Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

1972. november 9..

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Gazdálkodás a munkaidővel

Minden gyárban, vállalatnál meghatározott a létszám, és a munkarend szerinti munkaidő. E kettő szorzata elvben a munkaidő-alap, tehát az az időmennyiség, amelyet egy nap, egy hónap, egy év alatt a foglalkoztatottak munkával töltenek. A gyakorlatban — a tervek készítésekor — már kisebb összeggel számolnak, hiszén a hiányzások, szabadságok stb. mérséklik az időalapot, ahogy a létszám esetleges csökkenése — ami napjainkban nem ritkaság — szintén maga után vonja ezt. S még valami: sajnos, a tényleges letöltött munkaórák nem azonosíthatók a valójában ledolgozottakkal...

48 vagy kevesebb

Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti 48 óra vagy ennél kevesebb, Igaz, a posta, a vasút folyamatos üzemű egységeinél, az élelmiszeripar egyes idényjelleggel dolgozó üzemeiben s természetesen a mezőgazdaságban lelni heti 48 óránál többet teljesítőket is.

Tavaly 308 munkanap volt idén 306 van. Most ha ezt megszorozzuk az egyes iparterületek létszámával, megkapjuk az elvben letölthető munkanapok számát). 1972. júniusában 26 hétköznapot mutatott a naptár. A kohászatban 101,7 ezer ember dolgozott, azaz... Ám álljunk csak meg. Az időalap legfontosabb része a teljesíthető munkaórák száma, de ezt mechanikus szorzással nem lehet megállapítani, hiszen vannak, akik 36. 40 órát teljesítenek, azután 44-et... tehát az előírt és a ledolgozott órák számát kell összevetni — természetesen a létszám figyelembevételével —, hogy képet kapjunk a munkaidő kihasználásáról.

Nem ceruzahoplaíás

Ügy tűnhet, a termelés formális tényezőjéről van szó, azaz számontartásával bíbelődni nem több, mint ceruzakoptatás. S az a baj, hogy e felfogás még az üzemekben is érvényesül, holott nagy veszteségek forrása az idővel való pazarló

gazdálkodás. A növekvő termeléssel arányosan

ugyanis képtelenség bővíteni az időalapot. Sőt, az ki- sebbedik. Az állami iparban 1960-ban 1,9 milliárd munkaórát teljesítettek, tavaly kétmilliárdot; közben

ugyanis lezajlott a munkaidő-csökkentés. Az emelkedés 1968-ig tartott, akkor 2,2 milliárd volt az óraszám. Azóta zsugorodik, ám azt, hogy az üzemek számára az idő még nem eléggé pénz, bizonyítja a túlórák növekedése. (1960:30,

1965:38, 1971:58 millió!) S ez sok vállalatnál a munkaidő-csökkentést is megkérdőjelezi.

Amit pedig az iparban és az építőiparban kötelezően megszab a 3304/1969- sz. kormányhatározat, az 1967- ben kelt — 1021-es — rendelkezés még csak lehetővé tette a munkaidő-csökkentést. Addig 210 ezer ember dolgozott a heti 48 óránál kevesebbet. Az egészségre ártalmas munkakörökben már hosszú évek óta 36—42 óra a heti munkaidő. Még 1957-ben megszűnt a textiliparban a szombat, éjszakai műszak, 1967-ben a szénbányászat mérsékelte az előírt óraszámot. 1968-ban és 69-ben azután 1,9 millió ember számára lett törvényesen hosszabb heti négy órával a szabadidő.

Az ötnapos munkahét

Érdemes tovább tallózni, mert például rábukkanunk arra a tényre, hogy néhány iparterületen viszonylag magas azok aránya, akik a 44 munkaóránál is kevesebb teljesítésére kötelezettek. így száz bányászból 16, kohászból 41, papíripari munkásból 57, nyomdászból 97. Nem szerencséjüknek köszönhetik ezt, hanem a kedvezőtlen körülmények indokolják az általánostól való eltérést. Ahogy sokak számára az ötnapos munkahetet szintén. Tavaly a szocialista ipar minden száz munkása között hét olyan volt, aki heti' öt napnál nem dolgozott többet. Az alumíniumkohászatban, a gyógyszeriparban, a cement- gyártásban a munkások harmada. negyede használhatja már az öt munka- és két pihenőnapra oszló naptárt- Ami azért a többségnek még távolabbra esik.

Végül is mennyire rúg egy-egy iparterületen a termék előállítására fordított) idő? A közlekedési eszközök gyártásában például havi 11—12. a textiliparban 17—18 millió órára. Honnét az olykor egymilliót is meghaladó eltérés? A grafikonon csúcsok és völgyek. Július, augusztus a szabadságok ideje, azaz „völgy”. December? Az ünnepek előtti legális meg illegális csúsztatások ideje; azután olykor közbeszól az időjárás — az építőanyagiparban — vagy egy influenza- járvány.

Gazdálkodni ie’.c

Nem sorolható az sem a kedvező irányzatok közé, hogy folyamatosan csökken a teljesítménybérben ledolgozott órák száma. 1966-ban az összesnek még 60,6, tavaly már csak 57,2 százaléka volt A gépek, berendezések kihasználatlanságára utal az, hogy a letöltött munkanapok 69,9 százaléka az első műszakra jut. a másodikra 21, s csupán 9,1 a harmadikra. Némely iparterületen — sorrendben: a bányászatban, a papírgyártásban, a kohászatban, a textiliparban stb. — valamivel jobb a helyzet, de ezt sokkal inkább a termelési adottságok, mintsem az üzemi törekvések eredményezik. 1971-ben 289 millió volt az iparban teljesített munkanapok száma, s ebből 206 millió az első műszakra jutott- S míg a nap 24 órájának nagyobbik részében kihasználatlanul állnak hatalmas kapacitású termelőberendezések, a

gyárak bővíteni szándékoznak, új üzemet építenek...

Érzékeny jelzőrendszer lehet tehát akár üzemi, akár iparági méretekben az időalapok elemzése. S e lehet napjainkban kell-re változik, hiszen tavaly egy, idén, az első félévben további egy százalékkal mérséklődött — mivel a munkáslétszám csökken — a fölhasználható óramennyiség. Üj munkavállalók nem tolonganak a kapuk előtt, a munkaidőt aligha lehet meghosszabbítani, viszont termelni évről évre többet kell. Pénzzel, anyaggal lassan megtanulnak gazdálkodni a vállalatok. Nagy hiba lenne, ha e sorban az időalap kimaradna, de még az is. ha csak a végére kerülne.

Mészáros Ottó

Csillagos ötös a mezőkön is

Kunhegyesen — de talán nemcsak ott — évente visz- szatérő gond a tanulók őszi és tavaszi foglalkoztatása. Különösen az általános iskolásoké.

A helyi három tsz mindig szeretettel várta az úttörőket, s mindazokat a munkákat a segítőkész ifjúság nyakába zúdította, amelyeket a tsz- tagság semmiféle körülmények között el nem vállalt. Részint nehézségi foka és piszkossága miatt, részint azért, miután a kifizetendő fél napi munkabére a legritkább esetben haladta meg a tízes váltószámot.

Nos, úgy látszik, az idei évben ezen a téren is új szelek fujdogálnak. A helyi téeszek okultak az eddigi hiányosságokból, s úgy igyekeztek a munkát szervezni és biztosítani, hogy mindkét fél megtalálja számítását.

A Vörös Október Tsz száz gyereket kért, hogy a kukoricakombájn után elmaradt és le nem hántott csöveket gyűjtsék össze a tanulók. A száz úttörő majdnem ugyanannyi zsák takarmányt mentett meg fél munkanap alatt. S ez a négy óra hajladozás fejenkén 34 forint keresetet jelentett számukra.

