Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

4 SZOLNOK MEG VE) NÉPLAP 1972. augusztus 10. Hatalmas uránium- készletek Brazíliában Antonio Dias Leite bánya- és energiaügyi miniszter Be­lő Horizontéban bejelentette, hogy Brazília a Belő Hori­zonte közelében levő Serra De Moeda-i urániumkészle­tek „korlátlan lehetőségei” miatt a világ legjelentősebb urániumtermelőjévé válhat. A Belő Horizontétól 30 ki­lométernyire levő Bruman- dinho-i lelőhely kereskedel­mileg jelentős kiaknázása az előzetes tanulmányok ered­ményétől függően csak 3—4 éven belül kezdődhet meg. Kolera járvány Indonézia néhány szigetén Indonézia két tartományá­ban kolera ütötte fel a fe­jét, s a járvány eddig 96 emberéletet követelt. A Kompas című djakartai lap szerint Nyugat-Kalimanta- non (Borneo), Pontianak vá­rosában 46 ember esett ál­dozatul a kolerának, s to­vábbi 50 — az Antara hír- ügynökség szerint — Dél- Szumátra egyik körzetében halt meg. Esőzés—áradás Kanadában Ä kanadai Quebec tarto­mány délkeleti részén sú­lyos anyagi károkat okoznak az esőzések nyomán fellépő áradások. A földeken a ter­més java része odaveszett. Montrealtól 125 kilométerre, Richmond városkában több­száz lakóházat öntött el a víz. Ötezer külföldi kiállító A Zágrábi Nemzetközi Vásár szóvivője sajtóértekez­leten közölte, hogy a szep­tember 7-től 17-ig megren­dezendő őszi vásáron ezer hazai és 50 országból mint­egy ötezer külföldi kiállító vesz majd részt. Észtországi felfedezések F estegető kolhozparasztok 0 Festőművésznő vagyok és mindig űz valami nyugta­lanság, hogy új tájakat, ér­dekes arcokat fessek meg és vászonra vigyem, hogyan munkálkodik a nép. Szülő­földemen, az Észt Köztársa­ságban talán már egyetlen zugocska sincs, ahol ne jár­tam volna. És minden uta­zás új örömet hoz. Jól ismerem az észt pa­rasztok régi tanyáit. Az egymástól három-négy kilo­méternyire, olykor még messzebb fekvő tanyákon el­szigetelten éltek az emberek. Alighanem ez a tanyasi élet adja a zárkózott és hallga­tag észtekről szóló sok anek­dota magyarázatát. Ma már évről évre keve­sebb a tanya az észt földön. Öröm látni a minden ké­nyelemmel ellátott, szép fe­hér családi házakból álló kolboztelepüléseket. És min­den faluban klub, iskola, óvoda, üzletek. Az új tele­püléseken újszerű az élet is és ez az élet megcáfolja azt a hosszú éveken át kialakult véleményt, hogy az észt pa­rasztok mogorvák. Az em­berek már el sem tudják képzelni, hogy lehet egyedül dolgozni, egyedül, a többi­ektől külön örülni, ünne­pelni. Elég egy estét eltöl­teni a falusi klubban, hogy meggyőződjünk, mennyire vonzódnak az egykori ta­nyasiak a közösséghez, mennyire lényeges szükség­letté vált számukra. És van még valami a mai észt faluban, aminek talán a leginkább örülök. A régi tanyák körül sohasem volt virág. A föld csak arra volt jó, hogy búzát, burgonyát, zöldséget, takarmányt ter­meljenek rajta. Ma virágos az ablakok alja, virág van az iskola és a klub előtt, vi­rágok szegélyezik az utakat. Kedves és szemet gyönyör­ködtető bizonysága ez an­nak, hogy az emberek a szépségre törekszenek. A falusi klubokban min­denütt műkedvelő mű­vészeti csoportok alakul­tak. A kolhoztagok nagy kedvvel vesznek részt a színjátszó csoportokban, ze­nekarokban, tánccsoportok­ban, kórusokban. Sok klub­ban képzőművészeti szak­kör is működik. Sokszor és örömmel láttam, milyen szí­vesen és valósággal önfeled­ten veszik kézbe és forgat- ját az ecsetet és a ceruzát a kolhozparasztok (és nem is csak a fiatalok). Nem álta­tom magam: igen-igen ke­vesen lesznek közülük mű­vészek, de még ha egyikük­nek sem adatnék meg ez, akkor is: megkapó és^figye­lemreméltó az érdeklődésük. Feltárult a szépség világá­nak kapuja és az emberek szomjazva jönnek, hogy be­A tánc ünnepének egyik kis szereplője lépjenek a számukra csodá­latos világba. A szépség épp (jly természetes szükségle­tükké lett, mint az, hogy társasán éljenek. Mindezt az élet új rendje hozta magával. A modern kolhozparasztnak sok segítő­társa van a munkában: a technika, az automatizálás adta ezeket. Több a szabad­ideje és hogy ezt miképp hasznosítsa, arra megint csak az új életmód tanította meg. A nyáron egy kis észt szi­geten, Kihnun jártam. Fő­képp halászok élnek itt. Itt láttam Eduard Tiitusz ak- varelljeit. Az eleven termé­szet szólal meg rajtuk és úgy tűnik, hogy festőjük előtt — bár nem fiatal em­ber már —csak most, szin­te hirtelen tárult fel Kihnu csöndes szépsége. Ez a fel­fedezés él vízfestményein, amelyek ha talán nem is tö­kéletesek, mégis a legna­gyobb emberi felfedezések erejével hatnak. És amikor utazásaim köz­ben ilyen felfedezésekkel ta- lelkozom, tudom, hogy .a ma­gam számára is nagyot és fon­tosat fedeztem fel: az újat az emberben. Valii Lember A falusi Lakóházak &\70 1* Déligyümölcs-túlkínálat Az a veszély fenyeget, hogy narancsból és esetleg grapefrultból a kínálat mind­inkább meghaladja a nem­zetközi piac felvevőképessé­gét. Ez a figyelmeztetés a FAO kormányközi déligyü­mölcs csoportjának a szicí­liai Cataniában tartott hat­napos ülésén hangzott el. A csoport, amely 23 importáló és exportáló ország (ezek bo­nyolítják le a nemzetközi déligyümölcs-kereskedelem 8o százalékát) 70 küldöttét egyesíti, nemzetközi együtt­működésre szólított fel a probléma megoldása érdeké­ben. Az exportáló országok delegátusai közül sokan nyi­latkoztak úgy, hogy az or­szágos tervprogramok azt ígérik, hogy az elkövetkező tíz évben sokkal nagyobb arányban nő majd az expor­tálható gyümölcsmennyiség, mint azt eredetileg számítot­ták. Másfelől az importáló or­szágok delegátusai azt fejte­gették, hogy az egy főre eső fogyasztás jelentékenyebb növelését igen nehéz lesz el­érni. A távolabbi kilátásokat elemezve a csoport arra a következtetésre jutott, hogy az elkövetkező tíz évben az exportálható készletek eset­leg, gyorsabban nőnek, mint az importigények, ami ko­moly nyomást gyakorolhat az árakra. A legtöbb ország­ban az importárak ma sem magasabbak, mint 10—15 év­vel ezelőtt voltak, noha az anyagi ráfordítások, a mun­kabérek, a szállítási költsé­gek és a közvetítők része­sedései azóta jelentősen emelkedtek. Élelmiszer-ellenőrzés Bécsben A nagyvárosok gyomra egyszerűen megtölthetetlen. Hihetetlen mennyiségű ke­nyérre, húsra, zöldségfélére és más élelmiszerre van nap mint nap szükség a lakosság kielégítő ellátásához. Nem kevésbé fontos annak ellen­őrzése, vajon a piacokon és az üzletekben kínált áruk ténylegesen alkalmasak-e emberi fogyasztásra és hogy a7 áruk minősége megfele­lő-e. Annak érdekében, hogy az olvasók elképzelhessék, mek­kora élelmiszerhegyre van szükség, akkora város, mint Bécs lakosságának kielégítő ellátásához, megemlítjük, hogy tavaly több mint 44 millió kilogramm húst, több mint 207 millió kilogramm élelmiszert és több mint két millió kilogramm halat kí­náltak a bécsi lakosságnak fogyasztásra. Ha valaki Bécsben élelmi­szert vagy italt vásárol, bí­zik abban, hogy az áruk megfelelnek a követelmé­nyeknek. Az élelmiszer-rendészet munkatársai évente több mint 50 000 ellenőrzést vé­geznek az -összesen 16 000, élelmiszereket előállító vál­lalatnál és élelmiszerüzlet­ben. S hogy mennyire fon­tos az ellenőrzés, az meg­mutatkozik az intézmény munkaügyi jelentéséből. Az előző évi ellenőrzéseknél majdnem 20 000 élelmiszer- és kozmetikai cikkpróbát vettek és több mint 4000 importcikket alaposan meg­vizsgáltak. Ennek során 2145 esetben, az élelmiszertörvény alapján, kifogást emeltek egyes áruk ellen és megtil­tották azok forgalomba ho­zatalát. A Bécsi Piacintézet mun­katársai azonban nemcsak élelmiszereket és kozmetikai cikkeket ellenőriztek, hanem „az életvitel egyéb fontos szükségleti cikkeit is”, ide­tartoznak az étkező és a fő­zőedények, a festékek, a ta­péták és a gyermekjáték­szerek. A gyermekjáték­szereket azért vetik ellenőr­zés alá, mert a kisgyerme­kek gyakran szájba veszik játékaikat vagy pedig a ke­züket veszik a szájukba. Amennyiben pedig az áruk vagy azok festékbevonata az emberi szervezetre ártalmas anyagokat tartalmaz, beavat­koznak az élelmiszerrendé­szet tagjai és megtiltják az ilyen áruk előállítását és for­galomba hozatalát. Berlin Ä német kérdés egyik kulcspontja Berlin. A város sorsát megismerhetjük bé­lyegekről: Nyugat-Berlin bé­lyegei eltérnek az NSZK által kibocsátott sorozatoktól és mások mint az NDK-ban használt bélyegek. A máso­dik világháborút követő­en a megszállók által kiadott bélyegek kerültek forgalomba az egész ország­ban, de 1948-ban a nyugati­ak által bevezetett pónzre- form magával vonta az elté­rő pénznemnek megfelelő sorozatokat. Csaknem egy­idejűleg önállósodott a vá­ros nyugati megszállás alatt levő része, 1948. szeptember 1-én az újjáépítési sorozat címleteit átlós irányban, fekete színű „BERLIN” fe­lülnyomással látták el. Az első kiadást a következő évben piros színnel felül­nyomott követte, amely na­gyon ritka (hamisítják is); katalógusértéke 700 svájci frank. Azóta a város ré­szére állandóan jelennek meg bélyegek, néha az NSZK kiadványaival azonos rajz­zal, megkülönböztetésül a ..Deutsche Bundespost” (német szövetségi posta) or­szágjelzés után Berlin neve is szerepel. 1962-ben tizen­két bélyeg a város régi lát­képét. történelmi épületeit, majd három év múlva ha­sonló sorozat a legszebb modem épületeket mutatta be. Nyolc érték egykorú grafikai alkotások alapján múlt századi jellegzetes fi­gurákat ábrázol; a fiákeres, a cipészinas mellett a tré- cselő asszonyok is bélyegre kerültek. Az első évtized ki­adásai közül számos értékes lett, ezért Berlin sorozatait szívesen gyűjtik. Az igazi filatelisták — ennek ellené­re _ szeretnék az utolsó i lyen kiadást albumokba he­lyezni és kívánják, hogy olyan békés rendezés következzék be. amely az önálló Berlin bélyegeket feleslegessé teszi. Sztrájkok Olaszországban Huszoninégyórás általános sztrájkba lépett kedden a Montedison Művek savonai gyárának valamennyi dolgo­zója. A vegyipari monopóli­um munkásai a CGIL, CISL és az UIL felhívására ami­att tiltakoztak, hogy a mun­káltatók be akarják csukni az üzemet és meg akarják őket fosztani a munkalehető­ségtől. A Vado Liguréban tartott nagyszabású tünteté­sen követelték a kormány­tól a monopóliumokat tá­mogató politikájának meg­változtatását. ☆ Kedd éjfél óta egyetlen olasz repülőgép sem emelke­dik fel a világ repülőterei­nek betonjáról az olasz piló­ták általános sztrájkja miatt. Az Alitalia légitársaság pi­lótái a három legnagyobb olasz szakszervezet felhívá­sára tiltakoznak a január­ban lejárt kollektív szerző­désük megújítására vonat­kozó tárgyalások megszaka­dása miatt. Nemzetközi pénzügyi helyzet és a holland sertések Az elmúlt években a ser­téstenyésztés és hizlalás jö­vedelmezősége Hollandiában bizonytalanná vált. A Hol­land Agrárökonómiai Intézet jelentése szerint a kedvezőt­len jelenségek elsősorban a kocatartó gazdaságoknál mu­tatkoztak. A sertéshizlalás jövedelmezősége csak rész­ben elégítette ki a termelők várakozásait, az 1971. gazda­sági évben azonban, különö­sen a hizlaló gazdaságokban, a jövedelmezőség a munka- ráfordítás megtérülését ille­tően soha nem tapasztalt mély szintre süllyedt. A ser­tésciklus jelenlegi alakulá­sát figyelembe véve az inté­zet munkatársainak vélemé­nye szerint a jövedelmező­ség 1972 folyamán újból emelkedni fog. A holland sertéshús 50 százaléka álta­lában kivitelre kerül, és mi­vel a nemzetközi pénzügyi helyzet újból stabilizálódott, a holland sertéstenyésztők és -hizlalók kilátásai bizta­tóak. Szlovákia vízgazdálkodása Szlovákia folyóinak a víz­hozama a Duna kivételével elég alacsony és az ország területén a csapadék nagyon egyenlőtlenül oszlik meg. Az ország területére évi átlag-i ban kb. 31 milliárd köbmé­ter csapadék hull. Ebből a mennyiségből a folyókba kb. 13 milliárd köbméter jut. Jelenleg a folyók vízmennyi­ségének kb. 10 százaléka ke­rül évi átlagban felhaszná­lásra. Ez a vízfelhasználás (vízkivétel) relatíve alacsony­nak tűnik, de tekintettel ar­ra, hogy a vízforrások nem arányosan helyezkednek el az ország területén, a vízkivétel, a vízellátás az adott helyen szükséges mennyiségben és minőségben sokszor nehéz műszaki problémát jelent. Szlovákia területén a fel­színi víz összegyűjtése és in­tenzív felhasználása csak víztárolók segítségével lehet­séges. A Szlovák Szocialista Köz­társaságban a vízgazdálkodás az elmúlt 25 év alatt figye­lemre méltó eredményeket ért el: a vízierőművek tel­jesítménye 514 megawattal emelkedett. 18 víztároló épült és azok térfogata 1 milliárd köbméterrel emel­kedett. A védögátak hossza 1195 km-rel nőtt és a jelen­legi gáthálózat már 44 600 hektár mezőgazdasági terü­letet véd meg az árvíztől. 17,5 százalékról 43,2 száza­lékra emelkedett a vízveze­téki vizet fogyasztók száma, tehát jelenleg már 2 millió ember használ vízvezetéki vizet. A csatornahálózatba bekapcsolt házakban élő la­kosok száma 0,3 millióról 1,3 millióra emelkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom