Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

*

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1972. november 9.

öt beszélgetés

A rádió ünnepi műsorának, a szovjet rádió napjának kiemelkedő eseménye volt Alekszandr Misarin hangjátékának bemutatója.

A darab kétszereplős és mindössze öt dialógus. Apa és fia beszélgetnek, míg egy- egy beszélgetés között évek telnek el. Furcsa, kicsit talán fellengzős is a szó, mégis ez illik legjobban ezekre a beszélgetésekre: sors- formálóak. így egyben aztán jelképesek is, néhány perces beszélgetésbe sűrítve mindazt, ami mögött egy- egy ember sorsának évei húzódnak meg.

Noha a darab elsősorban a fiú jelleme fejlődésének, emberré válásának története, az apa alakja jobban motivált, hitelesebb. Hatásában ez a tény kissé egyoldalúvá teszi a játékot. Addig, míg az apa igazát, belső hitét feltétel nélkül elfogadjuk; nem értjük — mert a játék hitele nem indokolja — a fiú tévelygéseit. Így igazi drámai helyzet (az első, legjobban sikerült beszélgetés kivételével) tulajdonképpen nem alakul ki, de az idősebb Ancupov alakja és az öt alakító Bessenyei Ferenc jellemformáló ereje kárpótol mindezért.

Amil Vernyik, a Moszkvai Rádió irodalmi főosztályának vezetője, mint vendégrendező elsősorban a már említett első beszélgetésben remekel.

Novemberi

rádiókabaré

Az ünnep estéjére került, tehát fő műsorba a rádiókabaré. Joggal vártunk többet. A szóvivő Ősz Ferenc valóban olyan lendületesen, szellemesen sziporkázó kon- feransszal indított, hogy úgy látszott igazolja reményeinket.

Nos, az ünnepi adás ha nem is volt gyengébb a megszokottnál, összhatásában mégis csalódást keltett. Az egymást követő jeleneteket, monológokat nem fogta ösz- sze semmi logikai keret, de még a szóvivő sem.

A bevezető több közéleti és közérdekű bírálatot, fricskát ígért, mint amennyi végül is belefért a műsorba. A zenés hír-kommentárok még megnevettettek bennünket, Buda és Pest válóperének néhány jól sikerült ötletén még kitűnően szórakoztunk, de Galambos Szilveszter értelmező szótárának hónaljcsiklandozó humorán már Bárdy György markáns, poénra termett színpadi ,rutinja sem tudott segíteni.

A térképmagyarázatot közönség-kívánságra játszotta a humoristák stábja.

Sajnos a műsor szintje a későbbiekben sem emelkedett. A szokásos villámtréfák a szokásosak voltak. Albert Flórián és Peterdi Pál érezhetően betanult szópárbajából nagyon kirítt, ahogy egymásnak „feladták” a labdát. Csak úgy rugdalták a könnyű, egymást ugrató poénokat egymás hálójába, oly annyira közvetlenkedve, hogy sajnos a természetességnek még a látszatát is sikerült elkerülniük.

A korábbiaknál szintén nem halványabb, de nem is csillogóbb két krahácsi honpolgár dialógusával ért véget a novemberi kabaré.

— trömböczky —

ARABOK KÖZÖTT - RAMADÁN HAVÁBAN

11 Merre visz az út?

Pompásan “í

szerelésű gyorsvonat robog velünk Kairóból Alexandria felé. Az ülésekben — forgatható fotelek — kényelmesen hátra dőlve, hideg sör mellett jólesik a beszélgetés. Az első téma maga a vonat. Arab kollégáink kedvesen és velünk együtt büszkén mutatják a peronon elhelyezett kis táblát: Készült a Magyar Vagon- és Gépgyárban, Győrben.

A beszélgetés fonala lassan mégis az ablakból látható tájra terelődik. Ameddig a szem ellát, megművelt területek: gyapot, tengeri, cukornád, gyümölcsösök. A Nílus termékeny völgyében haladunk, Egyiptom éléskamrájában, abban a tízhúsz kilométeres sávban,

szert bocsátanak rendelkezésükre, megszervezik a terményértékesítést.

Az egyiptomi mezőgazdaság átalakulásának forradalmi útja már eddig isi jelentős eredményekkel járt. A tudományos eredmények felhasználásával lehetővé vált új, kifizetődőbb terményfélék, gyümölcsök, zöldségek termelése. Ezeket jórészt exportálják. A korábban főként gyapottermesztő Egyiptomban — ebben a világon az ötödik helyen állnak — a rizs lett az egyik fő termék. Ma már a világ harmadik rizsexportőr országa. A lakosság életkörülményei is gyorsan változnak. Eddig 400 falu kapott villamos áramot, a következő öt évben további 3500-at terveznek villamoizraeli agresszió elleni harc, az elrabolt területek visszaszerzését célzó erőfeszítések mögött — amelyben a nemzeti egység szinte teljes — súlyos gondok feszülnek. Ezeknek pozitív- megoldása — úgy tűnik — mindaddig várat magára, amíg az arab —izraeli viszály megnyugtató módon nem rendeződik. Ami a dolgozó osztályokat, a haladó erőket illeti, számukra ezért is fontos e kérdés rendezése.

Érdekes fejtegetést hallottam erről a problémáról az A1 Talia (Az Élcsapat) című marxista folyóirat vezető munkatársaitól. Elmondták, hogy a forradalom előtt Egyiptomban a feudális mezőgazdaság és a kézműves jellegű ipar doamely a deltában szélesedik csak ki, s amely mögött ott húzódik a végeláthatatlan terméketlen sivatag. A harc a sivataggal, új meg üj területek elhódítása — ez ennek a népnek évezredek óta legnagyobb problémája. Ebben a harcban az utóbbi két évtizedben Egyiptom jelentős eredményekkel dicsekedhet. Egyre több új csatornahálózat szeli át meg át a földeket, s felépült a Níluson az Asz- szuáni gát, amelynek jóvoltából egész éven át öntözni lehet. Ez egymagában 16 százalékkal növelte a megművelhető földterületet.

A föld még mindig kevés, hisz a közel harmincöt millió egyiptomiból 31 millió földművelésből él. Ma még a demográfiai robbanás következtében ugyan az ország lakossága gyorsabban növekedik, mint b mezői gazdasági termékek hozama, mégis, a mai helyzet össze sem hasonlítható a múlttal. 1952 előtt 11000 nagybirtokos kezében volt a művelhető földterületek 38 százaléka, míg a parasztság nagy többségének egyáltalán nem volt földje, uzsoradíjért bérelhetett a birtokosoktól. A többi föld a kis- és középparasztok között aprózódott fel.

A földreformok XS

zet lényegesen megváltozott. Legutóbb ötven feddanra korlátozták a földbirtokok nagyságát, összesen mintegy ötmillió parasztcsalád kapott földet. Az egyiptomi mezőgazdaság fejlődése szempontjából nagy jelentősége volt a falusi szövetkezetek létrehozásának. Azok a parasztok léptek be a szövetkezetekbe, akik a földreform során földet kaptak. Ma már többezer ilyen szövetkezet működik. Megszervezik a vidékükön a közös munkát, többek között az öntözést, a Nílusból vizet hozó csatornák karbantartását- De szerepük nemcsak erre korlátozódik. A szövetkezetek tervezik meg a vetéseket, jelölik ki az egyes termények vetésterületét, tagjaiknak mezőgazdasági gépeket, vetőmagot és növényvédő-:

sítani, mintegy 185 millió egyiptomi font befektetéssel. Kérdéses azonban, hogy a növekvő katonai terhek lehetővé teszik-e ezt.

AZ egyiptomi^ kormányozva egyéb belpolitikai problémák is felvetődnek- Ez az egészséges fejlődési folyamat ugyanis nem olyan egyértelmű. Tükrözi az új erőviszonyokat, egyben az osztályerők új összecsapásainak is színtere. Elmondták ugyanis beszélgető partnereink közül sokan, köztük kommunisták és magukat nasszeristának nevező nacionalisták, hogy — különösen Nasszer halála után — egyre erőteljesebben jelentkeznek azok a rétegek, a burzsoázia azon csoportjai, amelyek szemben állnak a szocialista fejlődési úttal. Sokan vannak közülük az Arab Szocialista Unióban, az állami életben hatalmi pozícióban. Az új agrárburzsoá réteg mosit elég erős ahhoz, hogy sok apró intézkedéssel fékezze a haladó irányzatokat, erősítse saját pozícióját.

Egy példája ennek éppen faluról. Elfogadtattak egy rendeletet, amelynek értelmében a falusi szövetkezetek vezetőségében nem lehet analfabéta, dó — egy bizonyos szempontból helyes is. hogy ilymódon is ösztönöznek az írás-olvasás elsajátítására, de mégiscsak fontosabb következménye ennek az intézkedésnek az, hogy a szövetkezetek vezetéséből egy csapásra kikerülnek az egykori nincstelenek, akiknek 80—90 százaléka írástudatlan. Azok lesznek a vezetők, akik vagyoni helyzetüknél, származásuknál fogva kivételezett sorsukat élvezve, annakidején megtanulhattak ími- olvasni. Egy másik intézkedésük nyomán ma már 4—5 ezerre tehető azoknak a volt földesúri családoknak a száma, amelyek az ún. kivételes törvény alapján visszakapták a mai kormányzattól a földeketA fallld osztályviszot\ falusi nyok vizsgálata is bizonyítja, hogy Egyiptom fő problémája az

minált. A földreform után erőteljes fejlődésnek indult a kapitalizmus — pontosabban : annak államkapitalista (tehát ellenőrzött, irányított) formája. Mind nagyobb szerepet kapott a piacgazdálkodás és az ennek nyomán formálódó tulajdonosi szemlélet. A forradalmi folyamat ezen a ponton állt meg. (Ennek nem kis mértékben külpolitikai okai is vannak.) Meggyorsult a polarizáció. A földesúri elnyomás alól felszabadult, a szövetkezés kezdeti formáival ismerkedő parasztság mellett, az ipari fejlődés velejárójaként létszámban és szervezettségében erősödik a munkásosztály. Velük szemben. a másik póluson az új agrárburzsoázia jelentkezik, s próbálja osztályéredekeit hatalmi eszközökkel érvényesíteni. Ma ők foglalják el az ország vezetésében a, kulcspozíciókat, nemcsak a dolgozó osztályokkal szemben, hanem a burzsoázia másik rétegével, az állami monopolkapitalizmus szűk, de haladóbb irányzatot képviselő csoportjával szemben is- Természetesen léteznek a forradalomban, majd Nasszer kormányzása idején is fontos szerepet betöltő közbülső erők, de soraikban is erősödik a megosztottság.

Ez

egyiptomi mar- 4L xisták véleménye a belső osztályerőviszonyokról. Amikor egy következetes Nasszer-párti politikust kérdeztem meg, mi a véleménye erről az elemzésről, amit vele együtt hallgattunk meg, így válaszolt: ök is el tudják for gadni, majdnem százszázalékosan ezt a marxista álláspontot.

Varga József KÖVETKEZIK:

3. A legbékcsebb ágyúlövés

KÉPERNYŐJE

ELŐTT

Némi túlzással a szórakoztatás könnyedebb hetének is nevezhetnénk november első televíziós műsorhetét.

Vegyük a fő műsoridő programjait. Kedd este Shaffer bűnügyi vígjátékát közvetítette a televízió, felvételről. Szellemes, ötletes színpadi játék bár, jó színészi alakításokkal, de igazán maradandó élményt mégsem jelentett. Csütörtökön Vidocq újabb kalandjai a képernyőn, ami ismét csak a könnyedebb szórakozás világába tartozik, mélyebb tartalmat és értelmet a sorozatban kár volna keresnünk. S ha aít veszem, hogy a következő nap estéjén a Kék fény tálalta bűnügyi esetekben „gyönyörködhettünk” — jóllehet ezúttal Szabó Lászlóék műsora a szokásosnál didaktikusabb volt — akkor is azt mondhatjuk: az elmúlt héten a bűnügy, mint téma a kelleténél talán gyakoribb vendége volt a képernyőnek.

Érdekes mód, de ez már igazán a véletlen műve lehet, még az Odüsszeia-sorozat szombaton látott darabja — Odüsszeusz az egyszemű óriásoknál — nem mindennapi véres jelenetsor borzalmait kínálta. Előbb azt láttuk, hogyan falja fel Po- lüphfémosz Odüsszeusz társait, majd pedig hogy izzó, sistergő rúddal Odüsszeuszék hogyan szúrták ki a hatalmas szörnyeteg egyetlen szemét. Sajnos, ez a részlet a bosszantó naturalizmustól sem volt mentes. A részletek borzalmassága sokkal inkább taszított, mintsem vonzóvá tudta volna tenni a bajba jutott derék hajósok csellel párosuló bátorságát. A fentieket azért említem, mert talán nem ártana nagyobb figyelmet szentelni a műsorok szerkesztésében éppen a leg-„láto@atottabb” programok kijelölésére.