Vagy ugyanannál a téesz- nél a szüretelő VII. a. osztály fél nap alatt 25 mázsa szőlőt szedett le, s a harminc fős kollektíva is közel 900 forintot keresett (az évesen kívül) nyolctól féltizenkettcig. De a Lenin Tsz is kitett magáért. Nehéz munka a babszedés, főleg ha tövestül, szárastól kell, de a fizetség is szép ösz- szeg. 550 Ft holdja, és egy harmincas létszámú osztály közepes munkatempóval fél nap alatt 2 holdat teljesíthet.

Érthető a gyerekek öröme: szívesen mennek dolgozni 8— 10 napra, hiszen az ellenérték reális és tekintélyes. Akár osztálykirándulás, akár zsebpénz lesz az összegyűlt forintokból (vagy mindkettő), jó helyre kerül.

Hasznos a tanulóknak, mert megismerkednek a fizikai munkával, bepillantást nyernek a munkásélet hétköznapjaiba, megismerik a tsz gondjait, sikereit, életét.

De hasznos a szövetkezetnek is, mert a szorgos ifjú kezek hetekkel rövidíthetik meg a' mezei „csúcs- forgalmat”, értékben tízezreket mentenek meg az időjárás szeszélyéitől.

De a leghasznosabb mégis az az „új hozzáállás”, amely a kunhegyesi tsz vezetőit jellemzi. Ezt a körültekintő szemléletet a gyerekek jó munkával viszonozzák, és talán azzal, hogy a múlt évekhez viszonyítva meredeken emelkedik azoknak a tanulóknak a száma, akik a helybeli téeszekben szeretnének iskolai tanulmányaik befejezése után munkát Vállalni.

Ügy tűnik. Kunhegyesen ezen az őszön nemcsak az i£- jú munkások, de a munkaadók is csillagos ötöst érdemelnek segítőkész, helyes szándékukért.

Még akkor is, ha ez az osztályzat nem kerül a naplóba.

D- Szabó Miklós

A pártalapszervez

munka segítésére

Megjelent a Titkári Tájékoztató első száma

A napokban kapták kézhez a pártalapszervezetek titkárai az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya kiadásában megjelent Titkári Tájékoztató első számát. A tartalmas kiadványt a KB osztályai szerkesztik.

A szerkesztőbizottság ajánlásából olvashatjuk: „A Titkári Tájékoztató az alapszervezeti vezetőség és a párttagság informálására szolgál. Az elvtársak belátásuk szerint használják fel tevékenységükben, a taggyűlésen. a pártcsoport-értekez- leten, a pártnapokon, a szóbeli agitációban és a propagandában”. Az új kiadvány célja tehát világos; feladata, hogy segítse az alapszervezetek sokrétű politikai munkáját.

A pártalapszervezetekben örömmel fogadták a tájékoztató első számát. íme, néhány párttitkár véleménye:

Magyar Gyuláné, a IX. számú iskolai pártszervezet titkára:

— Pedagógus pártalapszer- vezetünk a folyamatos politikai, felvilágosító munkához, a legfontosabb belpolitikai, nemzetközi, gazdasági és kulturális kérdések egységes értelmezéséhez most hathatós segítséget kapott. Tantestületünkben dolgozó pedagógusok számos alkalommal kémek választ, s vitáznak az őket érdeklő, a közvéleményt foglalkoztató kérdésekről. Ehhez nyújt segítséget a most megjelent ' Titkári Tájékoztató.

Gáspár István, a Tervező Iroda pártalapszervezetének titkára:

— A tájékoztatót örömmel üdvözöljük, témáit aktuálisnak tartjuk, s megfelelnek a várakozásnak. Legjobban az éves beszámoló-taggyűlések előkészítéséhez, az éves pártpolitikai munka elemzéséhez közölt cikknek örülünk.

Magos József, az AGRO- KER pártalapszervezetének titkára:

— Régen várt hézagpótló a kiadott tájékoztató. Frissessége, aktualitása jó szolgálatot tesz a mindennapi munkához.

Túri József, a Szolnoki Állami Gazdaság pártszervezetének csúcstitkára:

— Örültem a népgazdaság I—VII. hónapi fejlődéséről közölt elemző írásnak. Adatait — e tájékoztató nélkül — csak aprólékos mun- 'kával tudtuk volna megszerezni. A tájékoztató sok segítséget njnijt a pártvezetőség, a bizalmiak munkájához és az éves beszámolótaggyűlések előkészítéséhez.

Holló Ferenc, a TITÁSZ II. számú vártalapszerveze- tének titkára:

— Pártvezetőségünk értékelte az új központi kiadványt. Egybehangzó véleményünk, hogy időszerű volt a titkárok, vezetőségi tagok átfogó, rendszeressé váló központi tájékoztatása.

Dr. Szűcs Eszter, a megyei tanács kórháza rendelőintézetének párttitkára.

— A tájékoztató tartalma igen jó. A kiadványt jól tudjuk hasznosítani az agitációs és propagandamunkában. Érdeklődéssel olvastam a közel-keleti helyzet elemzéséről szóló anyagot.

Almási Imre, a XII. számú körzeti pártalapszervezet titkára:

— A tájékoztató első számából is látszik az a törekvés, hogy az alapszervezetek vezetőségeinek a hazai, a nemzetközi és a pártélet legfontosabb eseményeiről igyekszik gyors információt adni.

Dr. Barna Bálint, az ügyészségi pártalapszervezet titkára:

— Az egyes cikkekben közölt útbaigazítás részletes és könnyen áttekinthető. Pártvezetőségünk örül az új információs közlönynek.

Csatári József, a Volán 7. számú Vállalat pártbizottságának titkára:

— A tájékoztató valamennyi cikkét jól tudják hasznosítani alapszerveze- teink. Hasonló segítséget várunk a jövőben is.

A vélemények egybehangzóak: a pártszervezetek ve<- zetői örömmel fogadták a Titkári Tájékoztatót. Most rajtuk a sor, hogy a mindennapi munkában, a gyakorlatban is hasznosítsák.

— m. 1. —

Segít a komputer

Kevés nő újít

A Textilipari Szakszervezet elnöksége a közelmúltban felmérte, hogyan veszik ki részüket a nődolgozók az újítómozgalomból. Megállapította, hogy kevés a nőújítók száma, noha 3 munkaversenyben becsülettel helytállnak. A felmérés idején a textiliparban dolgozó 90 160 nő közül ugyanis 39 400-an tevékenykednek brigádokban. Ugyanakkor azonban a nők köréből mindössze 474-en nyújtottak be különféle újításokat.

A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban eddig 240 ÁFÉSZ és 40 takarékszövetkezet gépesítette ügyvitelét, zömmel egyedileg. Az utóbbi két évben előtérbe került a központosított adat- feldolgozás, az érdekelt szövetkezetek társulása alapján. Eddig öt (Borsod, Fejér, Heves, Komárom, Somogy) megyében alakult közös vállalat, csaknem 70 szövetkezet részvételével. Az ipari szövetkezetek ügyvitelgépesítése és a számítástechnika komplett alkalmazása már öt éve elke»- dődött.

A továbblépés érdekében

a KISZORG és a SZÖVORG

megvásárolt és együttesen működtet egy Minszk 22 típusú számítógépet, amely hosszabbtávú tervezésekre és a számítógépes szolgáltatások kiszélesítésére nyújt lehetőséget.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ügyvitelgépesítése is megkezdődött. A mezőgazdaságban azonban az e célra rendelkezésre álló összeg egyelőre csak a MÉM számítógép-parkjának létrehozásához volt elegendő. Ez főként az országos jellegű adatfeldolgozás és elemzések céljait szolgálja.

NAGYAPA MESÉL

— Egyszer kerestek itt, a munkahelyemen. Mondták a nevemet, bizonygatták, itt dolgozom, már régen. Nem ismert senki. Szóltak a bérelszámolónak: dolgozik nálunk Boldog István? Neki is elő kellett venni a bérlistát. Mondta akkor, rögtön, Nagyapát keresik!

— Mindenki így ismer csak. Nagyapa. Pedig hát nem vagyok még nagyon öreg. Két év most is van még nyugdíjig.

Amikor meg rámragadt ez a név, fiatal voltam. Tíz évig kubikoltam. Innen, Mezőtúrról indult a bandánk, aztán bejártuk a fél országot. Már akkor is olvastam. Nem olyan könyveket, mint most. örültem egy Pengős . regénynek, egy újságlapnak is. Gyerekkorom óta szeretem az írott szót. Hat osztályt járhattam csak, de eltettem róla a papírokat. Kitűnően végeztem. Apám napszámos, gazdasági cseléd volt, s hét gyerek élt a kenyerén. Én voltam a legnagyobb. Korán kicsaptak kis- pásztornak, aztán meg napszámba. Mikor megnősültem is, csak maradt a sorsom, annyiban. Gazdasági cseléd voltam sokáig, laktam a nagygazdák portáját. Mikor meguntam, akkor jött a kubikos talicska. Az meg még nehezebb kenyér volt. Sokszor háltunk szabad ég alatt, csak a szerszámnak volt egy kis deszkából tákolt fészer.

— Ha tehettem, vettem már akkor is könyvet. Azokat a pengősöket, filléreseket. Legtöbbször azért úgy volt, hogy összeadtuk rá a pénzt. A fiatálabbja elolvasta, az öregeknek meg én meséltem. Talán így kezdődött, akkor szólítottak így: Nagyapa, mesélj!

— Negyvenkilencben itthon maradtam Mezőtúron. Ide jelentkeztem, téglagyári munkára. Sokáig fejtettem. Az agyagbánya se volt könnyebb, mint a kubikolás.

Később égető lettem. Most is a kemence mellett vagyok.

— Maradt itt, a téglagyár régi uraitól néhány könyv. Azt én összeszedtem, ha szabad időm volt, a hónom alá csaptam, s indultam vele a kemencéhez. Ügy gondoltam, ha valaki egyszer elolvas egy könyvet, rájön az olvasás ízére, örömére. Hát nem gondoltam rosszul, bizonyosan, mert egy-két év múlva már saját munkáskönyvtárunk volt. Még akkor is úgy csináltam. Hónom alatt a könyv, aztán gyerünk. Volt, aki mesével kezdte. Nem kaptam én azért életemben egy fillért se, hogy beszéltem, meséltem a könyvről. Az meg furcsa lett volna, ha kínálom, magam meg nem élek vele. Így a legtöbbet először én olvastam el. Tudtam aztán róla beszélni, mesélni.

— Később szóltak, vennének is könyvet. A könyvesboltba csak úgy jártam, mint Szolnokra a szakszervezeti könyvtárba. Zsákban, hátamon hoztam az újakat. De tudja, olyan büszke vagyok rá, hogy akinek itt a téglagyárban van egv- egy kiskönyvtára otthon, mind tőlem vásárolt.

— ötvenhárom óta vagyok könyvtáros, könyvterjesztő. Hivatalosan. Hogy sokkal korábban kezdtem, tudja, sok régi cimborám. Néha gondolom: honnan is vettem én ezt a bátorságot. Hiszen nincs nekem máig se iskolám ehhez. Csak szeretni, régen tudom, nem elég. De a munkám nehéz. Most is éjszakás vagyok, behívtak, hogy beszélgessünk.

— Egyre többet gondolok a nyugdíjra. Csak eljön már az ideje, hogy egy fiatal, iskolázott ember vegye át tőlem a felelősséget. Bár azt mondta a gyárvezető: sehová, Nagyapa, akkor leszel igazán könyves ember, lesz rá időd.

— Nem tudom, nem is firtatom, hogy

lesz. Ha hiszi, ha nem, fáradt vagyok. És van néhány könyvem, amit szeretnék elolvasni. — sj —

»m»nmnnnnmimrnm»m»nr««r»mi»«»n»«mnnirTnrrmnnmn»--