Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

1972. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SIKERES VOLT Még egyszer a mezőtúri műszaki napokról Ipari-agrár váró* lesz nemsokára Mezőtúr. E megállapítáá nagyon sok munkát, tervet és megvaló­sult vagy a megvalósulás útján lévő elképzeléseket ta­kar. Az, hogy sok új, mo­dem lakóház, áruház léte­sült, orvosi rendelő épül, hogy megoldják a város csatornázását, hogy ott van a megye egyik főiskolája tulajdonképpen annak is kö­szönhető, hogy nem egészen egy évtized alatt a város gazdasági struktúrájában je­lentős változás következett be. Az iparosodás útjára, az Iparilag fejlesztendő telepü­lések közé lépett Mezőtúr, üzemek települtek Budapest­ről a városba, s a helyi kis gyárak, ipari szövetkezetek Is elindultak a fejlődés út­ján. Az. hogy a város jelentős Iparral rendelkezik, lehető­séget nyújtott arra is, hogy kilépjenek a megye, az or­szág közvéleménye elé. Ezt a kilépést nemcsak a város­ban gyártott villamossági cikkek, háztartási gépek, ci­pők, szőnyegek jelentik, ha­nem az augusztus 19 és szeptember 20 között meg­tartott Mezőtúri Műszaki Napok ’72 is. A város iparosodása, az azzal járó műszaki- kultu­rális igény hozta magával, hogy tavaly ősszel a városi művelődési központban meg­alakult a műszaki és közgaz­dasági dolgozók klubja. Egy év alatt a klub számos ren­dezvénye jó alkalom volt arra, hogy a tagok jobban megismerjék egymást, a gaz­dálkodási egységek műszaki, közgazdasági problémáit, hogy továbbképezzék magu­kat szakmájuknak, hivatá­suknak, érdeklődési körük­nek megfelelően. Egy év alatt a város műszaki, köz­gazdász szakemberei jól dol­gozó közösségé alakultak a klub keretében. Ez az egy esztendő elegendő volt arra Is, hogy felkészüljenek a reprezentatív jellegű bemu­tatkozásra, és a városi párt- bizottság, a tanács segítségé­vel megrendezzék azt a mű­szaki programsorozatot, amelyről így utólag meg­állapíthatták a rendezők — most készült el ugyanis a műszaki napok eseményeinek összegezéséről egy számve­tés — hogy sikeres volt. A csaknem egy hónap alatt több kiállítást rendez­tek a városban. A Kiállítá­si Csarnokban rendezett ipa­ri bemutatón például — melyet mintegy négy és fél­ezren tekintették meg — 13 üzem, gyár, ip^ri és háziipa­ri szövetkezet ismertette meg termékéivel a látoga­tókat. A város iparának nagyszerű seregszemléje volt ez a kiállítás. Rendezett azonban bemutatót az AGROKER is háztáji kisgé­pekből, növényvédőszerekből, s a könyvtár műszaki köny­vekből. A szakmunkástanu­lók, szakközépiskolások kö­rében nagy érdeklődésre tar­tott számot az a három ta­lálkozó, amelyen a tanulók a már dolgozó ifjú szakmun­kásokkal, műszakiakkal, köz­gazdászokkal, gazdasági ve­zetőkkel beszélgettek. Ezek a találkozók egy célt szol­gáltak: megismerni a fiata­lok problémáit, megbeszélni, hogy lehet őket megolda­ni, ugyanakkor felhívni ar­ra figyelmüket, hogy mit vár tőlük az üzem, a város, az iskola. Nem utolsósorban, milyen követelményeket tá­maszt velük szemben a szakma. A p<‘nde*v: nyék két különböző területen pár­huzamosan zajlottak: a műve­lődési központban a város egészét érintő témákról ren­deztek vitákat A vitaveze­tők nem kis örömmel ta­pasztalták, hogy a fiatal műszakiak, közgazdászok me­nyire érdeklődnek az egyre jobban iparosodó város problémái iránt, és egyúttal érzik is a felelősséget a te­lepülés fejlesztéséért. Szinte ugyanez mondható el a gaz­dasági vezetők ankétjéről, ahol a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetője és a megyei tanács elnökhe­lyettese válaszolt a kérdé­sekre, amelyek lényegében mind a város további fejlő­désére vonatkoztak. Ugyan­csak a művelődési központ­ban rendezték a szocialista brigádvezetők vetélkedőjét, ahol nyolc kellektíva közül a Fémfeldolgozó Ktsz Koz­ma István szocialista bri­gádja lett az első, és el­nyerte a 2000 forintos jutal­mat. A második a Ruházati Ktsz Kállai Éva, a harma­dik a Szőnyegszövő HISZ Egyetértés szocialista brigád­ja lett A másik terület, ahol a szakmai előadások, viták folytak, az adott munkahely volt. A Fémfeldolgozó Szö­vetkezetben például a Mun­kaszervezésről a termelés irányításában címmel tartot­tak ankétet. A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint az ankét után észrevehetően fokozódott az érdeklődés a munkaszervezés iránt még az olyan dolgozók körében is, akik nem foglalkoznak termelés irányítással. A tég­lagyárban az üzem 25 éves fejlődését ismerhették meg a résztvevők az ankéton. És megismerhették azokat az új technológiai, műszaki eljárá­sokat is. amelyeket majd ebben az üzemben vezetnek be. A VILLCIKK-nél tartott vitaindító előadás a válla­lati munkaszervezés tovább­fejlesztésével, az informáci­ós rendszer kialakításával, az anyag és készletgazdál­kodás megszervezésével, a gazdaságos termékstruktúra kialakításával foglalkozott többek között. A KAEV-nál a termelésirányítási módsze­rek a tömegcikkiparban cím­mel rendeztek ankétot. Valamennyi rendezvényen nagy érdeklődést, élénk vi­tát váltottak ki az elhang­zottak. Kétségtelenül a si­kert mutatja, hogy azóta a dolgozók nagyobb többsége foglalkozik üzemszervezési kérdésekkel, többször esik szó munka közben vagy ebéd szünetben arról, hogyan le­hetne gazdaságosabban, még többet, még jobbat termelni egy-egy gyárban, üzemben. És a hogyanra válaszul azó­ta többször hangzik el: jól képzett műszakiakra, jól szervezett munkára, korsze- f rű gépekre, fegyelmezett munkásgárdára van szükség. Az emberek gondolkodásában, szemléletében már változást hozott e programsorozat le­bonyolítása. Hasznos volt,és el­ismerésre méltó kezdemé­nyezés a mezőtúri műszaki napok megrendezése. Nem­csak azért, mert az egyénnel ismertették meg a közösség gondjait, nemcsak azért, mert az üzemek, a város ve­zetői tudomást szereztek az egyént foglalkoztató problé­mákról. közelebbről is meg­ismerhették véleményüket egy-egy témáról. Jó alka­lom volt arra is, hogy le­mérjék, hol tart ma az ipar fejlődése Mezőtúron, s mit kell tenni az elkövetkező időkben — kinek-kinek a maga munkaterületén — az ipari termelés színvonalának, gazdaságosságának emelésé­ért. V. V. Egy műhelycsarnok születése Több mint 25 000 lakás Az első háromnegyedév­ben — az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium előzetes felmérése szerint — 25 426 lakást, a tavalyinál 3645-tel többet adtak át az állami és szövetkezeti ki­vitelező vállalatok. Ez az idén átadandó lakások 55.3 százaléka, 4 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A lakásátadá­sok ütemének örvendetes fokozódása várhatóan csök­kenteni fogja az év végi hajrá okozta kivitelezési hiányosságokat Az előzetes felmérés azt mutatja, hogy különösen az állami építő­ipari vállalatok dolgoztak jól, mert ők az egész évre előirányzott lakásoknak mintegy 60 százalékát átad­ták. Az építőipar az elmúlt év hasonló időszakához képest mintegy 2 százalékkal nö­velte termelékenységét, az ebben az ágban foglalkozta­tott 201 ezer munkás pe­dig 4 százalékkal több épí­tési és szerelési munkát végzett, mint a tavalyi év első háromnegyedében. Fokozta termelését az év első 9 hónapjában az építő­anyagipar is. A több mint 10 milliárdos termelési érték körülbelül 4 százalékkal ha­ladja meg a? elmúlt három- negyedévig évre eltolódott, csak a múlt évben kezdődött el, eléggé furcsa módon. A tag­ság kivonult a kijelölt te­rületre, s társadalmi mun­kában elvégezte az alapok ásását és a szükséges beto­nozást. Ilyen máshol is tör­tént már. Annál ritkább eset azonban, hogy a tagság építésre szükséges 10 mil­lió. A csarnok vasszerkeze­tét a dunaújvárosi ÉM Vál­lalat szállította és szerelte össze, a további munkákat a héten kezdte el a jász­árokszállási költségvetési üzem. Még két év, s a szö­vetkezet átköltözhet a hosz- szas vajúdás után születő épületbe. Satu, fűrész, ressefő Vetélkedő Kisújszálláson Szabad szombat volt teg­nap Kisújszálláson sok szö­vetkezetben, gyárban. A ME­ZŐGÉP gyáregységében sem dolgozott egy műszak. A tanműhely és egy másik nagy műhely még sem volt üres. Kisújszálláson először a Ki minek mestere vetélKedőjét rendezték meg, lakatos fia­talok városi versenyét. Sze­pesi Gyula, a KISZ városi titkára így indokolta a szak­mát: ők vannak a legtöbben, igen sok fiatalember dolgo­zik lakatosKént a termelőszö­vetkezetekben és az ipari üze­mekben. , Nyolc csapat nevezett, hu­szonnégy fiatal szakmunkás jött el már korán reggel a MEZŐGÉP gyáregységébe. — Ezen a napon csak a gyakor­latból vetélkedtek. A második forduló az elméleti verseny e hónap 25-én este lesz a mű­velődési házban. Reggel 8 órakor Szepesi Gyula köszöntötte a verseny­zőket. Aztán Tokár István, a városi KISZ-bizottság tagja gondosan elkészített, egyfor­ma rajzokat osztott szét. Egy villáskulcs szakmai rajzát. Az ifjú lakatosok szerszá­mosládával, bugyorral a ke­zükben gyorsan az öltözőbe mentek, s néhány pillanat múlva a tanműhelyben és a nagy műhelyben is munká­hoz láttak a csapatok. A zsűri öt órát adott a vil­láskulcs elkészítéséhez. Az öt óra nem kevés, de ehhez a nagyon nehéz munkához ki­csit kevésnek bizonyult. Tóth Sándor a Nagykusági Állami Gazdaságból jött a versenyre, öt éve szakmun­kás, országos versenyen kap­ta meg az oklevelét. vál­lalati versenyen már első he­lyezést szerzett. Most is szé­pen dolgozott, látszott rajta a gyakorlat, a hozzáértés. — Sok szerszámot készítet­tem már, de villáskulcsot még sohasem. Kellene még egy félóra, akkor igazán szép lenne, — mondta, amikor egy óra után néhány perccel át­adta a munkát. Cs. Nagy László, a házigaz­da, a MEZŐGÉP kis csapatá­nak vezetője ugyancsak szé­pen dolgozott. Négy éve szak­munkás, s a MEZŐGÉP-esek vállalati versenyén már egy előkelő második helyezést is szerzett. A zsűri hétfő délután érté­kel, akkor állapítja meg, ki­nek hány pont jár a gyakor­lati versenyben. Pentrábd Kornél kisújszál­lási szaktanár is a zsűri tagja volt. Bár úgy állapodtak meg korábban, hogy csak a kész munkát vizsgálják meg. még­is eljött a versenyre is. — A versenyzők többsége kisújszállási gyerek. Szakta­náruk voltam, nagyon érde­kel, mire haladtak az iskola befejezése óta. — Nem volt könnyű a feladat, de azt hi­szem, nagyon sokan jól oldot­ták meg. Már most arra va­gyok kíváncsi, hogyan felel­nek majd meg az elméleti vizsgán. A folytatás október 25-én. — sj — Tanácsi támogatás Napközi otthoni térítési hozzájárulás címén 5138 fo­rintot utalt át a Szolnok városi Tanács V. B. igazga­tási osztálya a Délibáb ut­cai Általános Iskolának. Az iskola vezetősége a kapott összegből huszonegy tanulót segít hozzá a napközis ét­kezéshez ebben a félévben, a gyámhatóság pedig tan­könyvsegélyben részesítette az iskola diákjait. A Nyúl utcai Általános Iskola ve­szélyeztetett otthoni körül­mények között élő kisdiák­ja: ugyancsak a gyámható­ság jóvoltából, mindennap tejet és kiflit kapnak in­gyenes juttatásként az is­kolában* A tiszafüredi alumíniumárugyár 5—6 millió forintnyi értékű edényt gyárt havonta. Termékeik 80 százalékát exportra, Dániába, Franciaországba, Hollandiába, Japánba, az NSZK- ba, Vietnamba szállítják. Megrendeléseik jelentős részét teáskannára kapják, tizenhatféle formában és méretben gyártják őket. Képünkön: Kökényes! Ernő a kiöntőcsövet hegeszt! a kannára. Harmincezer literes új olajtaroló Tószegen Tószegen jelenleg mintegy hétszáz motorkerékpár-tulaj­donos él, és több mint 50 családnak van személygép­kocsija. A számos gépjármű üzemanyag-utánpótlására ki­csinek bizonyult a 10 évvel ezelőtt létrehozott törpeben- zlnkút. Az utóbbi időben je­lentősen növekedett a tüze­lőolajat igénylők száma is. A helyi ÁFÉSZ ideiglenes tárolónak vásárolt egy 400 literes hordót és hozzákezd­tek egy 30 ezer literes olaj­tároló építéséhez. Az épít­kezés fél millió forintba ke­rül, melyhez az ÁFÉSZ jelen­tős állami támogatást kap. A tárolóval Tószeg, Tiszavár- kony, Vezseny, Tisza jenő olaj- és benzinellátását bizto­sítják majd. Napi postánkból Egy gondolat a „Szövetségi politika és az eszmei harc” című cikkhez Nagy figyelemmel és őszin­te egyetértéssel olvastam a Néplap vasárnapi számában az igen közérthetően megírt cikket a szövetségi politiká- ról és az eszmei harcról. A befejező rész azonban egy kissé elgondolkoztatott. Le­het, hogy a cikk szavaival élve — nézetem felületes és elhamarkodott — de enged­tessék meg nekem, hogy még­is leírjam. A befejező részben, mely­hez a megjegyzésem fűzném,' a cikk arról szól, hogy — tár­sadalmunk tudatos erői nem fogadjáK el a politikai szkep­ticizmust a mindenben való kételkedés álláspontját — ez természetes és érthető. Majd így folytatja — nemcsak tud­ni, de hinni kell, hogy mun­kánk eredményének minden állampolgár hasznát látja. — Ez az a pont, ami engem elgondolkoztat. A hinni, és ami bizonyítja, hogy csak hinni és nem tudni-ról van szó, hogy — hazánk minden állampolgára hasznát látja (Az természetes, hogy min­den állampolgár nem láthat­ja hasznát munkánknak.) Én úgy gondolom, hogy a marxizmus azért fejlettebb minden eddigi világnézetnél, mert nem a hitre és a re­ményre, hanem az állandóan változó objektív valóság, a természeti és társadalmi tör­vények felismerésén, tudásán alapszik. A szocializmusba vagy bármilyen eszmébe ve­tett (törvényszerűségeket nem ismerő) hit és meggyőződés hamis, illózórikus kivezető utat jelent a társadalmi való­ság konfliktusaiból és mint ilyen az ember individuális belső világába tartozik, így rá nem hat a tudomány, a lo­gika, sőt a valóság sem. Az eszméjében erősen hívő em­ber szinte bódultán, csaK azt veszi tudomásul, ami hitének megfelel. Amikor pedig vala­milyen társadalmi, — vagy egyéni konfliktus rádöbbenti a valóságra, meghasonul ön­magával. sokszor hosszú ideig tartó kiábrándultság és csa­lódás hatása alá kerül, és olykor a régi hite ellentétébe kezd hinni. Ki ne találkozott volna olyan emberrel, aki 1956-os események után csa­lódottan hátat fordított a pártnak, mert hitt és csaló­dott egyik, vagy a másik Ve­zetőjében. Ez az ember csak hitt a pártban, és nem is­merte fel azt a társadalmi törvényszerűséget, hogy áru­lók voltak és még sokáig lesznek, ez azonban semmit sem változtat a párt eszmei és politikai irányvonalának objektivitásán. Az emberi cselekedetek mer tiválójánax nem a hitnek és a meggyőződésnek, hanem a — gyakorlati megismerésből táníálkoró tudatosságnak kell lennie • Propagandánknak ép­pen az kell, hogv célja le- gven, hogy az emberek tuda­tában a hit és meggyőződés helyét az objektív valóságra alapuló — tudatosság, a szo­cialista humanizmus, a mun­kálkodó kollektívába való be­illeszkedés az alkotó munka Izgalma, és az alkotás öröme foglalja el. És (Itt már a cikk írójával teljes gondolati egy- ségben) azon kell munkál­kodnunk, hogy a szocialista társadalmunkban tevékeny­kedő emberek minél inkább a szocializmus tudatos építői legyenek. Szabó Tibor technikus Törökszentmlkióa Régóta húzódó építkezés kezdődött meg ismét Jász- jákóhalmán. A helyi Aszta­losipari Szövetkezet már 1963 óta szeretne építeni egy nagy csarnokot a jelen­legi 4 műhelyecske helyett' Az építkezés azonban kü­lönböző okok miatt évről­kölcsönt ad a szövetkezet­nek, kiveszi a takarékba tartott pénzecskéjét hogy elkezdődhessen az új mű­hely építése. Pedig itt ez történt, ez adott alapot az induláshoz. Lassacskán sok forrásból összecsordogált a többi pénz is, smeg volt az

Next

/
Oldalképek
Tartalom