Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

1973. márciuc 9. SZÓI NOK MFC.YÉl NÉPLAP 3 Valami egészen új Felkészülten, nagyobb eredményekéit Interjú Bordás Lászlóval, a KISZOV elnökével Mondjuk tíz-tizenöt év­vel ezelőtt még bárki ért­hetett „úgy általában” a mezőgazdasághoz. Ha bené­zett egy istállóba, vagy rá­tekintett egy szántóföldre, meg tudta mondani, hogy ott mi történik. Ma már előfordulhat, hogy valaki gyakorló agronómus, de sa­ját üzemétől húsz kilomé­terrel távolabb már nem mer véleményt mondani, mert fogalma sincs, hogy azon a földön, vagy abban az istállóban mi történik. Ez a tünet annak „kö­szönhető”, hogy a magyar mezőgazdaságban is megje­lentek az úgynevezett ipar­szerű vagy zárt termelési rendszerek. A zárt termelési rendszer hazai példáit szerencsére már hosszasan sorolhatnánk. A bábolnai, úgynevezett CPS rendszer keretében százezer holdon termett a kukorica egyik évről a má­sikra 23 százalékkal többet. Csupán ez az egyetlen program egyetlen év alatt több mint félmillió mázsa többlet-kukoricát adott az országnak. Hajdúbagoson, amíg hagyományosan ter­melték a dohányt, 20 ezer forint brutto bevételt, ter- temes ráfizetést hozott min­den hold. Az új technológi­ára áttérve most 35 ezer fo­rint a holdankénti bevétel, és ennek több mint húsz százaléka tiszta haszon. Az ötezer holdas gazdaság Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap a Parlament kupolacsarnoka. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetkö­zi nőnap alkalmából a nők gazdasági és szociális hely­zetének megjavításáról szó­ló párt- és kormányhatáro­zat végrehajtásában, vala­mint a nőmozgalomban ki­fejtett eredményes munka elismeréséül kitüntetéseket nyújtottak át. Az ünnepsé­gen jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára és Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö- k©. Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottsága, az El­nöki Tánács és a kormány nevében köszöntötte a ven­dégeket, majd ezt követően átnyújtotta a kitüntetéseket. Kicsit rekedt hangon be­szél, mert szombaton egyik kedves ismerőse meghívá­sára lakodalomban volt, és Erzsiké, mint emberek kö­zött mindenütt, ott is jól érezte magát. A napokban újabb meghívást kapott, ezt már kicsit szorongva vette kézbe: Budapestre hívták, hogy a nemzetközi nőnapon vegye át á „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés ezüst fokozatát. — Meglepődtem és meg is hatódtam, amikor elolvas­tam a levelet — mondja Báli Zoltánná Dávid Erzsé­bet, a szolnoki bútorgyár anyagellátási csoportvezető­je. — Életem első kitünte­tése ez. Noha én úgv érzem, mindig az a legnagyobb és legigazibb kitüntetés, ha az emberek, a munkatársaim egyetértenek velem. A.Z segített engem — eddig is, hogv mindig rendes, meg­értő, komoly emberekkel dolgozom, dolgoztam. Baliné ahhoz a korosz­tályhoz tartozik, amelvnek 1945 .óta mindig jutott fizi­kai és társadalmi munka «gyaránt, Tanult szakmái; „mindössze” 200 holdon ter­mel dohányt, de innen vár­ja növénytermelési bevéte­leinek egyharmadát. Mi az előnye a zárt rend­szernek? Többet terem, és kevesebb ember kell hozzá. Abban a baromfiólban, ahol addig húszán nyüzsögtek, ma már két ember is ele­gendő. Másik előnye, hogy olyan végterméket produ­kál, amire a vevőnek, a fogyasztónak éppen szük­sége van, és ha az igény változik, akkor ezt a terme­lés is viszonylag gyorsan tudja követni. Előnye lenne még, hogy olcsóbban állítja elő a növényt vagy a húst, de itt legyünk óvatosak. Mert például az iparszerű se -téste epek sok mindent bebizonyítottak már, csak azt az egyet nem, hogy ott olcsóbban lehetne sertés­húst előállítani. Nem jelentéktelenek a hátrányok sem. Nehéz vol­na • idönteni, hogy ez hát­rál*» e, de tény, hogy a zárt rendszerű, vagy iparszerű termeléshez specialisták szükségesek. Az a „kukás”, aki 30 éve ülteti a palántát, tördeli a dohányleveleket, csak tanfolyam elvégzése után kezelheti a palántázó- gépet, ülhet fel a dohány­betakarító kombájnra, A zárt rendszer ugyanis korábban ismeretlen fegyel­met követel. A technológiát ugyanis előre, percre és grammra kidolgozzák. Itt nincs olyan, hogy „majd Megyénkből Bana Zsig- mondné, a Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének konyhave­zetője a Munka Érdemrend ezüst iókozata, Bánhegyi Sándorné, á kunhegyesi ÁFÉSZ nőbizottságának el­nöke a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. $■ Tegnap délelőtt 9 órakor a Szolnok megyei Rendőr- főkapitányságon öten kap­tak kitüntetést. A Haza Szolgálatáért Érem arany fokozatát Hegedűs József né, az ezüst fokozatot Madara- si Imréné és a bronz foko­zatot Csató Dánielné kap­ta. A Közbiztonságért Érem arany fokozatával Ládi Ist- vánnét, az ezüst fokozattal Kalapos Lászlónét és a bronz fokozattal Andó Já- nosnét jutalmazták meg. Az OKISZ elnöksége két Szolnok megyei nőnek ado­mányozott kitüntetést, ame­női szabó, hivatásos gépko­csivezető, asztalos és még sok minden. Amit vállal, azt mindig odaadással csi­nálja. — Minden munkában megtalálom a szépséget. A tőlem telhető hozzáértéssel csinálom. Három gyermek nevelése mellett mindent komolyan kellett vennem — mondja. Nem tette félre a felelős­ségérzetet akkor sem, ami; megcsináljuk a jövő héten”. Amit a műveleti terv előír, azt el is kell végezni. Hátrány az is, hogy ez az újmódi divat nagyon sokba kerül. A CPS kuko­rica-termelési rendszerben például egy alapegység 1300 hold. Ennek a gépesítése öt­millió forint, és van olyan vetőmag, amiből egv má­zsáért ötezer forintot kell fizetni. Annak a bizonyos 200 hold dohánynak a „be­állítása” hat és fél millió forint befektetést igényelt. Az előnyök és hátrányok egvbevetéséből tehát nem­csak az derül ki, hogy az iparszerű vagy zárt rend­szerű termelés okos dolog, hanem az is. hogv az egész magvar mezőgazdaságot er­re az új módszerre gyorsan nem lehet átállítani. Nincs annyi „kiművelt emberfőnk” és nincs annvi pénzünk. Ezért a legújabb módszerek mellett még sokáig használ­nunk kell az évtizedes eljá­rásokat, sőt esetenként az évszázados módszereket is. Jövőhe mutat a százmillió forintos szuner-autometa sertéstelep, de hizonv hiz­lalnunk kell még disznót azokban a „keccekben” is, ahol ezeknek a cocáknak az elődeit is hizlalták. Szép do­log a paradicsomkombájn, de még sokáig kell kézzel is szedni a paradicsomot, ré­sziben. Földeáki Béla lyet tegnap Budapesten ad­tak át. A szövetkezeti ipar kiváló dolgozója lett Sasi Benjáminná, a tószegi Ve­gyesipari Szövetkezet nőbi­zottságának elnöke és Szé­kely Béláné, a jászberényi Műszeripari Szövetkezet nő­bizottságának elnöke. Az ÁFÉSZ részéről Ladányi Ju­lianna , tiszaszentimrei bolt­vezető kapta meg tegnap a Kiváló Szövetkezeti Mun­káért kitüntetést. Nagvobb üzemeinkben is kis ünnepséget rendeztek a nőnap tiszteletére, és ott adták át a megérdemelt ju­talmat. A Tiszaszentimrei Vegyiművekben a Nehéz­ipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést Kálmán Istvánná, a központi laboratórium dolgozója kapta rpeg. A Cu­korgyárban tizenkét nőt ki­váló dolgozó jelvénnyel tün­tettek ki és Karácsony Atti- láné megkapta a Szakszer­vezeti Munkáért érmet. Pénzjutalomban harminc­két nődolgozó részesült. kor már jobban tehette vol­na. Most, hogy a gyermekei már felnőttek, újból és új­ból többet követel magától, és igyekszik még többet tö­rődni másokkal is. 1969-ben elvégezte a közgazdasági technikumot. Amiért pedig kitüntették: sok-sok társa­dalmi munkát végez a szak- szervezetben. — A tanulás, az érettségi nagyon kellett nekem — vélekedik —, mert én má­sokat mindig annyira biz­tattam a tanulásra, miért lettem volna hát elnéző ép­pen magammal szemben. Annyi társadalmi, főleg szakszervezeti megbízatása van Balinénak, hogy felso­rolni is sok időbe telne. Nem is tudna meglenni nél­küle, mert szereti az üzemi, a mozgalmi életet, nehézsé­geivel, változatosságával együtt. Amit lehet megis­merni, mindig, mindent fe­lelősségérzettel megítélni, amiben lehet intézkedni — ez vezérli. így dolgozik. Nem is tud­na másképp. B. E. Negyedszázada alakult meg Kisújszálláson, majd nyo­mában még a fordulat évé­ben Szolnokon és Jászbe­rényben a megye első öt ipa­ri szövetkezete. Azóta hat­vanhét szövetkezet mintegy 16 ezer tagja dolgozik a me­gyében. Tevékenységük alap­ján fontosak városaink, fal- vaink életében. Az ipari, árutermelő munkán túl ugyanis rájuk hárul a szol­gáltatás, a megye lakossága igényeinek mind jobb ki­elégítése. Az Ipari Szövetke­zetek Szolnok megyei Szö­vetsége 55 ipari szövetkezet érdekképviseleti szerve. Munkájukról, fejlesztésükről kértünk interjút Bordás Lászlótól, a KISZÖV elnö­kétől. — Az idei tervek a múlt év eredményeinek és kudar­cainak ismeretében hogyan fejlesztik tovább megyénk­ben az ipari szövetkezetek tevékenységét? Tavaly, tud­juk jól, elmaradtak a nép- gazdasági és megyei tervek­től, nem növelték a terme­lést, a szolgáltatást is mini­málisan. A kommunista ak­tíván tavaly ősszel figyel­meztető bírálatot kaptak az ipari szövetkezetek. — Jogos bírálatot, amit nemcsak elfogadtunk, hanem jól meg is jegyeztünk ma­gunknak a jövő feladatainak, terveinek kidolgozásához. Mégis, egy kicsit visszapil­lantanék, nemcsak a tavalyi évről beszélnék. Ennek oka is van. Az előző években ugyanis a megye szövetke­zeteire a gyors ütemű gaz­dasági növekedés volt a jel­lemző. Az elmúlt, évben vi­szont a növekedés meglehe­tősen mérsékelt volt, aminek az az oka, hogy a szövetke­zetek közel fele az 1971. évi termelési szintet sem érte el. Tavaly főleg a belkereske­delmi megrendelése^ csök­kentek, viszont növekedett mintegy 44 százalékkal az exporttermelés. Ezt az igény- változást a szövetkezetek ru­galmasan hidalták át. Az ősszel a kommunista aktíván még csak az I—III. negyedévi eredmények isme­retében kaptuk a bírálatot. Meg kell mondani, hogy éves szinten sem alakultak jobban a gazdálkodás ered­ményei, mint októberig. A javításszolgáltatásban vala­melyest javítottunk év végé­ig, s mint már előbb mond­tam, az exporttermelést is fokozta sok jó szövetkeze­tünk. Ettől az évtől viszont máris sok javulást várunk, hiszen szövetkezeteink szám­ba vették eredményeiket, kudarcaikat, s azok elemző ismeretében kezdték az idei munkát. Ehhez a szövetsé­günk is és a felügyeleti ha­tóság is segítséget nyújtott. A Megyei Tanács ipari osz­tályával ugyanis az ősszel útmutatót adtunk a szövet­kezeteknek, üzem- és mun­kaszervezésre. Ennek segít­ségével készült el a szövet­kezetekben az üzem- és munkaszervezési terv, amely egészen 1975-ig gyakorlati feladatokat, tennivalókat ír •elő a jelenlegi helyzet isme­retében. Alakítottunk egy bizottságot is a megye leg­jobb szövetkezeti szakembe­reiből. Műszaki-közgazdasági témákban jártasak, s a konk­rét igények felmérése után kjelöltük a modellszövetke- zetgket. A Karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezet, a Jászsági Építőszövetkezet és a Jászberényi Műszerész Ktsz rövideden megbízza a KISZORG-ot ügyvitel- _ és üzemszervezési terv készíté­sével. Érdeklődés máshol is van, de objektív okokból je­lenleg nem vállalkozhatnak. Éppen az árutermelés más igényei, az exportnövekedés miatt termékösszetételben változtatniuk kellett, ami nagy erőfeszítéseket igényel a szövetkezetektől. A Vas- és Faipari Szövetkezet Szol­nokon, a fémipari Karcagon, a gépgyártó Törökszentmik- lóson küszködik most ilyen gondokkal. Ráadásul éppen a változás miatt jelenleg éves kapacitásuk mintegy fe; le arányban van lekötve csunán. Mindennek ellenére úgy érzem, hogy szövetkezeteink­ben megtörtént az első lé­pés a hibák kijavítására. A tervek elkészültek, a felada­tokat ismerik, a kezdeménye­zésnek nincs hiánya. Ebben a kezdeményezésben nagy szerepe van a szocialista brigádoknak. A mi szövetkezeteinkben minden harmadik ember szocialista brigádtag. A szo­cialista munkaverseny olyan lendületet adhat a jóra, jobb­ra törekvésnek, ami már ebben az évben is nagy eredményt hozhat. — Az ipari szövetkezetek fejlődésének egyik közismert feltétele a műszaki fejlesz­tés, de még inkább a mun­kások, vezetők szakmai tu­dásának, ismereteinek növe­lése. A szakemberek egyre nagyobb létszámát igényel­nék a szövetkezetek. Mit tesznek ezért az érdekképvi­seleti szerv, a felügyeleti ha­tóság és a megye legnagyobb ipari szövetkezetei? — Éppen a napokban ad­tunk ki útmutatót a Megyei Tanács ipari osztályával kö­zösen a szövetkezeteknek a gazdaságos termékösszetétel, a hatékonyabb munka érde­kében. Minden útmutató, terv annyit ér, amennyit be­lőle megvalósítanak. Nekünk feltették — nagyon indokol­tan — mostanában azt a kérdést is: kik és milyen képzettségű emberek valósít­ják meg a terveket? Nos, azt hiszem, nagyon lényeges do­log. Kik, milyen képzettsé­gű emberek irányítanak, dolgoznak a szövetkezetek­ben. Van nekünk gondunk ezzel is, nem is kevés. Vala­melyest már jobb a helyzet, de még mindig szíyesen. fo­gadnánk sok jó szakembert szövetkezeteink élére. Külö­nösen kevés a közgazdasági képzettségű emberünk. Pe­dig mennyire jó lenne, ha a közgazdászok elemző mun­kával beleszólnának a min­dennapokba, de különösen a jövő alakításába. Segítünk a hiányon, ahogy tudunk. Egvedül vidéken nálunk mű­ködik a középfokú közgaz­dászképző. Harminc embe­rünk tanul tovább az OKISZ és a közgazdasági egyetem megállapodása alapján. Számviteli főiskolán két ta­gunk tanul levelezőként. A kommunista aktíva óta ebben is van némi fejlődés. Négy mérnök, s jó néhány technikus jött azóta szövet­kezeteinkbe. Lassan már ál­talános. hogy a műszaki ve­zető mindenhol mérnökem­ber. Az elnökök között is van több diplomás. Évente 150—200 nődolgozónkat isko­láztunk be például már har­madik éve szakmunkáskép­zőre, tanfolyamokra. Szövet­kezeteinkben jelenleg több mint 50 százalék a nődolgo­zók aránya. Különben most, az új be­ruházások belépésével né­hány éppen a tanulással, a felkészültséggel összefüggő problémára figyeltünk fel. A karcagi szerelők a régi sufniban eredményesebben dolgoztak, mint az új kor­szerű telepen. Pedig jó szakembereik, vezetőik van­nak. A mezőtúri asztalosok­nál megépült az úi üzem­csarnok. s nehezen látják be, hogy ott nem lehet a régi, elavult technológiával dol­gozni. A szakképzett, gon­dolkodó vezető és a közösség is felismeri, hogy az új gé­pek, berendezések, új épü­letek új munkakultúrát js igényelnek. Például két mű­szakot, korszerűbb munka­szervezetet. Nekünk éppen erre kell oda figyelnünk na­gyon, s ha kell, azt is meg­kérdezzük elvtársainktól: Mit vár, mit várhat pénzéért a népgazdaság? Hiszen állami támogatással és szövetkezeti közös pénzforrásokkal lesz jobb, korszerűbb a szövetke­zet, biztosabb a boldogulá­suk. — Az építőipari szövetke­zetek tavaly kevesebb lakást építettek Szolnok megyében, mint azt tervezték. Ebben az esztendőben mit tesznek az elmaradás pótlására, a ne­gyedig ötéves terv lakásépí­tési tervének teljesítésére? — A negyedik ötéves terv­ben a szövetkezeti építőipar­nak négyezer lakást kell fel­építeni a megyében. 1971— 72-ben 924 lakás épült fel. Miért nem több? Érdekes változást mutat a statisztika. A harmadik ötéves tervben a szövetkezetek által épített lakásoknak csak 10—20 szá­zaléka volt emeletes, több- . szintes. A negyedikben for­dul a kocka: 70—80 száza­lékban . emeletes lakóházat rendelnék meg nálunk. Ért­hető ez, változott a hitel, a támogatás inkább a több­szintes házak építését ösz­tönzi. A többszintes házakat viszont kulcsátadásig, telje­sen készre, összkomfortosra kell csinálni. Mi volt ezelőtt a családi házakkal? Ha a külső bepucolásra nem volt a rendelőnek pénze, nem baj, akkor is lehetett benne lak­ni. A számítások szerint a lakások értéke növekszik, a lakások száma viszont csök­kenni fog. Máris csökken. Természetesen ezzel nincs minden „megmagyarázva” — nem magyarázkodás a. cé­lunk. Továbbra is ösztönöz­zük szövetkezeteinket a la­kásépítési program teljesíté­sére. Építőszövetkezeteink nagy részt vállaltak lakás­karbantartásban is. Két év alatt kétszeresére növekedett ez a szolgáltatás. Mi a szol­gáltatásokhoz, a lakásépíté­sekhez mereven ragaszko­dunk, abból nem engedünk. Mintahogy megmondjuk azt is, a lakásprogramot vállal­ták a szövetkezetek. Mégis, mintha néhány helyen elfe­lejtkeztek volna ezekről a kötelezettségekről. — Miben látja az Ipari Szövetkezetek megyei Szövet­sége a szövetkezetek továb­bi fejlődésének lehetőségeit és feltételeit? Hány olyan szövetkezettel számol, amely a közeljövőben bizonyítja, hogy tekintélyes középüzem, jól együttműködik az állami iparral? Milyen terveik van­nak erre az évre a szogálta- tások fejlesztésére? — Májusban küldöttköz­gyűlés elé visszük a negye­dik ötéves terv időarányos teljesítésének értékelését, s addig is elmondjuk, ahol kell: a szövetkezetek vállal­tak — tehát teljesíteni is kell. A tekintélyes középüzem­ről mi szövetkezeti emberek sokféleképpen beszélünk, mert pontos közgazdasági meghatározásunk nincs. Én inkább azt mondanám: a negyedik ötéves tervben 30— 35 szövetkezetünk eljut odá­ig, hogy a bővített újrater­melést saját, önerejéből ké­pes biztosítani. Egy interjúban nem lehet elmondani mindent, ami je­lenleg most szövetkezetein­ket foglalkoztatja. Mégis a termelő, szolgáltató tevé­kenységen túl én kiragadnék — egy igen fontos — ténye­zőt. Ez pedig a jó munkahe­lyi légkör, a szövetkezeti de­mokrácia hatékonyabb ki­bontakoztatása. Rengeteg ap­ró feladatot jelent ez, de nagyon fontos dolog, hogy szövetkezeteinkben minden ember magát, munkáját fon­tosnak, nélkülözhetetlennek tartsa, hogy a különböző fó­rumokon a szövetkezet ha-* ladásának érdekében, maga és környezete boldogulásáért emeljen szót. Ha a szövetke­zetekben az ember a mun­kanap minden órájában ér­zi az alkotás szépségét, iz­galmát — márpedig szövet­kezetben ez lehetséges — akkor valóban jó kedvvel, értelmesen dolgozik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a vá­lasztott vezetők, az önkor­mányzati szervek az embe­rek, a legfontosabb termelő­erő érdekében irányítsanak, dolgozzanak. Biztos, hogy eredményesebb lesz a mun­ka, ha mindezt megszívlelik. — Köszönjük a beszélge­tést, S. J. Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából Egy asszony a bútorgyárból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom