Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
4 SZOLNOK BÍEGTE3 NÉPLAP Í973. március 25. A munkásoké lett a gyár ’S'idom. elkopíatott szavak, de mégis leírom: történelmi dátum 1948. március 25. Ezen a napon délután és este Magyarország összes magántulajdonban lévő ipari, kereskedelmi vállalatai az állam tulajdonába kerültek. A száz főnél többet foglalkoztató termelői, kereskedelmi, vendéglátói tevékenységet végző tőkések tulajdonát » Magyar Köztársaság nevében kisajátították. Történelmi dalom Az államosított üzemek újonnan kinevezett vezetői leteszik az esküt a Vasas Székház dísztermében. Esküjük szövege: „Én, .............................................. . becsületemre és lelkiismeret emre fogadom, hogy a Magyar Népköztársasághoz és annak alkotmányához hű leszek. Magyarország törvényeit, törvényes szakásait és a kormány rendeletéit megtartom, hivatali elöljáróinak engedelmeskedem. A hivatali titkokat megőrzőm, és hivatali kötelességemet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem. A vezetésemre bízott vállalatot a legjobb tudásom és képességem szerint fogom vezetni. Éberen fogok őrködni, hogy az állam érdekeit a vállalatnál csorbítani ne engedjem”. JHegspavaptfa az Sokan élnek még — s bár többen lennének — akik személyes részvevői voltak 1948. március 25. délutánjának, estéjének. Minden városban, járásban összehívták a vezetőknek kiszemelt embereket: párttitkárokat, szakszervezeti vezetőket, kipróbált régi harcosokat, ifjú kommunistákat és bejelentették nekik: „Elvtársak, Önök azért ülnek itt, hogy ma a késő délután, az állam, a nép nevében kisajátítsák a tőkések kezében lévő gyárakat, üzemeket, vállalatokat. Kisajátítsák az iparügyi miniszter megbízólevelével. Mindent lefoglalnak, s addig várnak, míg jelentkezik a gyár, üzem élére kinevezett munkás igazgató”! A bejelentést hatalmas taps és éljenzés fogadta. A ránk köszöntő péntek reggelen ezrével új arcok, proletár arcok álltak' az igazgatói, üzemmérnöki iroNógrádi Sándor elvtárs csütörtöki sajtófogadáson bejelentette: a Minisztertanács tör vény javaslat-tervezetet fogadott el mindazoknak az ipari üzemeknek államosításáról, amelyek 1946. augusztus 1-e és a törvény hatálybalépésének napja között bármikor száz vagy annál több munkást foglalkoztattak Ezzel egyidejűleg a Minisztertanács két rendeletet fogadott el. Az egyik rendelet kötelezi a törvény- javaslat tervezetben említett vállalatokat arra, hogy a jelenleg foglalkoztatott munkavállalók létszámát és azt az időpontot, amikor száz, vagy annál több munkavállalót foglalkoztattak, haladéktalanul jelentsék be. A másik rendelet az ily módon állami tulajdonba kerülő vállalatokhoz a kormány által kijelölt vállalat- vezetők kiküldéséről SzóL Az államosításról szóló törvényjavaslatot az ország- gyűlés egyik legközelebbi ülésén fogja letárgyalni. Ismertette Nógrádi elvtárs a Minisztertanács által elfogadott törvényjavaslat- (tervezeí részleteid á& Easkdákban; s a munkakezdés első órájában végig zúgott a műhelyeken és csarnokokon, szerelő asztalok fölött a munkásság támogató-tüntető éljenzése! Március 26-án reggel a gyárakban munkásokból lett igazgatók irányításával kezdték a munkát. Huszonöt esztendő mindennapja igazolja: abból az átvett fejletlen iparból és kereskedelemből a munkás vezetők, a munkásosztály hatalma teremtett igazi, erőteljes, korszerű ipart és kereskedelmet, amely egyre nagyobb igények, szükségletek kielégítésére képes. De, amelyet szakadatlanul tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni. Mai iparunk semmiben nem mérhető a huszonöt évvel ezelőtt államosított iparhoz. Ennek az évszázados elmaradottságot felszámoló fejlődésnek a nyitánya 1948. március 25., az államosítás volt. szerint az államosítás csakis ipari, bánya- és kohászati vállalatokra vonatkozik, a kereskedelmi vállalatokat nem érinti. A részvénytársasági és szövetkezeti formában dolgozó vállalatoknál csak a magyar állampolgárok, vagy olyan jogi személyek részvényeit, illetve részjegyeit veszik állami tulajdonba, amelyeknek állandó székhelyük van Magyarországon. A törvényjavaslat külön névszerint felsorolt 31 olyan iparválla- tot, amelyek száznál kisebb munkáslétszámmal dolgoznak ugyan, de egyes fontos termelési ágak megszervezése szempontjából nélkülözhetetlenek, így nem vonhatók ki az államosítás alól. Az állami tulajdonbavétel kártalanítás mellett történik. Ennek módjáról és mértékéről külön törvény fog intézkedni, de a Gazdasági Főtanács — az illetékes miniszter előterjesztésére — előleg folyósítását engedélyezheti a kártalanítási ösz- szegre. (Subád Né® 1948. III. 364) Az országgyűlés szerdán befejezte az államosítási törvényjavaslat általános vitáját Szakasits Árpád elvtárs, az iparügyi miniszteri teendők ellátásával megbízott mi- niszterelnökhelyettes hatalmas beszédben válaszolt az államosítási vitában elhangzott észrevételekre. Nem sok olyan törvény- javaslatot tárgyalt az országgyűlés, amely mélyebb változást jelentett volna Magyarország gazdasági szerkezetében. Éppen ezért — mondotta Szakasits elvtárs — természetesnek kell tartani, hogy a régi úri Magyarország hívei, a közvetlenül érintett tőkéstulajdonosok és lakájaik, a rendelkezésükre álló minden eszközzel ellenállást fejtenek ki a törvényjavaslat céljainak meghiúsítására. Lelki- ismeretlenségük nem ismer határt. Szerencsére soha még olyan egyértelmű lelkesedés nem kísért törvényjavaslatot, mint ezt a mostanit. így azután az ellenfél mesterkedései kudarcba fulladtak. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy semmi olyant nem tettünk, ami kárára lett volna az országnak, ellenkezőleg: minden cselekedetünk az ország megerősítését, gazdasági életünk fejlődését szolgálta. Országunk ma Európa ama kevés országa közé tartozik, ahol rend, nyugalom, biztonság található, ahol komoly reményekre jogosító alkotó munka folyik, ahol a dolgozók tudják, miért dolgoznak. (Viharos helyeslés a baloldalon.) Rámutatott Szakasits elvország yőlés * társ: annak idején a vészmadarak és a nép ellenségei azt híresztelték, hogy a földreform után éhen fog pusztulni a nép. A földreform áldássá vált, mert a földeken megújult parasztság dolgozik szabadon és biztonságban. Hasonló veszélyhangokat hallattak, amikor a szénbányákat államosítottuk, majd amikor a nagybankok államosítására került sor. A magyar gazdasági élet egyre jobban kiemelkedik a tőkés termelési anarchia vadvizeiből, az ismeretien tényezők örvényeiből. A dolgozók bizalma nőttön nő. A bányászok már feleslegre termelnek szenet, a takarék- betétek nem apadtak el, a termelés nem bénult meg. Szakasits Árpád a jobboldalnak válaszol /a, kimutatta: nem igaz, hogy a tőkések nem tudták mi készül. Aki a magyar belpolitikában a gazdasági folyamatokat figyelte és tudott például Gerő elvtárs zene- akadémiai előadásáról, az láthatta, hogy a középipar államosítása a tervgazdálkodás folytatásának elmaradhatatlan feltétele. A tőkések egyébként cselekedeteikkel maguk sietették az államosítás terminusát. Nem lehet tervszerűen termelni, a beruházásokat az állam és a nép érdekeinek megfelelően végrehajtani, ha a gazdasági élet jelentős szektoraiban a tőkés gazdálkodás anarchikus törvényei érvényesülnek. 