Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

1973. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „...amott állott hajdan a szolnoki vár S zolnokon ma a régi földvár emlékezetét csak a Tisza és a Zagyva szögében elterülő városrész, „a vár” őrzi.' Írásunk címeként szereplő idézet Vitkovits Mihály költő, Verseghy Ferenc kortár­sa és barátja klasszikus versmértékű költeményé­nek befejező sora. Vitkovits Mihály egri szüle­tésű lévén, többször járt az 1800-as évek elején Szolnokon Is. Itt született az alábbi szép költeménye. Illő, hogy a 900. jubileumára készülő Szolnokon minél többen megismerked­jenek vele. „Ott, hol hajdaniban zászlóit emelte nagy Árpád És Magyar országiás többes erőre kapott; A hol az Osmánok meghízott csontjain annyi Sok magyar áldozatul győzve letette fejét: Ott szét-hányt földet, rongyolt épületeket látsz; Es Tisza, Zagyva között Szolnoki vár fokait, Egy kis idő múltán az utas sóhajtva mutatja Ujjal: amott állott hajdan a szolnoki vár.” 9 • » A Tisza és Zagyva szögé­ben honfoglaló eleink már földvárat emeltek, amely a XI. századtól kezdve Szolnok megye székhelyeként mint város szerepel. A földvárat két oldalról a Tisza és a Zagyva folyó védte. S mivel nagyjából háromszög alaki! volt, a harmadik — nyugati oldalát — földtöltéssel biz­tosították. A 16. század kö­zepén a török veszély meg­nagyobbodásakor sürgetővé vált a szolnoki vár megerő­sítése, illetve felépítése, hi­szen a mohácsi csatát köve­tően 1541-ben Buda is török kézre jutott, majd a hatvani vár is elesett. Délről pedig Szeged török kézre jutása után, hatalmuk egészen a Körösökig ért. 1510 k-n Dobó István és Heves vármegye közönsége sürgeti Szolnok megerősítését. Leveleikből láthatjuk, milyen jelentőséget tulajdonítanak Szolnoknak. Kémeik útján ugyanis arról értesülnek, hogy a török akarja a helyet megerősíteni. Látják a kér­déses hely fontosságát, és kérő szavakkal fordulnak a kamarai tanácsokhoz, az or­szágos főkapitányokhoz, aka­dályozzák meg a török ter­vét és magyar erősséget emeljenek a Tisza—Zagyva folyó összefolyásánál. 1549. március 11-én írják Egerből: ,,... most érkezett hozzánk néhány kém, ezek azt beszélik, hogy á török birodalom hódoltsága alatt levő várakból a rác hajósok és a gyalogság Nádorfejér- várra szállítottak, ahol igen sok naszád és gyorsjáratú hajó van. Ügy értették, hogy a Tiszán fognak evezni, és a Tisza és Zagyva összefo­lyása által képezett szöglet­ben, Szolnok közelében vá­rat akarnak emelni, és azt a legjobban megerősíteni. Szegeden már igen sok épü­letfát és óriási tölgyfákat hordtak össze. Ha megér­keznek, hat nap alatt ötezer lovas részére elegendő, igen erős várat képesek emelni. Minthogy földünket és a ti­szántúliakat a leggyorsabb pusztulás és romlás fenye­geti ... az lenne talán a leg­jobb és hirtelen a leggyor­sabban kivihető, hogy Őfel­sége megparancsolja a had­vezérnek és főkapitányoknak, hogy itt várat építsenek, mert innen egész Erdélyig, Len­gyelországig, Moldváig, Ha­vasalföldig a legnagyobb felü­gyeletet és védelmet lehetne gyakorolni..Az Országos Levéltár Nádasdy-féle iratai­ban Illésy János fordításá­ban közölt levélrészlet mel­lett idézzünk Dobó István egri kapitány 1549. március 1? én Nádasdy Tamáshoz in­tézett leveléből. Számára E?er védelme szempontjából is sürgős lenne a tiszai át­kelés kulcsponti helyén lé­vő Szolnok mielőbbi megerő­sítése ............A török terve n ekünk magyaroknak szerfö­lött veszedelmesnek lát­szik . Egy másik emberem hozta hírül azt, hogy egy bizonyos vajda az elébe ren­déit bíráknak azt mondta, most már nem kell félnetek, vert épül a kastély (a vár) a Tisz mellett..Ennek a le élnek fotókópiája szerepel a szolnoki múzeum állandó kiállításán a török kori vit­rinben. 1550. szeptember 10-én gr. Salm Miklós és Báthori And­rás nagyobb sereggel meg­szállták Szolnok környékét, hogy a vár megerősítési munkáját biztosítsák. 1510. október 2-án Áldana Cérnái­nak a szolnoki várból írt le­veléből értesülhetünk a munka haladásáról. „... Mi már mintegy húsz napja el­foglaltuk Szolnok várának a helyét s megkezdtük magá­nak a várnak az építését is, már nagyobb részt körülvan árkolva; eddigelé azért nem építhettük jobban, minthogy a bástyákat szuvas deszkák­kal, rőzsékkel és gallyakkal építettük. Amint azonban szálfákat és gerendákat hoz­nak, hisszük, hogy egy hó­nap alatt felépíthetjük és befejezhetjük.. Akkor ásták a mostani Zagyva medret, mert erede­tileg a Zagyva a vártól ke­letre folyt a Tiszába. S ez most kissé feltöltve a MÁV kórháznak és rendelőnek el­helyezésére szolgál. Az újon­nan ásott Zagyva meder lé­nyegében a régi földtöltés mellett húzódott. S a kiemelt föld szolgált a palánkvár falainak és bástyáinak fel­töltésére, megerősítve termé­szetesen cölöpökkel, vessző­fonadékkal, stb. S hogy mi­lyen erős lehetett a vár, mu­tatja az a levélrészlet, amelyben Báthori András számol be Nádasdy Tamás­nak, a szolnoki várépítési munkálatokról: Szolnok kastélyt illetőleg pedig tekin- tességednek és nagyságodnak azt írhatjuk, hogy a múltkor, amikor Egerben voltunk, a főkapitány úrral kirándul­tunk a kastély megtekinté­sére, amely már csaknem egészen és be van fejezve. De még dolgoznak rajta, mert amüy széles alapon kezdették, egy teljes év le­forgása előtt aligha fejezhe­tő be tökéletesen. Ami az őr­séget illeti, ha sok katona lesz benne, s az ellenség nem lesz több, mint most amennyi, megoltalmazhat­ják...” (1550. nov. 2.) Építés közben arról is ér­tesülünk, hogy tűzfegyverek is érkeznek a szolnoki várba. 1550. december 8-án Augs- burgból utasítja a pozsonyi kamarát a király, hogy „né­hány ágyút, puskákat, s egyéb mindenféle ostromsze­reket szállíttasson haladékta­lanul a szolnoki várba.” A pozsonyi kamara javasla­tot készít a szolnoki vár élelmezésére, melynek alap­ján „a király 1551. április 19-én utasítja Serédy Bene­deket, hogy a szolnoki vár részére adjon a terményrak­tárából és a malmot is ott állítsa fel.” (Orsz. Lt.-ban található a latin eredetije.) Erőteljes iramban épül te­hát a vár, ellátják lőszerrel, fegyverrel, élelmiszerrel, s mindenféle — a várvéde­lemhez, hadakozáshoz szük­séges felszereléssel. S ér­dekes véletlen folytán megmaradt az az 1551. augusztus 1-én kelt irat is, amelyet Ferdinánd király adott ki a szolnoki várkapi­tányok részére, amint ez így következik Illésy János for­dításában: „Ferdinánd Isten kedvező kegyelméből római császár, Magyar- és Csehország kirá­lya. stb. Utasítás Horvathi- novich Bertalan és Zay Fe­renc híveinknek, Szolnok vá­rába kinevezett kapitánya­inknak. Midőn mi megbízva Horvathinovich Bertalan és Zay Ferenc hűségében neve­zett Szolnok várunknak gondját, őrizetét s minden­nemű fenntartását további tetszésünkig rájuk bízzuk és bennük meghiszünk. Ök is tartoznak ezen elöljárói tisz­tükben oly szorgalmatosak lenni, amint ezt a mi biza- dalmurk. s az ö hitök meg­követeli. Es pedig eysoben is, mint­hogy tudják, hogy ezen vá­rat hű alattvalóinak megvé­dése végett és javára nem csekély költséggel építettük a legalkalmasabb helyen, te­hát összes fáradozásukat, igyekezetüket, vigyázásukat arra fordítsák, hogy a mi méltóságunkat és a haza ép­ségét szívükön viseljék, s ezáltal ezen, a kereszténység ellenségének, a törőknek oly közeli szomszédságában lé­vő vár, felségünk, fenséges gyermekeink és utódaink részére minden módon álta­tok megtartassák. Amelynek megtartására bármit szüksé­gesnek tartanak, az iránt a kapitányok minket vagy fő­kapitányunkat mindig idejé­ben figyelmeztessenek, hogy minden szükségről idejé­ben lehessen gondoskodni és rendelkezni. Igyekezzenek főleg maguk között a jó egyességet és egyetértést megőrizni, ne­hogy a visszavonásból és egyenetlenkedésböl akár vá­runk — amit az Isten eltá- voztasson — akár Magyaror­szágunk más egyéb ügyben kárt szenvedjen. A katona­ságot, lovast úgy, mint a gyalogost jó rendben és fe­gyelem alatt tartsák, és pe­dig nemcsak azokat, akik már rájok vannak bízva, ha­nem azokat is, akiket — ha a körülmények úgy kívánják — a főkapitány vagy más kapitányaink rendelkezésünk szerint oda helyeznének, kik közt — hogy viszálykodások, vetélkedések ne támadjanak — arról mindenképpen gon­doskodjanak. Ha pedig vala­mely okból támadnának, an­nak elnyomására, lecsendesí- tésére minden alkalmas esz­közt megkísértsenek. Vigyázás, őrség éjjel-nap­pal — ha kell jó rendben legyen*— s arról semmi kép- pen se feledkezzenek el, minthogy ez nevezett várunk megtartása és az ellenség szomszédossága követeli: ezeket csupán helyetteseikre vagy szolgáikra ne bízzák, hanem ők maguk — külö­nösen éjjel — feljárják, lás­sák és tapasztalják, hogy a maguk helyén is rendben le­gyenek az őrök. Ha pedig azokat, akikre az őrség bí­zatott, hanyogságon érnék, keményen büntessék őket, s akarjuk és parancsoljuk, hogy általában mindazokat, amelyek a vár őrizetére, a katonai gyakorlatokra és munkákra szükségesek a ka­tonai fegyelem és a várvé­delem szempontjából, szigo­rúan megtartsák. Akarjuk, hogy a katoná­kat. lovasokat úgy mint a gyalogosokat, akik szolgála­tunkra a várba befogadtat­nak és elhelyeztetnek, a ka­pitányok úgy kiképezzek, hogy ne csak a fegyver for­gatást értsék, hanem a vár erődítéséhez járó dolgokra is készek és alkalmasak le­gyenek, s azoktól semmi szín alatt ne vonakodjanak. Ezen várunk alkapitányá- vá pedig Móré Gáspár hí­vünket neveztük ki, aki ne­vezett két kapitányunknak engedelmeskedjék, s tőlük függjön, kivel kötelességei­ben: úgy mint a fegyelem tartása a gyalogság felett, a várkapunk idejében való bezárása és kinyitása, őrsé­gek ellenőrzése, s egyéb, a vár megtartásához szükséges dolgokban kapitányaink is egyenlően és egyetértve osz­tozkodjanak. A katonákat egyenként úgy, mint együttvéve kinek- kinek érdeme és rangja sze­rint — amint katonákhoz il­lik — tisztességesen bánja­nak a kapitányok és gond­jukat viseljék. A rakoncát­lanokat a többiek társaságá­tól elkülönítsék s nemcsak a hűtlenségben gyanúsakat, hanem, akik a rossznak még csak a gyanújára is alkalmat adnak, távolítsák el, és sem­mi képpen se engedjék őket a katonákkal érintkezni. Sőt ha úgy állnak a körülmé­nyek nevezett várunk hű jobbágyait mind az ellensé­ges, mind bármi erőszakos bántalmazások ellen védel­mezni, oltalmazni tartoznak. Ügyszintén, ha értésükre jutott, hogy nevezett várunk környékének bármely birto­ka királyi ügyészünkre visz- sza háramlott, arról felsé­günknek jelentést tegyenek. Midőn pedig nevezett Szol­nok várunk jövedelmének kezelését és gondozását egye­dül mondott Horvatinovich Bertalanra bízzuk, 6 — mint tiszttartónk — minden szor­galommal rajta legyen, hogy a jövedelmek, amely ezen várhoz most tartoznak, vagy akár ezután az ő hivatalos- kodása alatt tartozni fognak, vagy rendeletünkre bármi igazságos úton oda jutnak vagy juthatnak, általa össze­gyűjtessenek, gondoztassa­nak. A kiadásokról és bevéte­lekről ezen tiszttartó pontos számadást vezessen, melyet nekünk vagy kincstárunknak a maga idején bemutatni tartozik. Hogy pedig a kia­dásokat és bevételeket jobb rendben betarthassa s amint a szükség kívánja, teljesít­hesse, ezen tiszttartó mellé hívünket Heilmann Farkast rendeljük, hogy ő a tiszttar­tó által beszedett jövedelme­ket hűségesen és szorgalma­san megőrizze és azon jó, igazságos rendtartással, me­lyet mi vagy a kincstárunk, vagy a tiszttartónk elébe szabatunk kiutalványozza és kifizesse: és mind a bevett, mind a kiadott jövedelmek­ről, élelmiszerekről és azok hátralékairól nekünk, vagy kincstárunknak annak idején kimutatandó szorgalmas és pontos számadást vezessen. Abban az esetben, ha mi nevezett kapitányainktól. H ir'-athinovich Bertalantól és Zay Ferenctöl Szolnok várunknak át- és visszaadá­sát követelnénk, ők köteles­ségüknek ismerjék, amint­hogy erre esküvel vannak kötelezve. Nevezett várat összes ágyúival, tűzszerszá- maival, hadiszerelvényeivel s mindazokkal, amelyeket kezökhöz kaptak, s amelye­ket fel nem használtak, ne­künk, fenséges gyermekeink­nek és utódainknak, vagy akiknek ez iránt határozott felhatalmazást adtunk, átad­ni minden további vonako­dás, vagy keresett ürügy nél­kül átszolgáltatni. Általában pedig kapitányaink és egyen­ként mindazokról, amiket nevezett Szolnok várnak vé­delme és oltalma szempont­jából alkalmasoknak és a mi hasznunkra, hű alattvalóink épségére szolgálóknak vél­nek, híven és szorgalmasan gondoskodjanak, és mindent, amit e részben eszközölhet­nek, teljes erejükből fogana­tosíttassák és eszközöljék.” A Történelmi Tár 1880. év­folyamának 249. oldalán ta­lálható Fráter György 1551. augusztus 10-én írott levelii, amelyben értesíti Ferdinán- dot, hogy meghagyta szolnoki tisztjeinek, miszerint a1 Szol­nok várában lévő hadiszere­ket vizsgálja Aeg. Szükséges a vár ellátására való jövede­lemről gondoskodni. E célra az egri és a váci püspökség tízedéit jelöli ki. s ő maga is a Szolnok körüli tízedéit mind a várra fordítja. Ren­delkezett. hogy a környék­beli jobbágyság siessen a vár építésére, • • e Sajnos az így megerősített vár védelmét Nyáry Lőrinc kapitány vette át. A szolnoki vár elfoglalása a törökök ál­tal eléggé ismert. Tinódi is többször megénekelte. 1552. szeptember 4-től 1685-ig a vár török kézbe került. Tö­rök fürdővel, dzsámival, mi­narettel gyarapszik lakóépü­leteinek a száma. Török uta­zók többször is leírják a vá­rat és az 1562-ben épített cö- löphidat. Magyar szakembe­rekkel és magyar rabokkal készült el az első híd, javí­tását debreceni ácsmesterek végezték 1663-ban szélesítet­ték is, hogy a nehéz ágyttk és társzekerek is átmehesse­nek rajta. Már ebben a formájában látta a hidat a világhírű tö­rök utazó Evlia Cselebi 1665- ben. Leírja a szolnoki várat is. Így emlékezik meg a híd­ról: „.. A váron túl a Tisza folyón egy fahíd van. a Gyu­la vára felől érkező emberek a hídon mennnek át...” De nemcsak jószántukből mentek erre. mert a Budáról és a környékről rabszíjra fű­zött emberek ezrei vonultak itt a szomorú török fogság­ba. Magáról a várról Evlia Cselebi ismert leírása helvett említsük meg a XVII. szá­zadból Behram Dimiski fel­jegyzését: „...Szolnok, ka­saba, erős vára van. Mellet­te folyik el a Tisza és ’Zagy­va, mely a Hatvan nevű vár és kasaba mellett is elfolyik. Szolnok vára a Belgrad—egri útvonaltól egyórányira áll. 3600 oszlopon álló erődítmé­nye van. Ennek két kapuja van, az egyiknek egri kapu a neve. A másiknak belgrádi kapu a neve. Ez kőkapu.” & Murteda pasa építtette, egy erős hangú órát tétetett... Bektas pasa a városban egy dzsámit (török templom) és egy fürdőt építtetett...” 1685-ben Szolnok — 133 év elmúltával — felszabadul a török alól. Hová és mikor tűntek el ezek a törökkori épületek? — vetődik fel a kérdés. Hiszen még 1765-ben egy belga származású utazó, aki többévet töltött hazánk­ban, Szolnokról ezeket írja: „Hal olyan mennyiségben van a Tiszában, hogy az em­berek szigonnyal fogják... Ez idő alatt nyolcszor jártam Szolnokon. Hírnevét várának köszönheti. A vár egy há­romszögletű földdarab, amelynek a Tisza és egy má­sik folyó nehezíti meg bevé­telét. A nagy várkapu alatt láthatók egy, a Tiszában ta­lált íriás állat csontjai. Ez az óriás lehetett 12—14 lábnyi. A szolnoki vár helyőrsége ma száz ember. A várban és egész környékén, éppen úgy, mint Szeged táján, ha kissé leás az ember a földbe, em­beri csontok és rettenetes há­borúk emlékei tűnnek elő. Magyarország az a táj, ahol Hollandiát és Lombardiát kivéve, a legtöbb háború volt. Mindenütt csaták emlé­kére és sáncokra találunk rá. Két évtizeddel később, 1785-ben II. József rendeleté­re a szolnoki vár is sok ma­gyar vár sorsára jutott, fel­számolták. Szögletes kapu­tornyát 1811-ben bontották: szét. De hogy a vár és a vár­ban /levő török építmények­nek mi lett a sorsa, arról leg­hívebben Gorove László tu­dósít minket 1819-ből: „...A valahai Török Moschea (me­cset), mely már messziről látható, mind amellett, hogy nagy részben faragott kövek­ből volt összerakva, a’ Ti­szára néző oldalán több re­pedéseket szenvedvén a’ fo­lyó felé kidőlni készült, mely miatt több ízben betsukva állott. A két egymás mellett lévő, de most befalazott régi góthus formájus és a’ vízre néző kő ajtók azt a’ gondo­latot támasztják a vizsgáló­dóban, hogy ...innen a’ Ti­szára jártak le, vagy ott megfürödvén előbb, ú”v jöt­tek be a Mo&cheába . A‘ többszöri elégése között ke­rek boltozatja, melynek nyo­mai, vagy lábai a’ belső fa­lakon még látszanak, lero­gyott, vagy leszedett... Volt jobbkéz felől, a’mint arról most is élő némelly öregek emlékeznek, egy faragott kő­ből épült metsetje is vagy is török formájú fedetlen, kerek, ’s keskeny tornya (minaret), d» ez eldüledezett. — Alapját, mellyen állott, lehet a templom ajtaja mel­lett most is látni. A temp­lom ...a’ jövő tavaszkor széj­jel fog szedetni... így az utol­só Török régiség is hajdan formáját el fogja veszteni...” A szétrombolt épületek kö­veit más épületekbe építet­ték be kőhiány miatt. Leg­többet az 1824-ben épült vártemplom alapfalaiba. • • • Így pusztult el teli"“5« a szolnoki vár. S a múlt szá­zad közepétől „az utas só­hajtva mutathatja: amott ál­lott hajdan a szolnoki vár.” A ki a szolnoki múzeum régészeti-történeti kiállítását felkeresi, láthatja ott a szolnoki vár rekonstruált makettjét. Ez azonban nem régi rajzos metszetek alapján készült, amilyet cikkünk mellékleteként láthat az olvasó, hanem katonai felmérések, régi — a bécsi hadilevéltárban őrzött — kéziratos tér­képek alapján készült S hogy arra a kérdésre is megpróbáljunk választ adni, marac't-e valami nyoma a középkori épületeknek, alapok­nak — ezt ez év második negyedében — a vizikapu környé­kén meginduló ásatásunk fogja biztosítani. Kanosvári Grill*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom