Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. január 14. N Olvasó kínai dm\ok A Zsenmin Zsipao pekingi napilap tájékoztatása szerint a sangháji egyetemi hallga­tók engedélyt kaptak arra, hogy az egyetem könyvtá­rában külföldi könyveket, főként XVIII. és XIX. szá­zadi európai és amerikai írók műveit olvashassák. Amikor a sangháji egyetem kínai nyelv „s irodalom sza­kán tanuló hallgatók az egyetem vezetőségéhez for­dultak azzal a követeléssel, hogy tegyék számukra lehe­tővé e könyvek olvasását, „komoly” vita indult. Egye­sek pártolták a diákok ké­rését, mások viszont hatá­rozottan ellenezték, ez utób­biak azzal érveltek, hogy e könyvek olvasása nem más, mint a restauráció (a kapi­talizmus restaurációja) tü­nete. A Zsenmin Zsipao meg­jegyzi, hogy az ügy miatt a „vezető elvtársak rendkívül aggódtak”, a könyvtár fele­lős munkatársai „határozat­lannak” bizonyultak. Egye­sek „megkísérelték, hogy el­rejtsék ezeket a könyveket”. A diákok azonban továbbra is kitartottak követelésük mellett és kijelentették, hogy „a könyvtárnak aktívan kell szolgálnia az oktatásügy te­rületén a proletárforradal­mat” és, hogy „ha a köny­veket nem olvassák vagy ke­rülik az ellentmondásokat, ez egyértelmű azzal, mintha azért mondanának le az evésről, nehogy megfullad­janak”. A Zsenmin Zsipao megjegyzi, hogy „az egyetem és a könyvtár vezetőit igen meglepte a diákok bírálata”. Hosszas viták után úgy dön­töttek, hogy megadják az en­gedélyt olyan könyvek olva­sására, amelyek bizonyos „hibás nézeteket vagy mér­gezett magvakat tartalmaz­nák”.­HíiKvek vontatása a Visztulán Ahol az E—81-es út és a Visztula találkozik, szilárd szerkezetű híd épül. Minden autós, aki a Varsóból Gdansk felé vezető utat ismeri, föl­lélegezhet. Eddig pontonjai­don, vagy — ami még hosz- szadalmasabb — télen, amíg az időjárás engedte kompon, gyakran pedig nagy kerülő­vel kellett a folyón átkelná- ök. A híd fölépítésének törté­nete izgalomban tartotta az egész lengyel közvéleményt. A különböző hajógyárakban elkészült kész hídíveket a Visztulán vontatták a he­lyükre. Gdansk gyártotta a középső, 150 méter hosszú ívet. Az ezer tonnás hídelem pontonokra támaszkodva, ár­ral szemben úszott és vé­gül tökéletes pontossággal illeszkedett a helyére-. Körü­lötte vontató hajócskák egész raja manőverezett. A hídmémökökből és hajózási szakemberekből álló vezérkar minden , mozdulaton rajta tartotta á szemét. A hidat az idén adják át a forgalornriguk. Szibériai találkozás Kitűnőek iskolája Akagyemgorodok, azaz Tudományos-város. Novoszi- birszktől 25 kilométerre a tajgában, az őserdőben. — Ezt a helyet M. A Lav­rentyev akadémikus és né­hány társa választotta ki a Tudományos Akadémia Szi­bériai Részlege Központjául, alig több mint tizenöt esz­tendővel ezelőtt —mondotta el dr. Joszif J. Geiczy. azaz Géczi József, a részleg tudo­mányos titkára, a kutatás- szervezési osztály helyettes vezetője. — A választás mel­lett szólt, hogy Novoszi- birszk már akitor komoly ipari város volt. működött már az Ob energiáját jel­használó nagyteljesítményű erőmű, ugyanakkor ideálisan nyugodt, csendes szép hely ez a tudományos munkához. Faházakban éltek annak ide­jén az első úttörő-tudósok. A fiatal, kárpátukrajnai származású tudós — aki a félvezetők fizikájával foglal­kozik mostanában — a tu­dományos titkári teendői mellett társadalmi kötelezett­ségeket is vállal. Kitűnően beszél magyarul. Tájékozta­tójából megtudtuk, hogy Akagyemgorodokban huszon­négy, de Tomszkban. Irkutsz- han, Ulan-Udeban, Jakutszk- ban és Krasznojarszkban még huszdnhárom intézetük működik, összesen harminc­ezer tudományos munkatárs­sal. A Tudományos-városban húsz akadémikus, negyven­négy akadémiai levelezőtag, kétszáznyolcvan tudományok doktora, kétezerötszáz kandi­dátus, hatezer tudományos munkatárs és hétezer mér­nök, illetve technikus dol­gozik a legjobb körülmények között. Világraszóló felfede­zésekről és azok gyakorlati bevezetéséről is beszámolha­tott. —- A kutatás komplex mó­don folyik — mondotta. — De nemcsak a kutatás a fel­adatunk, hanem az oktatás, a káderképzés is. Az állami egyetemnek négyezer hallga­tója van, akik szinte kezdet­től bekapcsolódnak valamely intézet munkájába. De ha javasolhatom és van idejük, látogassanak el a specializált matematika-fizika iskolánk­ba, ahol egyetemi módsze­rekkel oktatják a Szovjet­unió különböző tájairól ide­került legtehetségesebb gye­rekeket. Űttörő tudósokról beszélgettünk, ismerkedjenek meg úttörőszámbamenő tu­dósokkal, nagy reményekre jogosító gyerekekkel, gyerek­zsenikkel. Apró szemű, száraz, szűrős hóesésben jutottunk el -a ma­ga nemében egyedülálló is­kola komplexumához. A. F. Bogacsov igazgató szívesen állt rendelkezésünkre. Ismer­kedésül magyarországi élmé­nyeiről beszélt, de azt is megemlítette, hogy az iskola többezer külföldi látogatója között eddig egyetlen magyar szakembert nem üdvözölhe­tett. ... Megismerkedtünk a jól fel­szerelt, bentlakásos Iskolá­val, a sajátos oktatási mód­szerekkel. Jelenleg 511 olyan gyerek képzése folyik a nyol­cadik, a kilencedik, és a ti­zedik osztályokban, akik a legtehetségesebbeknek bizo­nyultak a különféle vetélke­dőkön és akik az utolsó fel­vételi vizsgán is megfeleltek. Az alapképzésen túl bővebb és specializált tananyaggal ismeg kell birkózniuk a ta­nulóknak. A kilencedik és a tizedik osztályosok az Aka­gyemgorodok valamelyik in­tézetében is rendszeresen dolgoznak már. Szívesen lá­togatják , az iskolát az aka­démikusok is, előadásaik igen népszerűek a tanulók köré­ben. Jevgenyij Falkin kilence­dik osztályos, 15 éves tanu­lóval németül beszélgettünk. Az elfogódott hangú, nyú­lánk, barnahajú, álmodozó szemű Jevgenyij Csitából ke­rült ide. Szülei geológusok. Barátja és osztálytársa, az élénkbeszédű, szőke, kéksze­mű Szergej Maszics több mint hatezer kilométerről, Vlagyivosztok környékéről utazott ide. Azt figyeltem, hogyan vi­selkednek ezek a tehetségek, ezek a kis zsenik. Tudják-e, hogy többek, mint évtársaik, meglátszik-e ez az arcukon, mozdulataikon, beszédmodo­rukon, egész viselkedésükön? Amikor kijöttünk az épü­let kapuján, Jevgenyij és Szergej is ott hógolyózott társai között. Ugyanolyan jó­kedvűen, belefeledkezve a játékba, ahogyan a tizenöt­éves gyerekek bárhol a vi­lágon, Oravecz János Üt törő tudósok Kinek kel! a Közös Piac? A téma a közös Piac. Erről beszélnek Ang- lia-szerte kis és nagy embe­rek, háziasszonyok és üz­letemberek, munkások és politikusok. Január 1-től Nagy-Britannia teljes jogú tagja az Európai Gazdasági Közösségnek; élvezi elő­nyeit és vállalta kötelezett­ségeit „Sötétbeugrás” — így jel­lemezte nekem egy angol újságíró — „mert bár nem tudjuk, merre vezet és mit hoz számunkra, de vissza­lépnünk többé már nem le­het,” Angliai—skóciai utam so­rán arra a kérdésre keres­tem és kértem választ: miért törekedtek hosszú éveken át a váltakozó tory- és munkáspárti kormányok a belépésre, milyen előnyö­ket várnak ettől? És ha ez jó dolog, akkor miért hú­zódoznak az emberek tőle, miért a bizalmatlan tömeg­hangulat? De van még egy másik kérdés is: mivel ma­gyarázható a munkáspárt véleményének megváltozása? .Míg ugyanis korábban ők hirdették a legharsányab­ban a Közös Piachoz csatla­kozás szükségességét, most Wilsonék zászlót bontottak — a belépés ellen. Talán csak nem azért, mert nem ők, hanem a toryk írták alá? Ez Is lehetett tényező, de fontosabb ok, hogy érzé­kelniük kellett a tömegek elégedetlenségét és félelmét „Belépés a kapitalista klubba!” így fakadt ki kér­désemre egy skót egyetemi hallgató, majd így: „Ez csak a tőkéseknek előnyös, a kis­emberek ráfizetnek.” Ugyan­ezt fejtette ki egy londoni háziasszony, aki szerint máris megkezdődött az élel­miszerek drágulása, s ez a folyamat, szerinte, a belé­pés után ugrásszerűen meg­gyorsul majd és nehezíti a dolgozók helyzetét A másik oldalnak is megvannak azonban az ér­veik. Egy glasgow-i közgaz­dász a belépés szükségessé­gét azzal magyarázta, hogy az 55 milliós Nagy-Britannia számára piacának 265 mil­lió fogyasztóra való bővülé­se minőségi változást jelent­het Áll ez mindenekelőtt az autóiparra, a vegyipar bizonyos ágaira, a számító- gépiparra, műszer- és gyógy­szeriparra stb. Az integrá­ció nagy szériákat és jelen­tős korszerűsítést hozhat és így a brit áruk versenyké­pességének fokozódásához vezethet Az egységes Közös Piac-i valuta létrehozásától pedig az újra rendkívül in­gataggá vált font megszilár­dulását várják. Politikailag pedig úgy számolnak a Kö- tös Piac brit hívei, hogy a vietnami balsiker után Amerika csökkenteni fogja külföldi kötelezettségeit, s ez ' lehetővé teszi majd Nagy-Britannia számára, hogy növelje nyugat-európai befolyását és előbb-utóbb megszerezheti itt a vezető szerepet is. A tömegek azonban neu nagyon bíznak e kedvező perspektíva megvalósulásá­ban. Ellenkezőleg. Az állító­lagos előnyök mögött is ér­dekeik veszélyeztetését vé­lik felismerni. Mindenek­előtt és mindenekfelett fél­nek a drágulástól és attól, hogy az automatizálás kö­vetkeztében tovább nő a munkanélküliek száma. Úgy érzik továbbá, hogy a belé­pés a Közös Piacba a Brit Nemzetközösség végleges felszámolásához vezet. (Si­került ugyan bizonyos át­meneti. megállapodásra jut­ni a Közös Piaccal Űj-Zé land, Ausztrália és más nemzetközösségi országok vaj-, gyapjú és más hagyo­mányos cikkei „kivételezett helyzete” érdekében, ez azonban 1980—85-ig fokoza­tosan megszűnik, vagyis másfél évtizedes távlatban, a Nemzetközösség szétbom­lasztása reális veszély.) Po­litikailag pedig az angol, skót és walesi kisember azért ellenzi a Közös Pia­cot, mert tudja, hogy a „ka­pitalista klub” tagjai eltö­kélték: közös hatalmi esz­közökkel megakadályozzák a nyitást a szocializmus felé. A tömegeknek ezt a hangulatváltozását ismerték tehát fel a munkáspártban, amikor most — Igaz nem a belépés ténye, hanem csak a módja, feltételei ellen — fordultak. Az időközi vá­lasztások azonban azt bizo­nyítják, hogy a választók Wilsonéknak ezt az új orientációját sem 'ártják ..szintének. Gáti István Nixon „új“ csapata A minap a Fehér Ház sokszorosított anyagot bo­csátott a sajtó .rendelkezé­sére. amely vázlatosan ösz- szefoglalta Nixon első négy évének eredményeit. A tu- dóstók némileg meghökken- ten lapozgatták. Hiszen vá­lasztási reklámanyagnak már kései, viszont a múlt idejű megfogalmazások alig­ha elégítik ki azokat, akik va'ahára megismerkednének — ha már a választás előtt nem lehetett — a második elnöki időszakra vonatkozó nixoni — programokkal. Januárban már a szokásos, a kongresszushoz intézett elnöki üzenetek esedékesek: miért tehát ez a stencilezett önreklám? — tanakodott sok hírlapíró. Ha csak azért nem, hogy az elnök „belpo­litika Kissingere”, Ehrlich- man kapjon egy kis szerep­lehetőséget. elsősorban cí­meket a vasárnapi lapok­ban. Bár Ehr ichman maga is elismerte, hogy a nixoni belpolitika a külpolitikánál jóval kevesebb „látványos­ságot” termelt. Az sem vi­tatható, hogy Ehrlichman — minden igyekezete ellenére — nem sorolható egy kate­góriába a szellemes és pro­fesszori tudású Kissingerrel. A po itikai pletykák fővá­rosában azonban éppen azt suttogják, hogy — jelesen a szellemi kategória előnye miatt — sokan a Fehér Házban szívesen látnák mär, ha Kissingernek módja len­ne hozzáfogni — az emlék­irataihoz. S állítólag, Ehr­lichman is közéjük tarto­zik... A tanácsadókról Tudnivaló, hogy Nixon legszűkebb környeze.ében Kissinger .az egyetlen em­ber, aki új jövevény, Ehr­lichman, Haldeman (a Fe­hér Ház-i apparátus irányí­tója) Zieg er szóvivő, Klein tájékoztatási főnök és má­sok ott vannak Nixon mel­lett már évtizede, vagy már régebben. A közismerten bizalmatlan Nixon ezzel a hű csapatával kormányoz, háttérbe szorítva nemcsak a kongresszust, hanem ma­gát a kormányt is. Csak Kissinger jutott be egészen a hálószobába (szószerinti olyannyira titkolták a pe­kingi út előkészületeit, hogy az elnök és tanácsadó­ja éjszaka ott tárgyalt, nem az irodában, ahová néhány más tanácsadónak is van bejárása...) S a másik wa­shingtoni értesülés, hogy nemcsak Ehrliehmanék so­kai1 ották meg a Kissingerre vetődő reflektorfényt, ha­nem — ezt suttogják, Ste­wart Alsop aztán meg is írta — az elnöknek is kezd terhére lenni. Ahol több „szürke emi­nenciás” van, bárha munka­megosztásban dolgoznak is, nem meglepő az udvari int­rika. Különben a New York Times kitűnő publicistája, Tom Wicker már többször is „császári ügyvezetésnek” minősítette a Nixonét: amiért kivonja kormányát a kongresszusi ellenőrzés alól (szemben a kongresszusi bi­zottságok elé citálható mi­niszterekkel, a Fehér Ház­ban irányító tanácsadók meg sem idézhetők, a capi- tóliumi kihallgatásokra). S amíg Kissinger Párizsban tárgyalt, az elnök legszű­kebb köre a Camp David-i hegyi nyaralóban valóban olimposzi stílusban keverte a személyi kártyákat, állí­totta össze Nixon új csapa­tát S hogy a végén csat­tant az ostor, azt bizonyítja: ha az átszervezések elején úgy tűnt is, hogy Kissinger pozíciója rendületlen, sőt hatalma még növekedett is, ma ezt már kevésbé mer­ném állítani. Politikai gesztusok Az átszervezés sokban ha­sonlított az első Nixon- kormány összeállítására: vi­szonylag jelegtelen, politi­kailag „alsónak” és semmi­képpen sem „király-ásznak” számító figurákat raktak ki Ehrliehmanék. Inkább csak „arra ügyeltek”, hogy — a republikánus taktikának megfelelően — minden po­litikai csoport felé gesztust tegyenek. Az új miniszterek az eddiginél is kevésbé pró­bálják majd zavarni a Fe­hér Házban ülő hatalmassá­gok köreit. Nem véletlen hát, hogy sietve kitöröltek a tab­lóról egy élénkebb színt je­lentő egyéniséget, Peterson volt kereskedelmi minisz­tert. A világszerte tekintélyes, liberális Peterson felcseré­lése éppen egy dél-karolinai üzletemberrel, Dent-tel, a textilimport elleni harc baj­nokával — s mindez a kri­tikus világkereskedelmi tár­gyalások, az európaiakkal és a japánokkal esedékes kö­télhúzások éve előtt —: ezt csakis bizantikus hatalmi számítások indokolják. S Peterson rovásán nemcsak az volt, hogy liberális kö­rökben kedvelik... hanem az is, hogy annak az illo- noisi Percy szenátornak a barátja, aki a republikánus párt liberális szárnyának egyre ígéretesebb csillaga, netán elnökjelöltje 1976-ra. Mivel a nixoni belpolitikai stratégiába Percy kiiktatása illik bele, Peterson sorsa megpecsételtetett. Csakhogy a dolognak az is pikantériá­ja, hogy Peterson Kissin­gernek is barátja. Kombinációk bosszú távra S mivel Peterson mellett az ugyancsak Kissinger-kör- be tartozónak mondott Helms, CIA-főnök Is távo­zik, az udvari manőverek kezdenek körvonalazódni. Kivált, hogy a Camp David-i Olimposzon belefolyt a csapatösszeállítás titkos munkájába Connaily, a nemrég leköszönt pénzügy- miniszter is. Márpedig köz­ismert. hogy 5 Kissinger el­lenlábasa. Az viszont megint egy washingtoni közhír, hogy Nixon nagyon kedveli a szálas, gazdag, magabiztos texasi politikust: az már vi­szont csak némelyek *enyér- jóslata hogy az elnök Connaúvnak készíti elő a republikánus tróni 1976-ra. Az ilyen udvari manőve­rek jel'egzetessége, hogy a figurákat hosszútávú kombi­nációk szerint mozgatják, s persze gyakoriak az ellen­lépések is. Mert sok jel mu­tatja ugyan hogy Nixon nem alelnökének, Agnewnek szánja átadni a váltóbotot (már a nyáron sem túl lel­kesen tartotta meg álelnök' jelöltnek), a hivatalos trón­örökös manővereit sem le­het mellékesnek tekinteni. S ha netán Connaily vissza­térése kiszorítja is a Kissdn- ger-dudást a külpolitikai csárdából, kezdetét veszi a harc a szürke eminenciásé­nál is fontosabb posztért — magáért a trónért. Avar János

Next

/
Oldalképek
Tartalom