Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
1973. március 11. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 Szedik a primőr paprikát a Sárszentmihályi Állami Gazdaság inotai üvegházi kertészetében. A 15 ezer négyzetméter területű üvegházban beérett a paprika. Beválk az irínyítósiám Száz éves a lialvan—jászberény— szolnoki vasútvonal Tegnap a' Postavezérigazgatóságon sajtótájékoztatón számoltak be a január 1-én bevezetett irányítószámrendszer tapasztalatairól. A postai küldemények — évtizedes hagyományokon alapuló — címzésmódj áriak megváltoztatását megértőén fogadta a közönség. A postai irányítószámrendszer bevezetésének eddigi eredményei a vártnál sokkal jobbak. Országos átlagban a küldemények 90— 95 százalékára került rá az irányítószám. Hangsúlyozták: jelenleg 21 országban használnak irányítószámot, de rövid idő alatt sehol sem értek el ilyen jó eredményt. A vezérigazgató-helyettes az irányítószámrendszér alkalmazásával kapcsolatos hiányosságokról elmondotta, hogy a panaszok megszüntetésére egyes irányítószámjegyzékeket második kiadásban is megjelentettek. Jelenleg Budapesten a közü- letek, vidéken a lakosság egy része mellőzi az irányítószámok használatát. A posta azt tervezi, hogy ez év szeptemberétől egyelőre a főváros V., VI. és XIII. kerületében már kizárólag az irányítószámok alapján kézbesítik a küldeményeket „Ha a vasút Jászberényben vezettetik keresztül, a tanács a szükséges területet kisajátítja és a consortium- nak minden díj nélkül átadja ...” Nem kevesebb mint 100 év telt el azóta, hogy Ráday Gedeon főkapitány felhívására - a jászberényi Városi Tanács határozatot hozott: minden erejével támogatja a városon keresztülvezető vasútvonal építését. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében emlékeztek meg tegnap Jászberényben a hatvan—j ászberény—szolnoki vasútvonal és a jászberényi vasútállomás átadásának 100. évfordulójáról. A vasútállomáson megrendezett ünnepség emléktábla-avatással kezdődött, majd Tóth János vasútigazgató, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője mondott ünnepi beszédet. Szólt arról a fejlődésről. amely 1873-tól — amikor egy zord téli napon Jászberénybe „berobogott” az első személyvonat — Szolnok, Jászberény és Hatvan között megteremtette a korszerű személyszállítást és teherfuvarozás feltételeit. Ismertette a felszabadulás utáni fejlődést. Jászberényben 1948-ban 2500 vagon érkező árut raktak ki, 1971- ben már több mint 10 ezer vagon áru érkezett vasúton. A városból elszállított áru mennyisége is tükrözi a most 100 esztenős vasútvonal fontos szerepét. A felszabadulás utáni években a feladási kocsik száma alig haladta meg a 600-at. 1971-ben már 6700 vagont raktak meg Jászberényben, és továbbítottak a világ szinte minden táj ára. Megnövekedett feladatok elé állította a vasutat a város rohamos ipari és mező- gazdasági fejlődése. Jelenleg 6 iparvágány segítségével szolgálja ki a különböző vállalatokat. Legnagyobb partnerei a Hűtőgépgyár, a BUBIV, az Aprítógépgvár, a Gabonafelvásárló Vállalat. A Hűtőgépgyárral való jó kapcsolat eredménye, hogy a gyár és a vasútállomás is egyik úttörője a nagy, 20 ládás konténeres szállításnak. Az ünnepségen — amelyen részt vettek a Szolnok —Hatvan közötti valamennyi vasútállomás küldöttei — megnyitották a „125 éves a magyar vasút” című fotódokumentációs kiállítást Beszélik, hogy • • • A pénz az OTP-nál van Bizonyára sokan emlékeznek még a néhány évvel ezelőtt közszájon forgó történetre, amely szerint a külföldi üzletember Budapestre jön tárgyalni, körülveszik az esti fővárosban, és magyarázzák neki, hogy ez ez, az meg az. Ö mindenre bólogat, közben nézi az üzletek kivilágított cégtábláit, a neonfeliratokat, majd a városnézés végén azzal a kérdéssel fordul útimarsalljához, hogy mielőtt hazautazik, szeretne találkozni Mr. OTP- vel. bizonyára ez az úr lehet Magyarországon a leggazdagabb üzletember, mert nagyon sok helyen látni a reklámját. Megtörtént-e ez a valóságban, vagy sem, hát ezt legfeljebb találgatni lehet, de mindenesetre tény, hogy az OTP heti sajtótájékoztató-ián, amelyen a tavalyi eredményeket és az idei terveket ismertették, valósággal röpködtek a milliárd,ok, kiderült, hogy az OTP-nak csakugyan tengernyi a pénze, tehát csakugyan a leagazdagabb- nak tekinthető ebben az országban. amelyet pedig köztudomásúlag nem sorosak a leggazdagabbak közé. Kapkodják önök is a fejüket: a lakosság takarékbetét gyanánt 55 milliárd forintot tart az OTP-ban, a közületi betétállomány mintegy 10 milliárd, s akkor még nem is szóltunk az egyéb üzletágakról, mint például a totó és a lottó szelvényekből származó bevételekről. A pénz tehát csakugyan az OTP-nál van, amelynek hatalmas apparátusa behálózza az egész országot. Jelenleg 552 úgynevezett hálózati egysége van, de ez még semmi, a Takarékpénztár ügynökségeként végzi betétgyűjtő tevékenységét a vosta 3185 hivatala is. Az ember nem tehet mást, mint nagy tisztelettel megemeli a kalapját egy ilyen mammutszervezet előtt, nem csoda, ha az OTP- fiókokba belépő alázatos ügyfelek rendszerint kezicsókolommal köszönnek, hiszen a takarékpénztárak alkalmazottai között amúgy is a nők vannak nagy többségben. Másrészt a pénz a szocializmusban is hatalom, s a hatalmat tisztelni illik. ha bárki hosszú életű akar lenni a földön, akarom mondani hosszúlejáratú kölcsönt próbál igényelni. Nézzünk azonban egy kissé a számok mélyére, ha már a páncélszekrényekbe nem nagyon pillanthatunk be. Kié is voltaképpen ez a sok pénz? Minthogy a zöme a lakosság takarékbetéteiből tevődik össze, így végeredményben a miénk. Mi fizettük be a különböző OTP- fiókokba és postahivatalokba, méghozzá teljesen önként és örömmel. Ez a közösségi szellem igazán megható megnyilvánulása, mert bárki tarthatná a szalmazsákban, bevarrva kabátja bélésébe, elásva a kertben, de nem, mi takarékbetétre adjuk megspórolt pénzünket, használja és forgassa az OTP a maga hasznára s a haza javára. Ez az ötvenöt milliárdnyi betét azt jelenti, hogy országunk minden lakosára, a csecsemőket is beleértve, átlagosan mintegy 5 és fél ezer forintnyi takarékbetét jut, csak azt tudnám, hogy az enyém kinél van, utána is fogok nézni. Ez a tény azonban azt mutatja, hogy magamat kivéve lakosságunk kifejezetten takarékos természetű, évről évre többet rak be az OTP- hoz. pedig el is költhetné, igazán volna mit venni a forintötvenes pattogatott kukoricától a nyolcvanezer forintos bundáig, ő azonban inkább spórol. Ami egyben azt is mutatja, hogy lakosságunk Élenjáró gazdaságok A karcagi Lenin Tsz-t a rizs tette naggyá Elmondok három jellemző tulajdonságot, és könnyen kitalálható a szövetkezet neve. Mégpedig: rizstermesztés, Kossuth-díjasok, a Nagykunság egyetlen termelési rendszervezető gazdasága. Igen, a karcagi Lenin Termelőszövetkezetről van szó. összesen 6 ezer 626 hektáros társasüzem. Mélyfekvésű, szikes rossz földekkel, embernyűvő földekkel. Közösségben ugyan, az egybeszakadt határon alkalmazható technikával, nem lehetetlen megélni rajta. Ha kukoricának, cukorrépának nem is való, rizstermesztésre megfelel. S az ember hozzáértésével, szorgalmával párosulva még szépen is fizet. A karcagi Lenin Tsz e felismerésnek köszönheti indulásét, létét, hírnevét és Kossuth-díjait is. Rizstermelő kubikosok Hagyománya és története van a rizsnek Karcagon. Az, hogy az erősen kötött talajtípus növénykultúrája a rizs egy déli külvárosi kubikoscsapat hite és meggyőződése volt. Az azóta elhunyt Bihari János Kossuth-díjas tsz-elnök és munkacsapata szentesi kubikostaligát tolva maga előtt járta az országot. Oda mentek, ahol munkát kaptak. Horthy Miklós birodalmába is. Sze- leczky Zita színművésznő birtokára is. Ök csinálták másnak az első rizsföldek gátjait két kezük erejével. Aztán, mikor a felszaba- dulásk szétmérték a karcagi rossz földeket is, néhai Bihari János összerántotta a rokonságot, a kubikoscsapat tagjait. — A föld egytagban marad — mondta nekik — gátat húzunk ki rajta. Ugyanazt csináljuk most magunknak, amit eddig másnak. Belevágunk a rizsbe. Hittek is, nem is a bandagazda szavainak sikerében a többiek. Ám, aki ismeri az egykori kubikoscsapatok fegyelmét, az tudja, hogy sok ellenvetés nem volt. Neki- kezdtek. Hogyan és hogy milyen keservesen, halhatatlan emléket állított nekik Galambos Lajos filmje, az „Isten őszi csillagai”. Róluk írták, itt is forgatták Karcagon. Utólag nézve már könnyű kimondani: megérte. Való, hogy Bihari Jánosék útja iskolát teremtett a Nagykunságban. Példájukra egyre-másra alakultak Karcagon Is a rizstermesztő csoportok. Bihariék mentek tovább. Előbb földbérlő szövetkezetté alakultak. 1948-ban pedig Szabadság néven már termelőszövetkezetté fejlődtek. Az addigi bandagazdából tsz-elnök lett. Sok minden megváltozott, de a rizs megmaradt. Bártfai Sándor szövetkezetének is a rizs volt a böl- csőringatója. A karcagpusz- tai okos középparaszt ember is rizstermelésre szervezte a környék összefogását. Az ő rizstermesztő társulásuk a Lenin Igazsága Tsz volt. Arra is ráeszméltek hamarosan, hogy két kis szövetkezet is kevesebbre megy, mint egy nagy. Egyesültek, így született meg a Lenin Tsz. Monokultúrában, karcagi technológiával Ma pedig a főnövény a szövetkezetben. Olyannyira, hogy 1972-ben a szövetkezet 43.1 millió forintos árbevételéből 22.3 millió forintot a rizs biztosított. Négy esztendő óta minden évben növelték a rizstelepek nagyságát, évi 50—100 hektárral. Ezekután, ma 1226 hektáros rizstermelő területük van. minden ellenkező híreszteléssel szemben bízik a forint értékállóságában, nem esik pánikba ismétlődő dollárválságok híreire sem. Másfelől akadnak a spórolással ellentétes tendenciák is. A sajtótájékoztatón nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az OTP igen fejlett hitel- és kölcsönpolitiká'ja eredményeként ez áv végére csaknem negyvenmilliárd forint értékben leszünk eladósodna. Finomabban kifejezve 1973 decemberében ennyi lesz a lakossági hitel állománya, nagyrészt lakásépítés és vásárlás finanszírozása címén. Pedig már jelenleg is minden ötödik magyar családnak van lakás- építési, illetőleg vásárlási hitele, mert egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Lehe*ne ezzel kapcsolatban korholó vagy akár bíráló szavakat is ejteni, hangoztatva, hogy addig nyújtózkodjunk ameddig a takarónk ér, s csak akkor vegyünk nagyobb értékű dolgot, ha már együtt van rá a pénzünk. Én azonban ezt nem mondom. Tisztelem, sőt szeretem az OTP-t, valósággal rajongok érte, fontos és nélkülönhetet- len intézménynek tartom. Remélem, el is olvassák, akiket illet, mert a napokban adtam be személyi kölcsön iránti kérelmemet. Eddig még nem kaptam rá választ. Kérésemet megismételve maradok megkülönböztetett tisztelettel: Árkus József Miután a hosszú évek alatt megtanultak rizst termelni, évről évre szép termést vesznek le, és jó jövedelemhez jutnak utána. Tudásukat bizonyítja, bármilyen is az időiárás, több mint fél évtized óta 20 mázsánál kisebb átlagtermést nem takarítottak be. A múlt évben kimondottan csúnya ősz jött a rizsre, mégis 24.8 mázsás hozamuk volt. Any- nyira szakértői e termelési ágazatnak, hogy öt év óta nem volt 10 százalékosnál nagyobb eltérés a termésátlagban. Monokulturálisan termesztik e növényt, vagyis az egymást követő években ugyanazt a magot kapja a talaj. Nem fajtában ugyanazt, mert éppen az a karcagi rizs sikerének egyik titka, hogy mindig az új eljárásokat honosítják meg. Korábban a Dunghan Shali fajta uralkodott, 1970-ben kivonták a termesztésből, átváltottak a Dubovszkv faitára. Ezenkívül a Kókaival és a Donsz- koiial próbálkoznak még. A próbálkozás kifelezése ugvan joggal sértő lehet a karcagiakra, hiszen a rizstermesztés mestereiként tartja őket számon a szakmai közvélemény. Pár év óta meg a tudományos viták kereszttüzébe is kerültek a maguk ki- feilesztette technológiával. Ez pedig durván a következő két összetevőből áll: a félig- vetés és az összevont műtrágyázás. Az előbbinek az a tartalma. hogy nem vetik mindig a földbe a magot. Több évtizedes termelési tapasztalataik alatt rájöttek, bizonvos körülmények között jobb termésre számíthatnak. ha csak félig vetik a földbe a rizsvetőmagot. Újabb esztendők kellettek ahhoz is. amíg azt biztonságosan meghatározhatták: mikor kell a földbe vetni, és mikor nem? A karcagi technológia másik eleme pedig az összevont műtrágyázás. Ezt sokan, nem is kis szaktekintélyek vitatják ugyan, de a karcagiak jóné- hány éve sikerrel alkalmazzák. A lényege: foszfor és káli műtrágyát 3 évenként juttatnak a talajba, 3 esztendő adagját egyszerre, egy művelettel szórják ki. Az eljárás üzemszervezési előnyéhez nem férhet kétség, hiszen a következő ) évben csak a íejtrágyázáí köt le embert is, technikát is. Az lehet kérdéses: az első évben nincs-e túlhatása a megemelt adagnak, és az utolsó évben marad-e még belőle a talajban? Ez már viszont üzemi titok a szövetkezetben, hogy mi az eljárás sikerének a feltétele. Valaha a rizsaratás iszonyatos munka volt, és keservesen hosszú. Még 1969- ben is elkezdték vágni szeptemberben és karácsony előtt végeztek vele. Kézzel arattak, roppant betakarítási veszteséggel. Azt akkor is tudták, hogy ez az út nem járható sokáig, de pénzük se volt, rizsbetakarítógépeket se kaptak. Négy esztendeje azonban fejlesztési alapjuk jó részét a rizstelepek felújítására, újak építésére, a termesztés gépesítésére fordítják. Érthető, hogy a legjövedelmezőbb üzemágra a legnagyobb gondjuk van. Hiszen 1972-ben 580 forintért termelték a rizs mázsáját, s 74o forintért értékesítették. Az első négy lánctalpas betakarító kombájnt, a jugoszláv Kondort 1970-ben vették meg. Azóta tíz betakarító gépük van, ebből négy a legújabb típusú szovjet kombájn. Ebben az évben újabb hármat vesznek. Nem is a termesztés, a betakarítás gépi munkája már a sikk, hanem a szárítás. A vetés szántóföldi gépekkel, a növényvédelem repülőgéppel történik évek óta. Országos rendszergazdák Azt vallják a Lenin Tsz- ben — Oláh János elnök is, és a rizsszakértő Mohácsi Imre főagronómus is, — 500 hektáron felül már üzemi rizsszárítónak kell lenni. Meg Is vásárolták a bábolnai terményszárító redszert. Ezekben az években minden 100 hektár rizsföldre 1.2 millió forintot ruházott be a szövetkezet géprendszerekre. Nem kis megerőltetés volt, de ezzel az övék a leghaladóbb technológia az országban. Ebből pedig egyenesen következett, hogy 1972-ben őket bízták meg egy országos hálózatú rizstermesztő zártrendszer szervezésével. Kidolgozták a technológiát a szarvasi kutatóintézettel, a gödöllői gépkísérleti intézettel összefogva. Noha még csak ebben az évben hirdeti majd meg a kormányzat a karcagi rendszert, már érdeklődnek náluk a csongrádi, a nyírségi, a hajdúsági szövetkezetek is. Nagy erkölcsi elismerés ez. A jövő hónaptól országos rizstermesztési bemutatók lesznek náluk. Negyv^p- nyolc-tagú komnlex brigádot szerveztek a termesztésre. tagia csak szakmunkás lehet. De nincs az országán rizstermesztő ifjúsági képzés, nincs technikus, nincs szakmérnökkénzés sem. A szolnoki vízilgvi s’n’-közép- iskolától várnak sokat. A tehetséges vezetők, a szorgalmas tsz-ta"ok többet érnek a jó földnél. A karcagi tsz-ben hárman kaptak Kossuth-díjat, az évi átlag- jövedelem 29 ezer forint, és nevüknek jó csengése van az országban. Borzák Lajos \
