Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 22. Harci egységben Másfél évtizeddel ezelőtt, ezekben a novemberi na­pokban tanácskozott Moszk­vában a kommunista és munkáspártok világérte­kezlete. Fontos esemény volt ez a nemzetközi munkásmozga­lom életében és a haladó társadalmi erők, a nemzeti felszabadító mozgalmak harcának szempontjából is. Mint ismeretes, a harc új feltételeinek és a kommu­nista világmozgalom rend­kívüli fejlődésének követ­keztében a kommunista és munkáspártok önállóan, — hazájuk viszonyainak meg­felelően alakítják ki poli­tikai vonalukat, alkalmaz­zák saját körülményeikre a marxizmus—leninizmus el­veit; Mozgalmunknak szerve­zett világközpontja nincsen. De elengedhetetlen a kom­munista mozgalom, (amely­nek legfontosabb sajátos­sága és erejének is forrása az internacionalizmus) egy­séges fellépése a nemzetköz zileg jól szervezett osztály­ellenség a monopolkapita- lizmus ellen. Rendkívül fontos a közös stratégia ki­munkálása. a kommunista és munkáspártok tevékeny­ségének összehangolása, — nemzeti méretben szerzett gazdag tapasztalatok kicse­rélése, és általánosítása. Különösen fontos volt ez a 15 évvel ezelőtti körül­mények között, amikor az SZKP történelmi jelentősé­gű XX. kongresszusa egész mozgalmunkat érintő sok fontos elvi kérdést, straté­giai és taktikai célkitűzést új módon közelített meg. A másfél évtizeddel ez­előtt lezajlott moszkvai ta­nácskozás ilyen szempont­ból is, és a nemzetközi kommunista mozgalom egé­szének és egyes harci egy­ségeinek eszmei-politikai felfegyverzését tekintve is jelentős állomás volt A ta­nácskozáson kialakított kö­zösálláspont jól szolgálta a munkásmozgalom fellendí­tését és különösen nagy ha­tást gyakorolt a nemzeti felszabadító mozgalmak fej­lődésére. Elég emlékeztetni arra, hogy az 1960-as esz­tendők voltak a gyarmati világ széthullásának és az önálló nemzeti államok lét­rejöttének viharos, győzel­mes évei. A tizenöt évvel ezelőtti moszkvai értekezlet a kom­munista mozgalom tömörí­tésére. eszmei tisztaságának védelmére, valamennyi an­Tisza-partiakkal a Volgánál Kiballaa lyaudvarra, nézi a repülőtér­ről érkezőket, bizony elszorul a szíve. Az utasok közt sok a szibériai, középázsiai öltözetű ember, — a Szovjetunió talán minden részéből érkeznek na­ponta öregek feketébe öltöz­ve, kis kOszorúkKal, virág­csokrokkal úticsomagjukban. Aztán úgy utaznak vissza: kis neylon zacskóba, zsebken­dőkbe maréknyi hom-Kot, föl­det kötnek. Viszik magukkal arról a helyről, ahol hozzátar­tozóik elvéreztek a szovjet hazáért. Volgográdban vagyunk. Ha Moszkva a nyüzsgő, óriás világváros, ha Kijev a fák városa, ha Leningrad Észak vidám városa, Volgograd a hallgatag város. Nem szomorú város, csak Komoly. Csendben utaznak az emberek a villamoson, halkan beszélgetve járják az utcákat. Legalább is így tűnt nekünk, Szolnok megyei mun­kásőröknek. Egy utcasarkot se tudtunk elhagyi anélkül, hogy ne láttunk volna egy emléktáblát, emlékművet, — oszlop tetejére állított harc­kocsit, obeliszkre emelt csor­bult katonasisakot, ma már réginek mondható fegyvert. Volgográdban minden emlé­keztet. A városhoz jelző tábláin, a repülőtér, a pályaudvarok feliratán min­denütt ott áll: Volgograd go- rod-geroj. Volgograd, a hős város. Hetven kilométer hosz- szan húzódik a Volga part­ján. szélességében viszont a legnagyobb távolsága sem több 9 kilométernél. Negy­venöt kilométeres egyenes főutcája, a Lenin sugárút a replőtémél kezdődik. Onnan tűnnek fel nemsokára a le­gendás' gyámégyedek, a vá­rosrésznyi nagy építkezések. Volgográdban minden épüle­tet a háború után húztak feh Az új áruházat is a főté­ren. Az Elesett Hősök teré­nek egy szegletében a gazdag választékú, új, nagyáruház bejáratánál tábla a falon: — földszintjén volt az a pince, ahol a szovjet katonáknak feltartotta a kezét 1943. feb­ruár 2-án Von Paulus, a más­félmillió, sztálingrádi, német haderő parancsnoka és törzs­kara. Óriási építkezések színhelye Volgográd. Mond­ják a város lakói, hogy 1945 után vita volt az országban: újjáépítsék-e egyáltalán — Sztálingrádot. Többen azt ja­vasolták maradjon úgy örök mementóul, ahogy a nagy csata véget ért. A sztálingrá- diak azonban másképp sza­vaztak. Még szovjet földön dörögtek az ágyúk, mikor az Uraiból, Távol-Keletről, a Volga menti kis falvakból kezdett visszaözönleni a rom­városba a kitelepített lakos­ság. És ez mindent eldöntött. Sztálingrádot újjá kell építe­ni. s azóta újjá is épült. Ma már egymillió lakost közelítő óriásváros. De még ma is úgy indulnak az építkezések; a földkiemelő gépek kezelői tudják, bárhol is harap a földbe gépük, mindenhonnan rozsdás fegyvereket, csorbult sisakokat, gránát, bombaszi­lánkokat, emberi csontváza­kat emelnek ki az alapozás­nál. Láttunk egy dokumentum­filmet a sztálingrádi csatáról. 1942 nyarán énekelve, har- monikázva vonulnak a moto­rizált német osztagok Sztálin­grádhoz. Nagy technikai fö­lénnyel érkeztek. És ugyanez a film mutat egy másik kép­sort is. 1943 február eleje. — Harminc fokos hideg. Iszo­nyat ránézni a lerongyoló­dott. kiéhezett német hadse­regre, ahogy óriási csopor­tokban bújnak elő rejtekhe­lyeikről. — Háromszázezres hadsereget kerítettek be Zsu- kovék Sztálingrádnál. Ezt a filmet a Planetárium moziban vetítették. Érdekes története van. A Német De­mokratikus Köztársaság aján­déka a sztálingrádiaknak ez a szép ervulet. Német munká­sok gyűjtötték össze a pénzt a kollektív ajándékra. Válocska, az első volgog- rádi lány, akivel találkoztunk, mesélte nekünk, hogy az El­esett Hősök terén, a város fő­terén, ahol ezerötszáz forra­dalmárt akasztatott fel Vran­gel, a fehérgárdista parancs­nok, magyar vörös katonák is ott csüngtek az akasztófán. És Ivanov vezérőrnagy, a Volgográd megyei rendőrfő­kapitányság vezetője — há­romszor akkora a megye, mint az egész Magyarország — is arról beszélt örömmel a Szolnok megyei munkásőr- csoportnák: most találtak do­kumentumokat arról, hogy a cáricini népi rendőrség első tagjai között ott voltak a ma­gyar internacionalisták is. —• Felkutatják emléküket, — mondja a tábornok, s kegye­lettel megőrzik tetteik dicsö­Hat egyetemén negyvenezer diák tanul. Itt van a város határában a volgai erőmű. Majdnem hatszor akkora, — mint a mi kiskörei vízlép­csőnk. De a legszebb jelkép mégis az erőmű városa. Száz­hetvenezren lakják. A végte­len sztyeppén rakták le az alapkövét nem is olyan ré­gen. s ma már nagyobb vá­ros, mint a magyar Miskolc, így épül, ilyen ütemben Vol­gográd. Az Elesett Hősök terén ég az örök dicsőség lángja. Órán­kénti váltással állnak díszőr­séget a városban született pionírok és komszomolisták. Végignéztünk egy őrségvál­tást. Nekünk legalábbis, iszo­nyú hidegben vezették fel az őrséget. Egyikük nyakán fél­recsúszott a sál, szemmel lát­ható volt. hogy besüvít rajta a metsző, hideg szél. A kis komszomoüsta rezdületlenül állt. Végül egy diáklány ment oda hozzá, s igazította meg a félrecsúszott sálat. A kora- szomolista meg sem mozdult közben. Ennek a városnak három neve volt, Cáricin. Sztálin­grád és végül Volgográd. A mai Volgogródot traktorairól is ismeri a világ. Több mint egymillió traktor készült itt el, s napjainkban a 140—170 lóerős erőgépek gyártásán fáradoznak a tervezők. A vá­ros címerébe ez éppúgy bele- illenék, mint a harcba hívó Hazaanya 86 méter magas szobra, a Mamajev-kurgánon. A Szolnok őrök harminctagú csoportja egy könyvet kapott búcsú­zóul Ivanov vezérőrnagytól, a volgográd! hőstettek köny­vét. A hazaszeretetet nem igen lehet könyvekből tanul­ni. De aki Volgográdot látta, a könyvben és a város lakói ajkán élő történeteket ismeri mégis úgy érzi : a hazaszere­tet iskolájának hallgatója. Borziik Lajos I triás lüktető város ma Volgográd. Acél helyeit üveg A Szovjetunió három kü­lönböző éghajlatú földrajzi pontján — Moldavában, az irkutszki területen és Kam­csatkában — már különleges minőségű üvegből készült csöveket próbáltak ki a me­legházak vízfűtésénél. Kiderült, hogy az üveg nem csupán pótolja az acélt, hanem új műszaki-üzemelési mutatókkal ruházza fel az ebből az anyagból készült fű­tőtesteket. Nagy fokú kor­rózióálló képesség, áttetsző­ség, hosszú élettartam, gya­korlatilag korlátlan meny- nyiségű olcsó nyersanyag a termelés céljára — ezek az üvegcsövek távolról sem ki­zárólagos előnyei. Ráadásul, az acél fűtőtesteknek üveg­ből készüli fűtőtestekkel fel­cserélése növeli a meleghá­zak fénynek kitett területét, csökkenti a festési költsége­ket, javítja n termelés eszté­tikáját és kulturáltságát. tiimperialista erő összefo­gására mozgósított és fellé­pett minden irányú egység­bontás ellen. Ez a célKitűzés és tanul­sága ma is érvényes, hiszen — mint azt az MSZMP Központi Bizottságának leg­utóbbi ülésén elfogadott értékelés is hangsúlyozza — nemzeti és világméretű harcunk előrehaladásának legfőbb záloga továbbra is a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom harci egysége az imperializmus ellen. Apollo—17 Igen jól haladnak az utolsó Apollo-expedíció, az Apollo— 17 holdutazásának előkészü­letei. Hétfőn az űrhajósok — Cérnán parancsnok. Schmitt és Evans — a Satum—V. mintájú hordozórakéta és az űrhajó felbocsátás-próbájá­ban vettek részt, s ezzel a legfontosabb előkészületet tették meg sikerrel. Kedden a fellövést megelőző rutin­próbákat végeztéK el a két és fél óra alatt. A rajtra a ter­vek szerint december 6*án kerül sor. SOÖ katona sztrájkja Svédországban A svédországi Oerebro hely­őrségének egyik ezredében ..betegsztrájkot” tart 900 ka­tona. Amiatt tiltakoznak, — hogy az új parancsnok meg­szorította az éjszakai kime­nőket. A szóban forgó pa­rancsnok Aake Hultin ezre­des azt mondja, aki valóban beteg, orvos előtt igazolja majd, aki nem, hadbíróság elé áll. — Az oerebroi beteg­sztrájk történetéhez tartozik, hogy a svéd vezérkari főnö­kök néhány nappal ezelőtt jelentést tettek közzé „balol­dali agitátorok” aknamunká­járól, s ebben arra célozgat­tak. hogy „forradalmi szerve­zetek” a fegyveres erők köte­lékébe való beszivárgásra, — „álbeteg-mozgalmak szervezé­sére” buzdítják tagjaikat A semleges Svédország lélek- számához képest óriási lét­számú hadsereget tart fenn; övé a világ egyik legjobb — hazai gyártmányú gépeket fölvonultató — légiereje. Hej, helyjegy! MÁV-rovatót nyitunk a hely­jegy-betegek ré­szére? A téma ugyanaz, mint nemrégiben egy naív, a hivatali értelmességben és szervezettségben együgyűen bízó utas esetében: pénztártól-pénztá- rig loholt a hely­jegy-köteles vo­natra szóló hely­jegyért, de nem kapott, mert — a pénztár szerint — ..jegyileg telve a vonat”. Ezután merőben szabály­ellenesen felszállt, és tapasztalja, hogy álló-ülő-, sőt fekvőhelyet tó el­foglalhat. (Melles­leg. a szabályok értelmében, meg is büntetik). Az előbbi eset Szolnokon történt, az utóbbi Szege­den. azzal a kü­lönbséggel, hogy ebből nem lett büntetés, mert egy „szabályzatellene­sen eljáró’’ kalauz belátta, hogy az eljáró” kalauz be­látta, hogy az utas is ember, és nem potenciális szabálysértő. Ada­lékok ehhez: a szegedi pályaudvar pénztárában több­ször elhangzott, hogy a Debrecen­be igyekvőknek van ugyan egy Szabolcs-expressz nevű csatlakozá­suk Cegléden, de már helyjegy nincs rá. Legalább húszán ácsorogtak tanácstalanul Ceg­léden, végül a hangos be mondó többszörös tilalma ellenére szabály­sértő lépésre szán­ták el 'magukat: Felszálltak — oh­ne zsenír és hely­jegy. Az expresz- szen egész kocsi várta üresen az utasokat. Nem né­hány szabad ülő­hely, — teljesen üres vasúti sze­mélykocsi! Hadd ajánljunk a MÁV figyelmé­be egy egészen praktikus és szel­lemes szerkezetet. Régi ugyan. de nem árt népszerű­síteni. Van rajta egy fülhallgató és egy beszélő. Az illetékes hivatal­nok felemeli, jobb füléhez szorítja, belebeszél, és azt mondja: halló iksz-állomás. hány helyjegyet adhatok el erre a helyjegy­verte vonatra, szó­val. hogy tele van már, vagy van még szabad ülő­hely? Persze mondhat mást is, az a lé­nyeg, hogy tudja a jobb kéz, mit csinál a bal! I. Zs. KÉPERNYŐJE ELŐTT Az elmúlt hét műsorában — más-más műfajban — kitűnő programok garmadá­ját vonultatta fel a te’eví­zió- Főképpen azokra gon­dolok, amelyekben egy-egy nagy művész- vagy tudós­egyéniség varázslatának le­hettünk tanúi. Egyéniségek, arcok Nagy egyéniségek, mint Gerard Philipe, aki nem csupán jeles színész és számtalan film szerepének — harminchétben játszott — alakítója, hanem egye­dülálló sajátos jelensége a művészetnek. Aki nemcsak játékának lebilincselő ter­mészetességével ejt ámulat­ba, hanem örökifjú fiatal­ságának varázsával is meg­hat bennünket. Az ifjúság legszebb vonásai — roman­tikus lobogás, tiszta vágya­kozás, kiapadhatatlan élet­kedv — testesülnek meg benne. Most lenne 50 éves, ha élne. Feltételes jubileu­mára tisztelgésül ég emlé­keztetőül kezdte el a tele-1 vízió filmjeinek új rave ti lé­sét, indítva A pármai kolos­torral, első igazi átütő film­sikerével. Fabrice del Don­gó szerepében láthattuk vi­szont két estén; a szabad­ságeszmék vonzásában élő és a nagy szerelem emésztő tüzében égő romantikus hős szerepében. S ismét csak jóleső érzéssel konstatálhat­tuk: Fabrice-a minden te­kintetben odaillik az érzel­mek stendhali csatamezejé­re — győztesnek. Megejtő, sőt lenyűgöző, ahogyan a túlzásoktól sem mentes ro­mantikát játékában termé­szetessé avatja. Ez is egyik magyarázata, hogy Cerard Philipe filmjei nem fakul­nak meg, erejüket nem ve­szíthetik el. A kivételes emberi erőfe­szítések egészen más fajtá­ját ismerhettük meg — nem kisebb gyönyörűsé­günkre — a szegedi tudós­professzorról készült port- réban. amelyet kedd este mutatott be a televízió. A kitartó, szívós, mái-már re­mete-szorgalommal végzett kutatómunkáét, amelynek szép emberi pátosza áradt az egyébként végtelenül egyszerű eszközökkel ké­szült portréfilmből. A fősze­rep helyesen a gondolatok­nak jutott s az önmagáról megnyerőén valló profesz- szor nyugalmat és biztonsá­got árasztó arcának, tekin­tetének. Ábrahám profesz- szor, a világhírű hisztoló- gus puritán módon vallott látványos jelenetekben ugyan nem bővelkedő, de izgalmakban annál gazda­gabb életéről, s ami a fő; szavait mindenki jól érthet­te. Pedig tudománya, az idegszövettan. amelyről szó­lott, s amelyben szinte pá­ratlan eredményeket mond­hat magáénak — a világ jár hozzá tanulni — bonyolult tudomány. Az emberi ideg- rendszer, amelyet mikrosz­kópjával évtizedek óta val­lat. a legbonyolultabb em­beri rendszernek — tűnik. De