egyébként vasre­szelék szaga van, meg fű­részpor szaga, onnan mesz- szebbről a fatelepről, meg vágóhíd szaga, ami még messzebbről jön, de a vá­góhidak szaga mindenhová Már 1912 őszén megkez­dődött a Jászkunságban a köztársasági szervezkedés. Különösen Mezőtúron, Túr- kevén és Dévaványán vol­tak erős szervezetei. Veze­1913 első hónapjaiban a köztársasági mozgalom a Jászkunságon elérte csúcs­pontját. Az eszme terjedé­sét nagy mértékben segí­tette a szocialisták támoga­tása. A republikánusok és a munkásság nem egy eset­ben közös megmozduláso­kat rendezett a hatalmon lévők ellen. Március 9-én Mezőtúron nagy népgyűlésre került sor. A Kossuth téren mint­egy háromezren jelentek meg. Dr. Ádám Sándor el­nök nyitotta meg a gyűlést. Nagy György, a Köztársa­sági Párt országos vezére mondott nagy beszédet. El­ítélte a kardcsörtető kül­politikát és a kormányzat törvénysértéseit. Hasonló szellemben szólalt fel Or­mos Ede is. A gyűlés végén határozatot fogadtak el, mely kimondta: „üdvözli a magyar köztársasági eszme hajnalhasadását és a köz- társasági párt megerősödé­sét, s a köztársasági állam­forma behozatalára való komoly törekvést Magyar- országra nézve életszükség­letnek tartja...” Ugyanaznap hasonló kö­zös szocialista köztársasági megmozdulásra került sor Túrkevén is. Itt Rondik János elnökölt. Szikra Gyu­la. mondott hatásos beszé­det, melynek során a tö­megből gyakran törtek fel „Éljen a köztársaság!” kiál­tások. A végén itt is a me­zőtúrihoz hasonló határoza­tot hoztak. A köztársaságiak Szolnok megyében is komoly előké­születeket tettek a március 15-i nemzeti ünnepre. A zártkörű rendezvényeken és a koszorúzásokon egyaránt képviseltették magukat. Másnap, március 16-án két helyen is tartottak megmoz­elér, különösen az éjszaká­ban. Lélek nincs már a környé­ken, a rendőrök is behúzód­tak az utcák sűrűjébe. A taxik is olyan feketén for­dulnak be a sarkon, mint a svábbogarak. Hazatérő sincs már ezen a tájon. Aki­nek úgy esett, már haza­ért, aki eddig nem érkezett, az már marad, ahol van. Ennyi az egész. De én inkább abban hi­szek, hogy a Lipták úr már hátára fordult, mint a dög­lött darázs. A Vajda úr most rúgja le magáról a ta­karót, mert aki üzlettel fog­lalkozik, annak nyugodt ál­ma úgyse lesz. A Richter úr talán most riadt fel egy pillanatra, mert megszólalt a mentők szirénája. A Sle- zákné arccal a falnak for­dulva megy egyre mélyeb­ben az éjszakába, hogy ne lássa ezt a világot. Egyedül Erdélyi urat, a festőt lát­tam ma este. Egy képpel a hóna alatt érkezett haza. Mázolmány, többre nem fut­ja, de koraeste kettővel in­dult. Az egyiket sikerült el­adnia a talponállóban. Ára nincs, tíz után már annyiért adja, amennyiért veszik. Né­hány forint az egész. Drága a keret. tői — akárcsak más vidé­keken — az értelmiség kö­réből kerültek ki: tömegeit azonban parasztok és váro­si nincstelenek képezték. dulást. Mezőtúron, majd Túrkevén került sor köz- társasági gyűlésre. Mindkét helyen Nagy György volt a szónok. (Elég zsúfolt prog­ramja volt aznap, hiszen mindkét helyen időben akart megjelenni, s ez sike­rült is neki.) Beszédeiben hangoztatta: ha az ország békét és szabadságot kíván, „véget kell vetni a kétfejű sas uralmának, s létre kell hozni a köztársaságot, mely az igazságot biztosítja”» A gyűlések határozata mind­két helyen követelte a bé­kés külpolitikát. hazánk teljes függetlenségét és a demokratikus választójogot. A béke követelését nem véletlenül hangsúlyozták. Éppen akkoriban határoz­ták el a hatalmon lévők az újabb katonai létszámeme­lést és a hadügyi kiadások növelését. Jogos elkesere­dést keltett ez a Jászkun­ságban is. A Jászberény című szocialista hetilap he­lyesen állapította meg már­cius 16-án: „A háború min­den oldalról és minden percben fenyeget. A lét­számemelést, a hihetetlen kiadás növekedést többé semmiféle tekintet nem korlátozza. Ki gondol a nép szabadságára, jólétére, teherbírására?” A nép szabadságára és jólétére gondolt azonban a munkásosztály. Ebben az időben legnagyobb szabású megmozdulása ezen a vidé­ken a jászberényi néngvű- lés volt. Erre március 25-én került sor. Mintegy kétez­res tömeg vett részt rajta. „Valóságos emberáradat in­dult meg a „Lehel” szálló felé, amelynek termeit már jóval a gyűlés kezdete előtt szorongásig ellepte a nép” — írta a fővárosi Népsza­va tudósítása. Nagyon nekiugrott a nyár, de most már eső nélkül. Por az van, de víz nincs. Ren­delet jött, hogy az üzemnek mennyi vizet szabad, hasz­nálni. Éjszaka van víz, a nappaliak meg csinálják, ahogy akarják. Tőlem se kérdi senki, hogy érem meg a reggelt. Száraz időben több kutya ugat. Megszapoordtak az ebek a városban. Nappal pórázon viszik őket. Éjszaka az erkélyről ugatják a hol­dat, meg a környéken szag­lászó kóbor kutyákat. A portásfülke előtt, ahol elvonulnak a haverok, meg a mucusok, felöntözöm a járdát, bent az udvarban meglocsolom a begóniát. Újabban muskátli is van. A mucusok ültették egy va­sárnap, amikor is üzemtaka­rítás folyt társadalmi mun­kában. Legyen. Újabban mindenki tegez. Az esti műszakból a mucu­sok, csak úgy a gallérjuk alól odaszólonganak nekem: öntözd meg a muskátlit, Gáspár. A haverok röhög­nek. Mindenki azt ért, amit akar. Persze jut víz a begóni­áknak is. Azok reggelre mindig úgy felfrissülnek, mintha aznap nyitottak vol­na. A friss virág előtt az ember mindig gondol vala­mire. Ennyi az egész. t A föld hideg alattuk. A föld mindig hideg. De a meleg nappalok után éjszaka olyan itt a levegő, mintha nem volna hőmér­Hajdú Árpád elnök be­vezetőjében a helyi rend­őrkapitány önkényeskedé­seit leplezte le. (Előzetesen ugyanis számos esetben til­totta be a jászberényi szo­cialisták gyűléseit.) Aradi Viktor, fővárosi kiküldött volt az egyik szónok. Mi­közben a kormányzat visz- szaéléseiről beszélt, néhány­szor felharsant a tömegből az „Éljen a köztársaság!” jelszó. Ehrenfeld Adolf, a szociáldemokrata pártköz­pont küldötte volt a másik szónok. Elítélte a hatalmon lévők kardcsörtetését. Gú­nyos hangon beszélt a re­akció vezéréről, Tisza Ist­vánról, aki a katonai lét­számemelést támogatja. „Miért ne? Hisz ő nagyon jól tudja, hogy nem ő megy katonának, hanem a polgá­rok százezrei” — mondta a szónok, a hallgatóság lelkes helyeslése mellett. „Jászberényben ilyen népes és ilyen impozáns gyűlése a munkásságnak még nem volt” — állapította meg a Jászberény a megmozdulás után. A mozgalom hanyatlása Sajnos, hamarosan bekö­vetkezett a mozgalom ha­nyatlása. Április 14-én a köztársaságiak országos kongresszusát karhatalmi erőszak verte szét. Ezt a súlyos csapást a párt nem tudta kiheverni, s tevékeny­sége néhány hét múlva megszűnt Szolnok megyében is. A hanyatlást elősegítet­ték a mozgalom belső hi­bái is. A köztársaságiak agitációjában sok esetben több volt a demagógia, mint a komoly forradalmi szán­dék. Programjuk haladó volt, de következetlenül foglalt állást a demokrati­kus átalakulás lényeges kérdéseiben (így az úri nagybirtokok felosztását nem követelték). Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa séklete. Csak akkor érez va­lamit az ember, ha valami megszólal. Csak a zajoknak van itt hőfokuk, ahogy a sötétségen zongoráznak. Négyszögben áll itt ez a két parcella, aztán négyszög­ben ültették a virágokat is. Ezt szeretem. Reggel magam is úgy járok haza, hogy üt­ött, ahogy eszembe jut, megkerülöm a háztömböket. Aminthogy éjszaka is négy­szögben kerülöm a gyárat. Anyám megszoktatott, hogy reggel rántott leves legyen. Hiába iszom éjsza­ka a teát, reggel, mielőtt le­fekszem, még ma is megfor­ralom a rántott levest. Ilyen a természet, ha egyszer rá­áll valamire. Nekem hiába is beszélnek. Például én is hiába mon­dom a gyárvezetésnek, hogy a gyárudvaron a sötét sa­roknál ne építsenek bódét. A teteje méterrel magasabb a kerítésnél. Éjszaka a he­gyek is sötétek. Hát még egy ilyen bódé! Lapos te­tővel. A betörő nappal kiné­zi. sötétedéskor átlép a ke­rítésen, lehasal a bódétetőn. Az éjjeliőr befúrja szemét az éjszakába, mindig azt le­si, mi van ott a gyáron túl, mikor áll össze valami fi­gurává a sötét, aztán zsupsz, hátulról a bódé tetőről fej­bevágják egy féltéglával. Ennyi az egész. Nekik fontos volt. Per­sze. kinek fáj, ha az éjjeli­őr kint fekszik a kerítés tö­vében. Mellette egy tégla. Van így. (Folytatjuk) Az Üzenettel értékes em­lékezés-sorozat fejeződött be szombaton a képernyőn. A mindig ugyanazon a napon és szinte ugyanabban az idő­ben sugárzott filmriportok­ban a magyar munkásmoz­galom jelesebb eseményei, az illegális harc egyes mozza­natai elevenedtek meg ko­rabeli Szemtanúk, az esemé­nyek személyes résztvevői­nek megnyilatkozásaiban. A sok esetben már holt isme­retanyag élő tartalommal töl­tődött meg, és a megfakult hagyományok is friss színt kaptak. Az egyes részleteket látva olyan volt, mintha egy élő képeskönyvben lapozgat­tunk volna. ízgalmasabbnál- izgalmasabb fejezetekre buk­kanva, Azontúl, hogy az egyes történelmi események hűséggel rajzolódtak ki előt­tünk, hálásak lehetünk a sö­re >zat készítőinek azért is, hogy néhány igazán nagy­szerű portréval szolgáltak filmjükben. Dicséretesnek mondható a készítők alap­állása is, ugyanis nem hol­mi érzelmeskedő, kegyelet- teljes módon közelítettek a témához, hanem a történel­mi igazság szenvedélyes fel­tárásnak realista .szándéká­val. Hogy mégis sajátos pá­tosz áradt a filmek sorából, az a megidézett események nemzeti önismeretre késztető voltából fakad. Egyébként a televízió mintha csak megirigyelte volna a rádió dokumentum- műsorainak sikereit. Maga is mind gyakrabban vállalko­zik hasonló feladatra, és ez így jó mert a képernyőre is „betörnek” a hétköznanok. Erre vall a Félóra a család­dal című most induló film­sorozat is. amelynek első da­rabjában a családi gazdálko­dás kérdései kerültek „sző­nyegre”. Molnár Margit és Fikár László riporteri köz­reműködésével olyan mo­dellt kívántak adni. amely az egészséges, józan családi ter­vezés irányába mutat. Közelebb az élethez, az izgalmas, mindennapi kér­dések hullámhosszán, ezt az ?léggé nem dicsérhető tö­rekvést valósította meg az elmúlt hét egy másik szo­ciográfiai ihletésű, a gondo­lati sablonokat elkerülő, új összefüggések megmutatásá­ra törő dokumentumfilm, Banovich Tamás munkája. A rendező bevallása szerint egy éven át kísérte figyelemmel a film szereplőinek sorsát. A végeredményről a Móroczá Olgi üzeni című dokumen­tumfilmről azt mondhatjuk: Erre adott fényes példát Bemard Shaw és Lope de Vega egy-egy színpadi, mű­vének televíziós bemutatója. Az ördög cimboráját Ádám Ottó irányításával magyar művészek vitték képemvőre, A kertész kutyáját a fran­cia Nemzeti Színház művé­szeinek előadásában láthat­tuk. A maga nemében mind­két produkció kitűnő volt. és számunkra külön örvende­tes. hogy a Shaw-dráma té- vésítése mindenben állta a versenyt a franciák vállalko­zásával. A játék stílusosságá­ban éppúgy, mint a színészi teljesítmények színvonalá­ban. Ádám Ottó megtalálta a módját, hogyan lehet a romantikus elemekben bő­velkedő és alapjában véve melodramatikus történetre épülő színpadi művet — amelynek középpontjában Richard önfeláldozása áll — puritán eszközökkel. ~a- cionális tisztasággal képer­nyőre vinni A naív termé­szetességgel lázadó, ösztönös módon erkölcsös, a képmu­tató környezete fölé növő Richard szerepében Huszti megérte a fáradságot; a fi­zikai dolgozók gyermekeinek úgynevezett hátrányos hely­zetéről lényeges és tovább gondolásra hasznos dolgokat tudott megfogalmazni. Nem­csak igen fontos társadalmi feladatra irányította ismét a figyelmet, hanem abban is megerősíthetett bennünket, hogy a hátrányos helyzet ko­rántsem anyagi kérdés, sok­kal bonyolultabb, összetet­tebb szociális probléma. És még a valóság igézeté­nek nincs vége az elmúlt hét műsorait tekintve. Kis József rendező négy estén át színesfilmben Budapest múlt­járól. a főváros aroaváltozá- sairól. a metropolis egyetlen napjáról beszélt a képek nyelvén, lírai vallomásnak is beillő alkotásban. Talán nem volt minden egyes részlet hibátlan és egyformán ere­deti. Az Évszakok címet Vi­selő második rósz például, amelyben Vivaldi muzsiká­jára rendeződtek egységbe Budapest évszakainak kénéi, bizonyos elemeiben az egy évtizeddel ezelőtt ugyanerre a zenére készült svájci rö­vidfilmre hasonlított, erősen. Mintha csak onnan kerültek volna Kis József filmjébe. Az első részben a történelmi áttekintést érezhetjük túl­ságosan felszínesnek és váz­latosnak. Mégis azonban el­sősorban Zöldi István ihle­tett operatőri munkájának eredményéként megigéző összkép született a részletek poétikus egybekapcsolásával, s olykor azt is megcsodálhat­tuk. hogy a rejtett kamera milyen meghitt emberi pil­lanatok megörökítésére ké­pes. Végül idekívánkozik a bá­nyász asszonyok életéről ké­szített riportfilm is (Szom­bat délután.) A kissé távan értelmezett tévészociográfia kategóriában. Hétköznapi té­ma. lírai felhangokkal — így jellemezhetnénk az ^ kik­től mindennap búcsúznak cí­mű riportfilmet. Az említet­tek — ismétlem — arra en­gednek következtetni, hogy a képernyőn is egyre gyak­rabban. egyre hangsúlyosab­ban kap szerepet a nyers valóság, még közelebbről a dolgozó emberek hétköznap­jait tükröző világ. Tükör, amelvben magunkat néze­gethetjük — szépítés nélkül. Másfaita tükröt tart az embernek a világról a mű­vészet. áttételesebben for- máltabban és sűrí+ettebb mó­don tükröződik b°nne az embert körülvevő valóság és maga az ember. Péter remekelt. A tábornok figuráját Gábor Miklós for­málta meg fölényes bizton­sággal és kitűnő stílusérzék­kel. A leghalványabb telje­sítményt a tiszteletes felesé­gének szerepében Piros Ildi­kó nyújtotta. A kertész kutyája. Lőne de Vega vígjátéka gyengébb hú­rokat pengetett, a szerelem húriait, de nem minden tár­sadalmi vonatkozás nélkül. A franciák előadásában jól érvényesült az eredeti írói szándék, és a tévéfilm egy­értelműen fogalmazta meg az őszinte érzelmek termé­szetes jogát mindenféle kö­töttség. esetleges kasztszel- lem ellenében. A szerelem nem ismerhet más paran­csot, mint a szív parancsát! De hoev mennyire nem egy­szerű követni ezt a paran­csot. mondjuk a XVII. szá­zad eleién ekkor játszódik a darab, erről győzhetett meg bennünket az előkelő, gazdag özvegv és n daliás szegény titkár keserves pillanatokat is termő szerelmi „bújócská­ja”. VM Este tíz után Csúcsponton a köztársasági mozgalom K asszihisok a kéoernyőn \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom