Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

1972. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 György emlékezete 1514~es parasztháborút idéző kiállítás Mezőtúron A mezőtúri kiállítási csar­nokban — részben a ceglédi és a szolnoki múzeum anya­gainak kölcsönzésével — „Dó­zsa György emlékezete” cím­mel kiállítást nyitottak va­sárnap délelőtt. A régi fegy­verek, használati tárgyak, — képzőművészeti és irodalmi alkotások Szilágyi Miklós, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatójának szakavatott rendezésében jelentőségéhez méltó módon idézik; .Dózsa szellemét és harcait. Hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy alaposabban megismerjük az 1514-es pa­rasztháború korának Magyar- országát. Ez pedig az ünnepi beszédet tartó Fodor Mihály megyei tanácselnök szavaival élve „annyit is jelent, hogy önmagunkat jobban megis­merjük, valóságos értékeink birtokában és tudatában be­csülni is jobban tudjuk ma­gunkat”. — Mezőtúr lakosai a lokál- patrióták büszkeségével gon­dolhatnak Dózsa Györgyre, a parasztfelkelés vezérére — hangsúlyozta Fodor Mihály. — A felkelő sereg Pestről el­indulva, 1514 májusában, a Cegléden töltött néhány nap után megnövekedett sereggel elindult Dózsával az élen. Ti- szavárkonynál — egymáshoz láncolt hordókból, rájuk fek­tetett gerendákból, deszkák­ból hidat készítettek és átkel­tek a Tiszán. Egy nap múlva Mezőtúrra érkeztek, — ahol Kettős évforduló Ünnepelt a szolnoki Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolája Amikor 25 évvel ezelőtt megkezdődött a szervezett felnőttoktatás Magyarorszá­gon, még a vállalkozás jó­szándékú szemlélői közül is sokan hitetlenkedtek. Szinte lehetetlennek látszott, hogy a tanulásra vállalkozó felnőt­tek — sokszor nehéz fizikai munka mellett — képesek legyenek elsajátítani a kor­szerű általános és szakmai műveltséget, s helyt tudja­nak állni az iskolák nappali tagozatain végzett fiatalok mellett. Az élet azóta bebizonyí­totta, hogy a felnőttoktatás nem néhány évre szóló kam­pányfeladat volt, ahogy ak­koriban sokan hitték. Szere­pe, jelentősége szinte felbe­csülhetetlen a felszabadulás óta eltelt évtizedek fejlődé­sében­Mint cseppben a tenger, egy kicsit az egész felnőtt- oktatás nagykorúvá válása megmutatkozik a szolnoki Dolgozók Közgazdasági Szak- középiskolájának fejlődésé­ben, amely vasárnap ünne­pelte fennállásának 25. és önállóvá válásának 10. évfor­dulóját A legjellemzőbb számok önmagukban is impozánsak: a szakközépiskolában eddig összesen 2339 tanuló érettsé­gizett Tíz százalékuk jeles, huszonnégy jó, harmincnégy közepes, huszonnégy elégsé­ges eredményt ért él. Javító vizsgára a tanulók hét “ évismétlésre egy százalékát kellett utasítani. Eddig hat olyan tanévet fejezett be az iskola, amikor senki sem bu­kott meg az érettségi vizs­gán. A pedagógusok és a fel­nőtt hallgatók értékét a számszerű eredmények csak jelezni tudják, igazi kifejező­je az itt végzett tanulók helytállása. Szolnok megye egész sor üzemének, intéz­ményének felelős beosztásá­ban dolgoznak a» iskola egykori „diákjai”, s a napi munkában folyamatosan bi­zonyítják, jó felkészültségű- J két. A Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájának elsőd­leges célja, hogy megfelelő számú közgazdasági közép­kádert képezzen a megyé­ben jelentkező igények kie­légítésére. Ezzel párhuzamo­san azonban hatása más te­rületen is jelentkezik. A hallgatók 64 százaléka nő, tehát a nők továbbképzé­sével elősegíti, hogy elfog­lalhassák az őket megillető helyet a gazdasági életben. A demográfiai hullám ; csúcspontján lehetővé vált, ] hogy a be nem iskolázott fiatalok munka mellett to- | vább tanuljanak. A gimnáziumot. végzettek közgazdasági átképzésével áthidalja a korábbi beiskolá­zási lehetőségek és a társa­dalom szakember szükségle­te közötti ellentmondást. A képzés jelenleg esti s levelező tagozaton, 2 és 4 éves kurzusokon történik. Az esti tagozaton általános, a levelezőn ipari és kereske­delmi, valamint egyetlen osz­tályban még vendéglátóipari szakemberképzés folyik. Az idei tanévre 841 tanuló iratkozott be. Az oktatást négy főhivatású tanár mel­lett óraadók végzik. A jó eredmények egyik alapja a testület stabilitása. A főhi- vatásúak és az óraadók egy­negyede húsz éve, negyven százaléka tizenöt éve tanít I az iskolában. Jó néhányan itt végezték középiskolai ta- | nulmányaikat is. Vasárnap délelőtt a kettős | évforduló tiszteletére ünnep­séget rendeztek az építőipari I dolgozók munkásszállójának dísztermében. Az ünnepségre sokan eljöttek az iskola egy­kori tanárai és tanulói kö­zül. A legjobb tanárok em- ] léklapot, pénzjutalmat és di­cséretet kaptak munkájuk el- Maneréeéül PL , nyolcszázan csatlakoztak hoz­zájuk, hogy megdöntsék a nemesek uralmát, és egy új paraszti élet keretei között emberibb életet éljenek. — Az ami akkor nem sike­rült, sikerű lt a fasizmus fe­lett győzelmet aratott szovjet hadsereg véráldozatával, — 1945-ben. És kiteljesedett a forradalmi munkás és paraszt — földmunkás mozgalmi te­vékenység a Horthy elnyo­másból felszabadult népért. Közte Mezőtúr lakosságának, parasztjainak álma, vágya, akik földét kaptak és a szo­cialista mezőgazdaság megte­remtésében élenjárva hozták létre az új szocialista nagy­üzemeket, amelyek most már nemcsak szervezetükben, ha­nem termelésükben is mind­inkább a jólét, a mezőgazda­ság alapjának, — a társada­lom felemelkedéseinek biztos zálogává válnak. — Tisztelgés e kiállítás és a hamarosan felállítandó em­lékmű, a kaszás elődök és vezérük Dózsa György előtt, akiknek harca és emléke az igazság fényénél megvilágí­tott történelmünkben méltó helyére került. Mezőtúr méltó módon em­lékezik Dózsa Györgyre, pél­dát is mutatva arra. hogy szívünk melegével, s az őrző | emlékezet tiszta fényét erősí­tő a kései utódokat is lelke­sítő tettekkel adózzunk né­pünk kiemelkedő hőseinek. 168 óra Aktualitás és publicisztika. Ez a két szó illik legjobban Ipper Pál jól ismert hétvégi krónikájára. Népes riporter- stábbal, hétről-hétre a leg­frissebbet szállítja hallgatói, nak, de ha csak ezt kapnánk, bizony kevés lenne. Már az eddigiekben is gyakran sze­repelt azonban ebben a mű­sorban néhány kritikai hang vételű. közérdekű riport, ész­revétel. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerüi a legjobb értelemben vett publicisztika, a társadalom közérdekű kérdéseivel való foglalkozás. Örülünk és szívesen fogad­juk azokat a riportokat is, melyek színesen és érdeke­sen számolnak be most pél­dául az európai városok ve­zetőinek találkozásáról, vagy a színészi élet legnehezebb­jét. de talán a legszebbjét vállalókról, a Déryné színház tagjainak hétköznapjairól. De igazán akkor élünk együtt ezzel a műsorral, mi­kor a segíteni akarás szándé­kával olyan témák kerülnek mikrofon elé, mint a bedol­gozók helyzete, vagy a ta­nulmányutak ürügyén kül­földre (nem is akárhová, New Yorkba,, Kanadába, Japánba!) kiránduló szakem­berek ügye. Mert mit tegyen az ember, ha már kellően kibosszankodta magát, hogy nálunk közpénzen mi min­dent lehet csinálni? Lega­lább azzal vigasztalódhat, hogy vaniiak, akik a körmére néznek néha ezeknek az em­bereknek. Ezért jó ez a műsor, ezért van nagy hallgatótábora. S az, hogy a riportok színvo­nala néha egyenetlen, meg­bocsátható. Mert igaz, hogy a riporternek lehetőleg objek- tx'vnek kellene lennie, de teljesen együtt érzünk a fia­tal riporternővel, aki a be­dolgozókról beszélgetve kép­telen véleményét és indula­tait, elrejteni. Meg kell még említeni, hogy a héten testvére szüle­tett a 168 órának. A belpo­litikai rovat Szombat délelőtt címmel közel kétórás aktu­ális riportműsort indított, mely kéthetenként (többek­nek éppen szabad szomba­ton) elsősorban a jobb sza­badidő kihasználásban igyek­szik segíteni. Ezt az alapel- vet azonban a műsor készí­tői — szerencsére — elég tágan értelmezik. így kerül­hetett műsorba Rádai Eszter kitűnő riportja egy onsózó- nővel, melynek címe önma­gáért beszél: Ez a hét is el­múlt, de hogyan? Okos. hasznos sorozatnak ígérkezik, reméljük a szín­vonal — mint a 168 óránál — egyenletes lesz. s— frömböczky — ff ŐSZ AZ ADRIAN Munkatársunk útijegyzcte Az Adriáról csak verő­fényes képeslapokat árul­nak. Szeptemberben jártam a Kvarner-öböl tündéri zu­gában : Rijekában, Opatiá- ban. Ekkor már szűkebben mérték e fürdőhelyek kon- vertábilis valutáját, a nap­fényt. Még egyet lobbant a nyár, de aztán más élmé­nyekkel kellett pótolni a rövidre szabott tengeri für­dőzést. Abbázia Tulajdonképpen olyan, amilyennek neve hallatán képzeli az ember. Ferenc József korabeli színes képes levelezőlap: klasszicista stí­jével varázslatosan tette­tette a zseton-tornyocská- kat. Hangtalanul suhantak a „légpárnás” pincérek és más főrendű méltóságok. A te­rem különböző pontjain kel­lő nyomatékkai strázsáltak a frakkos „közreműködők”. Végül is egy ilyen hang­talanul suhanó úriember szólított meg magyarul, miután jónéhány világnyel­vet végigpróbált: — Uram, érdeklődése komolyságának méltóztassék egy tetszés szerinti összeg megtételével nyomatékot adni. Mivel a legkisebb tét is messze meg­haladta a zsebpénz-szabta lehetőségeimet, így a kenet­ros nyaklánc. Mire vevő akad rá, elkészül a másik — de ha netán, kifogyott a készlet, meg is lehet várni az újabbat. A művészek, azok mások! Bár egész légiójuk tevé­kenykedik a flaszteren, mindegyikük külön egyéni­ség. Idősebb hölgy színes ceruzával bárkit lerajzol az eléje tett fényképről. Meg­rendelő mindig akad — úgy kell neki! Délelőtt a Hotel Royal előtt egy hétéves fiúcska ült gyermeteg képei mellett. Kérdezés nélkül elmondta, hogy ő Viktor, s hogy a művei tíz dinárt érnek. A turisták úgy veszik a bár­gyú művekét, mint egy cso­dagyerek első szárnypróbál­gatását. Stefan, ő más! ő igazi művész. Nem is árul nap­pal. csak este. Távol a töb­biektől. Az egyik bisztró előtt rendezi meg szabadtéri tárlatát. A turisták szere­tik, mert nem kínálja képe­it. sőt szidja, csepüli mun­káit. — Ne ezt vegye meg — súgja a fülébe németül, franciául, magyarul a „kuntsaftnak”. Ez semmit nem ér, ez egy rontott pel­s'lány, egy maszlag, egy smafu... És dugja a többi mögé a vevő által válasz­tott képet. Rijeka A modell, a mű és az alkotó — mindehhez háttér a ten­ger hasban’ épült kőcsipkés, zsá- lugáteres, vakító fehér szál­lodák, pálmafák, babérbok­rok, és persze a tenger. A strandon színes napernyők, patinás kabinsorok és jó idő ide, jó idő oda, számos fürdöző. A víz átlátszó, sós és oly­kor dermesztőén hideg. Leg­alábbis szeptember elején már ilyen. Motorcsónakok cikáznak partközeiben, ol­dalukon a felirattal: Taxi. Egyikük, másikuk egy-egy elszántabb vízisízőt is húz maga után. A víz partján mindenki­nek van egy derűs, vagy vérfagyasztó története a cá­pákról. A sirályokat tenye­réből etető lány szobra min­denesetre egy tragédia me­mento ja. A monda szerint egy gazdag úr állíttatta a szobrot oda, ahol egy vé­rengző hal elragadta leg­kedvesebb gyermekét. Rukít of asz módra Casino Rosalia, rulettklub. Az olasz igazgatóságú játék­kaszinó mázsányi csillárjai alatt ott ült az Angol Ki­rályi Admiralitás teljes ve­zérkara — legalább is erre engedett következtetni ki­vételesen előkelő viselkedé­sük. A fényes helyiség akár egy újabb Forsyte film székhelye is lehetne. Disz­kréten pörgött a kerék, csat­togott a csontgolyó, és a krupié ügyes kis gereblyé­teljes úr második számú ja­vaslatát fogadtam el: ki­próbáltam a rulettautoma­tát a hallban, ahol két dinár gyakori bedobása, majd egy Utitársaim kereskedelmi horoszkópjai szerint Rijeká­ban minden olcsóbb, mint Opatiában. Negyedórányi buszozás után érkeztünk a 11Ö ezer lakosú városba. Először is a kikötőt keres­tük meg. Ami mindjárt fel­keltette az érdeklődésünket, az néhány hamisítatlan matrózkocsma volt: bévül Tengerpart fürdőzőkkel Film Ságvári Endréről Az év hátralévő hónapjai, ban bő választék várja a gyermekeket, fiatalokat a filmszínházakban. A „Harminckét nevem volt” magyar film, Keleti •Márton rendezte, a főhős figuráját Ságvári Endréről mintázták, akit Huszti Péter kelt életre. A szovjet filmek ünnepi bemutatói is számíthatnak az ifjúság érdeklődésére. A „Felszabaditás” IV. és V. ré­sze a második világháború utolsó szakaszán hitelesen és izgalmasan rekonstruáló tör­ténelmi alkotás. A „Katona film egyszerűen, emberien beszél sorsokról, háborúról és békéről. A Joe Min balla­dája a svéd Bowiderberg filmje, az első protestsong- énekes életéről és haláláról szól. A balladát a világhírű Joan Baez énekli. A tizen­évesek problémáiról szól a „Mi, elveszett lányok” című csehszlovák film, amelynek főszerepét a nálunk már jól ismert Jarka Schallerova játsza. Az „Ellopott csata” kalandos, kosztümös. NDK film. A fiatalok érdeklődé­sére különösen számíthat az „Utazás Jakabbal” — Gábor r>íi ffVnf» kar kitartó forgatása során állítólag lehetőség van né­mi zseton nyerésére. A rossznyelvek szerint azon­ban erre csak a készülék műszaki hibája következté­ben kerülhet sor. Nos. ezt már nem vártam meg. Az utca emberei A vár’os élete tulajdon­képpen két csatornán zaj­lik. A tenger és a fölötte ágaskodó Ucka hegy mind­össze egy utcát és egy ten­gerparti sétányt engedett át az embereknek. A sétányon andalognak, az utcán vi­szont egymást érik — nem­csak jelképesen, olykor el is érik — az autók, és hi­hetetlen a gyalogosok nyüzs­gése a nap minden szaká­ban. A sétány néhány állandó szereplője hívta fel magára különösen a figyelmünket.^ A fiú szakállas és jóképű. Reggel leül egy kőmellvéd­re, zsebéből egy gombolyag ezüst drótot és kúpos végű fogót vesz elő. Levág egy darabot a drótból, és elmé- lyülten dolgozni kezd. A fo­góval tekeri, kunkorítja, sodorja az engedelmes hu­zalt, bütyköl, serénykedik, s uramfia, a sebtében kiterí­tett bársonydarabkán mqris számos ínyencséggel, tengeri salátával, rákkal, kagylóval, vörösborral. A hangulat is hamisítatlan, némi fantázi­ával akár a vendégek hátá­ba képzelheti az ember a kést is. Persze mindehhez fantázia kell, hiszen béké­sen iddogáló matrózokkal, söröző rakodómunkásokkal találkoztunk. A kikötőben vásároltunk be. Több kilométernyi utca­soron méterenként hívogat­tak az apró üzletek. Butik- ról-butikra jártunk, miköz­ben egyre erősödött ben­nünk a meggyőződés, hogy tulajdonképpen mindig ugyanabban az üzletben ke­resünk, kutatunk, magyaráz­kodunk kínos nyelvtörőket rögtönözve. Végül teljes apátiában megvettük azt, amit utoljára elibünk rak­tak. Egyébként a fenti meg­győződésünkben a Szolnok megyei IBUSZ-különvonat valamennyi utasa megerősí­tett, hiszen a háromszázti- zennégy résztvevő Opatia hat különböző szállodájában kapott szobát. A vélemé­nyek azonban megegyeztek; Dubrovnyiktól a Hotel Re yal-ig valamennyi szállásit lyep jól érezték maguka'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom