Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

4 SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 1972. december 1. Barátsági nagygyűlés a munkásosztály fellegvárában (Folytatás a 3. oldalról) rés. szoros, elvtársi érint­kezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet át­fogja. Ez a barátság nem­csak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvényes! Egységben az erőnk KEDVES ELVTÁRSAK! Az Önök gyára testvér­üzeme a mi magnyitogorszki kohászati üzemünknek, az uráli gépgyárnak, a Kirov­­gyámak és a szovjet ipar más óriásainak Voltaképpen azonos feladatokan dolgoz­nak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocia­lizmus előnyeivel, az irá­nyítás tökéletesítésén. Mi is. Önök is rendelkezünk ta­pasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztala­tok alkotó felhasználása kö­zös érdekünk, s ez is ösztö­nöz bennünket együttműkö­désünk állandó mélyítésére. Óiból és újból megbizonyo­sodunk arról, hogy ha egye­sítjük erőfeszítéseinket, erőink nem egyszerűen, pá­rosul, hanem megsokszoro­zódik. Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjet­­•unióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti po­tenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közös­ségünk, internacionalista szövetségünk nyújt vala­mennyiünknek. Természete­sen mindegyikünknek meg­vannak a maga tervei, si­kerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehéz­ségei is, amelvek olykor az Iparban, olykor pedig a me­zőgazdaság területén mutat­koznak. De fejlődésünk jel­legét nem ez, hanem követ­kezetes előrehaladásunk di­namizmusa, valamennyi or­szág és egész közösségünk gazdaságának állandó növe­kedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari terme­lése az'idén, a jelekből ítél­ve. csaknem nyolcszorosán haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy or­szágnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem fog­hat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti álla­mokkal. Erről elvtársak, sa­ját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista álla­mok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon van­nak velünk barátságban lé­vő országok. Különösein nagyra tartjuk,! hogy van­nak velünk testvéri viszony­ban lévő, szocializmust épí­tő népek. Tudjuk* hogy ezt szívén viseli a nagy szocia­lista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez dön­tő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista fel­adatainkat! Az utóbbi években a test­vér-országok kapcsolatai tar­talmasabbak és gyümölcsö­zőbbek, mint valaha voltak. Mélyül és egyre sokolda­lúbbá válik gazdasági együtt­működésünk. Ezt világosan mutatja országaink példája ts. A Szovjetunió és Ma­­gyorország egyesíti erőfeszí­téseit az alumínium-terme­lésben csakúgy, mint a gép­kocsigyártásban, az olajfel­dolgozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesz­tésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gaz­dasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocia­lista államok politikai együtt­működése. Minden fenntar­tás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőté­ren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk . eredményes­ségét. Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a terü­leten is. A munka tervszer rűen folyik, és úgy gondo­lom. Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk Önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyve­res erői ( megbízhatóan őrzik országaink népeink békés munkáját. Még három évtized sem telt el a szocializmus világ­­rendszerének létrejötte óta. Aránylag «rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrend­­szer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsola­toknak, a teljes egyenjogú­ságra, a kölcsönös segítség­re és a közös célokat szol­gáló kollektív együttműkö­désre épülő viszonynak. A világ küzdőterén együt­tesen fellépő szocialista ál­lamok segítik a társadalmi haladást, akcióik megfelel­nek a munkásosztály, vala­mennyi dolgozó, a föld min­den népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell monda­nunk: az, hogy az imperia­listák nem mertek kirobban­tani új világháborút, min­denekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata. A béke és a haladás érdekében Felsorolni is nehéz lenné mindazt, amit a szocialista országok a béke és a ha­ladás érdekében tettek. Elég, ha megemlítjük nem­zetközi politikánk egyes alapvető célkitűzéseit a leg­utóbbi években. Ezek a kö­vetkezők: — a béke érezhető, érzé­kelhető megszilárdulása Európában; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sok­oldalú segítség az im­perialista agresszió el­leni sikeres harcához; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatá­sa; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeivel ab­ban a jogos törekvé­sükben. hogy gazdái le­gyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán közötti jószomszédi vi­szony kialakításának és e körzet békéje helyre­­állításának tevékeny se­gítése; — s végül: eredményes hare a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészében; harc a tartós békéért, a fordulatért a feszültségtől az eny­hülés felé, a bizalmat­lanságtól és a viszálytól a kölcsönösen előnyös együttműködés irányá­ba. Mindez elvtársak, nem ku­lisszák mögötti diplomáciai lépés, nem egyezkedés a né­pek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsüle­tes politika. S ez nem ígér­getés. nemcsak elmélet, ha­nem gyakorlat. Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismere­tes. parlamenti választásokat tartottak az NSZK-ban. Ter­mészetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e vá­lasztások eredményeit. Egy következtetést azonban bi­zonyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhü­lés útját, és vissza szeret­nék téríteni Európát a hi­degháború napjaihoz, azok­tól a választók megvon­ják a támogatást. A válasz­tók a békére, az enyhülésre, a reális politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Né­­metországra érvényes, hanem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát továbbra is a jó irányába változik. Ez szerintünk le­hetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek konti­nensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lé­pésekre gondolok, mint az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe: a Csehszlovákia és va­lamennyi szocialista ország fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésé­nek rendezése. Az esemé­nyek ilyen alakulása termé­szetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyának to­vábbi normalizálását. Ezt valamennyien kívánatosnak és hasznosnak tartjuk. Mint ismeretes, már régóta állást foglalunk e feladatok meg­oldása mellett, szolidárisán lépünk fel annak tudatá­ban, milyen nagy jelentősé­gűek ezek a tartós európai béke szempontjából. Leonyid Iljics Brezsnycv, az SZKP KB főtitkára a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője beszél a csepeli nagy­gyűlésen. NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szaba­­lyozó szerződés aláírása és életbe léptetése: a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nemzetközi kapcsolatok minden formájába: az NDIf és az NSZK felvétele az Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai ta­lajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell se­gíteni az összeurópai érte­kezletnek, amelynek sokolda­lú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mon­dotta — már megkezdődött. A történelmi felelősség tudatában A szocialista országok vi­lágosan kifejtették közös ál­láspontjuk lényegét a politi­kai tanácskozó testület prá­gai ülésének nyilatkozatá­ban. Azt várjuk az össz­európai értekezlettől, hogv megerősítse valamennyi eu­rópai állam egyenlő és tény­leges biztonságának elveit. Ellenezzük a megkülönböz­tetést az európai kereskede­­lémben és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlőd­jék az európai államok egyenjogú érdemi együttmű­ködése különböző területe­ken. íme, ez elvi álláspon­tunk, amelyet szilárdan kö­vettünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé te­szi, hogy foglalkozni kezd­jünk egy olyan fontos fel­adat megoldásával, mint a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de fel­vetni is ezt a problémát Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a konti­nensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes, következménye. Ezt a kér­dést komolyan és felelősség­gel, s egymással konzultál­va közelítjük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egyszerű, számos ténye­ző figyelembevételét, a kü­lönböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kel­lő tiszteletben tartását kö­veteli meg. Nem akarok itt jövendölésekbe bocsátkozni mindezek megvalósításának konkrét formáit illetően. De bízunk abban, hogy a fe­lek jó szándékával meg' le­het tofijd találni a konst­ruktív megoldást. ELVTÁRSA^! A szocia­lista államok külpolitikája tnind nagyobb elismerésre és támogatásra talál. A né­pek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítá­sok. Az, amire mi törek­szünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekeinek., 5 nem véletlen hogy min­denütt. ahol még elnyomás és erőszak uralkodik, ahol kifosztják a munka embe­rét, úgy tekintenek a né­pek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászla­jára és reménységére. Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel és tovább fokozzuk erőfe­szítéseinket a béke, a sza­badság és a szocializmus ügyének diadala érdekében. De a harc az harc, és nem feledkezhetünk* meg arról* hogy a régi világ is igyek­szik hatni ránk saját érde­kében. Az imperializmus külön­féle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK. ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelke­dő fogásokig, amelyek cél­ja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok internacionalista szolidaritásától való bármi­lyen eltérés ösztönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s 'őzt ma már nem tudják elkerülni — feltétlenül mér­get is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellen­tétes osztályalapokon ál­lunk, ég ellenségeink min­den eszközzel igyekeznek akadályozni országaink si­keres fejlődését, gyengíteni egységünket. A szocialista országok ha­tározott visszautasítással, egybeforrottságunk, testvéri szövetségünk sokoldalú meg­szilárdításával válaszoltak és fognak válaszolni az imperialisták és szekérto­lóik minden kísérletére. Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányában tanúsított nyíl­tan ellenséges magatartá­sához. A kínai vezetők cse­lekedetei a nemzetközi küz­dőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocia­lizmus érdekeivel, s ez tel­jes mértékben megfelel az imnerialista reakciónak. Szoviete’lenes kiagyalá­saikkal Pekingben olyan abszurd állításokig jutottak el, mintha- a Szovjetunió Kína megtámadására ké­szülne. Aligha feltételezhe­tő azonban, hogy e kohol­mányok szerzői komolyan hinnék ezt Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosab­ban kutatnák mi is a való­di forrása a Kínai Népköz­­társaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Ak­kor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott talál­ható a kínai fővárosban, saját politikájukban, amely­nek célja az államok közöt­ti viszony kiélezése, szaka­dás előidézése a szocialista rendszerben és az antiim­­perialista erő megosztása. Rínának ez a politikája nem segítheti élő a szocia­lista országokkal való jő egyetértést. A Szovjetunió — ezt is­mételten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvonalunkat Kína vi­szonylatában világosan megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határoza­tai. S megelégedéssel álla­­, píthatjuk meg, hogy ebben a fon to? kérdésben is tel­jes az egységünk a Magyar Népköztársasággal és más testvéri szocialista orszá­gokkal. ELVTÁRSAK! A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása a Magyar Nép­­köztársaságban és a tárgya­lások hozzájárulnak a szo­cializmus erőinek álta’ános erősödéséhez, a béke meg­szilárdításához a világban. Az őszinteség, a biza'om és a kö.csönös megértés szellemében Üjabb jelentős lépést tet­tünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcso­latainkra oly jellemző őszin­teség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vá­zoltunk fel együttműködé­sünk minden fontos terüle­tén és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövetke­ző években még gyümölcsö­zőbbek és szorosabbak lesz­nek. Vagyis, elvtársak, min­den. alapunk megvan ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredményeivel. Er­ről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi- teljes mértékben egyetértünk ve. lük. KEDVES EARÄTAINK! Delegációnk tagjai a lá­togatás napjaiban több me­gyében jártai:, találkoztak ipari és mezőgazdasági vál­lalatok kollektíváival, a né­pi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzékelhettük te­remtő munkájuk, a fejlett szocialista társadalom építé­se során felmerülő problé­mák legjobb megoldása ki­tartó keresésének légkörét. S Önökkel együtt bizonyo­sak vagyunk abban, hogy országuk dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszu­sán kitűzött feladatokat. Magyarország kommunis. tái, munkásosztálya megér­demelt tekintélynek örvend a világ kommunista és mun­kásmozgalmában : a közös antiimperialista front erősí­téséért küzdő harcosok első soraiban haladva cselekvőén részt í vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista ta­nácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósitásá­­ért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás elő­készítésében általános elis­merést nyert. , , ELVTÁRSAK! Felszólalásomban nem be­széltem országunk belső fejlődéséről.. Erről az évről annyit mondanék, hogy a szovjet nép. pártunk a Szov­jetunió megalakulása 50. év­fordulója előkészületeinek jegyében él és dolgozik. A munkásosztály, a kolhozpa­rasztság és az értelmiség arra törekszik, hogy újabb munkasikerekkel köszön Lse ezt a nagy ünnepet, és biz­tosítsa az SZKP XXIV. kon­gresszusán felvázolt tervek sikeres teljesítését. Engedjék meg. elvtársak, hogy élve e kellemes talál­kozás lehetőségével, kifejez­zük elismerésünket a test­véri Magyarország munká­sainak, parasztságának, ér­telmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéld érzelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszö­­netünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a Magyar Népköz­­társaság kormányánák, mindannyiuknak. kedves ba­rátaim, a testvéri fogadta­tásért. Üjabb sikereket kí­vánunk Csepel munkáskol­lektívájának, Budapest la­kóinak; Magyar-ország min­den dolgozójának a szocia­lizmus építésében,. Boldogsá­got, egészséget és jólétet minden magyar családnak! Éljen az MSZMP vezeté­sével a szocialista társadal­mat építő magyar nép! Éljen a magyar munkás­­osztály — o szocialista Ma­gyarország vezető ereje! Éljen kipróbált harci él­csapata — a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista ál­lamok internacionalista egy­sége! Éljen o, béke és a kommu­nizmus! Engedjék meg, elvtúrsak, hogy szolidaritásunk, meg­bonthatatlan egységünk, je­léül átnyújtsam ÖnSknek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szobrász „Zászlót tartó mun­kás” című alkotását. A forró hangulatú ta1 ál­kozó Németh Károly zár­szavával ért véget. Majd hosszan zúgott a taps a csepeli sportcsarnok­ban. a nagygyűlés részvevői melegen ünnepelték a szov­jet és magyar vezetőket, él­tették a két testvéri nép megbonthatatlan, örök ba­rátságát. A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés az International hahgjaival ért véget. Díszelőadás az Operaházban A szovjet párt' és kormány­­küldöttség tiszteletére tegnap díszelőadást tartottak az Ál­lami Operaházban. A díszelőadáson Leonyid Brezsnyewel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkárával az élen részt vettek a hazánk­ban tartózkodó szovjet párt­ós kormányküldöttség tagjai. Jelen volt az előadáson Ká­dár- János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, — Losonczi Pál. a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Fock Jenő. a Miniszter­tanács elnöke. Aczál Gvörov, Apró Antal. Benke Valéria, Biszku Béla. Fehér Latos, Gáspár Sándor, Kállai Gmita, Nemes Dezső, Németh Ká> roly. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Övári Miklós és Pullai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kárai. Rész vett a díszelőadá­son az MSZMP Központi Bi­zottságának, az Elnöki Ta­nácsnak és a kormánynak számos tagía, a politikai, a gazdasági, a kulturális, a tár­sadalmi élet sok más vezető személyisége, a munkásmoz­galom több régi harcosa, bu­dapesti üzemi dolgozók Y A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után Lu­kács Miklós, az Állami Ope­raház igazgatója üdvözölte a megielenfeket. maid Bartók :.A fából .faragott királyfi” c. balettiét és Racsaturján „Spar­tacus” című balettjének első felvonását adta elő az együt­tes. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom