Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
• 1973. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Szinte állandóan újságírók és fotóriporterek veszik körül a Párizs közelében levő Saint-Nom-la-Breteche városka villáját, amelyben Le Due Tho és Kissinger folytatja tárgyalásait Moszkva gyomra — Milyen messze van az Óceán? — kérdi egyik moszkvai a másiktól a város központjában. — Húsz perc metrón és még 10 autóbuszon. it Ez nem anekdota, hiszen november első napjaitól hallhattak volna ilyen párbeszédet Moszkvában, mivel akkor nyílt meg a szovjet fővárosban az Óceán nevű önkiszolgáló élőhal szaküzlet. A szovjet kereskedelmi gyakorlatban itt oldották meg először az élőhal árusítás önkiszolgáló rendszerét. A központi raktárhelyiség nagy akváriumából a hal elektronikus mérlegre ér, az megállapítja a súlyát, onnan polietilén zacskóban kerül az üzletbe. Automata reeeptkönyv is áll a vásárlók rendelkezésére. A háziasszony megnyomja az őt érdeklő ételt jelző gombot, s az automata forgólapos tájékoztatóról máris leolvashatja, hogyan kell elkészíteni a csukát, vagy más frissen „kifogott” halat. Az Óceán nevű bolt megnyitása — ha pusztán meny- nyiségi szempontból vizsgáljuk — kifejezetten „helyi” ügy. Nem történt több, minthogy a meglévő 3060 moszkvai élelmiszerüzlet mellett még egy újabb nyílt. A szaküzlet megnyitása azért érdekes, mert az élelmiszer ellátásban jelentkező új tendenciákat jelzi, — Ma a vásárló először azt nézi, mennyire friss a kirakatban lévő áru, s csak aztán tekint az árcédulára — mondta Nyikolaj Tregubov, a moszkvai kereskedelmi igazgatóság vezetője. — Ezzel magyarázható például, hogy nagyobb az igény a friss, mint a fagyasztott halféleségekre, bár az utóbbi az olcsóbb. Vagy egy másik példa, a teatojás. Az ára a szabványosnál mintegy 25 százalékkal magasabb, mégis sokkal gyorsabban fogy. Milypn étvágya van a 7 milliós Moszkvának, a világ 4. legnagyobb városának? Üzleteiben naponta elkel: 2500—2700 tonna hús és húsáru, 4200—4500 tonna tej és tejtermék, 2200—2300 torma kenyér, 7 millió tojás, ezer tonna kolbászféle, 100 tonna tavi- és tengeri hal és így tovább. Ezt a rengeteg árut 6 ezer furgon, tejszállító és hűtőkocsi, teherautó juttatja el az üzletekbe, ahol százezer ember gondoskodik a vásárlók kiszolgálásáról. Eddig az állami kereskedelmi hálózatról volt szó. Ehhez azonban hozzá kell számítanunk a 30 kolhozpiacot, ahol a moszkvaiak naponta 7—800 tonna árút vásárolnak — élő baromfitól kovászos uborkán át a friss spenótig. Moszkva étvágya növekszik. Idén ősszel például naponta 3—500 tonnával több húst adtak el. mint tavaly. Még jelentősebben, 6—900 tonnával emelkedett a tejtermék fogyasztás. A moszkvai Kereskedelmi Piackutató Intézet közgazda- sági laboratóriuma 250 fővárosi boltban végzett felmérést és úgy találta, hogy növekszik a diétás készítmények iránti kereslet. A tejtermékek választéka például 200 cikket ölel fél, de a kefir, a zsírszegény készítmények iránti vásárlókedv rohamosan emelkedik. Kevesebb olcsó édesáru és durván őrölt lisztből sütött fehérkenyér fogy. Ennek megfelelően változik a sütőipar. Moszkvában nemrég adtak át egy új kenyérgyárat, amely finom péksüteményt és fehér kenyeret készít. 1975-ig további 6 ilyen finomlisztet feldolgozó kenyérgyár létesül. Különösen megnőtt a kiváló minősítésű termékek iránti kereslet. Alekszandra Iljinszkaja (APN — KS) Milánó újdonsága a műanyagból épült lakóház Latin-amerikai problémák A Reuter hírügynökség szerint Latin-Amerika és a Közös Piac kapcsolatainak javaslatára a dél-amerikai országok nevében kezdeményező lépést tett Argentína, Kolumbia, Chile és Uruguay. E négy ország belgiumi nagykövete felkereste a brüsszeli bizottságot és elpanaszolta, hogy a közösség egyre kevésbé érdeklődik a latin-amerikai kapcsolatok iránt. Egyidejűleg előterjesztették a dél-amerikai kontinens országainak kívánságlistáját. A latin-amerikai országok a legfontosabb kereskedelmi kérdésekről konzultációt akarnak folytatni a Közös Piac képviselőivel, s ennek keretében elsősorban is a vám- preferenciák kiterjesztését akarják elérni. Ezenkívül kérik, hogy a Közös Piac vásároljon több nyersanyagot a latin-amerikai országokból. A brüsszeli bizottság egyelőre nem foglalt állást a latin-amerikai kérdésekkel kapcsolatban Milánó lakásépítési szervezete most fejezte be annak a négyemeletes lakóháznak az építését, mely 50 százalékban műanyag fel- használásával épült, s ennek következtében a ráfordítási költségeknél 20 százalékos megtakarítás jelentkezett a hagyományos módszerrel épített hasonló méretű lakóliáz költségeihez viszonyítva. A 380 ezer dolláros prototípus épület kivitelezési munkálatai során könnyűKubában üzembe állt a 100 cukorgyár. Tavaly ebben az időszakban még mindössze 70 gyár dolgozott. Ez azt jelenti, hogy a mostani (novembertől májusig tartó) cukorévad alapvető feltételei: — tervszerű nád;, vágás, a jól szervezett szállítás, a műszakilag előkészített gyárak — az idén jobban biztosítva vannak, mint bármikor korábban. Kubában — ahol 450 éve termelnek cukrot — még hosszú ideig a nemzetgazdaság vezető ága lesz, hiszen jelenleg a devizák csaknem súlyú, előregyártott műanyag elemeket és más műanyagokat használtak fel. A 24 lakásos ház váza vasbetonból készült. Az épületek vázának szerelése, valamint az egyes lakástérelemek beemelése és beillesztése mindössze 8 szerelő és egy művezető 120 munkanapját vette igénybe. Ugyanennek a háznak a megépítése hagyományos anyagokkal és hagyományos módszerek szerint 200 napig tartott volna. 80 százalékát a cukor adja. A lakosság számát tekintve, Kuba a világon az első helyen áll a cukortermelésben. Tavaly a világtermelés mintegy 15 százalékát adta. A fehér arany — és ezzel együtt több csatlakozó iparág — jövője számára döntő jelentőséggel bír a szovjet segítség. A cukornádaratás és betakarítás további gépesítését szolgáló 10 millió rubeles hitelen túl a Szovjetunió rövidesen megkezdi egy 600 kombájnt gyártó gépgyár építését A kubai fehér arany Afrika az önálló fejlődés útján A Jeune Aírique című hetilap, amely gyakran foglalkozik cssz-afrikai kérdésekkel, legutóbb arról közölt cikket, hogy a kontinens független államai milyen erőfeszítéseket tesznek önálló gazdaságuk kiépítésére. Ezt írja: A politikai függetlenség kivívása után Afrikában kezdtek megjelenni és megsokasodni az állami vállalatok, amelyek ma már figyelemre méltó (súllyal bírnak a kontinens gazdaságában. Ezeknek a vállalatoknak a jelentőségét elsősorban az magyarázza, hogy létezésük összhangban van az illető államoknak azzal az óhajával, hogy ténylegesen ellenőrzésük alatt tartsák a nemzetgazdaság-fejlesztési politikát. Az állami vállalatok alkalmasak arra, hogy teljesítsék az országok fejlesztési terveiben lefektetett célkitűzéseket, míg a magánvállalatok vagy idegen részvénytársaságod saját érdekeiket helyezik előtérbe. Éppen ezért az állami vállalatokat joggal tekintik a haladás tényezőinek. Másrészt nagy állami vállalatok létrehozása elsősorban az ásványi kincsek kitermelése területén, az afrikai államoknak azt az elhatározását tükrözi, hogy maguk tartsák kezükben, természeti kincseik kitermelését és forgalmazását Kongó Népköztársaságban például elnöki dekrétum mondja ki, hogy „az ország talajának és altalajának egyedüli tulajdonosa az állam.” Következésképpen jelentős számú, idegen kézen levő fakitermelő és feldolgozó vállalatot államosítottak — az állam közvetlen és kizárólagos ellenőrzése alá helyezték őket. Rövid időre rá. a kongói kormány államosította a közlekedési és távközlési társaságot s ezzel kezébe vette a gazdaságpolitika irányítását ebben a fontos ágban is. Zambia réztermelése (Zambia a világ harmadik réztermelő országa) az 1969 augusztusában bekövetkezett államosítás előtt két külföldi társaság — a Roan Selection Trust Ltd. és a Zambian Anglo—American Ltd. — kezében volt. Jelenleg a zambiai réz kitermelése és forgalmazása teljes egészében az állam ellenőrzése alatt áll. Más afrikai országokban nagyobb részesedési arányra törekszenek a külföldi társaságok részvényeiből, tekintve, hogy a vegyes társaságok egyik formáját képezik a nemzeti szuverenitás érvényesítésének. Guinea olyan szerződést kötött az Alu-Suisse társasággal a tongue-i bauxit-tarta- lékok kitermelésére, amelynek érte’mében a nyereség 65 százalékát a guineai állam, 35 százalékát pedig a svájci társaság kapja. A rabati kormány úgy határozott, hogy marokkói kézbe veszi egyes külföldi társaságok ott befektetett tőkéjének 51 százalékát, a társaságok gazdasági ügyintézését marokkói felelősökre bízzák, az igazgatótanácsok tagjainak pedig kétharmada marokkói ' lesz. Algériában az állami vállalatok legnagyobb része országos társaság formájában jött létre. A szénhidrogének kutatására, kitermelésére, szállítására, feldolgozására és forgalmazására 1963-ban alakult országos társaság, a Sonatrach ma Algéria legfontosabb kőolajipari vállalata és az energetika terén folytatott politikájának egyik legfőbb eszköze. A nem éppen ennyire ismert Kohászati Országos Társaság, amely az EH Hadzsari komplexumot létrehozta, az import monopóliumát élvezi szakterületén. Alás társaságoknak is nagy szerepük van az algériai gazdaság fejlesztésében. Líbiában a monarchia idejéből fennmaradt nemzeti kőolajhivatalt 1970-ben felváltotta a Libyan National Oil Corporation, amely a bánya- és kőolaj ügyi minisztérium védnöksége alatt fejt ki tevékenységet. Ennek a nemzeti társaságnak a tulajdcr nában van a líbiai altalaj egész kőolajtartaléka, ugyanúgy, mint a kitermelt kőolaj teljes mennyisége. Egyszersmind ellenőrzése alatt tartja a kőolajszállítást is. A tripoli kormány államosította a kőolajipari termékek elosztási hálózatát és állami vállalatot hozott létre Linoco néven, övé a kőolajipari termékek monopóliuma. Ugyancsak az állam ellenőrzi a kőolajjal kapcsolatos összes tevékenységeket Líbiában. Hasonló társaságok, vállalatok más afrikai államokban is alakultak: Maliban az egész kereskedelmet ellenőrző import—export társaság; Szudánban állami befektetéssel épültek az új ipari objektumok: bőrcserző , üzem, halfeldolgozó gyár és fűrészüzem. Afrika területén hat gazdasági ágban működnek állami vállalatok: a mező- gazdaságban, a kereskedelemben, az iparban a bank- és hitelrendszerben, a szállítások és az altalaj-kincsek kiaknázása terén. Túlsúlyban az utóbbi kettőben van az állami szektor. Az állami nagyvállalatok azonkívül, hogy bennük az afrikai államok saját gazdasági kincseik fölötti önálló rendel- kezési óhaja és az a szándékuk jut kifejezésre, hogy fejlesszék gazdaságukat — jelentős szerepet töltenek be az afrika-közi együttműködés fokozásában. Elégedetlenség Terjeszkedik a japán tőke Hatsiáx mongol ösztöndíjas A mongol kutató és kísérleti intézetek a csak nemrég alapított Tudományos Akadémia vezetése alatt majd másfélezer munkatársai dolgoznak. Munkatársaink közül sokan a természettudományok doktora fokozatot is elérték, néhányu- kat pedig jeles külföldi akadémiák és egyetemek választották diszdoktorukká. Nem ritka, hogy mongol tudós tanácsadóként szerepel nemzetközi szervezetek mellett. A KGST-országok együttműködése és máig kialakult kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a következő két-három évben körülbelül 60o mongol ösztöndíjas szerezzen diplomát, illetve a magasabb tudományos fokozathoz illő tudást a különböző szocialista országokban, elsősorban a Szovjetunióban. DaliomeT „bá n at pénze“ Pompidou francia elnök afrikai körútja során nem látogatott el Dahomeybe, ahol nemrégen Kerekou ejtőernyős őrnagy jutott pucs- esal hatalomra, de elküldte a kis nyugat-afrikai országnak azt a pénzt, amelyet a látogatásra költött volna. Kerekou egy interjúban megértőnek mondta magát a diplomáciai protokoll szabályai iránt, amelyek lehetetlenné tették a francia államfőnek, hogy Cotonouba jöjjön — a meghívás Kerekou megbukott elődjétől származott —. de kijelentette, hogy Pompidounak „kötelessége Dahomeybe látogatni”. Hozzátette, hogy a vendég számára feldíszített; rezidenciát mostani pompájában tartják feras, A délkelet-ázsiai országokban nő az elégedetlenség a japán monopoltőke fokozódó gazdasági behatolása miatt. A thaiföldi fővárosban, Bangkokban például november közepén ezrével terjesztették azokat a röpiratokat, amelyek arra szólították fel a lakosságot, hogy „csökkenő valutatartalékait ne fordítsa japán áruk és élelmiszerek vásárlására”, hanem „thaiföldi árut vásároljon”. Ezt követően a thaiföldi nemzeti diákközpont külön hét megrendezését jelentette be azzal a céllal, hogy a nép figyelmét felhívja „Japán gazdasági . agressziójára és imperialista törekvéseire”. A kampány hevében a thaiföldi kormány is tett egy lépést: rendeletileg korlátozta a külföldiek tevékenységét a gazdaság számos ágazatában, beleértve a kiskeresekdelmet. Az eseményeket kommentálva a singaporei Straits Times c. lap azt írta, hogy ezek az események „a Tokió Iránti bizalmatlanságot tükrözik, amely ma a délkeletázsiai országokban fennáll”. Milyen okai vannak ennek a bizalmatlanságnak? A hivatalos adatok szerint a különböző ázsiai országokban jelenleg 35 ezer olyan társaság van, amelyekben közvetve vagy közvetlenül részt vesz a japán tőke. A japán monopóliumok ázsiai tőkebefektetései évente 20—25 százalékkal nőnek és eddig már meghaladták az egymilliárd dollárt. A tőkeberuházás ütemét tekintve az ázsiai országokban Japán már régóta megelőzte nyugati versenytársait. A japán monopóliumok gazdasági expanziójának sajátossága, hogy szinte sehol sem fektetnek be tőkét a feldolgozóipari ágazatokba, első helyre teszik az olcsó nyersanyag kitermelését és a Japánban készített áruk helyi piacokon történő értékesítését. Ugyanezen célok szolgálatában áll a japán kormány által követett hitelpolitika is. Ennek eredményeként a délkelet-ázsiai országokba irányuló japán export csak az utolsó tíz év alatt a japán összkivitel 26 százalékára nőtt (14 százalékról), ugyanakkor pedig a szóban forgó államokból származó import csökkent. Nem meglepő, hogy mindez fokozódó tiltakozást vált ki a dél-ázsiai országok üzleti és politikai köreiben. A japánellenes érzelmek fokozódásának kérdését vitatták meg nemrég Tokióban az ázsiai és csendes-óceáni országokban működő japán nagykövetek értekezletein.
