Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 11* t t Ősz az NDK-ban I. Rostock, a hajdani Hanza-yáros Rostockban hajnalban landolunk. Az égen esőfelhők úsznak és a tengerpart felől — stílusosan •— már-már metszőén hideg szél fúj. Mielőtt a városba kanyarodnánk, hajót pillantunk meg a derengő szürkeségben. Főárbócáról jobbra- balra kötélzet ívelődik alá, elkerekedve a ráaggatott színes égők súlya alatt. A vízi járgány valaha a habokat szelte, most itt áll, part mellé vetetten, ám jóval konszolidáltabb körülmények között, mint egy hal. Hiszen ki is van világítva. A színes pontokból összekovácsolódó fényfűzér néha meg-meglebben, engedve a szél makacs rohamainak. A hajó eredeti rendeltetése múzeummá konzerválódott, tudom meg a sebtében elhadart magyarázatból. Sokféle látnivaló akad benne, különösen a magamfajta alföldi szemnek, amely jobbára homokszállító uszályok látványához szokott. Majd holnap — egyezünk meg két ásítás között, hiszen mögöttünk már, az utazással súlyosbítottan átvirrasztott éjszaka. Az első német földön, német ég alatt, német úton. német kocsiülésen, német levegő légellenállását leküzdve. A hajólátogatás azonban végül — valami kiismerhetetlen szervezési ok következtében, amely az efféle alkalmaknak rejtélyes kísérőjelensége — elmarad. így a hajó, amelyet a derengő Szürkületben pillantottam meg először, távoli, megismeretlen képként hullámzik ma is emlékezetem sok mindentől zavart képernyőjén. S némi rezignációval gondolok rá, mint az olyan dolgokra amelyeket elmulasztott és immár sohasem fog bepótolni az ember. Rostock valaha Hanza-vá- ros volt Azok közül való, amelyek egykor történelmet csináltak. Es amelyek oly sokszor föltűnedeztek ennek következtében, a kivívott rang során az iskolai történelemkönyvekben. Enyéimben is. Csak csekélyke asszociáció, röpke játék az egymástól távol eső momentumokkal. és máris eltűnődhetem a dolgok szeszélyén: vajon gondoltam-e, amikor egy tisztes elégségesért küzdöttem az iskolai történelem-arénában, hogy a Hanza- városok. melyekről e pillanatban némi ismeretanyagot prezentálni próbáltam, egykoron konkrét látvánnyá személyesülnek majd számomra? Aligha. S lám, most nem sokkal a megérkezést követően, alig néhány órai zaklatott alvást követően — amely időleges ellazulásra egy keskeny, tisztálkodószerek illatától átitatott szobában került sor, ahol ráadásul nem volt olvasólámpa, igaz, az éjszaka tényleg pihenésre való — már ott álltam a főtéren, az- Ernst Thälmann Platzon, napsütésben, olyan házaktól körülvéve, amelyeket bízvást díszleteknek is tekinthettem. Pedig nagyon is gyakorlatias célból silba- koltak ott, a teret erről is, arról is lezárva. Mint alaposabb szemrevételezés után kiderült, egyikben a város ügyeit irányítják, másikban a helyi postahivatal székel. A többiekben pedig üzletek. Itt emléktárgyakat, mütyürkéket, a hely szelleméből némi lényeget fölvillantó népművészeti tárgyakat és stilizált tengerészeti rekvi- zítumokat árusítanak. Amott könyvek, az ittlakók sokszor és sokak által megcsodált technikai leleményességéről és ipari kultúrájáról árulkodó tárgyak, szerkentyűk, a kényelmet, hasznosságot egy- egy anyagba realizált leleménnyel megkönnyítő apróságok. A napsütésben már-már megnagyobbodnak az oromzatok. Szeszélyes sziluettjük éles vonallal rajzolódik rá a mélykék ég-háttérre. Persze az itt látható múlt is éppúgy, mint Európa annyi más helyén, poraiból meg- élemedett főnix. Hiszen, mint megtudom, a város jó része rombadőlt a második világháború harcai során. S a bombák, a robbanó lövedékek, mint közismert, nem túlontúl válogatósak. A régit sem tisztelik. Amit tndnaV, amihez volt erő. pénz. munkáskéz, azt az elmúlt évtizedek során újra fölépítették. Erről tanúskodik a főtér is, amely újfent régi pompájában bűvöli el a szemlélőt. Föllelhető benne a jelleg, ami sajátosan német. Ugyanakkor tagadhatatlanul az összkép eleme egyfajta jellegzetesség is, amelyet jobb szó híján „északinak” keresztelnék el. Lévén, hogy a hely sugallta hangulat, az itt kibomlott formák jónémelyike végig a Keleti-tenger partján fellelhető minden olyan helységben, amely fejlődésében odáig eljutott. hogy hangulatkeltő építészeti együtteseket tudott teremteni. S ahol a pusztítás oly teljes volt, hogy a rekonstrukció elképzelhetetlennek tűnt, ott valami újjal kellett pótolni. Amivel szemben viszont követelményt támasztottak: mentsen át valamit a modem formák alapjára a régi igézetéből. Így született meg a Hosszú utca — a Lange Strasse, — az avenue, a bulvár és a több nagyságrenddel felszorzott ódonság egy rendkívül sajátos keveréke, amelyet szeretni éppúgy lehet, mint elvetni. Igaz, a mértéktartó németek nem szívesen horgonyoznak le egyik ítélet- alkotás kihegyezett véglete mellett sem, inkább vitatkoznak rajta. Az esztétikai megítéléstől függetlenül mindenesetre itt a legnagyobb a forgalom, és itt találhatók a legnagyobb áruválasztékkal büszkélkedő üzletek is. Mire a végére érünk, odáig, ahol a Hajózás Háza magasodik az ízlésesen modern középületek szomszédságában, már újra esik. Szinte egyik pillanatról a másikra lopakodtak a város fölé a felhők, amelyeket a közeli tenger tükre fölül hajtott idáig az itt mindig fújó szél. Rostock párába burkolódzik. Én nem bánom. Az eső függönyén át igazi komorságát mutatja a múltból itt- kosságában még morconábbá válik a városfal, amelynek az idővel sikerrel dacolt maradványa is jelzi; bizony, amikor védte a Hanza-város lakóit a kívülről mindig betömi szándékozók ellen, nem lehetett gyerekjáték errefelé az élet. A pára megtompítja az elszürkült fényt. Ettől az időtől különben is elfeketedett vöröstéglás házfalak csak még jobban mutatják: a letűnt esztendőkben erő, gazdagság, kemény fegyelem uralkodhatott itt — a keskeny, lőrésszerűén elszűkített ablakok mögötti szobákban gondosan őrzött szőke hajú Lőtték és Trudék várták a tengerről vagy a haltőzsdéről visszatérő marcona férfiakat. Most béke és csönd van. Hal és sós tengervíz szagával a tarsolyában nyar- galász a széles főutcán a széL Míg hazafelé ballagok az állomás melletti szálloda felé, elnézegetem az utcanév- föliratokat. August—Bebel— Strasse. Richard—Wagner— Strasse. Rosa—Luxemburg— Strasse — olvasom a zománctáblákról. Az egymást követő neveken tűnődöm. A történelem jár eszemben, melynek viharai annyiszor átsüvítettek e táj fölött, amely most tényleg a háborítatlan béke arcát mutatja minden ideérkezőnek. Papp Zoltán Következik: Rend a lelke mindennek lefejezés előtt metro íos»nih téri llomásának pítése ecember második felében Kitják meg a metro első tnalának, a Deák tér—Vérező közötti második szakalát. Az új vonalrész utolsó esti állomásának építése ífejezéséhez közeledik. A rvek szerint ezen a vonal- akaszon november 1-én egkezdik a szerelvények -óbafuttatását. Képünkön: a ictro Kossuth téri állomásaik 120 méter hosszú peron- lakasza. SAIGON Tárgyalás négyszemközt Miközben a VDK és az Egyesült Államok prominens képviselői között Párizsban immár harmadik napja folynak a bizalmas megbeszélések a vietnami konfliktus rendezéséről, Ellsorth Bunker saigoni amerikai nagykövet kedden újabb megbeszélést tartott Nguyen Van Thieu dél-vietnami elnökkel. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének egyik szóvivője közölte: a megbeszélés 45 percig tartott, s Bunker négyszemközt tárgyalt Thieu-vel. Saigonban feltételezik, hogy a Fehér Ház keddre virradóan tájékoztatta Bunker nagykövetet a francia fővárosban folyó tárgyalások lényegéről, s a diplomata erről informálta Thieu-t. „Vas lady“ Mi legyen az Eiffel- toronnyal? Francia lapjelentések szerint a kormánynak mielőbb döntést kell hoznia a 93 éves .,vas lady”, a Párizs és Franciaország szimbólumának tekintett Eiffel-torony sorsáról. Szakértői megállapítások szerint a 320 méter magas karcsú szerkezet csalóka külsőt mutat, mivel az évek során rákerült 16 különleges festékréteg alatt az alapváz rohamosan rozsdásodik. A torony már többszörösen megtérítette az építési költségeket, hiszen csupán a múlt évben a turistáktól származó bevétel meghaladta a 15 millió frankot. Becslések szerint a torony restaurálása közel kétszer annyiba kerülne, mint lebontása. A lapokban szellőztetett mérnöki jelentésekkel ellentétben az Eiffel-torony fenntartásával megbízott iroda vezetői azt állítják, hogy a torony még hosszú ideig „életképes”. Anpol 'vírus Újabb influenza-járvány fenyeoet Nem sok jóval biztat a tél beállta előtt az Egészségügyi Világszervezet genfi központja, amely jelentésben adott hírt egy új influenzavírus megjelenéséről. Az első vírustörzseket már januárban sikerült Angliában izolálni két esetben és ezért hivatalos elnevezése is ..A (Anglia) 42/72”. Jelentősen különbözik a hongkongi influenza vírusától, amely az utolsó négy évben az egész világon súlyos járványokat okozott. Az új vírus már „megkezdte működését” Malaysiában, Singapore-ban és Ausztráliában szedi áldozatáit. Bár az „angol vírust” már eljuttatták 91 influenza központba és a szérumgyártókhoz, az új vakcina előállítása több hónapot igényel, így az idei telet nehéz lesz megúszni az „angol influenza” nélkül. Kína—Japán légijárat Jövő tavasszal vagy őszszel légi összeköttetés létesül a Kínai Népköztársaság és Japán között Japán részről rövidesen tárgyalásokat szándékoznak kezdeni az erre vonatkozó egyezmény megkötése céljából. At* i flKÉPERNYöJE fjJ ELŐTT Zápolya „rehabilitációja* D’Artagnan és György barát — két név, amely bizonyára meragadt a nézők emlékezetében. Az elmúlt hét műsorában ugyanis övék volt a főszerep: tőlük és velük volt hangos a képernyő. A történelemből léptek elő mindketten; a bátor francia lovag Richelieu korából, a nagy reálpolitikus barát a magyar múlt XVI. századának vérzivataros évtizedeiből. összevetni őket mégsem lehet, hiszen a derék lovag csupán Dumas képzeletének köszönheti világra jöttét és változatos kalandjait — amit a most látott film eléggé vérszegényen tudott csak a képernyőre „varázsolni” — míg Nemeskürthy István tévéfilmjének hősei, alakjai valóságos történelmi figurák, s a kor is. amely megelevenedik a XVI. század egy darabja. A szerző, aki szenvedéllyel száll alá történelmünk évszázados „kriptáiba”, ismerős úton halad, a történelem csapásait követi, és képzeletét a történtekről szóló dokumentumokhoz igazítja. Tudja, hogy a históriánál nagyobb drámaíró aligha létezik. Lám, a tragikus sorsú Fráter Georgius életútjának követése is — nyomozás a halál okai után — milyen izgalmakat kínál. Történelmünk bonyolult korszaka ez Moháccsal, törökkel. magyar földre éhezett Habsburgokkal és — Dózsával. Azt hiszem, alig akad olyan diák. aki ne tudná, hogy a nagy parasztforradalmárt tüzes trónon, kegyetlenül Zápolya János égettette el. A később magyar királlyá koronázott feudális főúr úgy él köztudatunkban. mint Dózsa gyilkosa. A kor krónikása, a humanista Szerémi György sem vélekedik róla valami elismerően, amikor ámvék- királvnak nevezi, s jellemzésképp a nem éppen hízelgő „Tótoknak vad alma figéi” közmondással illeti. A nőiesnek tartott Zánolvát a nép is egyszerűen Katalin királynak csúfolta. S ha mindezekhez még hozzávesz- szük azt a kortársi vélekedést. miszerint Zápolya szándékkal maradt volna le a mohácsi ütközetről, így járulva hozzá a súlvos katasztrófához. arra következtethetünk. hogy nem lehetett valami nagy becsben a mi Zápolya János királyunk. És mit láttunk Nemeskürthy István filmjében? Milyennek ábrázolta Zápolya Jánost? Megfontolt, akaraterős hadvezérnek. Robosztus egyéniségnek, akinek az isten is fejére teremtette a koronát, s akit mintha a történelem is arra jelölt volna ki. hogy egy személyben a magyarok függetlenségének megtestesítője legyen. Milyen bátorsággal „dörgé el” harcra buzdító szózatját: Rántsunk kardot, ragadjunk fegyvert! Mintha csak a későbbi Zrínyi Miklóst hallottuk volna Hogyan? Rosszul ismertük volna meg a szlavóniai származású Dózsa-gyilkos Zá- polyát, az ország egyik legnagyobb feudális urát? Vagy talán a művészi ábrázolás valamiféle optikai csalódá- sának-csalatásának vagyunk szemtanúi — vetődhetett fel bennünk a kérdés a háromrészes film képeinek, jeleneteinek láttán. A Szabó Gyula megformálta Zápolya ugyanis olyannyira rokonszenves, hogy egyenesen ellenképe annak, amit a reakciós főúrról a tudomány révén kialakítottunk magunknak. Hogyan? Míg a tudományból a művészetbe átlépett ilyen radikális változáson ment volna át? Vagy talán a tévéfilm éppen valamiféle rehabilitációs vitairatnak készült, hogy szembeszálljon megcsontosodott- nak hitt téveszmékkel? Kérdések, izgalmas kérdéomnlirol’ O íűtlófllm 1 il t'.r tán kavarodhatnak bennünk. S ha másért nem, már ezért a vitára serkentő hatásáért is megérdemli a figyelmet Nemeskürthy alkotása. Rá- kényszerít ugyanis bennünket, hogy a történelemről alkotott nézeteinket felfrissítsük, továbbá hogy újra szembenézzünk a korról szerzett ismereteinkkel. A vitatható kép folytán így vált az egyébként mellékfigura a film „érdekes”, izgalmas momentumává. Fráter György, a film főhősének drámájában, a dráma megalkotásában már inkább a kitaposott úton halad a szerző. Azt a reálpolitikust kívánja bemutatni, aki felismerve a történelmi helyzet adta lehetőségeket és a törvényszerűségeket, belőlük kiindulva cselekszik. Jól ábrázolja, hogy az ellenfelek megtévesztését szolgáló, ha úgy tetszik őket kijátszó bravúros politikai kötéltánc milyen emberi és államférfiúi erőfeszítésekkel jár. A nagy varázslót idézi, aki pénzt tud teremteni a semmiből is. Aki azért nem tudja befejezni élete munkáját, mert közben Ferdi- nánd úri bérencei gáládul pontot tesznek élete végére. Egy rokonszenves politikus portréja bontakozott ki tehát a háromrészes filmben. S a rejtélyes barát leginkább azért válik rokonszenvessé, mert a szerző szándékai szerint mindhalálig hűséges a Zápolya-családhoz. Nemeskürthy szemében, úgy látszik, ez a legfontosabb bizonyíték Fráter Georgius történelmi szerepének megítélésében. Mert Nemeskürthy kedveli Zápolyát, így hát György barát is tiszteli a magyarok királyát. Csak kérdés — bármilyen bonyolult történelmi valóság idéztetett is meg a képernyőn, — hogy ez a rehabilitációs vállalkozás mennyiben mutat a teljesebb történelmi igazság felé. Magáról a megvalósításról, a filmről csupán annyit: Haj- dufy Miklós rendező igen nagy mesterségbeli tudással követte, s ahol tehette fel is izzította György barát drámáját. Az első rész néhány kisebb megtorpanásától, üres járatától eltekintve végig feszült drámát teremtett egyre emelkedő hőfokon. A színészi játékról is csak elismeréssel lehet szólni, főként Avar Istvánnak volt igazán lehetősége drámai erejének csillogtatására. Gondoljunk csak a Buda elfoglalását követő megrázkódtatás kifejezésére, amikor néhány pillanatban mesterien tudta összesűríteni az „egy világ omlott össze bennem” tragédiáját. Röviden Aragon a francia irodalom élő klasszikusa. Születésének 75. évfordulójára méltó módon emlékezett a televízió. Költői életművének gazdagságát színesen tárta fel nézőinek. Az Ara- gonnal készült riport mintegy refrénként tagolta és ugyanakkor kötötte egybe az elhangzott versek és művek sorát, és Somlyó György személyében keresve sem találhatott volna avatottabb kalauzra a kommunista poéta életművének bemutatásában a televízió. Űjabb Bartókról készített film, amelyben szlovákiai népdalgyűjtő útjának emlékeit elevenítette meg a televízió, idézte fel Bartók zsenijét. A műsor legfőbb erénye talán, hogy a meglelt forrástól egészen a hangversenypódiumig kísérte az egyes dalokat. A vasárnap esti bécsi kabaréból adott ízelítőről röviden: a miénk, a mi humorunk jobb. Ilyen erőtlen jeleneteken. villámtréfákon, amin állítólag az osztrákok jót nevetnek, nekünk bizony még a rekeszizmunk sem mozdult fneg.-VH-H