0 A Szabad Nép 1948. április 30-i számában megjelent tudósítás. A* 1948: XXV. Torvénvclkk 1. |. A jelen törvény hatálya kiterjed: a) minden olyan magántulajdonban álló ipari, közlekedési, bánya- és kohó vállalatra, továbbá közhasználatú vil- lamosműre, amelynél a bármilyen munkakörben alkalmazott munkavállalók összlétszáma az 1946. évi augusztus hó 1. napjától a jelen törvény hatálybalépéséig eltelt időben bármikor elérte a száz főt, b) minden olyan magántulajdonban álló vállalatra, amely az a) pont alá tartozó vállalattal gazdasági egységet alkot, ideértve az a) pont alá tartozó vállalat által bérelt, haszonbérelt vagy használt vállalatot vagy üzemet is, e) azokra a vállalatokra, amelyek gazdasági egységet alkotnak és munkavállalóik együttes létszáma az a) pontban említett időben elérte a száz főt, d) valamennyi áramelosztó vállalatra, e) a jelen törvény mellékletében cég szerint felsorolt ipari vállalatokra. 2. §. (1) A jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok — a 11. §-ban foglalt korlátozással — állami tulajdonba vétetnek. Az állam jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok tulajdonjogát az 1948. évi március hó 26. napjára visz- ssafcat© hatállyal szerzi meg. . —, Az államosítás napján az egykori Brown—Boveri gyárban; ma Egyesült Villamosgépgyár. Törvény javaslat az államosításra »Veqnöveke eít ieiiúutrend^ier... *(f!) A címül idézett szókapcsolatban szereplő rendszer összetételről azért szólunk, mert mindennapi nyelvhasználatunkban is egyre gyakrabban és sokszor feleslegesen élünk vele. Ha bizonyos elvek, szabályok összességét, a világra vonatkozó ismeret- anyag alapvető összefüggéseit, a cselekvések, tevékenységek, munkafolyamatok bizonyos elvekhez igazodó rendjét nevezzük meg a rendszer szóval, akkor jól teljesíti nyelvi szerepét. A tudományos jellegű vagv az ismeretterjesztést célzó közlésekben a használata szinte kikerülhetetlen. A rendszer szóösszetétel először a XVIII. század végén kapott nyelvi szerepet, s a latin series, szisztéma fogalmi tartalmát megnevezve, használati értékét vállalva, népes szócsaládot teremtett maga körül. Ma olyan nagymértékben jelentkezik tzó- ban és írásban ez az összetétel. hogy szinte divatszóvá vált. A leggyakrabban használt alakjai a következők: rendszerű, rendszeri, rendszeres, rendszeresség, rendszerez. rendszerezés, rendszeresít stb. Üjabban az alábbi összetételekben, szókapcsolatokban vállal szerepet: felirat- rendszer. hagyományrendszer próbarendszer, árrendszer, követelményrendszer, stb. Éppen az Idézett összetételekkel kapcsolatban figyelhettük meg, hogy nem egyértelmű a fogalmi tartalmuk és használati értékük. A megfelelő beszédhelyzetekben inkább a felesleges, vagy éppen a nagyon is tudatos mellébeszélésről, a gondolatok, az információk elkööm- bösítéséről. sőt elködösítésé- ről árulkodnak. A „pedagógiai rendszerhálózat”. „a megnövekedett feladatrendszer” jelzős szerkezetek annyira általánosító jellegű nyelvi képletek, hogy közlő értékük szinte alig van. A megfelelő beszédhelyzetben a feladatrendszer valójában túlzó nyelvi formának tekinthető mert csali arról volt szó, hogy az igazgatóknak több lett a munkájuk. több feladatot kell megoldaniuk. Általában azt tapasztalhatjuk, hogy a rendszer gyakori és felesleges használata miatt nem juthatnak nyelvi szerephez a következő egyértelműbb nyelvi formák: rend. szervezet, forma, állapot, mód. A beszélő szándékának és az információ tartalmának megfelelően a rendszer szó akkor sem teljesítheti jól nyelvi szerepét, ha bizonyos cselekvéseknek, tevékenységeknek, viselkedési tonnáknak csak a hogyanjáról, mikéntjéről. illetőleg megszabott soráról, rendjéről van szó. Fogalmazzunk tehát egyszerűbben, s akkor közlésünk is érthetőbbé válik. Dr. Bakos József Nyolcvan eve született Palmir 80 éve, 1893. március 26- án született Palmiro Togliatti, az olasz és a nemzet- köri kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége. 1964 augusztusában egymillió olasz dolgozó, az olasz politikai élet és a nemzetközi munkásmozgalom vezetői kísérték utolsó útjára és búcsúztak a harcostárstól, a nemes ellenféltől, az olasz nemzet harcai igaz megtestesítőjétől- De rá is igaz, amit Arany János a halhatatlanokról írt: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl, lerázván benne, ami földi, egy éltető eszmévé finomul.” Nagyságának első és legdöntőbb eleme; a nemzeti és osztályfunkció dialektikus egységének elméleti és gyakorlati kifejezése, a mar- xizmus-leninizmus e téren követendő útjának olaszországi alkalmazása. A huszas évek elejétől a nemzeti és osztályfunkció egybekaocso- lása elsőrendű követelmény- nyé emelkedett Olaszországban. Az olasz fasiszta rend elleni harc egyszerre jelentette az olasz nemzet létét és az olasz munkásosztály felszabadulásának legfőbb feltételét. A fasizmus ellen harcolni — illegálisan, vagy a háború alatt fegyveresen — egyet jelentett a független demokratikus Olaszország megteremtésével Togliatti történelmi nagy- ságáaafe r-áaUs Összetevői® Togliatti az előbbiből fakad. A nemzeti és az osztályfunkció betöltése csak úgy válik valóra, ha a nemzeti keretek közt zajló osztályküzdelem az an- tiimperialista nemzetközi osztályharc szerves része. És ez mi egyéb, mint az internacionalizmus követelménye és gyakorlata. Internacionalizmusa az utolsó évtizedek három fázisában világosan igazoló dott. A harmincas évek nemzetközi kommunista mozgalmának, a Kommunista In- temacionálénak egyik kiemelkedő alakja, az antifasiszta népfrontpolitika nemzetközi körülményeinek tudományos elemzője, az antifasiszta harc nemzetközi szervezője, a spanyol forradalmi mozgalom egyik ihletője. A második fázisában, a világháború éveiben az olaszországi antifasiszta harc éber őre, az új demokratikus Olaszország fáradhatatlan harcosa. Togliatti nagyságának harmadik eleme — az első kettőből következik — stratégiai és taktikai érzéke. Ez különösen 1945 után bontakozik ki, életpályája harmadik fázisában. Az érzék persze csak adottság, Togliatti a stratégia és taktika tudósa volt. Kiindulópontja a párt stratégiájának meghatározásában mindig az objektív világ és olasz valóság. Az objektív valóság marxi-lenini elemzése Togliatti tevékenységében egyet jelenteti — az utolsó évtizedekben különösen 1956 után — a modem kapitalizmus elemzésével, következményeinek gazdasági politikai felmérésével. Togliattit nem felejtheti el .az olasz nép. a kommunista pártra szavazó 9.5 millió ólasz munkás, paraszt, értelmiségi, az 1.5 millió párttag és a pártot kővető szimpatizánsok milliói* De nem felejtheti el 6t a nemzetközi kommunista mozgalom egyetlen osztaga sem, benne mi magyar kommunisták sem. Szántó €?y8ä»
