Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
1973. február 11. SZOLNOK HEGTE! NÉPLAP 5 Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat tiszaszentimrei telepén vége felé járnak a fűzvesszők vágásának. Eddig 40 vagonnal szállítottak a vállalat tiszafüredi üzemébe, még tíz vagon vessző várja talpon sorát. [Nyomdaipari rekonstrukció 1973-ban Jó ütemben halad a szolnoki nyomda építése A negyedik ötéves terv időszakában körülbelül 2,8 milliárd forintot fordítanak a hazai nyomdák korszerűsítésére új gépek beszerzésére. 1973-ban már lényeges kapacitásbővülés Is várható, részben nagyobb szabású rekonstrukciók, részben a meglévő üzemekben végrehajtott gépcserék eredményeként. Jelenleg az országban 38 nagy nyomdavállalat működik. Az iparra a budapesti koncentráltság a jellemző, amit új vidéki üzemek létrehozásával, a régebbiek korszerűsítésével próbálnak ellensúlyozni Máris sokat tettek azért, hogy fejlődjenek a megyeszékhelyek, ipari központok, vidéki nagy városok nyomdái. Debrecen mellett az újabb fejlesztések nyomán ofszetnyomásra térhettek át a kecskeméti Petőfi Nyomdában és Veszprémben is színesebb, szebb kiadásban jelennek meg a helyi napilapok. Ugyancsak a napilap —és a színes mélynyomású folyóiratgyártás fejlesztésére Budapesten új üzemcsarnokot épít az Athenaeum. A Zrínyi Nyomda a múlt esztendőben átmeneti jellegű új csarnokot hozott létre, itt a külföldről már beérkezett gépek munkábaállításával az idén háromezer tonna többlet-kapacitás jelentkezik. A Zrínyi Nyomda rekonstrukciójának másik lépcsőjében, tavasszal Csepelen látnak hozzá terület-előkészítéshez. A megvalósulás kezdetéhez érkezett nyomdaiparunk fejlesztésének egyik legérdekesebb és legfontosabb programpontja a nyomdatermékek átfutási idejének meggyorsítását szolgáló elektronikus számítógépes fényszedőközpont ügye is. Ez azt jelenti, hogy hazánkban teljesen újszerű nyomdai szöveg- szedés! technikát és technológiát honosítanak meg. Központi létrehozásában hét nyomdavállalat vesz részt, amelyek képviselői a napokban kapják kézhez aláírásra a társasági szerződést. Az új központ részére beérkezett gépek egyelőre a kecskeméti Petőfi Nyomdában dolgoznak. A húsz vidéki tanácsi nyomdában — elsősorban a helyi sajtoigények kielégítésére — új üzemcsarnokok épülnek új rotációs gépek állnak munkába. Üj nyomdaüzemet hoztak létre Kecskeméten és Balassagyarmaton, ahol már meg Is kezdődött a termelés: befejezéshez közeledik Zalaegerszeg és Szek- szárd nyomdájának fejlesztése, hozzáláttak a rekonstrukcióhoz Szolnokon, Kaposváron, és Nyíregyházán. Szolnokon az új nyomda elsősorban a Néplap igényeit elégíti majd ki. Az építkezés már elkezdődött és jó ütemben halad. A beruházók megrendelték az egyik legkorszerűbb és legmodernebb ofszet nyomógépet az NDK-bői. Az új gép beállításával a megyei lap új formátumban, nagyobb terjedelemben és színes nyomásban jelenik meg. A tervek szerint a nyomda legkésőbb 1975. január 1-én megkezdi az új lap nyomását. Megrendelték az új gépeket a pécsiek is, építkeznek a Békés megyei Nyomda Vállalatnál, s előkészületben van a szombat- helyi nyomda rekonstrukciója. Egyeztető tárgyalásokat kezdtek a szegedi, a győri, a veszprémi nyomdák fejlesztésének még nyitott kérdéseiről. Beszélik, hogy... Többi sorompó kellene \ Tragikus szenzáció volt a kecskeméti autóbusz—vonat összeütközés; érthető, ha a közvélemény máig sem tudott napirendre térni a történtek fölött. Fájdalmasan sok emberélet esett áldozatul. emiatt a súlyos balesetet követő napok megrendülésén, a részvéten és a hozzátartozók iránti együttérzésen túl azóta is minduntalan elhangzik a „miért". Hogy miért kellett meghalniuk az áldozatoknak, s főleg hogy mit lehetne és kellene tenni a hasonló katasztrófát megelőzéséért. Mert a halottakat már nem lehet feltámasztani, de az élők mai. holnapi biztonságáért minden lehetőt el kell követni. Ebben mindenki egyet is ért, a vita nem e körül folyik Hanem hogy milyen módon érhető el a nagyobb biztonság. Pontosabban most már lényegében csak egyetlen kérdés maradt, amelyben változatlanul vannak vélemények és ellenvélemények; legyen-e minden vasúti kereszteződésben sorompó vagy sem. Sok emberrel beszéltem, akik amellett kardoskodnak, hogy valamennyi veszélyes helyre leereszthető sorompót kell állítani, s akkor nyu. godtak lehetünk, mert ez a legszükségesebb óvintézkedés a figyelmetlenséggel éx a felelőtlenséggel szemben. Nem is értik, hogy ezt miért nem tették meg már korábban az illetékesek. Mások, a közlekedés és különösen a vasút szakemberei. vezetői ellenérveket sorakoztatnak fel. Szerintük a sorompó nem ésodaszer a balesetek megelőzésére, nem ez a kizárólagos és talán nem is a legjobb megoldás. Érveikre oda kell figyelni, hiszen sok mindenre joggal hivatkozhatnak. Így például arra, hogy több mint kilencezer vasúti kereszteződés található az országban, ennek alig több. mint a negyedét védi sorompó, a többinél csak figyelmeztető táblák és jelzőberendezések vannak, de aránylag mégis g sorom- pávai ellátott helyeken történik több baleset. Figyelmetlen és fegyelmezetlen vezetők későn fékeznek, áttörik a sorompót vagy türelmetlenségükben felemelik, hogy áthajthassanak alatta. Az sem ritka. Iiogy az ereszkedő sorompó alatt még megpróbálnak átjutni, de bezárva maradnak a síneken és rendszerint bekövetkezik a tragédia. További érvük, hogy sok külföldi országban hasonló a sorom- pós és az a nélküli vasúti kereszteződések aránya, mégsincs annyi "baleset, mint nálunk. Aztán figyelembe kell venni az anyagi és személyi feltételeket is. Nevezetesen, hogy egy új sorompó felszerelése legalább egy millióba kerül, több ezer tehát milliárdokba, ? ha volna, is ennyink, honnan lehet előteremteni azt a sok ezer vasutast, aki kezelje a berendezést a különben gyérforgalmú kereszteződésekben? Számomra mégsem az anyagi indok a meggyőző, hiszen nincs az a pénz, amelyet sokallhatnánk, ha azzal Csak a milliók számítanak Bűnszövetkezet a törökszentmiklósi AFíSZ-nál Az emberek sokat beszélnek Törökszentmiklóson — a megyében másutt is. — az ÁFÉSZ-nál történtekről. Vannak, akik helyesen vonják le a következtetést: a város kereskedelmi hálózatát sem szabad törvénytelen módon, spekuláción szerzett pénzre alapozva fejleszteni. Akad ugyan, aki mentegetné is az ügy szereplőit mondván: a város érdekében is cselekedtek, talán nem gondolták meg kellően a következményeket. Mi az igazság? Az, hogy gazdasági törvényeinket kijátszva az ÁFÉSZ vezetői egyes saját, illetve egy kis csoport önös, egyéni érdekeit a társadalmi érdeke^ elé helyezték. Bizonygatták ugyan, hogy a lakosság jobb ellátását akarják szolgálni, de rövidesen egyre inkább előtérbe került az egyén és egy kisebb csoport érdeke, haszonszerzési vágya. Olyan jövedelmek keletkeztek, amelyek mögött nem volt érdemi munka, amelyeket harácsolok, spekulánsok a társadalom rovására vágtak zsebre. A bűnözés útjára léptek. Január elején megírtuk lapunkban is, hogy a Pénzügy, minisztérium Bevételi Fő- igazgatóságának indítványára a Gazdasági Bíróság a Törökszentmiklós és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér. tékesítő Szövetkezetei 5.5 millió forint gazdasági bírság és 100 ezer forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, mert jogszabályba ütköző, illetve szocialista gazdálkodásunk elveivel ellentétes ipari és ügynöki tevékenységével megsértve a társadalmi érdekeket körülbelül egy év alatt 4 millió 376 ezer forint jogtalan nyereséget ért el. A Gazdasági Bíróság ítéletével az ügy azon. ban még nem zárult le. Szaporodnak a Megyei Rendőr- főkapitányságon a nyomozati anyagok, már a szakértők vizsgálatánál tartanak. Flelmcs emberek aranybányája Az ügy szálai visszanyúlnak az ,1969-es esztendőre, ami koriS néhány „élelmes” budapesti kisiparoc forgácsolórészleget hozott létre a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben. Amikor a szövetkezetben gyanítani kezdték, hogy az ügy körül nincs minden rendben, megszüntették a részleget. Az ügyes emberek nem sokkal később találtak maguknak másik gazdát, a Mezőberényi Építőipari Ktsz személyében. Amikor ott is kitelt az idejük, ügyintézőjük, Cséka József újabb lehetőség után nézett. Kapcsolatba került a törökszentmiklósi ÁFÉSZ már Budapesten dolgozó részlegeivel. (Volt ilyen bőven. pontosan 14 és hét- nyolcszáz embert foglalkoztattak a takarítástól a reklámig, a parképítésig, az ügynökhálózatig. Ügynökeik állítólag mindent vettek és eladtak, még téglagyárát is.) Hamarosan létrejött közöttük a megállapodás. Az ÁFÉSZ arra hivatkozva, hogy a lakossági szolgáltatás javításához hozzá akarnak járulni, iparengedélyt kért a tanácstól rádió, televízió, irodagép javításáA vállalkozás jól ment. Tizenhárom hónap alatt 1971. április 1-től 1972. áprilisáig — mígnem a Bevételi Főigazgatóság az ÁFÉSZ-nál végzett ellenőrzés során rájött erre a jogra. Az iparengedélyt meg is kapták műszerész é„ lakatosipar gyakorlására. Ez azonban nem jogosította fel a szövetkezetét arra, hogy nagy tömegben gyártasson kötőelemket, csavarokat. Nem szólva arról, hogy a területileg illetékes budapesti tanácstól nem is kértem telephelyi engedélyt. A budapesti forgácsoló részleg mindezek ellenére létrejött negyvenöt kisiparos közreműködésével. akiknek munkáját a részlegvezetők — Matisz Zsigmond, Matisz Elvira, ifj. Kurucz Lajos, Cserényi Béla és Szőke András — irányították. Megkötötték a szerződést az ÁFÉSZ-szel. miszerint bérmunkát vállalnak, s az ebből származó bruttó bevétel 51 százaléka az ÁFÉSZ-é, 20 százaléka munkabér és 29 százaléka á részlegvezetőket illeti rezsiköltség átalányként. A szövetkezet az üzlet bonyolításában csupán any- nyit végzett, hogy „vállalta a központi irányítást”, számfejtette a béreket és adott a részlegnek tíz bélyegzőt, a zavartalan üzletkötések, elszámolások érdekében. tálán haszonszerzésre — 10 millió forint forgalmat bonyolított le. Ebből a felsorolt részlegvezetők körülbelül 3 millió forintot vágtak zsebre rezsiköltségként (a szám nem végleges, mert mint említettük, a szakértői vizsgálat most folyik.) Már ez is „szép pénz”, különösen ha figyelembe vesszük, hogy nagy vállalatoktól kiselejtezett vagy maguk bütykölte gépeken termeltek a munkások. Hamis gépbérleti díjként a részlegvezetők 767 600 forintot, 197 ezer forintot pedig gépkocsihasználati díjként vágtak zsebre. És zsebre vágtak 350 ezer forint olyan bért is. amit fiktív nevekre vettek fel- Azért, hogy magas jövedelmük ne szúrjon szemet senkinek sem, munkakönyveket béreltek háziasszonyoktól havi 400—1200 forintért, amelyekre azután havonta 4—6 ezer forintot vettek fel. A pénz nagy részét a vállalkozás feje, Matisz Zsigmond vágta zsebre. Matisz Zsigmond lánya. Elvira volt az egyik részleg- vezető. Hogy se szakmája, se hozzáértése nincs, az nem zavarta a papát. Gépkocsija sem volt, mégis gépkocsihasználati díjat is felvett a lánya a szövetkezettől. De hagyjuk a Matisz-csa- ládot, igazságügyi szerveink bizonyára kellően „értékelik majd áldásos tevékenységüket”. Hiszen előzetes letartóztatásban vannak már — nemcsak cselekményük miatt, hanem mert gátolni akarták a nyomozást, és nem riadtak vissza a vesztegetéstől, a hamis tanúzásra való rábírástól sem — Matisz Zsigmond önálló kisiparos, Cséka József ügyintéző, ifj. Kurucz Lajos és Cserényi Béla részlegvezető (Matisz Elvirát előre haladott terhessége miatt nem vették őrizetbe.) Ugyancsak előzetes letartóztatásban van Szilágyi Lajos, a törökszentmiklósi ÁFÉSZ elnöke és Imre Miklós, a szövetkezet főkönyvelője. Nem szúrt szemet senkinek a szövetkezet többi vezetői közül a sok kifizetett rezsiköltség. gépbérleti díj és így tovább? Vagy mindennél előbbre való volt, hogy munka nélkül több millió forint jogtalan haszonra tehet szert a szövetkezet? Hogyan történhetett meg mindez, ami sajnos nem egyedülálló az országban, de még a megyében sem? Éppen a napokban rendeltek el nyomozást a szolnoki ÁFÉSZ ellen hasonló bűncselekmények alapos gyanúja miatt. A tanulságot le keli vonni A hanyag, felelőtlen, kalandor típusú vezetés terriié- szetesen elsősorban az elkövetőket terheli. De elítélendő az a szájtatiság is. amely az ellenőrzésre hivatottak részéről fennállt. Része van a dologban annak is. hogy az irányítást, ellenőrzést szabályozó intézkedések hézagosak. Az AFÉSZ-ek felelt korábban, míg érdekképvisele ti szervvé nerr> alakult át. a MÉSZÖV gyakorolt törvényességi felügyeletet Most ezt a törvényességi felügyeletet a tanácsok látják el. de az „nem terjedhet ki a szövetkezet gazdasági műveleteinek és a szövetkezet szer. vei döntéseinek gazdasági — célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára”. Arra az alapszabály szerint a szövetkezet felügyelő bizottsága hivatott. Azt azonban már több vizsgálat — nemcsak a törökszentmiklósi ’ ügy — bebizonyította, hogy a szövetkezetek egy részében a belső ellenőrzés formai, nem megfelelő, vagy nem elég hatékony. íme itt van az a kis — vagy nagykapu, amely lehetőséget nvúit a spekulációknak, s amelynek be- csukására intézményesen kellene intézkedni. Varga Viktória emberéleteket lehel megóvni. Csakhát másokkal együtt nekem is az a véleményem, hogy a több sorompó nem minden. Az elmondottakon kívül arra is gondolok, hogy a tilalomfák valóságos erdeje sem pótolhatja azt a belső önkéntes kényszert, melynek mindig és minden kiben ébren kell lennie, ha nemcsak önmagáért, hanem másokért is felelős. Vagyis a vezetőnek, aki felel az utasok biztonságáért, nem azért kell megállnia a veszélyes hely előtt, mert ott leengedték a sorompót. Annál is inkább, mert előfordult már, hogy jött a vonat, de a sorompó valamilyen okból fentmaradt. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a fénysorompó romlott el, tehát ennél sem csak akkor kell óvatosnak lenni, ha a két piros lámpa az előírás szerint felváltva villog, hanem máskor is. Akkor is. ha zöl det jelez, mert minden esetben meg kell győződni az áthaladás veszélytelenségéről. Ezzel együtt lehet, hogy tényleg több sorompóra volna szükség, olyan helyeken is. ahol most csak figyelmeztető lábiák és lámpák vannak a kereszteződé<• előtt. Ennek megítélése és eldöntése a vasút felelős vezetőire tartozik. Nem lehet azonban csupán kevesek dolga annak a másik, úgynevezett belső sorompónak a működtetése, amelyet masszával felelősségérzetnek szoktunk nevezni. Minden vezetőnek, ismernie kell a veszélyt jelző táblákat. amíg erre tanítani kell valakit, addig egyedül nem is ülhet kormányhoz. De aligha az ismeretekkel, a tudással van baj, inkább a felelősségérzettel, amelyet nem lehet csupán KRESZ- tankönyvből megtanulni, és nem is elég belőle egyszer vizsgázni. A vezetőnek, ha ezt a hivatást választotta, tudnia kell, hogy a kormánynál egy pillanatra sem lehet figyelmetlen, nem fásulhat el, és soha semmit sem bízhat a vak szerencsére. A kecskemétihez hasonló korábbi tragédiák után egy ideig rendszerint mindenki óvatosabban vezetett, különösen vasúti átjáróknál. Bizonyára most is ez a helyzet. hiszen a baleset annyira megrázó volt. hogy nehéz elfelejteni. A napok és a hetek azonban törvényszerűen múlnak. De továbbra is óhatatlanul szükség van a belső sorompók kifogástalan működtetésére, a körültekintő és felelősségteljes vezetésre. Mindig és mindenhol. Árkus József Munkakönyvét béreltek
