Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

1973. március 11.

SZOLNOK MTOTFf NÉPLAP

5

Medveczky Jenő emlékkiállítása Szolnokon

A képzőművészet barátainak érdeklődő részvételével nyílt meg tegnap délben a Szolnoki Galériában Medveczky Jenő festőművész emlékkiállítása. A tárlat felvonultatja a Magyar Nemzeti Galériában most véget ért retrospektív Mcdveczky-ki- állítás válogatott műveit, festményeket, metszeteket, rajzokat. A kiállítás látogatói jellemző kercsztmetszetet kaphatnak a négy évvel ezelőtt elhunyt, gazdag, kulturált életművet maga mögött hagyó művész munkásságáról.

A megnyitó közönségét Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ismertette meg Medveczky Jenő festői világával. (Képünkön tárlatlátogatók a Nővérek című festmény előtt.)

Szavalóversenyek, vetélkedők fesztiválok a — Népművelési Intézet márciusi programjából

Magyar színházak — kubai szemmel

Változatos, gazdag a következő hetek közművelődési programja. Természetesen a legtöbb összeállítás, megemlékezés március 15-höz, az 1848-as szabadságharc és forradalom 125. évfordulójához fűződik. Ebből az alkalomból március 12-én Oroszlányban Petőfi-emlékkiállí- tás nyílik, s ugyancsak kiállítással emlékeznek még ä forradalmár költőről március 14. és 24. között Kaposvárott is. a megyei Művelődési Központban. Március 12-én hirdetik ki Győrött a Petőfi Sándor képzőművészeti pályázat eredményeit, ugyanezen a napon avatják fel a pályázatra beérkezett tervekből készült bemutatót. Március 15-én a Csongrád megyei Sándorfalván felavatják a XIX. század nagy lírikusának szobrát. Március 14-én Kiskőrösön tartják az Irodalmi Színpadok ..Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról” versenyének országos döntőjét.

Már közelről hallani a tűzoltók szirénáit. Mi lesz, mire ideérnek. Most minden messze van, most messze van a délután, és a reggel, most messze a világ. Csak a mesz- sze van közel. A lángok se tudják elűzni a csillagokat és remegnek a felhők, mert a hőségtől remeg a levegő. Tűzijáték van. Mintha innen a portásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gombot. Aki itt áll, maga is láthatja, csak játék az egész. A világot egy gombnyomással fel lehet gyújtani egyetlen éjszakán.

Aljától ég a raktár. A lángok felnőttek, mert a tűznek Is van gyerekkora. Aztán, míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nellit még délután lebeszéltem arról, hogy Idejöjjön. Jött más.

A tűzoltóknak meg se koty- tyan. Nézz rá egy ilyen arcra. Pont olyan az arcuk a tűzvilágnál mint festett szentképek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember tűz alatt nem beszél.

Nem hiányzik a tervekből a Tanácsköztársaság kikiáltásának 54. évfordulóiéról való megemlékezés sem. Körmenden március 21-én Forradalmi szerenád címmel idézik 1919 forradalmár fiataljainak hősiességét. A közelgő X. Nemzetközi Világ- ifjúsági Találkozó tiszteletére március 21-én Pásztón VlT-vetélkedöt rendeznek, ahol az eddigi ifjúsági fesztiválok ismeretéről, az NDK ifjúságának életéről, fejlődéséről adnak majd számot a fiatalok.

Amatőr filmfesztivál lesz március 23. és 25. között a Szolnok megyei Művelődési Központban, Munkásportrék címmel. A Nógrád megyei Magyamándoron az itteni Művelődési Házban március 24-én adnak egymásnak találkozót a megyei Röpülj Páva-körök legjobbjai.

— Mit látott előtte, Gáspár?

— Semmit — mondom.

— Semmit?

— Semmit.

— Egyszerre csak kigyulladt a raktár?

— Gondolom, már élőbb égett.

— Maga akkor hol járt?

— Nem aludtam.

— Elhiszem. De miből lett ilyen nagy a tűz?

— Gyorsan női.

— Gyorsan?

— Ha egyszer kiüt, kész. 11 Minden tűzfészek azért veszélyes, mert egytől is kigyulladhat az egész világ.

— Ezt honnan veszi?

— Olvastam az újságban.

— Ügy... — mondja a diri — a jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá.

— Én?

Még virradatkor is fenn volt az egész környék. Ahogy világosabb -lett. szétnéztem. Nagy panoráma. A szemközti hoszzú utca ablakát úgy lengette a sz'l. mintha egy bérháznyi óriásmadár

KAZAHSZTÁNI

KRÓNIKA

Az idén is több tízezer példányban jelentet meg az MSZBT színes képekkel illusztrált írásos kiadványokat, érdekes gyűjteményeket a Szovjetunió életéről.

öt kötetes reprezentatív sorozat készül a Szovjetunió 15 köztársaságának megismertetésére. Az egyenként 10 000 példányban napvilágot látó, 15 ív terjedelmű színes-képes kötetek első két darabja már tavaly megjelent. Ez év márciusában készül el a „Kaukázuson túli szovjet köztársaságok” című kötet, amely Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország földrajzát, gazdasági életét, történelmét, művészetét mutatja be. Ezt követi a májusban elkészülő „Szovjet Baltikum” című kiadvány, amely Észtországról, Lettországról és Litvániáról öleli fed a legfontosabb tudnivalókat. A színes képeikkel illusztrált sorozat utolsó darabját júniusban bocsátják

ezekkel a szárnyakkal akarna felszállni. De ami nem megy, az nem megy. Az ablakban megismertem az öreg tanárt, felesége úgy könyökölt mellette a párkányon, mint Tölcsváry Andrienne oldalán a daxli. Most láttam először, hogy Richter úr hálósapkát visel. Legyen neki. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, sálat tekert a nyakára, mert akárhogy is égett a gyár, annyira azért nem fűtötte az utcát, hogy legénykedni lehessen. Erdélyi úr. a festő külön ablakban állt. tőle jobbra, az erkélyajtóban a család. Még tűz esetén se vállaltak vele közösséget. A Lipták úr rezes orra illett legjobban a helyzethez. Megengedem, lehet, hogy csak a hajnali széltől volt. Egyedül Slezák- né, aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem hozhatna-e nekem egy féldeci kevertet.

Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sokszor elmúlt, de visszajött.

Csak a mucusokat kell figyelni, hogy megtudjuk, miként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behúzott nyakkal járnak, fejüket sállal kötik át. oldalt se néznek, csak műszak után megcélozzák a villamos megállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a nap, az semmi. A mucu- sok tudják, hogy visszajön a tél. és még siettükben is ösz- szeszorítják térdüket. Van ilyen.

Ha ranglistát készítenének róla, hogy ki ismeri legjobban a magyar színházak idei évadját, csaknem biztosra vehető, hogy a hazai szakemberek, kritikusok és rajongók kénytelenek lennének az „előkelő helyezésekkel” beérni. Az elsőséget aligha lehet elvitatni egy kubai házaspártól, Carla Barrótól és Fabio Alonsótól.

— Szeptemberben érkeztünk Magyarországra, — mondja Fabio Alonso — azóta körülbelül száznegyven színházi előadást láttunk. Mindketten rendezők vagyunk, elsősorban színházi rendezők, de Televíziónál és a Rádiónál is rendszeresen dolgoztunk Kubában, feleségem nevét mint íróét is ismerik. Hivatalos megbízásként tanulmányozzuk a magyar színházi életet, sőt ezen túlmenően a kulturális élet minden jelenségét, amit csak módunkban van megismerni csaknem egy éves magyarországi tartózkodásunk alatt.

— Mi a megbízatásuk közelebbi célja? Mire kíváncsiak elsősorban?

— Szeretnénk minél alaposabban megismerni a magyar színházkultúra és a művészeti élet struktúráját, hiszen a fiatal kubai szocialista államban még nincsenek annyira kikristályosodott hagyományok, mint Magyarországon, sokkal for- rongóbb és formákat kereső a mi hazánk szellemi arculata, szívesen tanulunk más országoktól, azonos céljaink és rokon problémáink miatt elsősorban a szocialista országoktól. A sokmindenre kiterjedő tanulmányozáson kívül a kulturális kapcsolatok ápolásának a közeljövőben megvalósítható gyakorlati lehetőségein is töprengünk. Nevezetesen: szeretnénk magyar együtteseket megnyerni kubai vendégszereplésre, szeretnénk magyar szakembereket találni, akik oktatást vállalnának a kubai művészeti főiskolákon.

— Milyen alapvető különbségeket észleltek eddig a kubai és a magyar színházi kultúra között?

— A legszembeötlőbb különbség nem is annyira a produkciók között, mint inkább a közönség reagálásában van. A kubai nézők sokkal aktívabb résztvevői az előadásoknak, lelkesedésüket és nemtetszésüket egyaránt jóval temperamentu- mosabban fejezik ki. A hűvös, udvarias fogadtatás náMost már nincs sál a fejükön, a gallért csak divatból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra-balra, hogy jobban hallják, ha valaki kocog utánuk, akkor aztán jól meghúzzák a lépést. Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a láb és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjszakának, mintha soha nem akarnának ^felszállni arra a villamosra. Mégis felszállnak, mert fel kell szállni. Kitekintenek a villamos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló éjszakai tócsákra. Ilyenkor igazítják meg hajukat, de hátul igazítják. És ha jó helyen állnak a villamoson, akkor két utcai lámpa között, ahol egy villanásnyira tükör az ablak, belenéznek, hogy flörtöljenek az éjszakával.

A mucusok tudják, hogy mikor van igazán tavasz, nekik valami jelez, ha beáll az idő.

Nyáron a békák, tavasszal a mucusok.

Vállalati buli van. Nyereség után minden évben bulit rendeznek a kultúrteremben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fújják, és a nagy fújástól a gőz, meg a füst, meg a virsli párája kicsapódik az ablakréseken.

Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha trombitával várják őket.

lünk ismeretlen. Mielőtt Magyarországra utaztunk volna, láttunk Havannában egy Garcia Lorca-bemutatót, a Bernarda Álba házát. Zsúfolt nézőtérrel kezdődött, de a darab második felére ösz- szesen hatan maradtak, pedig a művet nagyon szeretik nálunk. A nézők az előadás korszerűtlensége ellen tiltakoztak távozásukkal.

— Hány színház van Kubában?

— A fővárosban tizenkettő, vidéken is ugyanennyi, mind a hat közigazgatási kerületben kettő-kettő. Ezen kívül van egy nagy, a magyar Déryné Színházra emlékeztető, az egész országot átfogó társulat, egy nemzeti folklóregyüttes és több, meghatározott műfajra specializált művészeti csoport: táncosok, pantomímművé- szek, bábjátékosok és így tovább. A különböző együttesek csereforgalma Kubában jóval élénkebb, mint Magyarországon. Ha igazi érdeklődés van valahol egy havannai darab iránt, a színház mindenképp vállalja a vendégszereplést, még ha szabadtéren kell fellépniük akkor is. Természetesen ez azzal is összefüggésben van, hogy Kubaszerte összehasonlíthatatlanul szegényebbek a színházak műszaki-technikai feltételei, mint a magyar együtteseké.

— Jóval fontosabb viszont nálunk az amatőr művészeti mozgalmak szerepe — kapcsolódik a beszélgetésbe Carla Barro. — Egész Kubát izgalomban tartják az évről évre megrendelésre kerülő, minden művészeti ágra kiterjedő fesztiválok. Ezek alapvetően különböznek a magyar „Ki mit tud?”-tól, amelynek — ha jól tudom — csak a televíziós szakasza vált ki erőteljesebb érdeklődést. A ml fesztiváljainknak már a munkahelyi döntői is népes és szenvedélyesen vitázó nézősereg előtt zajlanak le. Körülbelül ötször annyian látják az amatőrök produkcióit, mint a hivatásosakét, A legjobb amatőr művészek felkészültsége vetekszik a profikéval. Az amatőr művészeti mozgalom Kubában igazi össznépi ügy, meggyőződésem, hogy óriási tudat- formáló jelentősége van.

— Kérjük, Carla asszony, hogy saját írói munkásságáról is beszéljen.

— Műveim többsége mesejáték gyermek- és bábszínpadra. Eddig egyetlen, felnőtt közönségnek szóló

Megkerülöm a kultúrtermet, belesek az ablakon. Figyelem a lányok csípőjét elöl hátul. Ha hosszabban nézhetném, még sok mindent tudnék erről mondani. De nemigen lehet ácsorogni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól:

— Gyere be Gáspár, fizetek egy féldecit.

— Nem lehet Szolgálatban csak a csapos iszik.

— Féldeci az egészségedre, az is valami?

— Nem köhögök én — mondom.

Megindulok, aztán mégis megállók a két homályos lámpa közt távolabb a kultúrától. A haverok szeme ide már nem követ, nem látnak a homálytól, ami a gyárudvaron kerülgeti az éjszakát. Az ablakréseken, mega szellőztető ventillátorok lyukain át kihallatszik. ahogy fújják, meg a csoszogás, ahogy lábuk nyüszít a parkettán, meg a nagydob, ahogy belevág a trombitába, mintha a zenekar közé ütne. Aztán fújják, meg dobolnak, és amikor újra fújják, újra csak hallatszik, ahogy a talpukkal surrannak, és mint a porszívók, úgy szippantják a virsli-gőzt, meg az illatot, amivel a lányok bekenik magukat, a két mellük között. A büfében fröccsen a debreceni és a ódavíz. Van, aki konyakkal önti le magát.

(Folytatjuk.)

darabom szereplői boszorkányok, stílusában az abszurd drámákkal és az afro-kubai mitologikus népi játékokkal egyaránt rokon. Voltaképpen az Amerikában szervezkedő kubai emigránsok ellen irányuló szatíra. Ez a munkám tavaly díjat nyert a latinamerikai színházak fesztiválján. Valószínűleg rövidesen színre kerül Chilében, és szó van róla, hogy Francia- országban is.

— Bőséges magyar színházi élményeik közül melyek voltak a legemlékezetesebbek?

— Nehéz lenne egy-két darabot kiválasztani — tűnődik el — Fabio Alonso. — Rendkívül kidolgozott, nagy tudatossággal színpadra állított előadásokat és tehetséges, képzett színészeket láttunk mindenütt. Én nem érzek lényeges különbséget a fővárosi és a vidéki színházak között.

— Ez főleg a prózai előadásokra vonatkozik —- helyesel Carla Barro. — Az Operaház és a Fővárosi Operettszínház egy-egy produkciója — az előbbiben például az Otelló, az utóbbiban a Don Quijote musical-változata — világviszonylatban Is nagyszerű. De prózai műveket Kaposvárott, Veszprémben és Szolnokon tisztább megfogalmazásúnak, póztalanabbnak éreztük, mint a fővárosban. Szolnokon az utóbbi három előadást néztük meg, és különösen a Székely Gábor által rendezett Moliere-vígjátékok gondolatgazdag, egyéni értelmezése ragadott meg bennünket.

— Ügy tudom, megbízatásuk szerint javaslatot tesznek arra is, hogy milyen magyar darabok előadását vegyék tervbe a kubai színházak.

— Valóban, de még sokszor szeretnénk színházba menni ahhoz, hogy javaslataink véglegessé váljanak. Egymás közti beszélgetéseinkben eddig Az ember tragédiája, Kertész Ákos Makrája, Csurka Istvántól a Döglött aknák, Németh Lászlótól a Nagy vizit került legtöbbször szóba mint olyan művek, amelyeket szeretnénk eljuttatni a kubai közönséghez. Örkény István Tóték című művének és a Jancsó-filmek kubai bemutatója óta művészeti közvéleményünk várakozással figyel mindenre, ami magyar.

Carla Barro és Fabio Alonso több napot tölt most egyfolytában Szolnokon illetve a megyében. Magyar- országi tartózkodásuk alatt nem először, és remélik, nem is utoljára.

Sz. J.

Rajzoló

pajtások

Háramszázhuszonnyöle, változatos műfajú alkotás érkezett be Szolnok megyéből az Országos Úttörő elnökség által meghirdetett gy.rmek- rajzpályázatra. A zsűri az 5—6. osztályosok mezőnyében Bíró László öcsödi tanuló munkáit ítélte legjobbnak, díjazták még a törökszentmiklósi Czeglédi Miklós és a szolnoki Győri Attila rajzait. A 7—8-osok között Gyenes Tamás, a szandaszőllősi iskola tanulója és a mesterszállási Kovács Erika szerepelt legjobban. A pályázatra beérkezett legjobb alkotásokból kiállítás látható Szolnokon a gyermekkönyvtárban.

KEREKES IKRE:

Este tíz után