Kivétel természetesen — fő műsoridőben is — akadt, nem szólva most a kettős ünnep programjáról. Így például Illyés Gyula szerzői estje, a

A kettős ünnep első napjának programja volt az erősebb, a tartalmasabb. Többek között ekkor láthattuk Bokor Péter, a Századunk sorozat alkotójának újabb filmjét a Tanácsköztársaság születésének körülményeiről és százharminchárom napjának eseményeiről. Mindenkihez szóló történelem részletei elevenedtek meg a dokumentumok, az értékes korabeli filmfelvételek és az élő szemtanúk vallomásai nyomán. Milyen beszédes volt a , lánchídi csata sebesültjeiről készült orvosi látlelet, amelyben egymás után sorakoztak a „lőtt seb” és a „vágott seb” beírások — mint láthattuk. Kun Béláné és Lengyel József visszaemlékezései, a lelkes forradalmi hangulatot megörökítő és árasztó filmfelvételek az élmény hullámhosszán tudták közvetíteni a több mint 50 év előtti események történelmi valóságát. Történelmet kaptunk mindenki által jól megközelíthető. népszerű formában.

Kellemes estét jelentett Arbuzov drámájának közvetítése is. A vígjátékban, amelyet a Nemzeti Színház előadásában láthattunk felvételről, valóban mintha csak egy mese varázslata támadt volna fel. A meséé, amelyben egy fiatal lány tündért teremtésként nemcsak a derűt lopja be az öregségtől megrettent és megkeseredett életű bábkészítő művész leikébe, környezetébe, hanem elhinti a szerelmet is maga körül. Ebben az általa megszelídített és megtermékenyített környezetben megszületik a csoda is: apa és fia összebékül, kivirágzik a humánum. A mulatságos pillátokban bővelkedő vígjátéknak önfeledten adták át magukat a színészek, Bessenyei Ferenc, de legfőképpen Rajz János. Nem csoda, ha játékkedvük átragadt a televízió nézőre is.

Palcsó Sándor játékkedvére sem lehet panasz. A vele töltött félórában tapasztalhattuk, hogy a játékra termett énekesek fajtájából való. Hogy mégsem vált igazán meghitté és közvetlenné a vele való találkozásunk, az kissé a mesterkélt és elidegenítő keret és összekötő szöveg számlájára is írandó. A második nap esti műsorában a kívánságműsor konzerv!zei után felüdülésként hatott A pikk dáma „friss” muzsikája, világhírű szovjet előadó- művészek megszólaltatásában.

y. M, ;

Az ünnepek műsoráról

A televízió teljes estét szentelt a 70 esztendős Illyés életművének, és szándéka szerint nem az élő klasszikust, hanem az eleven alkotó embert igyekezett bemutatni a televízió nézőinek. Már maga az nagy nyeresége volt az estnek, hogy a szerző vállalta a „műsorközlő” szerepét, és vallomásszerűen vezette végig, szinte kézenfogva nézőit több évtizedes írói pályájának útjain, csapásain, lankáin és emelkedőin. A felvételek két helyen készültek: Illyés budapesti lakásán és Tihanyban, az író második otthonában. A két színhely is közrejátszott abban, hogy a csaknem kétórás program egyáltalán nem merevedett meg, végig változatos és izgalmas maradt. Izgalmas, mert az illyési világ gondolatgazdagságával újabb és újabb felfedezésekkel szolgált. Műveiből olyan részletek elevenedtek meg a képernyőn, amelyek magyarságáról, hazaszeretetéről vallottak elsősorban, vagypedig általában kapcsolódtak a ha- zafiság gondolatköréhez. Hogy ebben a műsorban nagyobb hangsúly esett Illyés indulására, írói pályájának kibontakozására, érthető és indokolt. Erről a korszakáról ugyanis jóval kevesebbet tudunk, főleg fiatalok, mint az utóbbi évtizedekben kifejtett írói és közéleti tevékenységéről, amelynek nap mint nap tapasztalhatjuk megnyilvánulásait és nyomait. Érdekes és kifejező volt élete egyik epizódjának megjelenítése, a francia vámossal történt afférja, amelyet egyébként maga is érzékletesen ír le Franciaországi változatok című útirajzában. (Megjelent a Szíves kalauz című kötetben.) Élvezetes volt végigkövetnünk azt a zseniális okfejtést és dialógust, amellyel az Ebéd a kastélyban egyértelműen bizonyítani tudja: a magyar főúri rend, amelyromlásba döntötte az országot, nem menthető fel semmiféle módon a történelmi felelősség alól. Egy arisztokrata, talán tekinthető rokonszenvesnek, de az arisztokraták csak ellenszenvesek lehetnek. Az est folyamán elhangzott versek, közöttük az eddig még nem publikált Hosszú tél, jól tagolták a műsor egészét. A sikeres Illyés Gyula-est Domokos Mátyás forgatókönyvíró, Ber- náth Rózsa szerkesztő, Ráday Mihály operatőr és Félix László rendező közös munkája.

Haza, a magasban