és ez Kardos István író­szerkesztő filmjének egyik fő erénye: csak tűnt addig, amíg Ambrus professzor nem szólott róla. Mert mint kiderült — szerencsére nem először — bonyolult dolgok a tudományban sincsenek, csak bonyolultan gondolko­dó emberek. A nagy igazsá­gok, a felismert tudományos törvények Valójában pofon- egyszerűek. Tudósi végren­delete, amellyel a 80 éves akadémikus életének eddigi eredményeit az emberiség közhasznára hagyatékozta, hazafiúi önérzettel feleme- lően zárta a róla készült portrét. Hogy pedig a művészet lényege is egyszerű, és hogy még a színészetben sincs semmiféle ördöngösség, vagy holmi hókusz-pókusz, csu- pán élni, átélni kell a sze­repét, ez a dolgok lényege, és nem pedig játszani, fő­ként nem játszogatni a sze­reppel, erről Darvas Lili hitvallással is alátámasztott zseniális „játéka” győzhe­tett meg mindenkit, aki ki­váncsi volt a képernyőn — három arcára. Ennyit ígért műsorának címe, a művész három különböző arcát, s csak örülhettünk, hogy rá­adásul még egy negyediket is kaptunk: végtelenül ro­konszenves emberi arcát. Mindhárom televíziós jele­netben, illetve egyfelvoná- sosban más-más volt a sze­repe, s mégis az eltérő sze­repekben is volt valami jól felismerhető és elismerhető közös tulajdonság: az át’é- nyegüléséből, az őszinte át­élésből faliadó, rendkívül erőteljes kifejező erő. Darvas Lili Schwarz egy­személyes drámájában, A vádlottban — első arc — nem eljátszotta a férjgyil- kossággal vádolt feleség szerepét, hanem egyszerűen ő maga volt a vádlott- Min­den rezdülésében, apró gesz­tusában, rebbenésében, arc1 vonásaiban. Milyen tökéle­tesen bontakozott ki a lő" lek drámája a felidézett ese­mények apró részleteiben, a rapszódikusnak tűnő, de va­lójában rendkívül pontosan és tudatosan felépített szer­kezetben. A kamera is csak kellő távolságból. egy fix pontról mozdulatlanul fi­gyelte feszült várakozással, s csak akkor közelített hoz­zá, amikor a vallomás drá­mai csúcspontjához érke­zett. akkor viszont szinte szeretett volna belelátni, telke mélyére a férjgyilkos asszonynak. Horváth Ádám rendező, jól érezte meg? nincs itt semmi szükség úgynevezett tévésítgetésre. És éppen ezzel a rendezői tartózkodással vált mun­kája kifejezővé. Figurák A televízió szombat esti „panoptikumából” néhány jellegzetes figurát jegyezhet­tünk meg magunknak: a sa­ját felszarvazottságán mu­lató önhitt és elbizakodott férjet, a megleckéztetett ál­szent, vegetáriánus nagybá­csit, vagy éppen az öngyil­kosságról különös módon le­beszélt fiatalember, akik Avercsenko humoros, csat­tanókra kihegyezett törté­neteiből léptek a tévé műso­rába. Emberi gvöngeségeik, jellembeli elferdülésük ka- rikírozásával jó mulatsá­gunkra szolgáltak. Különö­sen a férjét féltékennyé tenni akaró feleség alakja ragadhatott meg emlékeze­tünkben, és pedig azért, mert Kállai Ilona képernyőn ritkán tapasztalható színészi bravúrral formálta meg, fő­képpen az elképzelt szerel­mi találkozó duójában. Iga­zi színészi remeklés volt. Röviden Hasznos kísérletnek de további finomításra szoruló kísérletnek bizonyult a szerda esti televíziós rend­kívüli fogadóóra. Jó eszköz lehet a közéletiségre neve­léshez- De ahhoz az is kell, hogy a műsor szerkesztői ne szabják el az időt; egy óra, az csak egy óra. Négy helyszín és még egy köz­ponti „diszpécseri” szolgá­lat, bizony nem tette lehe­tővé valamennyi felvetődő kérdés alaposabb és főleg megnyugtatóbb me"'"üaszo- lását. Vértessy Sándorék ezúttal többet markoltait, mint amennyit „kezükben”, tudtak volna tartani. V. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom