Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. február 18. BAGDISÁNDOR: % esészen kedvező nap R engeteg ember sétált az utcán vagy sietett dolgára, Voltak, akik rohantak, de ennek most semmi jelentősége. Legfeljebb csak annyi, hogy nekik fontos volt rohanni, de a többieknek ez se nem ártott. se nem használt. Persze, ha a távolabbi összefüggéseket nézzük. akkor mindent másképp ítélünk meg. Épp ezért helytelen íöltartóztatni azt, aki siet, útját állni annak, aki célja felé robog. Kisnek nincs szüksége holmi kioktatásra, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől. Mégis, ki az, aki sohasem tesz olyasmit, amit a józan esze vagy a jóérzése ne ellenezne?! Kis sem kivétel, ő is melléfog néha mint mindnyáján. Azazhogy... ki tudja. .: melléfogás lesz-e, ha elköveti, amire készül... Ma nagyon jó napja volt. minden sikerült neki. és ez Valahogy felvillanyozta, játékos kedvűvé tette. Próbaképpen már otthon átugrotta a szekrényt — úgy úszott a levegőben, mint egy csodakapus — és pontosan talpra esett, még lihegnie sem kellett. Ügy érezte —és úgy érzi — ma minden a kezére játszik, bármit el tud érni, mint aki az ördöggel cimborái. Amikor belevegviilt az emberáradatba, tulajdonképpen még nem tudta, mit is akarjon, mivel tegve fel a koronát e napi mindent bírásának fejére. De az ötlet — még az is — játszi könv- nvedségeel megszületett. Űgv kezdte, hogy elővette pénztárcáját, ellenőrizte mennyi pénze van. Aztán egv jól öltözött, rohanó férfi elé állt és megállította. Jobban mondva úgy tett fnint aki ráköszön egy barátjára. — Szervusz, öregem, hova. hova? A férfi bosszúsan megállt, végigmérte Kist. — Kihez van szerencsém? — Na, ne látszd meg mar gad! — nevetett Kis. — 2S&& hogy rég nem talál“ kozunk, van talán tíz éve, de azért nem hiszem, hogy annyira megváltoztam volna, hogy... — Sajnálom, uram, de nem emlékszem önre. Egyáltalán nem emlékszem — mondta ridegen a férfi. — Nem hiszem, hogy valaha... _ Most is éppolyan felvágós vagy, mint voltál, de nem számit — kedélyeske- dett Kis. — A cimborámat sohasem tagadnám meg! — és hátba vágta a férfit. — Legven szíves, hagyjon nekem békét míg finom vagyok! — emelte fel a hangját az elegáns férfi. _ Józsikám, ne vacakolj — pimaszkodott Kis. — Először is Zoltán vagyok. nem József! — mondta az idegen most már eléggé dühösen. — Lám-lám. mennyire ismer! Másodszor pedig — és megragadta Kis gallérját — legyen szíves, ne tegezzen, jó! — Nahát ezt nem hittem volna. Zolikám... — Hogy idővel ilyen megközelíthetetlen leszel. —■ Nézze, uram nincs kedvem viccelni, különben is sietek, nekem drága az idő. Volt szerencsém. — Ugyan. Józsi, mit nyavalyogsz — ugrott utána Kis. — Hát nem emlékszel, amikor együtt voltunk azon a banketten... úev berúgtál. hogy a nevedet is elfelejtetted. Rendeztem: na. mondd meg hogy hívnak? Erre te azt felelted: Józsinak. És a nyakamba borultál. — összetéveszt valakivel, uram. Eev mvan matr>faitá- v»i — mondta megvetően a férfi. — Menien a fenébe! — Józsikám, te vénülsz! Naivon megkooott a memóriád. Biztosan már aranyered is van! Vésül is úgy tett. mint aki továbbmegy, aztán megállt. és a férfi után kiáltott: — Pedig még adósod is meredtem a banketten eay S7á*o<ssnl! Már arra sem emlékszel? Zoltán. Józsi vagy kicsoda megállt visszafondtdt. «S» Akkor add meg gm= San öregem, mert sietek, lökések a randiróL Tudod, hogy van. — Hát az egészen más. Miért nem mondtad mindjárt? — szabadkozott Kis. Péntárcájából elővett egy százast, odanyújtotta a férfinak. . — Nesze, s hálásan kör szőnöm. Józsi elvette, zsebre vágta. — Ügy látszik, tényleg elfelejtettelek, de te roppant becsületes fiú vagy. Az voltál mindig. — Na. nem mindig — mondta Kis lehajtott fejjel —, de néha engem is megszáll az ihlet. Ugye nem haragszol? — Ugyan kérlek — mondta kedvesen Józsi. — De most már bocsáss meg. rohannom kell, majd még beszélgetünk. .. — Szervusz, öregem — szólt a férfi után Kis. t— És aztán nehogy megint csak tíz év múlva lássálaK! Amikor a tömegben magára maradt, furcsa mosoly — elégedett mosoly — lopakodott az arcára. Arra gondolt: ilyen siker csak egészen kivételes napokon születhet. Különleges feltételek kellenek hozzá. Remek időjárás, tiszta aszfalt, ió közérzet, erős akarat, alkalmas médium és fölösleges száz lej. Elég ritka. Főleg így minden együtt. A hogy örömével továbblépett, egyszerre keserű lett a torka. Vajon ilyen könnyen bevehető vár volna az ember? Nem, nem! — rázta a fejét tiltakozóan. Ügy rázta, hogy a feje körbefordult a nyakán, amely mégsem csavarodott ki ezen a kiváltságos napon. Azonkívül: kacsintással eloltott néhánv utcai neonégőt. leheletével benyomott egy-két kifelé nyíló üzletaj- tót, füttyszóval megigazította a toronyóra mutatóit, de mindez csupán arra volt jó. hogy előzze vészesen burjánzó rosszkedvéfc Adonyi Nagy Mária: A váradi hegy Ti utcák hova visztek már megint fel-fel csak egyre fennebb — éghez koccannak a bokrok — De van-e ház a mindenségben Vannak-e ott — mint bennem — törött elgörbült ablakok remegő ajtójú huzatos szobák Eltévedtem Hegyen lakom Erre már nem jár senki A legszélső ház legszélső magánya az enyém: rozsdás lakat a város peremén Tóth István: Külön nyelven Én, létezek-e. vagy te létezel? Én sem kérdezek, te sem kérdezel. Megcsillan a nap — megcsillan a víz. Kettős hallgatás egy némaságba visz. Napban ég. a víz, vízben ég a nap. Ö. meddig ért&d még a hallgatásomat?! 1972. Olvasóink egy részének nem áll módjában, i hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a szomszédos, baráti országok magyar nyelvű irodal- I mát. Ezért határoztuk el, t hogy — időnként — mint J ezen az oldalpáron > szemelvényeket és il- j lusztrációkat közlünk a J határon túl élő magyar * f írók. művészek alkotásai- á ból. Most romániai mű- i vekből válogattunk, leg- # közelebb csehszlovákiai f termésből közlünk sze- J melvényeket. Horváth Imre Petőfi Most millió alakzatú arcunkkal szembenéz Mit számít bíró és tanú, ahol ö az ügyész? Vádol a Költő jog szerint, hangja emelkedik, s a fejünkre olvassa mind, — mit elpazaltak őseink — meg nem írt műveit Páskóndi Géza: Milyen sz'p feleségünk van! — Olyan szép feleségem van — mondta. A sörből egy gyufaszállal próbálta kihalászni a ciga- retta pernyét. — Adja csak ide — a másik segített. Bevásárolni indult: ilyenkor betér egy-két üveg sörre. Ilyenkor otthon azt mondja: három üzletben is járt szalámiért meg sorba állt. Előbb mindig bevásárol, aztán tér be. Sör mellett van ideje kigondolni: mit mond. Ha épp nem kellett sorba állnia — a sóira hivatkozik. Ha sorba kell állnia, akkor arra, hogy bejárta a fél várost Mindezt az első üveg sörnél szokta végiggondolni, amíg még józan: így nem felejti el. Közben mindig leül valaki az asztalához. Szóba elegyednék. Később: — Olyan szép feleségem van — mondja. A másik bólogat. Egyebet nem is mondhat. Azt. hogy milyen ember ő: a másik láthatja. Láthatja a ruháján. A cigarettából, amit szív — következtetheti A sörről, amit iszik — kitalálhatja. Leleplezi a keze is, ami az asztalon nyugszik: nem mondhatja, hogy manikűrös. Meg aztán: embert kocsmájáról. A szatyra ott az asztal lába mellett. Az is árulkodik. Tehát: — Olyan szép feleségem van — mondja. — Ha látná, olyan, mint egy virágszál. pedig már nem fiatal. De szép. Harmincnak nézi mindenki. Az ilyen asszonynak nincs ideje. Kérte annak idején doktor is. De engem szeretett. Pedig hát... A másik bólogat Ö pedig most élvezi, hogy az, aki bólogat próbálja elképzelni az ő feleségét. A másik arca békés arc, kicsit talán bamba is, nem is bamba: jámbor. Azért is ült le az asztalához: most ő ült le, nem volt másutt hely. — Egyszer azt mondták, amikor a moziban voltunk. Uram, a lánya elejtette a kesztyűjét... — elégedetten nevet. — Pedig csak hét és fél év van köztünk. Még ha húsz év lenne, megértem. De ez ilyen. Nem látszik rajta semmi. Olyan, mintha huszonöt lenne. Élvezi nagyon, hogy a másik olyan figyelmes. Együgyü kék szeme van. Ez a kék szempár most próbálja elképzelni az ő feleségét: szinte erőlködik, úgy próbád a. Szinte könnyes bele, úgy próbálja, ö pedig csak fújja. S most először szólal meg: — fgy van az ember. Ném hiszik el neki. A múltkor voltam véle a poliklinikán, mert terhes. Azt mondta neki az orvos: No, asszonyka, majd a másodiknál nem lesz ilyen rosszul — nevet, mintha becsapta volna az orvost. — Oszt már a negyediknél tart. — A másik most őt nézi azzal az együgyü kék szemével. Az együgyü kék szem félig lehunyva, gazdája tovább beszól: — Harminchat éves, oszt húszat se adnak neki. A legnagyobbat. a fiút az öccsé- nek nézik, pedig kész ember: tizenhatot tölt a nyáron. S az együgyü kék szem megint őt figyeli. De figyelheti! Ismerj ő az ilyet: négy gyerek és húsznak se néz ki. Mit gondol ez? Hülyének nézd? Iszik. Letörli a habot a bajuszáról, aztán krákogva szól: . — Hát bizony. Egyszer meg jövünk ki a színházból, s valami pionírok hozzánk jönnek irkával meg ceruzával: Művésznő, egy auto- grammot! — mosolyog. — Színésznőnek hitték. Az együgyü kék szem még mindig félig lehunyva. Biztos, most képzeli el: milyen az ő művésznőnek hitt asz- szonya? A kék szem tágra nyílik, gazdája ismét beszél: — Az enyémet egyszer a tanárnő az utcán összetévesztette a kislányommal. Tizenöt éves a Zsuzsi. A feleségem után szólt: Zsuzsi, hol a karszámod ?! Csak amikor megfordult s jobban megnézte. látta, mi a helyzet Nem győzte eszkuzálnj magát. — Szeme csillog: nagyot hör- pint a sörből. — Ki hitte volna. hogy nekünk... magának ... nekem ... ilyen feleségünk van! Mit képzel ez? Az a csámpás négygyerekes, meg az övé ... Feláll. Lenyúl a szatyorért. Látja a másik otromba bakancsát. A bakancs mellett egy szatyor: pont olyan, mint ez. Szédelegve megy ki. A másik csak nézi: ezzel meg mi történt? Nem is köszön? Valami sötét, dühös köd a szemén. Fojtogatja, hogy elvették tőle...! A tolvaj! Már a saját feleségét sem dicsérheti az ember. Utánozzák..t, Most mi lesz? Kint áll a nyüzsgő este utcán. Megtorpan egy fényes kirakat előtt. Elegáns, platinaszőke próbababa nyújtja feléje karjait. »••*!! I ARKOSSY ISTVÁN: A KIRÁLYOK ELLEN ÄRKOSSY ISTVÁN ILLUSZTRÁCIÓJA
