Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 5. Varsó A lengyel miniszterelnök mondta Piotr Jaroszewicz miniszterelnök beszédet mondott a lengyel építőipari dolgozók szakszervezetének kongresszusán. A többi között hangoztatta: — Az elmúlt másfél év tapasztalatai megerősítették azt a meggyőződésünket, hogy még tovább fokozhatjuk országunk társadalmi és gazdasági fejlesztésének ütemét. Dolgozóinktól függ, hogy céljainkat sikerül-e elérnünk. Piotr Jaroszewicz kiemelte, hogy 1971—72-ben a dolgozók reálbére 11 százalékkal emelkedett. A belső piaci egyensúly most szilárdabb, minit egy évvel ezelőtt volt. Újabb biztonsági intézkedések Izraelben Izrael új, titkos biztonsági intézkedéseket foganatosít állampolgárainak megvédésére otthon és külföldön egyaránt — jelentette be kedden Tel Avivban Jigal Állón izraeli miniszterelnökhelyettes a palesztin gerillák akcióira utalva. A politikus azt állította, hogy „a terroristák megzavarják izraelnek a béke érdekében tett erőfeszítéseit”. Bizonygatni igyekezett, hogy a megszállt területeken élő palesztinaiak és a megszálló hatóságok között kezd kialakulni az együttműködés. Egyiptom új bonni nagykövete Iszmail Fahmi külügyminiszterhelyettes személyében Egyiptom kinevezte új bonni nagykövetét — közölte szerdai számában az A1 Ah- ram című kariói lap. A két ország júniusban újította fel hét éve megszakadt diplomáciai kapcsolatait és az NSZK kairói diplomáciai képviseletének vezetője, Hans Georg Steltzer már az egyiptomi fővárosban tartózkodik. Az eredeti tervek szerint a nyugatnémet nagykövet két héttel ezelőtt nyújtotta volna át megbízólevelét, de az aktust elhalasztották, tekintettel a palesztin gerillák müncheni akciójára. Latin-Amerika jövője: Kuba III* Vál'óznak a szokások Az idei esztendő első fele redkívül sikeres volt Kubában. A vállalatok nagy többségénél jelentősen nőtt a termelés. Növekedett a tej, a tojás és a hal és más élelmiszerek termelése is. A könnyűiparban kimagasló sikereket értek el. Mindennek egyik alapja az, hogy az utóbbi években Kubában a figyelem központjába került a termelékenység, a pontos munka. Előtérbe került a termelés szervezésének további tökéletesítése, a gazdaságirányítási módszerek finomítása. A szigetországban egy év alatt 2200 üzemben vezették be a normákat, s ma már mintegy 700 ezer munkás dolgozik az új szisztéma szerint. Készül a távlati fejlesztési terv Kidolgozták a gazdaságfejlesztés ötéves tervét, sőt készülőben van a távlati fejlesztési terv is. Mindehhez jó alapot és biztos jövőt jelent, hogy Kubát az idén felvették a KGST tagjai sorába. Ez, amellett, hogy rendkívüli politikai jelentőséggel bir — hiszen a szocialista közösség integrációja „rálépett” Amerika földjére — a kubai gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését teszi lehetővé. A nemzeti arany, a cukoripar gépesítése mellett, a nikkel, a réz gyorsabb kibányászását, és egy sor új iparág fellendítését is segíti. Amióta a gazdasági életben előtérbe került a termelékenység az ösztönzők szerepe is kezd más megítélést kapni. A kubai emberek nagyon fogékonyak az ünnepségek, a rendezvények iránt. Ügy is fogalmazhatnánk a külsőségi megnyivá- nulásoknak rangos szerepük van a kubai ember hétköznapjaiban. Nem véletlen, tehát, hogy egy jól dolgozó kubai munkás elvárja, hogy az elismerés, a köszönetnyilvánítás ünnepi külsőségek között történjen. Azt mondják, hogy a tiszteletelvárásnak ez a fajta igénye még abból a talajból táplálkozik, amikor érezték hiányát. Amikor a kirándulni jövő amerikai és külföldi turista azt gondolta: az alamizsna dollárcentekkel mindent megadott Még hévé« az áru Ha tehát ma Kubában az erkölcsi ösztönzés talaja még fogékonyabb, ezt mindenki természetesnek veszi a szigetországban. S valahogy más a rangja is. A kiváló dolgozó például hétköznapjaiban is büszkén hordja a jelvényt, a diák vagy a parasztember a legféltettebb kincsei közé helyezi az elismerő oklevelet, vagy bármi más kitüntetést. Az pedig valóban vonzó és példamutató hatást gyakorol az emberekre, ha nevük a dicsőség táblán, vagy az újságok hasábjain található. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Kubában az emberek nem szenvednek pénzhiányban. Alapvető probléma az áruhiány. Ilyen helyzetben tehát a pénzkereset növelése nem lehet ösztönző. Ebből kiindulva intézkedett egy éve úgy a kormány, hogy egyes tartós fogyasztási cikkeket a munkahelyenken osztják el. A jól dolgozók előnyben részesülnek. Vagyis a figyelem központjába került a gondos, a pontos munka, a normák teljesítése. Maga a munkahelyi kollektíva dönti el, hogy ki érdemli meg: rádiót, televíziót, kerékpárt, vagy órát, illetve ahhoz való vásárlási jogot kapjon. A hangsúly azon van, hogy a kollektíva döntse el S ez a kollektív döntés, a vélemények kikérése, meghallgatása egyre erőteljesebben érezhető Kuba egész társadalmi életében. Ahogy Fidel Castro mondotta: a kubai forradalom, új, érettebb fázisába lépett, ez pedig megköveteli a tömegek, a tömegszervezetek nagyobb társadami szerepét. A nyár elejére befejeződtek a szakszervezeti választások. összesen 22 szakmai szakszervezet alakult meg, illetve alakult újjá. S a választásokat mindenütt — az alapszervezetektől az országos szintig — a demokratikus centralizmus, a felélénkült tevékenység jellemezte. Az alapszervezeti titkos választásokon például háromszor annyi volt a jelölt mint a betöltendő hely, s tulajdonképpen mindenki javasolhatott jelöltet. S azóta is vitadúsabb a szakszervezeti élet az egész Kubában. Vitáznak és véleményt mondanak üzemi ügyekről, véleményezik a vállalati tervet, ellenőrzik a normák teljesítését, külön munkásbrigádok vizsgálják: mi az oka a magas gépállási időknek, vagy az akadozó anyagellátásnak. S ezekben a hetekben vitáznak egy új törvénytervezetről, amelyet a kormány bocsátott a nép elé. Ez pedig a nemzetgazdasági és népvagyon ellen elkövetett bűncselekményről szóló törvénytervezet. Éppen a munkások javaslatai alapján került be a tervezetbe az a szankció, amelyet — elfogadás esetén — azok ellen alkalmaznak majd, akik a rossz minőségű árukért felelősek. „Mór a nagyapám is...“ A közéleti vita, az aktív, kollektív élet a kubai emberek új szokásai közé tartozik. De még él a múlt, annak beidegződései, szép hagyományai. A kubai vidék, a kubai táj csodálatos. A trópus minden igézetével szolgáló valóság, a pálmaligetek sora. még inkább megerősíti Kolombusz Kristófnak, Kuba megpillantásakor tett kijelentését: „Ez a föld szebb mint amit emberi szem valaha is látott”. S ennek a földnek a szépségét az új élet követelményeinek, adományainak, a kubai falu változó arcának valósága még élénkebbé teMúzeumok A Magyar Posta októberben bélyegpárral köszönti a Postamúzeum, illetve a Bélyegmúzeum újbóli megnyitását. A bélyegeket darabonként 6 forintért árusítják, de bérmentesítésre csak négy forint értékben használhatók. A 2 forint felár a gyűjtők hozzájárulását képezi a két intézmény tetemes felújtási költségeihez. A Postamúzeum 1955. június 25-én nyílt meg a Postavezérigazgatóság épületében. Akkor 1 forint névértékű, középkori lovaspostást ábrázoló bélyeg jelent meg. A levéltovábbítás és távközlés dokumentumaiból, a hazai posta történetéből olyan gazdag anyag áll rendelkezésre, hogy méltó bemutatásukhoz új, önálló helyiséget bocsátottak a múzeum rendelkezésére a Népköztársaság útja 3. számú házban. Az 1930-ban megnyílt Bélyegmúzeum első otthona is a Postavezérigazgatóság budai palotája volt. A magyar fila+él'ai kutatás e központja tíz év múlva a Közlekedés- és Postaügvi Minisztérium Dob utca 75—81. számú épületébe költözött. 1950ben kétértékű sor jelent meg a múzeum fennállásának 20 éves jubileumára. A 60 filléres címlet a kiállítóterem belsejét ábrázolja, amelyet a milliárdokat érő gyűjtemény megóvása érdekében a modern technika minden vívmányát felhasználva korszerűsítettek. A világon 40 országban működik önálló postamúzeum, ez első 1880-ban Bécs- ben nyílt meg. Németország vitatja az elsőséget, mert A postamúzeumok zöme gazdag bélyeganyaggal is rendelkezik, és ezek az intézmények — a hazaiakhoz hasonlóan — nagyon jelentős filatéliai tanulmányokat tesznek közzé. Érmesek augusztusban postamúzeumuk centenáriumára bélyeget adtak ki, emelyen az alapítólevél (ebben ugyan technikai múzeumról írnak) egy részletét is bemutatták. Elő személyek arcvonásait ritkán láthatjuk bélyegen. Magyar sportolók közül né- bányan mégis részesültek ebben a kitüntetésben — igaz, hogy külföldi posták által kiadott sorozaton. Papp Lászlót, a háromszoros olimpiai bajnokot Mongólia kiadványán ábrázolják. Nicaragua bélyegein a világ legjobb tizenegye közé, az „álomcsapatba” Puskást és Bozsikot választották a magyar labdarúgók közül. Az olimpiák hőseivel azonban a Magyar Posta sem bánt mostohán. Nem az arcképüket. hanem a teljesítményükkel kivívott érmeket állították példaképül. Tokio után 22 dobogós hellyel büszkélkedhettünk 12 bélyegen, mert a vívókat ábrázoló rajz mellett négy, a súlyemelés bemutatása mellett három érem csillogott a sorozaton. A Mexikót követő évben nyolc sportág sikeréről számolhatott be postánk kiadványa Az 1973. évi bélyegtervben München eredményeinek megörökítésére nyolcértékű sorozatnak biztosítottak helyet. Megérdemlik. szí. A vályogkunyhók helyén ma már új utcák emelkednek. Igaz, itt nincs szükség vastag betonszigetelésre a hideg ellen, nem használnak fűtőberendezéseket, így hát a parasztember is könnyebben fel tudja építeni új otthonát mint más országokban. Ablakra sincs szükség, csak fordítható rácsra. De lakás nem épül tornác nélkül, ahol ott a nélkülözhetetlen kellék: a hintaszék. Na és az elmaradhatatlan kubai szivar. Azt mondják sehol a világon nem készítenek ilyen zamatú szivart. S a rágyújtás külön szertartás. Tüzet nem adhatsz másnak. Mindenki saját maga „csavarja” az égő lángot a szivar eleje köré. S ha megkínálnak egy dobozból, nem veheted ki az elsőt. Először végig kell tapogatni néhányat. Mert ez szakértelemről árulkodik. Nemrégiben Co- jimárban. Hemingway mostani halászaival beszélgettem a szivarszokósokról. S amikor azután érdeklődtem miért kell végigtapogatni, csak azt a választ kaptam: már nagyapám is így csinálta. S nagyapám, dédapám szokásaiból nagyon sok él még a kubai emberek életében. Kultúrájukban, művészetükben keveredik a spanyol, a kínai, az afrikai, az amerikai. Ohavanna lakásaiban még sok helyen ott találod az oltárt. Krisztusét, vagy éppen valamelyik afrikai védőszentét. S esetleg mellette Castro vagy egy Che képet látsz. Sokféle vallás, népszokás ötvöződik az új erkölcsérlelő szokásokkal. Egyben azonban közös a tulajdonságuk: szeretik, imádják a zenét, a táncot. Óvodai ünnepségeken rumbázik a csöppség. S legyen az idős vagy fiatal a mélyhangú dob ritmusára megmozdul a vére. Nem hiszem, hogy van még egy nép a világon, amely ilyen kecses ritmikával tudna táncolni, ilyen önfeledten énekelni. Király Ferenc (Folytatjuk) a\70Q£fó A világ mezőgazdasági termelése 1980-ban A FAO nemrég hozta nyilvánosságra a világ mezőgazdasági termelésének 1980-ig előre vetített adatait. Eszerint az összes mezőgazdasági termelés az 1970-től 1980-ig terjedő időben világviszonylatban évenként 2,5 százalékkal, összesen 28 százalékkal növekszik. A növekedési ráta az előző 10 éves időszakban még évi 2,7 százalék volt, ehhez képest tehát a számítások 0,2 százalékos visszaesést mutatnak. E» a visszaesés a „nagy személyi jövedelmű” országok csoportjában várható kisebb fejlődésre vezethető vissza: a termelés ezekben az országokban az 1959 és 1969 közötti időszakban még évi 2,5 százalékkal nőtt, míg az előreláthatólag csak 2,1 százalékkal emelkedik. Ezzel szemben a fejlődő országokban jelentős növekedés várható: 1959—69. években az évi növekedés 2,9 százalék volt, míg 1970. és 1980. év között elérheti a 3,3 százalékot. Az NDK sikerei a mezőgazdaságban A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága ma már saját erőből fedezi az ország teljes élelmiszer-szükségletének háromnegyed részét. 1970-ben az egy lakosra jutó évi fogyasztás a következőképpen alakult: hús- és húskészítmények — 66 kilogramm, tej — 98.5 liter, vaj — 14,5 kilogramm, cukor — 18 kilogramm, tojás — 241 Erdőfüzérben a Pamir 1966 és 1970 között Kirgizia hegyei között és a szárazságsújtotta területeken 36 ezer hektár fiatal erdőt telepítettek. A kilencedik ötéves tervidőszakban még több erdőt ültetnek. Az új erdők jobbak és gazdagabbak a természetesnél. De nézzünk erre vonatkozóan egy példát: a kirgiz dióerdők világviszonylatban is értékesek. A diót Kirgíziá- ban már ősidők óta értékes tápanyagnak tartják. A dióbél mintegy 70 százaléka zsír és gazdag vitaminokban is. Kalóriatartalmát tekintve darab. Az NDK ma még nem önellátó a gabona- és vajtermelésben. A mezőgazdaság a bruttó nemzeti jövedelemben jelenleg mintegy 27 milliárd márkával részesedik, azaz 10 százalékkal. Jelentős értéket képviselnek az NDK mezőgazdaságában alkalmazott gépek, traktorok, szerszámok és szállítóeszközök: értékük mintegy 7 milliárd márka. két-háromszor felülmúlja a kenyeret, a húst, a halat, a tejet és más élelmiszereket is. Nemhiába nevezte Micsurin a diót „a jövő kenyeré”-nek. Az erdőgazdaságoknak vízre is szükségük lesz. A Kirov nevét viselő gazdaság mór hozzá is kezdett egy öntözőcsatorna építéséhez. Az egymillió rubeles ráfordítás gyorsan és bőségesen megtérül. A korábban még erdötlen Pamir néhány évtized múlva erdők gyűrűjében pompázik majd. A kirgiz eposz hősének. Manesznek mauzóleuma a hegyekben Csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma A nyugat-európai országokban tovább folytatódik a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenése. Évenként több ezer dolgozó keres a gazdasági élet más ágazatában munkaalkalmat. A legújabb jelentések szerint Olaszországban az összes foglalkoztatottak 17 százaléka, Franciaországban 13,5 százalék, az NSZK-ban kevesebb mint 8 százalék, Hollandiában 7 százalék, Belgiumban 4,6 százalék talál munkaalkalmat a mezőgazdaságban. A műszaki fejlődés alapján a mezőgazdaságban további elvándorlással lehet számolni. Az USA-ban jelenleg a foglalkoztatottaknak csak 4 százaléka található a mezőgazdaságban, akik nemcsak az egész ország élelmiszer-szükségletét termelik meg. de jelentős meny- nyiségű mezőgazdasági termék exportját is biztosítják. Az EGK-országok közül Olaszországban a legnagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Azonban az utóbbi évek során itt is erős csökkenés tapasztalható. 1971 utolsó negyedévének adatai szerint az olasz mező- gazdaság 3 240 000 dolgozót foglalkoztat. Ha ezt az 1951. évi adatokkal hasonlítjuk össze, megállapítható, hogy 20 év alat* több mint 5 millió dolgozó hagyta el az olasz mezőgazdaságot. ,
