Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
1973. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mi kell a közönségnek ? Népművelők örökös fejtörése. milyen kulturális programmal csalogassák-hívják a művelődési házakba az em- óereke4? „Mézescukor” kell-e a ltul túrfogyasztóknak, vagy a komoly művek nehezen élvezhető „ínyencfalatai- val” kell táplálni őket? A válasz látszólag egyszerű: inkább tápláljuk! Vagyis, lyan művelődési programot Kikiálthatja-e önmagát műveltségideálnak a népművelő, holott neki éppen az a miadata, hogy — a£ár a képzett muzsikus — a népművelés mélyebb és magasabb „fekvéseiben” egyaránt tisztán játsszon? Márpedig, ■ha a mű,sorpolitikát egysze- vnélyben dolgozza ki, akaratlanul is önmaga válik a művelődés mércéjévé. Egy-egy község, vagy város műveltsége többszörösen rétegezett: ami az egyik ember számára magas kulturális követelmény, az a másik számára már alacsony. Az „egyfogásos” kínálat amazt elkedvetleníti (mivel meghaA közművelődés értékrendje (hasznossága) nem azonos a művek, az ismeretek értékrendjével. Az előbbi maga az út, mely az embert elvezeti a magasabb műveltséghez: az utóbbi pedig e felfelé vivő útnak megannyi lépcsőfoka. Ha a népművelő nagy ugrással próbálja magaslatra vinni embereit, meglehet, magasságiszonyt kapnak. Képtelenek lesznek átélni, befogadni a kulturális érték szépségeit. A közművelődés értékét az Már a művelődési konferencia hangoztatta a művelődés helyi jellegét, s a köz- művelődés eszményképéül a tettre képes embert állította- E gondolat magva a legszebb emberi szándék: a változtatás !... Az a marxi tétel, hogy a marxista filozókínáljunk, amitől az emberi szellem és lélek erői gyarapodnak. Könnyű ezt mondani. De ki dönti el, hogy egy adott közönségnek mi jó és hasznos? Hol az a küszöb, ahol a közművelődés kézenfogja emberét és a hellyel-közzel értékes szórakozástól elvezeti a szórakoztató valódi értékekig? ladja képességeit), emezt pedig visszafogja a szellemi továbblépésben. Az előbbit kirekeszti, az utóbbit pedig megrekeszti. A művelődési házak programja tehát épp olyan sokarcú legyen, mint közönségük. S ennek megbeszélésére, kidolgozására — a népművelő helyismerete mellett — a legjobb fórum a helyi művelődési bizottság. Nem véletlenül szorgalmazzák ezek aktivitását a Megyei Művelődési Központok. Mert elszomorító, ha ezek éppen csak léteznek, de nem szólnak bele alkotóan a közművelődésbe. határozza meg: mennyiben fogant meg az emberben a magvetés? Az előadás, a zene, a színdarab, a vers, a festmény élményét képes volt-e befogadni, s ez az átélés a jobbá-többé válás, önmaga változtatásának irányában hatott-e? A népművelő tevékenységében mindig azon kell lemérnie műsorpolitikájának — ha úgy tetszik: művelődéspolitikájának — helyességét, hogy elsajátítható-e közönsége számára s ez az elsajátítás valamivel gyarapította-e emberét? fia nem csak magyarázni akarja a világot, hanem megváltoztatni, — a kultúrára is érvényes. A közművelődés az ember Változtatására — ismereteinek, képességeinek, jellemének, egész egyéniségének gazdagítására — törekszik, hogy olyan embereket neveljen-műveljen, akik — önmagukat változtatva — egyben az élet megváltoztatására képesek. Mi következik ebbőil? Az, hogy a népművelőnek fel kell ismernie: a kultúra nagy kincsestárából, kinek, mire van szüksége ahhoz, hogy a maga alkotói (szakmai, emberi, társadalmi) tevékenységét jobban végezze? A kultúra terjesztésének hasznossága nem a közönségtoborzó feladatban van, hanem a személyi szükségletek szerinti kultúra kiválasztásában, valamint az elsajátítás, feldolgozás segítésében. A művelődés csak így lesz alkotó, a befogadás csak így lesz alkotó! Az ember így lesz több a művelődés által. Mi siórakoital? Sokhúrú hangszer a köz- művelődés : a szórakozástól a magas művészetekig hangolható. S mivel a szórakoztatás gyakran nem igényes — olykor igen olcsón szelle- meskedő. — nehéz tetten érni: hol található a kultúra „öv alatti” területe? Pontosabban : honnan ismerhető fel az álkultúra? Az a „mű” mely az alkotói elsajátítást nem teszi lehetővé — mivel nincs semmi mondanivalója az ember számára, s a közhelyeknél megreked — az fércmunka. Nem tartozik a kultúra nagy családjába. _A tartalmasság és szórakozás nem mostohatestvérek. Ami valami érdekeset, hasznosat, nemeset közöl 'telünk — persze, kinek-kinek az érthetőség nyelvén — az feltétlen szórakoztató. Az élmény, a felfedezés újszerűsége, az ismeretgazdagítás öröme mindig szórakoztat. Ne idegenkedjenek tehát népművelőink a szórakozás közönségkívánságától. Csupán, arra kell vigyázniok, hogy ez rejtse magában az elgondolkóztatás legalább parányi magváfc A műveltség bármely konkrét foka — akármilyen alacsony foka — sem akkora veszély, mintha valaki végleg megreked, megáll a művelődésben. Balogh Ödön Ki a műveltségideál? Az érték „varázspálcájau Legszebb emberi siándék GYÖKKÉ ZOLTÁN: Lyukas zsebemet Lányunk alszik, könnyű ®z álma, mintha lepke száll görcsös ágra. Mosol, pelenka hull a gépbe, mint dobba csépléskor a kéve. S én öblített gondjaim féltve teregetem a szél-kötélre. Két szárnyával csapkod az abrosz: elszállsz, pelenka-szárnyú albatrosz? És ha végeznél, vár más dolog, a hétkönapokat foltozod. Bevarrod lyukas zsebemet, mosolyod arcomra égeted. Gyíkként fusson el tű és cérna, kedves, engem is tisztíts meg néha... 1 OLDALÁGI PÁLs A védtelen A krokodilkönnyek, a sánta hazugságok, hamis mosoly a megszokott kellékek, senkit nem lep meg már, hogy nem komoly, ahogy egymás között mi mozgunk, megszámlálhatatlan szerep vár minket és vállaljuk is mi, vannak bukások, sikerek, Nem a ragyogás a fontos „Most már tudom, értem, Kosztya, hogy a mi dolgunkban — akár színpadon játszunk, akár novellát írunk — nem a dicsőség a fontos, nem a ragyogás, nem az, amiről álmodoztam; fő az, hogy tűrni tudjunk. Tudd hordani a keresztedet és higgy! Én hiszek és nekem nem is fáj annyira. Amikor az elhivatottságomra gondolok, nem is félek az élettől,” Csehov Sirály című drámájában Nyina, a színésznő búcsúzik ezekkel a szavakkal a fiatal írótól, Trepljovtól, aki röviddel később főbe lövi magát. Trepljov alakítója a Madács Színház előadásában Huszti Péter. Öltözőjében Csehovról beszélgetünk. A különös, megszállott hitű íróról, aki egyetlen elültetett facsemete körül — ha szemét lehunyta — már látta a hatalmasra nőtt erdőt... — Csehov teremtő ember volt — mondja Huszti Péter. — Úgy érzem, a teremtés a valódi tett. Éppen Párizsban voltam, amikor a francia diákok tüntetéssorozataikat rendezték. Szomorúan néztem, hogyan döntötték ki és gyújtották meg az utakon a gyönyörű fákat. Én nem tettem volna, jóllehet érzéseiket igaznak véltem. De — miért kell rombolni igazukért? A színházi munkát is hasonlóképpen értelmezem. Jobban becsülöm azt a színészt, aki hagyományos módon, jól eljátszik egy szerepet, mint azt; aki csak egy brilliáns ötlet megvalósítója. Ezt egy példával tudnám megmagyarázni. Ma este a Peer Gyntöt fogom játszani. Az, hogy Peer Gvnt jelleméhez valamilyen torz emberi tulajdonságot hoz- zaképzeljek és annak stílusában játsszam el a szerepet, könnyedén meg tudnám tenni. De az, hogy igaz átéléssel eljátsszam, egyszerűen, úgy, ahogyan Ibsen megírta, komoly megterhelést jelent. — A szerepein keresztül megismert írói gondolatok segítik-e a magánéletben? — Igen. Ismét Csehovra hivatkoznék, ö például mindig arra figyelmeztet, hogy álljak meg egy kis időre. Hova rohanok?! Vegyem észre, hogy mi történik körülöttem, És ezt az érzésemet nagyon szeretnem átadni mindenkinek. Hiszen Trepljov- nak, a Sirály fiatal írójána^ is azért kellett meghalnia, mert senki nem figyelt rá igazán. Ha módja van kifejeznie önmagát, nem a halálban talál megoldást. A gyengék elpusztulnak, ha nem figyelünk rájuk. Csehov szinte minden művében ezt hirdeti. — A színház lehetőséget ad arra, hogy mindenkihez szóljon? — Igen. Hiszek abban, hogy a színház segíthet az embereknek rendezni az érzéseiket, gondolataikat. Ha egy-egy előadás után úgy mennek haza, hogy közben eltűnődnek a színházban látott-hallott emberi sorsokon, másnap talán úgy indulnak munkába, hogy saját életük problémáit viszonyítani tudják valamihez, és ebből erőt meríthetnek. Semmilyen művészet, így a színház sem adhat konkrét megoldást a gondokra, de példát igenis adhat. — Kit tart saját példaképének? — Ádám Ottót. Felkészülése egy-egy rendezésre egymagában is jól példázza, hogyan kell elkezdeni a teremtő munkát. Ádámban nemcsak a rendezőt, a szemé- tyes jóbarátot is tisztelem. Közös erőfeszítések során értettem meg ennek a sokat használt két szónak igazi értelmét: szív- vel-lélekkel. — A Madách Színházban nagyon sokat dolgozik. Hogyan tud okosan gazdálkodni az erejével? — Igen sok színházon kívüli feladatot elutasítok. Még ha tudom is, hogy ezzel megsértek egy-egy tv- vagy rádiórendezőt. Sajnálom, ha nem értik meg: számomra a pénznél, hírnévnél fontosabb a jól végzett munka. — Mit szeretne elérni életében? — Harmóniát teremteni magam körül. Ez persze nehéz Úgy látszik, vállalnunk kell, hogy a teljesség felé csak törekedhetünk, el nem érhetjük. Mindenesetre hasznosan szeretnék élni. Ez a célom. László Ilona van mellékalak, főszereplő, van görögtűz, de van, aki mindenben mindig magát adja, csak igazat tud mondani, arca elárulja, mit érez, hogy mit szeretne, mi legyen, ö az igazi tiszta lélek, és éppen ezért védtelen. Párái Anna: Ulőhotás Csak a messzeség merészeli arcod ábrázolni, kavicsokat görget szeplőid helyébe, míg játékos, dúlt vonásaidról a meghittséget mélykék szivacsával az ég ledörgöli. Hanyatlik s kilobban nemsoká e nap. Neved hosszú hálóköntösébe öltözhetek, hogy kínzó álmot hozz, halálos részvételt, s egy súlyosan sérült farkas vonításában ellakhassunk. GÁCSI MIHÁLY RAJZA KÖNYVESPOLC Magyarország története IV. Az összefoglaló egyetemi tankönyv a magyar történelem 1849-től 1918-ig terjedő időszakát öleli fel. Hézagpótló munka: egységes, tudományos igényű, marxista szellemű feldolgozása a felszabadulás óta váratott magára. A könyv 25 fejezetre tagolva elemzi az egyes korszakok politikai, gazdasági és katonai eseményeit és azok hátterét, vizsgálatait minden esetben kiterjesztve a nemzetiségek problémáira is. Részletesen foglalkozik a horvátok a szerbek, a szlovének stb. törekvéseivel, a nemzeti önállóságért folytatott küzdelmeivel. Miként a jó történeti munkák, túl is mutat a tárgyalt koron: a két világháború közötti, sőt a mai Kelet-Európa történetének jobb megértését is segíti. A kötet számos igen Jó tájékoztatási segédanyagot tartalmaz: mindenekelőtt a fejezetekhez kapcsolódó térképanyagot és terjedelmes bibliográfiát, valamint az egyes témakörök forrásmunkáinak jegyzékét. Táblázatok ismertetik a népesség, a mezőgazdaság és az ipar statisztikai adatait, az 1861-től 1918-ig történt pártalakulásokat, a kormányok időrendi adatait és személyi összetételét. A személyes vonatkozások részletes névmutatóból kereshetők vissza. A könyv az egyetemi, középiskolai történelemoktatás és a könyvtári tájékoztatás segédkönyve, Nők évkönyve A gyűjteményben szereplő különböző műfajú írások (riportok, versek, novellák, könyvajánlások, leírások stb.) elgondolkoztató tényekről tudósítanak. Esztergomi László asszonysorsokat mutat be. Krónikaszerűen idézi fel a vezérigazgatónővel, gépírónővel és a falusi tanítónővel folytatott beszélgetéseit. — Pálfi József arcképvázlatai között ismert politikusnők szerepelnek: Bandaranaika, I. Gandhi és Birvn asszony. Demeter Imre három magyar színésznő (Szemes Mari, Vast Éva, és Jobba Gabi) művészi portréját rajzolja meg. A könyvben található szépirodalmi alkotások színvonalát Devecseri Gábor, Vas István, Galgóczi Erzsébet, Székely Zoltán neve fémjelzi. „Mini-lexikon” foglal- já össze a nők mindennapi életével kapcsolatos jelenségeket, aktuális tudnivalókat. A humoros írások életünk fonákságait állítják pellengérre. A fényképekkel illusztrált kötetet minden érdeklődőnek ajánlhatunk. A folyóiratolvasókban is szerezzék be. (Táncsics Kiadó.) Apollinaire válogatott müvei (lbbC—1918) Apollinaire hazai kultusza közel félévszázados: az első fordítások még a költő életében, Kassák 'avantgárd folyóirataiban jelentek meg. Igazi megismertetésére a Nyugat „harmadik nemzedéke” vállalkozott (Radnóti, Vas, Rónay). A korábbi válogatásokkal szemben ez a gyűjtemény már teljes élet- mű-keresztmetszetet nyújt. A kötet törzsét természetesen a Szeszek (1913) és a Kalligrammáka (1918) című verskötetekből való fordítások alkotják (A Mirabeau- híd c. költemény pl. öt átültetésben is olvasható). — Apollinaire érett költészete ugyanis életérzés és megjelenítő formák tekintetében is a huszadik századi világlíra kezdete. Fontos történeti dokumentum (a szürrealizmus és a modern groteszk színház megjelenőit jelzi) a Teiresziasz emlői c. darab előszava és költői‘prológusa 14 elbeszélés ismertet meg a prózaíróvaL
