Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1973. március 11.

VARGA N

GYALULT FORGÁCS

MEGGYES LASZLÖ RAJZA

Bába Mihály:

Egy pár csizma

Az öregember a sarokba húzódott, és mélázó tekintettél bámult ki a vonatablakon nézte a szemfajditoan sík1' alföldi tájat, amelyre üvegbúraként borult a látóhatár.

_ Korán tavasz lesz — fordította felém arcát egy pillanatra. — Különben az idén nemigen lesz se tel, se tavasz.

— Februárban, márciusban áll a bál — jegyeztem meg mosolyogva. — Meg kitan- colhatja magát a tel.

— Akárcsak egy vénember — nevetett.

Cigarettával kínáltam uti- társamat, beszélgettünk, hogy szaporábban fusson az ídó.

__ Nem szeretem ezt a csattogást. Nem is szívesen utazom, de a fiam nem hagyott békén, hogy jöjjek mar íel, látogassam meg a kis unokát. És képzelje, elvitt a gyárba is, ahol dolgozik. Azt mondja: na apám, ezt nezze meg, így dolgoznak ma a suszterek, a csizmadiák! Azelőtt sose láttam cipőgyárat hát elképzelheti, kartar- sam, hogy meg-megalltam az ámuldozástól. Én egyetlen egy pár új csizmát csinál“ tam életemben! Akkor, amikor 1917-ben felszabadultam. A segédvizsgához kellett.

C

sodálkozva, néztem rá. Szürkés arcának ráncai között kutattam a múlt halványuló emlékét.

_ Más pályára terelte a

s

ors?

_ Dehogy terelt. Sehová se terelt. Apám csizmadia volt, és az lett minden fia. Én is, a legkisebb. A többiek szétszóródtak az országban, én meg ott maradtam apám mellett. Amikor meghalt, a nevemre írattam az iparengedélyt, és megnősültem. öt gyerekünk lett. Éltünk, ahogy tudtunk a sar- kalásból, talpalásból, foltozásból.

— Űj cipőt, csizmát senki sem rendelt.

_ Senki. A parasztok csak a vásárban vettek új csizmát. Ketten voltunk csizmadiák a faluban. Hozzám csak javítani hozták a lábbelit, a másik szaktárs néha csinált egy-egy pár csizmát, de mindig ráfizetett, mert olcsón vállalta. Versenyezni akart a vásári áruval. Nem dicsekvésből mondom, nem is panaszképpen, de nálam mindig annyi volt a javításra váró csizma, bakancs, hogy mozdulni se tudtam tőle. Reggel felkeltem, leültem a háromlábú Székemre és késő éjjelig nem álltam fel.

csak az ebédhez, a vacsorához. Mert mindenkinek azonnal kellett volna a folt, a sarok, hiszen nem igen akadt nekik másik pár lábbelijük.

— Amikor a gyerekek cseperedni kezdtek, már köny- nyebb volt, mert segítettek — szőtte tovább az emlékeit. — Ügy, ahogy mi segítettünk apánknak. És ahogy felszabadultak nálam, rögtön ki is röppentek. Undorodtak a sok rossz lábbelitől. Meg akkor már munka se akadt annyi, mint korábban, pedig a másik kartárs is meghalt, egyedül voltam a faluban. Reménykedtem, hogy legalább egy gyerek velem marad. Nem maradt. Elmentek Debrecenbe, Miskolcra, meg Pestre. Nem

PALICZ JÓZSEF RAJZA

mondom, jó soru^ van, örülök neki. Csakhogy nekünk meg nehéz. A feleségem beteges, s én se vagyok már valami nyalka legény.

— Miért nem költöznek egyik gyerekükhöz?

— Melyikhez? Meg ott a ház, a műhely.

— Akad munkája?

— Annyi, hogy az ár meg ne rozsdásodjon. Mondja, kartársam: ki jár ma ócska, foltos csizmában ? Senki. Dolgozni gumicsizmában mennek, annak nem árt a sár, a víz, a hó. Ha kilyukad, eldobják, másikat vesznek. Vasárnap, ünnepnap, meg mindenki cipőben jár. Még nyáron is. Már az öregek is.

Gyermekkori emlékeim fuvallata hozta, sodorta elém a torokszorongató képeket: tavasztól késő őszig mezítláb járt a gyermek felnőtt. Vagy a levágott csizmafejből esz- kábált szandálban.

— (fsak a tisztesség miatt van még kint a cégérem. De azzal is megjártam. Jött egy úr, hogy adjam el, megveszi, ad érte száz forintot. Aztán kettőt ígért azért a kopott cégtábláért. Azt mondja, régiséget gyűjt. Van egy kis házi-múzeuma. Kérte a háromlábú széket is, meg a szerszámokat. Cakom- pakk! Hogy ez már ritkaság. Elhiszem, hisz azzal dolgozott az apám is. Na, szóval nem adtam. Mondom a fiamnak. hogy jártam a ku- nyerálóval. A fiam meg: el ne adjon apám egy tűt, egy árat se. Ha már úgy gondolja, hogy nem kell, akkor lemegyek érte! „Minek az neked?” — kérdeztem. „Minek? Hát itt a gyárban rendezünk belőle múzeumot a klubszobában, vagy másutt...” És így is lesz; az ebédlő egyik sarkában alakítják ki, úgy ahogy nálam van otthon. Ki hitte volna, hogy apám szerszámai, kaptafái oda kerülnek, ahol percenként készül egy pár finom bőrcipő? Hát kérem, nagyot változott a világ, ez az igazság. Vagy nem így vélekedik?

A vonatkerekek csattogó lármája elnémított bennünket néhány pillanatra. Aztán megint az öreg csizmadia, a foltozó varga beszélt, aki szerszámait „közszemlére” adja, mert a „népek” ritkán viszik hozzá foltozni, flekkelni lábbelijüket, így hát már annyit sem keres, hogy kétszer tisztességesen megtömje belőle a pipáját.

— Egyik partról a másikra segítette, hozta, vitte az utak vándorait. Most ő maga lett az utas, egy nálánál is nagyobb révész kompján. Olyan kompon, mely öröktől fogva jár és járni fog az idők végeztéig; egyik parttól a másikig...

Szépen beszélt a pap. Megtelt hangjával az udvar, benne fürödtek a fák koronái.

A szálló szónak nyomában pedig ott vergődtek, botladoztak a nehézléptű emberi gondolatok, hogy hát mivé leszünk, s hová tűnik a papi beszéd zengéséből mindaz, ami nem fér el itt, a koporsó körül. Beúszik tán a folyó sodrába és viteti magát arrafel^. ahol az öreg révész kompja szelte át a vizet? Meglehet, hogy arra megy. s ha arra jár, biztosan lehajtott fővel bandukol, de nem áll meg, mert a víznek sodra van. A part menti füzek oltalma alatt már futva szökik a zuhatagos folyó felé, s amikor átbukfencezik a tréfáskedvű habok hátán, elfelejti hogy temetésről jött.

Mint jómagam is, de hát ki a vétkes benne? Mindenképpen Danyi bátyám, aki úgy ment ki a világból, hogv szóhoz jutott a saját temetésén. Mert világéletében olyan volt. hogy csak a huncutságokon törte a fejét.

Én már láttam, hogy baj lesz. Mindenki látta. A pap is látta. Csak hát próbáljon akkor szólni valaki, amikor prédikál a pap, hogy vigyázzon Eszti néni, kapja el a szitát! Kapkodott az szegény anélkül is, miután a váltéval lebillentette a nyári konyha faláról, de már akkor késő volt. Sőt, egyenesen káros, mert úgy suhintotta oldalba a szitát, hogy gellert kapott. Attól pedig mint az örvény, forogni kezdett a földön, a műkedvelő kántorok előtt. De azok tették magukat, mintha nem látnák. A tiszteletes bűvölhette el őket. akit egyáltalán nem hozott ki sodrából a földi dolog ilyen múlandó eseménye. A fekete sereg pedig, látván az egyházi személyek tétlenségét, maga is veszteg maradt.

A szitát a gyerek állította meg, a gyászoló unoka. Ott állt fejtől a koporsónak, és az aranyozott betűket feszegette, meg tán a nagy titkot is parányi eszével, hogy miért tették ebbe a csillogó, fényes . ládába nagyapát, miért nem jön már ki onnan, mit akar ez a sok bácsi meg néni, és miért sir az édesanyja, mikor nem bán tattá senki?

— De hát mit akart azzal a szitával a Danyi? Minek kellett volna az neki, hogy úgy leszólította a szögről? — találgatták később az öregasszonyok, mihelyt szóhoz jutottak. és szentül meg voltak győződve, hogy az elköszönő révész keze van a dologban.

— Mintha csali a papnak felelt volna.

— Mit is prédikált a pap? Hogy az idő perceket

szitál az évekre. így mondta. Vagy nem?

— De így.

— És pont akkor vágódott oda a szita.

— Nohát, ez a Danyi!

— Ez rávall.

— Jól tette, ha ő tette. Nem is ártana, ha szPőr, engednék át az embernek napjait

— Szen ti gaz.

— De a Danv i csaik ne tolakodjon azzal a szitával. Neki jó napok hulltak anélkül is.

— Jók is, meg rosszak is.

— Inkább jók, mint rosz- szak.

— Hát nem panaszkodhat.

— Nagyobb úr volt, mint Frankli, akinek szolgált.

— Eltanulta az úri tempót. Rászoktatta az utasokat, hogy húzzák helyette a kompot.

— De ő is fogdosta a kötelet!

— Csak fogdosta, de nem húzta!

— A ladiknál persze nem tudta átjátszani a munkát.

— Az rosszul vette volna ki magát.

— Igaz, hogy nem tudott

úszni?

— Beszélik... Ez már a szocializmusban tudódott ki. Vizsgáztatták a komposokat úszásból és a Danyit is levetkőztették. Állítólag megbukott, de titokban tartották, mert negyvenéves szolgálat után ez már nagy csúfság lett volna rá.

— Csak a szivarokhoz értett!

— Milyen parádét művelt velük! Válogatta. Csak a vi- lágossársát vette.

— Különbül szivarozott, mint az urak.

— Nem tudta szívni! Mindig kialudt neki.

— Mert eloltotta. Csak akkor szívta, ha látták.

— Tette magát. Pedig csak révész volt. A testvérei mind kitanult mesterek lettek; kőművesek. Az Andri meg

gőzekés.

— Neki is volt tanult mestersége. Kovács volt Fegy- verneken.

— De csak inas! Hiszen megszökött. Tán még egy rá- fot sem tudott felhúzni a kerékre.

— No, ne mondja! Hát felismerte saját lőcseit a kompjába tévedt szekereken. Dicsekedett velük, ho"" ő csinálta — isten bűnéül föl ne rója, — mert dicsekedni azt tudott; halakkal, melyeket soha ki nem fogott, vidrákkal és víziborjúkkal, a zöldárvizekkel. meg a jé'*- intéssel, boszorkányokkal, kiket macska képeiben látott éjszakának idején a topolyafákon vagy lúdkasban lefelé úszni a Garamon ...

Én szépnek láttam ezt az emlékezést, mely már a temetési menetben ott szállongott, cikázott a koporsó körül. Színes szitakötők járnak így a ladik után, s a bögölyök sem ártó szándékkal röppennek közéjük. Én mondom ezt. Danyi bácsi nevelt fia, hiszen büszke vagyok a hagyatékára. A sok örökös között nekem is van mibe fogódzkodnom, és ne vegyék tőlem rossz néven, ha nyomban herdálni kezdem a jussomat. Jut is, marad is.

Hamarjában nem is tudom, mihez nyúljak, mert emlékezetem polcain nagy az ösz- szevisszaság. A huzatos termekben kitépett laook ker- getőznek: tört arany valamennyi. A juss. Hajlok utánuk. de kicsiisznak a tenyeremből. sötét odúk rácsai mögé húzódnák. Az+án 1 g- elevenednek és hívás nélkül, lapítva jönnek, mint alázatos nvulak. Előmásznak a kicsinyeik is. Ylunyorogva jönnek a fény felé, aztán megtántorodnak, és akkora

hancúrozást csapnák, hogy talán nem is illik kibeszélni.

Ami engem illet eákü alatt merem állítani, hogy nagy művész volt Danyi bácsi, finom dolgokhoz értő, ritka talentum. Hogy nem dobálta a görög hálót, és nem emelgette a lesőt? Minek tette volna?! A halat megfogták helyette mások, de a fogásban benne volt az öreg révész magas tudománya, amit kellőképpen honorálták a nagy halak nyomába igazított emberek.

— Most erre jár egy borjúnagyságú harcsa. Este fél nyolckor szokott jönni. Alulról indul mindig. Szembe az árral, csak úgy hömpölyög a Vlz — árulta el bizalmasan valakinek, olykor több embernek is egyszerre, de mindenkinek külön-külön négyszemközt. És mindig megfogták a Danyi bácsi halát. Ha nem aznap, hát máskor. Hogy olykor mess-*~bb került horogra a járásától? Akkor is az a hal volt! Az űzött halak útjai kiszámíthatatlanok. Ha pedig kisebb volt. mint a híre, hát istenem! Ravasz a víz, fürge a hal, és hátha a halász ügyet- lenkedte el a szerencséjét

Egyszer kibolondította a szocialista szektort, a damás- di nagyszerszámos halászokat, hogy valami istente’e- nül hosszú állat tekereg a sági partnál. Fölúszott már kétszer a kissárói kanyarig, egészen odáig, ahol megrogy- gyant lábakkal egy őre" malom ácsorog a térdig érő vízben, de ott megfeneklett és kénytelen volt visszafordulni. Visszafelé mentében a komp alatt úszott el és ú<?v megmozgatta, hogy zörgött a csiga, megfeszült a kompkötél. Valóságos csoda, hogy el nem szakadt. Pedig száz szál drótból fonták!

Járatták a kerítőhálót, három nap és három éjjel a damásdi nagyszerszámos halászok, fizta n mérgesen elvonultak. Hazafelé vonulásá- suk közben híresztelni kezdték: aki Danyi hala után indul, az olyan, mint aki kompnak, ladiknak nyomát keresi a vízen. Rá pár napra s~ ;t falujuknál szétszaggatta hálójukat egy tengerekről elkóborolt viza. M-'g ezek a foltozással bajlódtak, vízre szállt egy másik szövetkezet. A harmadik húzásra partra vonták a kifullasztott jószágot. Örömükben két kiló ikrát küldtek Danvl bácsi- - nak, aki éppen nyilatkozott a futárnak:

— Ha ikra volt b- -ne, a mennyasszonyt fogták ki. A vőlegény is lehet valahol, mert párba járnak a vizák. Nászúton voltak. De a vőlegényt most ne keressék. Bánatában beúszott valami randái alá. Népi is jön föl onnan, csak hét <—’*aodő múlva. amikor letelik neki a gyásza...

Pandal alatt. a part-Md- ba mosott üregekben hen a hal. Oda nőm vetnek horgot az emberek. Pandal alá úszik *z ember is. esak- hogv beléje száz horoggal kapaszkodnak az élők.

Viszik Danyit: gyalult forgács a derékalja.

A forgácsból maradt itt egy kassal. Elherdálom azt is szépen. Beszórom a zord folyóba: Ráeresztem, vigye a víz, terenoese kavicsokra; fatövekre, szerteszét;