Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 1 Az országosnál rosszabb körülmények A tíz- és csatornahálózat helyzete, fejlesztése Szolnok megyében a ne­gyedik ötéves terv egyik legfontosabb feladata a viz- és csatornahálózat fejlesz­tése. Akik régen élnek ezen a vidéken tudják: még tíz esztendővel ezelőtt is volt olyan község, amelynek la­kossága az élő Tiszáról hordta az ivóvizet, mert a vízműhálózat jelentősebb fejlesztése csak a második és a harmadik ötéves terv­ben kezdődött. Így 1965— 1970 között országosan 52 százalékkal, a mi megyénk­ben 78 százalékkal növeke­dett a vízvezetékhálózat hossza, vagyis mintegy 568 kilométer hálózat készült, ennek több mint fele köz­ségekben. A hét városban tavaly csak 184 kilométer­rel hosszabbodott a vezeték. Legnagyobb fejlesztés Szol­nokon. a legkisebb Jászbe­rényben történt, pedig ez utóbbi településen a vízve­zetékes ivóvízzel ellátottak aránya a lakosságnak csak 24 százaléka. Megyénkben eddig 41356 lakást kapcsoltak be köz­műves vízellátásba — a la­kosság 28 százalékát —, 4000 lakás — tizenötezer ember — ellátását pedig 2440 köz­kifolyó szolgálja. A vízveze­tékhálózat bővítésével, a víznyerés növelésével nem tartott lépést a tározó ka­pacitás növekedése. Víztor­nyok, magaslati tározók be­fogadó képességét csupán 358 köbméterrel növelték. Ennek következménye pél­dául, hogy több településen esetenként vízkorlátozásokat kellett bevezetni. A szennyvízcsatorna-háló­zat is bővítésre szorul a megyében, annak ellenére, hogy 1965—1970 között az országos átlagnál 15 száza­lékkal több szennyvízcsator­nát építettünk. A fejlesztés mértéke nagyon kicsi: 1965- ben 108.5 kilométer csator­nahálózat volt a megyében, ez 1971-re 166.3 kilométerre növekedett. Az új hálózat­ból 40 kilométer a városok­ban épült. Hogy az orszá­gos átlagnál mennyivel rosz- szabb a közműellátottság, azt mutatja ez a két szám: 1 kilométer vízvezetékre az országban átlagosan 311 mé­ter, Szolnok megyében mindössze 149 méter csator­nahálózat jutott 1970-ben. A megyében 5 városban és 1 nagyközségben van szenny­vízcsatorna, illetve szenny­víztisztító-berendezés. áll rendelkezésre. Ugyancsak pénzügyi problémák miatt elhúzódik a karcagi és a törökszentmiklósi vízmű épí­tésének befejezése. Jászbe­rényben megkezdődött a vízmű rekonstrukció első ütemének megvalósítása, de ott is jelentős pénzhiány- nyál küzdenek: a költség­nek csupán 60 százalékára van fedezet. Veszélyeztetik a lakásépítési programot Szolnok megyében a tár­sulati vízművek építése 1960-ban kezdődött el. Az idén június 30-ig 19 vízmű­társulat alakult a megyé­ből, ezek közül 12-ben be­fejeződött az építkezés, és a vízmüvet átadták üzemel­tetésre a víz. és csatorna­mű vállalatnak. Ebben a tervidőszakban 9 községben terveznek vízmüvet építeni, ugyancsak társulati alapon: Vezsenyen, Tiszaőrsön, Nagy­réven, Tiszaszöllősön, Tisza- szentimrén, Jászfény szar un, Tiszaburán. Tiszakürtön és Tiszaderzsen. Közülük a ti- szaderzsi, a tiszaszöllősi és a tiszaszentimrei felépítése még kérdéses a megyei ta­nács által adott anyagi tá­mogatás mértéke és idő­pontja miatt. A társulati alapon meg­valósítandó csatornahálózat fejlesztéseknél a szolnok- tiszaligeti szennyvízcsatorna és tisztítómű létesítésénél jelentős fedezethiány van. A pénzügyi eszközök bi­zonytalansága és a költség- előirányzatok növekedése miatt még nem alakult meg a kunmadarasi, kunhegyesi, a túrkevei szennyvízcsator­na társulat. Nem halad a jászárokszállási, a jászapáti társulat megalakításának előkészítése sem. A víz és csatornahálózat fejlesztésében jelentkező gondok sajnos közvetlenül veszélyeztetik a negyedik ötéves terv lakásépítési programjának valóra váltá­sát T. V. Nincs tisztítóberendezés lévő 8 vízmű és 1 szenny­vízcsatorna építésén kívül még további 10 vízmű és 4 szennyvízcsatorna társulat szervezését határozták el a tervben, A negyedik ötéves terv előirányzatai közül a víz­termelő kapacitás növelése, a társulati vízművek 'felépí­tésével várhatóan megvaló­sul. A vízhálózat, a szenny­vízcsatorna-hálózat és a szennyvíztisztító kapacitás fejlesztése nem biztosított a terveknek megfelelően. A jelentősebb közműfejleszté­sek közül pénz hiányában nem épül fel a szolnoki fel­színi víztisztítómű első üte­me. A kivételező vállalattal kötött szerződés alapján az építkezés mintegy 170 mil­lió forintba kerülne, de eb­ből csupán 60 millió forint Szolnokon nincs szenny­víztisztító-berendezés, ezért az egyesített rendszerű csa­tornahálózatból összegyűj­tött szennyvíz tisztítatlanul kerül a Tiszába és a Zagy­vába. Ez naponta 25 ezer köbméter szennyvíz. Készül­tek ugyan tanulmánytervek a ssennyvíz tisztítására, de hitelfedezet hiányában a tisztítóművet csak később tudják felépíteni. Mezőtúron épül a szennyvízcsatorna és a tisztítómű. Jászberényben a jelenlegi technológiával csak a szennyvíznek felét tudják tisztítani. a többi tisztítatlanul folyik a Zagy­vába. Van még csatorna Törökszentmiklóson, Karca­gon .Kisújszálláson és Mart­fűn, de korántsem oldja meg a szennyvizek elveze­tését Annakidején a negyedik ötéves tervben, a terv kon­cepció 326 millió forintot irányzott élő megyénkben a víz- és csatornahálózat fej­lesztésére. Különböző okok miatt azonban ebből előre­láthatólag csak 220—225 millió forint értékűt építe­nek meg. Ez forintban több, mint amennyit a harmadik tótéves tervben az ágazat fejlesztésére felhasználtak, de naturális mutatóiban alatta marad az akkor tel­jesítettnek. Ez nemcsak ta­nácsi, hanem a társulati vízhálózat építéseknél is érezteti kedvezőtlen hatását A tervekben lévő költség- előirányzatok nem igazodtak az építőipari és az építő­anyagipari árváltozásokhoz. Ez az egyik oka annak, hogy kevesebbet építünk, a másik, hogy mélyépítésben fokozottabban érezhető ka­pacitáshiány. Nő a vízmű- társulatok jelentősége A beruházásokra fordí­tandó pénz jelentős részét a megyében ebben a terv­időszakban is a vízellátás javítására használják fel. Az ágazati előirányzat csaknem egynegyede Szolnokon, to­vábbi egynegyede a többi városban kerül felhaszná­lásra; a tanácsi előirányzat mintegy 37 százaléka Szol­nokra. körülbelül 30 száza­léka a többi városra kon­centrálódik. A tanácsi víz- gazdálkodásban ebben a tervidőszakban megnőtt a társulati közös beruházások jelentősége. Az ágazati elő­irányzat majdnem 40 száza­léka társulati i forrásból és 7 százaléka koordinációból származik. A folyamatban Tiszafüreden a járási művelődési központban a fegyveres erők napja tiszteletére gyermekrajz-kiállítást rendeztek, amelyet szeptember 28-án este, a filmvetítéssel egybekö­tött ünnepi gyűlésen nyitottak meg. A gyermekrajzok a pá- kozdi csatát idézik. A fegyveres erők köszöntése Lnaepségek a szolnoki üzemekben Szombaton délben a Volán Vállalatnál Kerekes Ferenc igazgató köszöntötte a vál­lalat ötvenegy munkásőrét, külön is a kiváló szakaszt. Az ünnepségen részt vett Szabó Zoltán zászlóaljpa­rancsnok, s felszólalt Csa­tári József pártbizottsági titkár is. A munkásőrsza- kasz tagjainak 90 százaléka kiváló dolgozó a Volánnál. Tegnap azok, akik legjob­ban rászolgáltak, újabb ki­váló dolgozó jelvényeket kaptak. Szép ünnepségen emlékez­tek meg pénteken este a járműjavító vállalatnál is a fegyveres erők napjáról. A munkásőrszázad tagjait és azok hozzátartozóit Szabad­kai Mihály pártbizpttsági titkár köszöntötte, Jávor Nándor igazgató pedig ju­talmakat adott át Ott volt Sándor László, a városi pártbizottság első titkára és Posta Mihály a munkásőr­ség megyei parancsnoka is. A vasipari vállalatnál együtt köszöntötték a munkásőrö­ket, az MHSZ aktívákat, a polgári védelem tagjait. Huszonö évss a Gorkij könyvtár Kihúzza a lutrit (A szólás értelmezése és használati értéke) Negyedszázados múltra te­kinthet vissza az Állami Gorkij Könyvtár, hazánk legnagyobb idegennyelv ü irodalmi gyűjteménye. A hu­mán jellegű közművelődési könyvtár fő hivatása az ide­gen nyelveK tanulása és ta­nításának előmozdítása, az eredeti Irodalom olvasásának lehetővé tétele. Olvasóinak száma 7 ezer, az egyik leg­ismertebb, legnépszerűbb könyvtár. Mintegy 180 ezer könyvtári egységet számláló állomány­nak több mint fele orosz, többi része angol, bolgár, cseh, francia, horvát, lengyel magyar, német, olasz, román, spanyol, szerb, szlovák, szlo­vén, ukrán és más nvelvű könyv, időszaki kiadvány, Kotta hanglemez, mikrofilm, fotó és térkép. A világnyel­veken és a népi demokrati­kus országok nyelvein kívül 35 idegen nyelv is képviselve van a könyvtárban. Az olvasóteremben és a hozzátartozó hírlap- és folyó­irattárban 500 különböző nyelvű és profilú hírlap- és folyóirat áll az olvasóK ren­delkezésére. — 1966 óta működő audió- stúdióban 21 nyelven folyik oktatás; Déryné már húsz eszten­deje járt vendégszerepelni Kassára — mindig is ováció és virágeső fogadta, amikor egy daljáték, ha úgy tet­szik opera előadásán külön­leges esemény történt. Bel­lim „Romeo és Júliá”-ja volt műsoron és Déryné, életé­ben és halálában is „Déryné ifiasszony’’ énekelte, játszot­ta Rómeót. Váratlanul egy­némely psz! hallatszott fel a földszinti sorokból, a „parterről”. Déryné gondol­ta rögvest, hogy Kovacsóczy „köpenye alól repült ki a madár”. Ez otrombaság megszervezésével akart bosz- szút állni azért, mert a mű­vésznő kevéssel azelőtt bát­ran ellenvetéseket tett az ambiciózus kritikus egyik drámafordítása „feszes”, így nem játszható nyelvezetéről. Déryné különben hamaro­san túltette magát a dolgon, miután a kritikusnak meg­üzente: Bánja is ő. akármit ír, dicséretére nem szorul, szatírájától nem fél. Ha bár­ki is azonban modortalan- ságot enged meg magának vele szemben — Romeo rozsdás kellékvasára csapott — úgy elkardlapozza, hogy zöldet-vöröset lát a szeme. Még ma is elég gyakran élünk a címben idézett régi szólással. Hogy jelentését és használati értékét megért­sük. elsősorban a mondás nyelvi formáját kell ele­meznünk. értelmeznünk. Nagyapáink idejében a számsorsjáték elnevezései között a bizonytalan, a koc­kázatos vállalkozás, a sors, a véletlenség alapjelentése­ket hordozó és a számsors­játék jelentésárnyalattal gazdagodó lottéria szót em­legették a leggyakrabban. A régi városi jegyzőköny­vekben gyakran olvashatjuk ezeket a nyelvi formákat: lottéria hordozó, lotteri cé­dula, lottria gyűjtődé stb. A lottéria szónak több alakváltozata is keletkezett. Ezek közül elsősorban a lutri megnevezés vált álta­Ez epizódot maga Déry­né mesélte el, több száz más mellett, 1869 és 18 72 között írott visszaemléke­zéseiben. Az emlékirat rész­ben és töredékekben többször látott napvilágot, a teljes csonkítatlan szöveg, Déryné valamennyi levelével együtt a „Magyar századok” soro­zat két kötetében. Déryné életét regények, színdarab és film igyekezett közelhoz­ni hozzánk, de egyéniségét emlékezéseiből ismerjük meg leghitelesebben. „Az én gyertyám nemso­kára leég, — nem tudhatom mely napon alszik ki, — és nem írhatok többé. Meg­erőltetem még a sorstól en­gedett kis időt, hogy hajol­jon vasakaratom alatt, hogy engedjen még annyi időt, hogy mennyire csak lehet, folytathassam irományom” — ezeket a sorokat 1872. szeptember 20. körül írta kiadójának. Utolsó sorai ezek. 29-én kialudt a ma­gyar színháztörténetem egyik legnagyobb alakjának gyertyája, de világol to­vábbra 100 esztendő után is, amikor bárhol az országban esténként kigyullad a rival­dafény. Ionossá. Nagy szócsaiád is alakult körülötte: lutri, lut­rizik, lutrizó, lutrizás, lutris stb. Különösen gyakran em­legették ezt a szót a követ­kező szókapcsolatokban: ját­szik a lutrin, tesz a lutrira, kifogta, megnyerte a nagy lutrit stb. Mivei kockázatos, bizony­talan volt a lutrizás, a meg­nevezés jelentéstartalma is megváltozott, és a szót át­vitt értelemben kezdték használni. S a nyelvhaszná­lat a bizonytalan, a veszé­lyes, a kellemetlen dolgok, jelenségek elnevezésére hasz­nálta' fel a lutri szót. Ilyen átvitt értelemmel és hasz­nálati értékkel szerepel a szó a Kihúzza a lutrit szó­lásunkban is. A szólás jelen­tése: bajba keveredik, meg­járja, kellemetlen helyzetbe jut, nem szolgál neki a sze­rencse stb. A rész, osztályrész, nyere­ményrész jelentésváltozato­kat hordozó olasz eredetű lotto (lottó) szó, s a vele megnevezett szerencsejáték elterjedésével az 1800-as években gyakran kaptak nyelvi szerepet ezek a ki­fejezések is: lotto-játék, lotto-gyűjtöde, lotto-jövedék. stb. Amikor 1807-ben meg­szüntették hazánkban a számsorsjátékot, a lotto megnevezés is kiavult nyel­vünkből, csak 1957-ben ju­tott újra nyelvi szerephez. Az elavulás jutott osztály­részül a lottéria, a lutri ne­veknek is, mert a magya­rító mozgalom a számsors­játék, az osztálysorsjáték, a sorsjáték magyar megneve­zésekkel igyekezett helyet­tesíteni az idegen neveket. Egy régi magyar szólás értel­mezése ilyen sokrétű nyelvi összefüggésekre is utalhat. Akik az idézett szólást ma is használják, aligha gon­dolnak ezekre a nyelvi és nyelven túli összefüggésekre. Dr. Bakos József Romeo ifiasszony Vasárnap i dörmögéseb Hullanak a falevelek. Rázza a fákat az őszi szél. Veszettül. Mi meg a ron­gyot. Még cefetebbül. Pedig alapjában véve igen takarékos emberek vagyunk ám. A saját zsebünkre csak módjával költe­kezünk. De leleményesek is vagyunk. Mindig találunk alkalmat a potyázásra. Meg magyarázatot is. Kitaláljuk szépen, hogy mire ihatunk. Egy aprócska cég bizalmi embérei például „ami szeretett igazgatónkra” ujujuzással hullottak be minap az asztal alá. De ez még semmi. Ettől még csak a kocsma, meg az akácos úttól zengő környék tudja, hogy most egy NAGY EMBERT ünnepelnek. Így még nagyon szűkkörű a dicsőség. Közhíreim kell a párnás szék bűvös fényét. Hogy mindenki tudja, nem akármilyen ember ül rajta. Ez manapság már nem is prob­léma; hamar készítettessünk egy díszes meghívót. Ezen persze rajt legyen az ün­nepelt NAGY EMBER neve. NAGY BE­TŰKKEL persze. Az alkalom könnyen adatik. Találéko­nyak vagyunk. Nem győzöm hangsúlyoz­ni. A napokban egy Szolnok környéki üzem társadalmi szervei híiitak meg szeretett főemberük ünneplésére. Mi adta az al­kalmat? Hát az, hogy nem volt tűz az üzemben. A főember ezért tűzrendészen érmécskét kapott. Világos: ha már tűz nem is volt, akkor legalább fényesség legyen. Egy másik meghívón, ez is méregdrága nyomdai munlca, egyenesen az igazgató — „M. M. sk.” — hívogat egy kis ünnep­ségre. Mindenki tudja meg, hogy M. M. igenis igazgató, akinek nyomdai úton is módjában áll odabiggyeszteni a nevét a meghívóra. Tehát ő sem akármilyen ember. Ezt mindenki jól vegye tudomá­sul. Meghajtom főmet nagysága előtt, de enyhe restellkedésfélét is érzek. Nem lo- valta magát talán túlzott költségbe ez a derék ember? Nyomdaköltséa. vajas, majonézes, sajtos, csabai kolbászos, szardíniás szendvicsek, cognac ala subo- ticanka, meg sörök a schweháti csata­mezőről. Meg brazil kávé, a jobbikból,... ajaj, ez bizony sokba kerül. Nehogy meg­érezze a család ezt a költekezést! Mert mit mond ennek a derék embernek a felesége, amikor másodikén hazaállít az üres borítékkal, meg azzal, hogy anyuci- kám 487 forint volt a meghívó — tudod, amelyikről nyomtatásban olvashattad a nevem, meg a beosztásomat — 910 a szendvics, 2 360 a konyak, meg 700 a sör. Hiába, anyucikám a nagyságot meg kell fizetni! Tessék, itt a fizetésem, maradt 28 forint 36 fillér, sóra, paprikára. Ha így járt ez az egyszeri nagy ember, igazán sajnálom. Bár egyes, pletykára haj­lamos szószátyár föltételezések szerint nem ő fizette a dínom-dánomot. Arra állító­lag a NAGY ZSEBBŐL ment... A zsebről jut eszembe: a kunperesi pi­acon egy magyar állampolgár kivett egy másik magyar állampolgár zsebéből 61 forintot. Rajtakapták és elítélték. — ti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom