Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

8 SZOLNOK MEOVF! NÉPLAP 1973. február 24. Szolnoki képek A szolnoki Tisza-híd és kornyéke régen... ...és most Szolnoki Kossuth téri részlet régen ... ...és most A jubileumi szakbizottságok munkájáról (Folytatás a 6. oldalról.) gráfiája is. Befejezése 1974 első negyedére várható. A kéziratos anyag addig is a kutatók rendelkezésére áll. Közben folytatjuk Verseghy Analiticájának munkaközös­ség által történő fordítását és kiadását, melyhez változat­lanul igényeljük a városi ta­nács további támogatását. Közlekedési szakbizottság „Szolnok és a közlekedés” A MÁV állomásfőnökség, a V dán 7. sz. Vállalat, a Jár­műjavító Vállalat és a KPM Közúti Igazgatóság vezetői között előzetes megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy 1975-ben megrendezik Szolnokon a közlekedési na­pokat. A rendezvénysorozat kétnapos lesz. Szakmai ta­pasztalatcserék. bemutatók, filmvetítések lesznek. Kiadvány készül „Szolnok és a közlekedés” címmel. Feldolgozzák a vasúti és a közúti ágazat, a járműjaví­tás, a közútépítés történetét és jövőjét, s foglalkoznak a hajózással is. A kiadvány kb. kétszáz oldalas lesz. Előzetes megállapodás tör­tént a Közlekedési és. Szállí­tási Dolgozók Szakszerveze­tével, hogy a „KSZDSZ 75 éve” című kiállítás anyagát a Szolnoki Galériában is be­mutatják. Előreláthatóan szintén Szolnokon rendezik meg a „25 éves a magyar közhasználatú autóközleke­dés” című kiállítást is. Valamennyi közlekedési vállalatnál felajánlásokat tet­tek a dolgozók társadalmi munkákra, kommunista mű­szakokra, a jubileumi emlék­mű költségeihez való hozzá­járulásra. Több vállalat könyvet ad ki az utóbbi években végzett munkájáról. A szocialista brigádok részére szellemi ve­télkedőket rendeznek „Ki tud többet a város múltjáról, je­lenéről és jövőjéről” — cím­mel. Néhány filmet is készí­tettek már, — így például a cukorrépa komplex gépi be­takarításáról. Az említettek mellett gaz­dag programot dolgozott ki, s tevékeny munkát fejtett ki a többi szakbizottság is. Ró­luk a Jubileumi Híradó kö­vetkező számában írunk. Úttörők krónikái Szolnok 900. jubileumára nagy gonddal készülnek a város úttörőcsapatai. Elhatározták, hogy megörökítik a csa­patok történetét. E készülődés jegyében született meg a Tisza Antal Űttörőház krónikája, melyből az alábbiakban részleteket közlünk. A szolnoki úttörők ma már természetesnek tartják, hogy a város főutcáján a Kossuth Lajos utca 4. szám alatti ház az ő birodalmuk. Tiszta, meleg termek, érde­kes szakkörök várják őket, s ha. játszani szeretnének vagy felkészülni a soron következő mozgalmi fel­adatokra, itt mindenre le­hetőség nyílik. A fiatalság gondjaival törődő felnőttek is azon munkálkodnak, hogy jól érezzék magukat ;az ide járó gyerekek, s hasznosan töltsék el szabad idejüket. Ma már kevesen emlékez­nek arra, hogy a felszaba­dulás előtt más célokat szolgált ez az épület. Űri kaszinónak használta a vá­ros előkelősége. Itt tartot­ták a vadászat utáni mula­tozásaikat a környék földes­urai is. Ide csak az léphe­tett be, aki a megyei vagy városi úri körökhöz tarto­zott. 1948-tól kezdve már nem volt szükség úri kaszinóra, az épületet átvették a szak- szervezetek. 1951-ig tehát a szolnoki, dolgozók legna­gyobb tömegszervezetének volt a székháza. Ekkor ke­rült sor az épület felújítá­sára. 1951/52-ben a Magyar —Szovjet Baráti Társaság szolnoki központja műkö­dött itt. Falai között sok emlékezetes összejcfvetelt, találkozót, kiállítást rendez­tek. 1952-ben megnövekedett a város úttörőinek száma, és szükségessé vált egy ön­álló otthon megteremtése. A Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy a Magyar— Szovjet Baráti Társaság addigi székházát úttörőház­zá alakítják át. Az átépítés munkáit a DISZ önkéntes ifjúsági bri­gádja végezte: Bárdi Imre, Magyar Gyula, .Molnár De­zső és Nagy András > veze­tésével. így kerülhetett sor- 1952. december 21-én ünne­pélyes megnyitásra. Az Űttörőház első igazga­tója Majoros Károly lett. Célul tűzte ki, hogy minél több gyermek szeresse meg az új otthont, és hozzáértő, lelkes gyerekekből álló ön- kormányzat alakuljon ki. Megkezdődött a szervező- munka. 394 pajtást foglal­koztatott az irodalom-, ké­mia-, földrajz-, sport-, fémmegmunkáló, matema­tika-, tánc- és a többi szak­kör. Az úttörőház szakköri munkája — ebben az idő­ben — olyan ismereteket igyekezett nyújtani a gyer­mekeknek. amilyenekre a gyengén felszerelt iskolák nem voltak képesek. Sor került rendezvények­re is. Vasárnaponként a csapatok felváltva egymást szórakoztatták kulturális műsoraikkal. önkormányzat kialakítá­sában nagy lépést jelentett 1953 elején a Háztanács megalakulása, ök szervez­ték és irányították az Űt­törőház tevékenységét. Ren­dezvényeket szerveztek, összefogták a város úttörő- csapatainak tevékenységét Első vezetői Sántha Sándor és Kádas Géza voltak. Az Űttörőház első far­sangi karneválját 1953. feb­ruár 28-án rendezték meg. Áprilisban irodalmi ver­senyre került sor. Május­ban a szolnoki úttörők kép­zőművészeti alkotásaiból kiállítást nyitottak. A Ház­tanács kerékpártúrákat is szervezett. Bejárták a kör­nyéket, megismerték a szomszédos községek, váro­sok úttörőinek munkáját is. Szeptember 22-én kiállítá­son mutatták be a Rákóczi szabadságharcról gyűjtött anyagukat. Decemberben „Téli kiállítás” címmel a szolnoki művészek: P. Bak János, Botos Sándor, Chio- vini Ferenc és Patay Mi­hály ismertették meg mü­veiket az úttörőkkel. Az Űttörőház vezetősége Majoros Károly igazgatóval együtt azon munkálkodott, hogy minél több gyermek szeresse meg a mozgalmat. A munka megismerésére, megbecsülésére, a szigorú pontosságra, és a becsületes életre nevelték az úttörőket. Közel ezer tanulót fog­lalkoztattak a szakkörök. A Ház vonzásköre egyre bő­vült. S<.,k paitá* járt be ebben az időben a kör­nyező falvaktól és a szol­noki tanyavilágból. S ugyanígy folytatódik a régebbi éveket idéző króni­ka. mely mellé 1975-re a többi is felsorakozik. A Képző és Iparmfív szeti L ktnrátus gesztusa Pályázat a jubileumi emlékműre A Szolnok városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal együttműködve pályázatot írt ki a város történetét megörökítő és szimbolizáló emlékmű ter­vezésére. A pályázaton a Magyar Képzőművészek Szövetségé­nek, a Magyar Építőművé­szek Szövetségének, a Mű­vészeti Alap és a Művészeti Alap Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai, illetve a Szolnok megyében műkö­dő építészmérnökök szövet­ségi tagságuktól függetlenül vehettek részt, előzetes je­lentkezés alapján. Formai, stiláris kikötése a megrendelőnek nincs, de a területnek alkalmasnak kell lenni politikai nagy­gyűlések, koszorúzási ün­nepségek lehonvolítására is. Az emlékmű helye: a szolnoki vasútállomás előte­re. A leendő emlékmű hát­terét a vasútállomásra me­rőleges 4 emeletes lakóépü­letek, meg a vasútállomás horizontális hangsúlyt je­lentő hosszú épülettömbje alkotja majd DK-i oldalról az új Mátyás király út mentén húzódó igen váltó-' zatos tömegképzésű, a Jó­zsef Attila úti lakótelephez tartozó épülettömb fogja alkotni. A tér ÉK-i falát egy 6 emeletes lakóház és — mintegy a várps kapuit jelképező — toronyház al­kotja majd. A pályázat díjazott, a pá­lyadíjakra a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kb. 100 000 forintot irányoz elő. A díjak nagvságát a pályaművek egymáshoz vi­szonyított értékének ará­nyában állapítja meg a Lektorátus azzal, hogy a díj 10 000 forintnál alacso­nyabb. 30 000 forintnál ma­gasabb nem lehet. Túl oz egymillión / Ismeretes, hogy a jubileumi emlékmű költségeit lakos­sági hozzájárulásból akarják fedezni. Készpénz-átutalásból, illetve jubileumi bélyegek vásárlásából — a legutóbb ka­pott tájékoztató szerint — már 1154 000 forint gyűlt össze. Ebből is lemérhető, hogy a szolnokiak — s velük együtt az egész megye lakói — között jóértelmü lokálpatriotiz­mus bontakozott ki, amely remélhetőleg cselekvő tettek­ben a jövőben is megnyilvánul, ) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom