Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 3. Latin-Amerika jövője: Kuba I. Havanna két élete Erőfeszítések Luanda és Tanzánia kibéküléséért A hét elején folytatódnak az afrikai politikusok dip­lomáciai erőfeszítései az Uganda és Tanzánia közti konfliktus tárgyalásos ren­dezésére. A legnagyobb érdeklődés­sel várt mogadishui talál­kozót, amelynek részvevője a két érdekelt állam kül­ügyminisztere és Nzo Ekan- gaki, az Afrikai Egységszer­vezet főtitkára lett volna, elhalasztották, mert Wani- me Kibedi ugandai külügy­miniszter „technikai okok­ból” nem érkezett meg a szomáli fővárosba. Vasárnap este K 'ejeződ- tek Mobutu Zairéi és Ka- unda zambiai elnök megbe­szélései. A zairei államfőt hétfőn Kampalába várják, ahol Amin ugandai elnök­kel szándékozik közvetítő tárgyalásokat folytatni. McGovern példálódzik George McGovern szená­tor, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje egy hét­fői nyilatkozatában kijelen­tette: a Nixon kormány tá­mogatja a fehér diktatóri­kus rendszereket Afrikában, és ezzel azt kockáztatja, hogy az Egyesült Államok hábo­rúba keveredik ezen a kon­tinensen. McGovern szerint Nixon elnök kormányzása alatt az amerikai külpolitika felha­gyott a gyarmati rendszerek bírálásával, és de facto tá­mogatja azokat.. A demokrata párt elnök­jelölte ennek legjellemzőbb példájaként az amerikai— portugál kapcsolatokat em­lítette. Sztrájk Cipruson i Huszonnégyórás bérköve­telő sztrájk kezdődött teg­nap Nicosiában a ciprusi állami alkalmazottak rész­vételével. A főváros repülő­tere zárva maradt. vala­mennyi kormányhivatalban szünetel a munka. Amikor tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok teljes gazdasági blokádot rendelt el a világ legfiatalabb szocia­lista országa, Kuba ellen, az amerikai lapok jövőt-jósló- an ilyen címekkel tálalták az intézkedést: „A kubai pa­radicsom nincs többé! Az Most, a blokád tizedik év­fordulóján n,agyon csendes volt az amerikai sajtó. Vala­hogy elfelejtette korábbi ki­jelentéseit. Hiszen a Karib- tenger másik partján, az USA-ban is be kellett látni: az amerikai blokád kudarcot vallott, a szocialista Kuba térdrekényszerítése nem si­került. Sőt, a szigetország növekvő gazdasági és politi­kai ereje egyre nagyobb vonzóerő, elsősorban a latin- amerikai népek számára. S mindennek az alapja az 1959 óta, a forradalom győ­zelme óta eltelt 13 esztendő, az a történelmi ív, amely át­ölel egy egész korszakot. A 13 esztendő, amikor újtípusú állam született Amerika föld­jén. Nemrégiben Kubában járt Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára. Havanna új városrészének, Alamámak építőivel való beszélgetés so­rán így jellemezte Kubát: aki meg akarja nézni Latin- Amerika jövőjét, annak ide kell jönnie. Mindez a történelmi való­ság nagyon is közel van még. S mélyen él az embe­rekben. Erről akkor is meg­győződtem, amikor nemrég megtekintettem Havannában azt a kiállítást, amely a ku­bai nép százéves harcát mu­tatta be. Az egyik helyiség­ben dokumentumfilmeket ve­títettek. Batistát mutatták a filmkockák, a diktátort, aki­nek húszezer kivégzett haza­fi vére tapad a kezéhez. Amikor az alacsonytermetű (a hiúságból mindig magas cipőt hordó) diktátor jelent meg a vásznon, az idősebb emberek pfújolni kezdtek. — Ahhoz, hogy megértsd — magyarázza' Rolando Ca- samayor a Magyarországon, végzett fiatal mérnök, aki társamul szegődött — ismer­ned kell népünk lelkivilágát, s azt, hogy mérhetetlenül nagy volt a különbség a spa­nyol, az amerikai Havanna lakói, valamint az ország más részén lakók élete kö­zött. Nézd azt az egyenruhás rendező kislányt. Ha tőle Antillák gyöngye elvesztette fényét...” Az egyik olaj­mágnás, amikor leállították a Kubába irányuló olajszál­lítmányokat, kérkedően je­gyezte meg: ez az ország nem éri meg a jövő eszten­dőt. S aki idejön, mit lát ma Kubából? Ezt az országot nem lehet csak Havanna alapján meg­ítélni — mondogatták nem egyszer kubai ismerőseim. Hiszen régen, indokolatlanul sokat „szippantott” el az or­szág többi részétől. Például az import 78 százalékát kap­ta, a kórházi ágyak több mint felével rendelkezett — pedig lakossága az ossz né­pesség 20 százaléka. Flori­dából naponta 12 repülőjá- jat hozta-vitte a szórakozni vágyó, vastag pénztárcájú amerikaiakat. S akik jöttek, valóban mindent megkaptak. Több mint 120 szálloda. 266 bordélyház, 150 bár és éjjeli mulató, 127 étterem, a szub­trópusi környezet minden szépsége várta vendégeit. Akinek kevés ideje volt, s megfizette, azt helikopter hozta a repülőtértől a város szívébe. Az amerikai láto­gatókat természetesen nem zavarta, hogy a szállodák és szórakozóhelyek többségébe színesbőrű nem léphetett. megkérded mi az a malan- ga, nem igen ismeri. Pedig régen, ez a trópusokon ter­mő gumó, az éhhaláltól men­tette meg az emberek tízez­reit. Egy statisztika még többet mond ennél. A forradalom előtt a paraszti emberek 75 százaléka vályogkunyhókban élt, villany nélkül, a leg­alapvetőbb higiénia nélkül. 650 ezer munkanélküli volt ebben az országban, amikor a forradalom győzött. Ez is Kubához tartozik. Múltjához, történelméhez. Ennek ismerete nélkül na­gyon hamis képet kapnánk az országról, az itteni életről. S ami lényeges — Kubát csak kubai mércével, s nem európai mértékkel szabad mérni. Kubában ma jegyrendszer van. Minden élelmiszer és közszükségleti cikket a szi­gorú egyenlőség alapján jegy­re osztanak szét. De így mindenkinek jut, mindenből. Egy munkás fizetésének leg­feljebb felét tudja elkölteni, ennyit tesz lehetővé a kor­látozott áruelosztás. De mind­ez csak az igazság egy ré­sze. Mert, minden munkahe­lyen közétkeztetés van. Az általános, a középiskolások, az egyetemisták többsége nem csupán ebédet kap, ha­nem reggelit és vacsorát is. Mindezt természetesen, a je­gyen felül. Szűkösen élnek, de a nagy többség még így is jobban él, több kalóriát fogyaszt, mint a forradalom előtt. S ami még többet mond. A tanulás ingyenes, beleért­ve az iskolai tanszereket, tankönyveket, sok esetben a ruhát és az elhelyezést is. Az egészségügyi ellátás ugyan­csak ingyenes. A lakbérek szimbólikusak, nem halad­ják meg a fizetés 8—10 szá­zalékát. Külön üzlet fiatal házasoknak Azt mondják, sehol a vi­lágon nincs olyan gyerek­kultusz, mint Kubában. Mintha a ma felnőttje akar­ná pótolni mindazt, amit ő nem kapott meg. Számunkra e szeretetnek egészen szokat­lan — intézményes — for­mái is vannak. Ha például egy gyerek kórházba kerül, megengedik, hogy a szülő bent legyen vele az egész ápolási idő alatt. A szülő a gyógyulásig kapja teljes fi­zetését, s ingyen ellátást a kórházban. Havanna leg­szebb pálmaligetes parkjait a gyerekek számára alakítot­ták át játszóterekké, s a nemzeti könyvtárban olyan olvasó, mesélő szobákat hoz­tak létre számukra, ahol a fal tiszta fehér. S a széke­ken kívül semmilyen beren­dezés sincs, ami gátolhatná a gyerekeket abban, hogy azo­nosuljanak a mese világával. A fiatal házasok számára külön üzlet nyílt azért, hogy jegy nélkül megvásárolhas­sák a legszükségesebb hol­mikat. Az pedig írott tör­vény nélkül is törvény, hogy minden fiatal házas — ha kéri — az ország legszebb szállodáiba, üdülőibe kap be­utalót. Olyan helyekre, aho­vá bőre színe, vagy osztály­rangsorolása miatt valami­kor be sem léphetett. S ez pedig nem kis dolog. Mert Havannától alig néhány ki­lométerre, az egyik tenger­parti strand bejáratánál — emlékeztetőül — ott van még egy időmosta tábla: „Para negros” — „Négerek szá­mára”. Király Ferenc (Folytatjuk.) Tizenhárom év egy korszak Mi az a malanga? Ag Tihamér csapzatt hajjal, lihegve esett be a Találmányi Hivatal főnö­kének ajtaján. — Uram! — hadarta el­fúló hangon — tudja mi ez a hónom alatt? Réz Elemér az igazgató fel sem pillantott, csak a fogai között mormogta: — Na, mi? — A perpetum mobile. Föltaláltam! Én találtam föl! Mit szól hozzá? Réz most már felnézett. — Igazán? — Igazán. Itt van ez a gomb, megnyomom és megy, megy örökké. Nem kell többet se szén, se olaj, se atom. Meg van mentve az emberiség! ^ Az igazgató mélabusan elmosolyodott és az asz­tal alatt észrevétlenül megnyomott egy gombot. — Igen, igen. Szóval megnyomjuk ezt a gombot, és a szerkentyű csak, megy, megy, megy a vég­telenségig. — Ügy van. És ha na­gyobbat csinálunk belőle, akkor egy hadihajói is ké­pes elhajtani. — Még talán űrhajót is? __ Persze. Most már el l ehet jutni akár a Mars­ra is! Miközben beszélgettek, az ajtó nesztelenül kinyílt és belépett két fehérkabá­tos díjbirkózó. Ág Tiha­mér meg se tudott szólal­ni, a két úriember olyan gyorsan bujtatta bele a kényszerzubbonyba. Réz Elemér az ablakon nézte a távolodó gépkocsit, köz­ben szomorúan csóválta a fejét. — Ezen a héten ez már a nyolcadik. Bánatosan leült az asz­talához és miközben gon­dolatai az esti ultiparti körül kalandoztak, szóra­— A főorvost! Azonnal hívják a főorvost! Végze­tes félreértés történt! A főorvos furcsa mosoly- lyal tekintett a jövevény­re. — Valami baj van? — Igen. Az előbb behoz­tak ide egy őrültet, izé, illetve egy zsenit. Aki azt állította, hogy feltalálta a perpetum mobilét. És va­Perpetum mobile kozottan babrálgatta az ott maradt masinát. Ujja vé­letlenül a gombra tévedt. Hirtelen arra riadt fel, hogy a készülék zúgva, csörömpölve beindult. Most már tüzetesebben megvizs­gálta, de semmi különöset nem találtam rajta. Nem volt benne se elem, se benzin, még csak kicsi atommag sem. — Ejha — füttyentett — ez tényleg örökmozgó. Hó­na alá kapta a masinát, és rohant az utcára. A taxi­sofőr kissé csodálkozva nézett rá, amikor azt mondta, hogy az elme­gyógyintézetbe vigye. lóban feltalálta! Nézze, ez az! Csak ezt a gombot kell megnyomni és... A mondatot már nem fejezhette be, mert négy markos kéz villámgyorsan egy - kényszerzubbonyba gyömöszölte. A főorvos fejcsóválva nézett a távo­zók után. — Még hogy örökmozgó. A héten ez már a kilen­cedik. Megnyomom ezt a gombot. Nevetséges. Úris­ten! Ez tényleg működik! Hé álljanak meg! A két bambaképű cso­dálkozva pillantott hátra. — Azonnal engedjék el ezt az embert meg a má­sikat is. Valóban feltalál­ták az örökmozgót! Néz­zenek csak ide. Itt van ez a gomb, ha megnyomják... A kényszerzubbony, ami egy szempillantás alatt a testére simult, belefolytot- ta a szót. A két ápoló fejcsóválva ült le az ügyeletes szobán. — Nem kész röhej? Ez a vacak meg az örökmoz­gó! — A héten már tízen diliztek bele. Megnyomjuk a gombot. Röhögnöm kell. Te! Hallod? — Hallom! — A fene essen beléje, ez tényleg megy! — Most mit csináljunk? — Ha kiderül, hogy ezek hárman nem őrültek ak­kor minket raknak a he­lyükre. — Pedig azt hittem, hogy innen megyek nyug­díjba. — Várj, van egy ötle­tem. Innen fogunk nyug­díjba menni. Fogta a szerkentyűt és teljes erővel a földhöz vágta. A széttört darabo­kat gondosan összesöpör­ték, aztán beültek a ria­dókocsiba. mert az egyik vállalattól telefonáltak, hogy valaki feltalálta a perpetum mobilét... Z. A. Az agy röntgenképe Az angliai „EMI” cég olyan röntgenberendezést készített, amellyel részletes és pontos képet lehet kapni az agyról. A berendezéshez minikom­putert kapcsoltak az agy kü­lönböző területein keresztül­hatoló röntgensugarak erejé­nek összehasonlítására. Ez a komputer olyan számmodellt készít, amely regisztrálja az agyvelőn belül a sűrűség leg­csekélyebb ingadozásait is. A páciens a vizsgálat alatt háton fekszik, fejét a gép nyílásába illesztik. A fejre egyik oldalról keskeny rönt- gensugámyaláboí irányíta­nak, amely a másik oldalon jön ki, ahol speciális detek­tor méri az intenzitását. Az egész berendezés a páciens feje körül forog, és így a su­gár az agyvelő minden réte­gét átjárja. Rendszerint az agyvelőál- lomány 6 vagy 8 rétegét vizsgálják, méghozzá két ré­teget . egyszerre. A két réteg vizsgálata után a gép auto­matikusan hozzálát a követ­kező két réteg vizsgálatához. Minden ilyen két rétegre ki­terjedő vizsgálat 4 percig tart, így a teljes vizsgálat nem vesz igénybe többet 16 percnél. Egy óra alatt átlag négy pácienst lehet megvizs­gálni ezzel a berendezéssel. Mivel ennél az eljárásnál nincs szükség kórházi elhe­lyezésre vagy előzetes gyógy­kezelésre, az új berendezés nagy előnyökkel jár az am­buláns vizsgálatnál. Oltópisztoly Az utóbbi évek során si­került olyan oltópisztolyokat létrehozni, amelyek tű nélkül viszik be a szervezetbe az ol­tóanyagot. A tű nélküli oltó­pisztoly elve, hogy rendkívül kis átmérőjű fúvókán, nagy nyomás igénybevételével áramoltatja át az oltóanya­got. A fúvóka átmérője a milliméter egytizedének felel meg, s a körülbelül 1 köb- centiméter mennyiségű oltó­anyagot 1 másodperc alatt juttatja be a szervezetbe. Az ehhez szükséges energiát az esetek többségében egy nyo­mórugó tárolja, amelyet hid- lulikus, vagy pneumatikus úton húznak fel. Oltás alkal­mával az oltópisztoly fejét szorosan az oltásra kerülő személy testéhez kell nyomni és ezt követően meg Imii húzni az elsütő-billentyűt. Az elsütő-billentyű elhúzá­sával felszabadul az energia- tároló rugó és egy dugattyú lép működésbe, amely az ol­tóanyagot a fúvóka furatán keresztül a bőrbe nyomja. Az új módszerrel az ol­táshoz szükséges időt a tize­dére lehet csökkenteni amel­lett, hogy a fertőzés veszé­lye a minimumra csökkent­hető. Nem hagyható figyel men kívül az az előny sem, ami az oltótű elhagyásából adódik, mivel nincg szükség sterilizálásra, légtelenítésre, amelyek rendkívüli módon lelassítják az oltási folyama­tot. Oltőpisztoly — munka közben Üj altatási módszer A párizsi Necker kórház urológiai osztályán elektro­mos áram segítségévei új al­tatási módszert alkalmaztak. Gyenge intenzitású egven- áramot alkalmaznak. Az áram a szemöldökök között elhelyezett katód és a halán­tékcsontok kidomborodó ré­szein elhelyezett két anód révén kerül a beteg szerve­zetébe. A Necker kórház urológiai osztályán a sebészek már nyolc súlyos műtétet végez­tek elektromos altatással. Az operált betegek életkora 23— 63 év. Egy-egy műtét 2 óra 10 perctől 5 óra 10 percig tartott. Az előzetes beható ideggyógyászati és más irá­nyú kivizsgálás eredménye­ként az elektromos áram be­vezetése alatt nem mutat­koztak melléktünetek (vér­nyomás-ingadozás, izomösz- szehúzódás, stb.) A műtét befejezése után a betegek kinyitották a szemü­ket, válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre és nem éreztek semmilyen fájdal­mat. Hat beteg a műtétet kö­vető egy napon át még gyen­ge elektromos altatást ka­pott, és így nem kellett nyugtátokat vagy altatókat adni nekik. A módszer tökéletesítése céljából tovább folytatják a vizsgálatokat és a kísérlete­ket. Univerzális légpárnás hajó A Howercraft SS—7 elne­vezésű különleges hajót a kö­zeljövőben nagy szériákban fogják gyártani. Ez a hajó, amely 8—10 embert szállít­hat fedélzetén, számos fel­adat ellátására alkalmas, kezdve az ilyen típusú hajók vezetésére oktatástól egészen a hajótöröttek megmentéséig és az erdőtüzek elleni har­cig. _____ E lődeiktől eltérően ez a légpárnás hajó teherszállí­tásra is alkalmas. Nagy tel­jesítményű motorral, három- százkilencven lóerős gáztur­binával működik. „Fedélze­te” felfújható. A turbina részben az emelőerő létreho­zására, részben az előrehala­dásra szolgál. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom