Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
1972. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászberény ma és holnap A népesség alakulása Nem olyan régen, az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció készítésekor, Jászberény mai és jövőbeni helyzetének, szerepének értékelése, meghatározása nem jelentett könnyű feladatot a tervezők számára. A város sajátos, ugyanakkor fontos szerepet töltött be a múltban az alföldi települések hálózatában. Ezt a szerepét, jelentőségét napjainkig is megőrizte, bár közelmúltbeli fejlődését sem töretlennek, sem ellentmondásoktól mentesnek nem jellemezhetjük. Jászberény egyike azon kilenc alföldi városunknak, ahol 1960 óta csökken a népesség száma. Jászberény a legutóbbi időkig — mind a földrajzi fekvése, mind pedi„ történeti fejlődése következtében — sajátos alföldi meA város lakóinak száma 1930-ban 30101 fő volt. A felszabadulást követő első — 1949-ben tartott — nép- számlálás a város népességének csökkenését jelző számaival szemléltetően mutatta a második világháború hatását — ekkor 27 526 volt Jászberény népességszáma. A következő évtizedben, egyrészt a természetes szaporulat, másrészt a városba történt bevándorlás hatására több mint tíz százalékos a népesség-gyarapodás: 1960-ban 30 322 lakos volt a városban. Azóta — különböző okok következtében és hatására — 1,8 százalékkal csökkent a népességszám: az 1970-es népszámlálás alkalmával 29 785 fő volt. A népességszám alakulását jellemző részletesebb adatok vizsgálata azt mutatja, hogy nagyobb mérvű elvándorlás a hatvanas évek elején ment végbe, annak hatása érvényesül az egész megfigyelt évtized során. Az évtized második felében már mérséklődik a népesség fogyása, de nem szűnik meg. A város népességszámának elmúlt évtizedben megfigyelt csökkenésére szemléltető választ nyerhetünk, ha a város népmozgalmának néhány jellemzőjét részletesebben vizsgáljuk: — a város ezer lakosára jutó élveszületések száma 1960-ban 13,1 volt; 0,3-mal csökkent 1965-ben, majd 1970-ben elérte a 13,9 mutatót. Az évtized egészének zőgazdasági település volt: a városban említésre méltó kisipari tevékenység folyt, a viszonylag fejlett közösségi intézményhálózata által nyújtott szolgáltatások révén sokoldalú vonzást fejtett ki a Jászság településeiben élő népességre. i Egyike azoknak a városoknak, ahol már a szocialista iparosítás első időszakában említésre méltó ipari bázis létesült. A mezőgazdasági termelés fejlődését előmozdító számos kedvező adottság, a jelentős ipari bázis ellenére, a hatvanas évek megtorpanást, stagnálást jeleznek a város életében. Ez a legszembetűnőbben a város népességszámának már említett csökkenésében nyilvánul meg. Közvetett megfigyelések arra mutatnak, hogy a megyeszékhely — Szolnok —, illetve a főváros viszonylagos közelsége gyakorol vonzó hatást a város népességének vándorlási, lakóhely változtatási szándékára. vonatkozásában az élveszületések számának emelkedése mérsékelt arányú volt:, elmarad a városi átlagot jellemző növekedési görbétől. Bár az évtized második felére már számottevő; az élveszületések számának emelkedése (1965 és 1970 között 1,1) mégis mesz- sze elmarad az ugyanerre az időszakra vetített városi átlagtól (2,8); — a városi átlaghoz viszonyítva kedvezőtlenül alakult a városban az ezer lakosra jutó halálozások száma (hangsúlyozni szeretnénk, hogy a városi átlag is kedvezőtlen). Míg 1960- bán ez a szám 10,4 volt, addig már 1965-ben 10,8-ra — 1970-ben pedig 12,6-re emelkedett; ehhez képest a városi átlag számai a megfigyelt években 9,8, 10,3 és 11,2. A számok elemzése a város konstruktúrájában végbemenő elöregedési folyamatra hívja fel a figyelmet Jászberényben is; — a népmozgalom harmadik sajátos jellemzője az ezer lakosra jutó házasság- kötések száma. Míg a városi átlagot tekintve, 1960 és 1970 között a számok mérsékelt emelkedésről tanúskodnak (9,2, 9,7, illetve 1970-ben 9,9), addig Jászberényben 1960-ban ezer lakosra 8,7 házasságkötés jutott, 1965- ben már csak 7,8; igaz 1970-ben 8,6-re emelkedett, de ez sem tudta kiegyenlíteni a hatvanas évek első felének jelentős csökkenését. Kedvezőtlen arányok A város népesedési helyzetét, s ezen keresztül kihatásában közvetetten a város életének egészét kedvezőtlenül befolyásolja az állandó és ideiglenes jelleggel be- és elköltöző népesség nagy száma. Ehelyütt két év — 1969 és 1970 — számaira utalunk: 1969-ben állandó és ideiglenes jelleggel a városba költözők, illetve onnan elköltözők száma 3127, 1970-ben 3241 fő volt. Mindkét esztendőben a város lakosságának több, mint egytizedének megfelelő hányad mozgásban — a vándorlás folyamatában — volt. Míg tíz év alatt Jászberényben csak 0,8-el nőtt az ezer lakosra jutó élveszületések száma, addig például a hasonló nagyságú Baján 1,3, Gyöngyösön 2,3, Makón (a népességcsökkenés ellenére) 2,8-el nőtt. Jászberényben a megfigyelt évtizedben 2,2-el nőtt az ezer lakosra jutó halálozások száma, Baján 0,7-el. Makón 1,7-el csökkent, Gyöngyösön pedig 1,8-el nőtt. A házasságkötés mutatója ezen időszak alatt Jászberényben 0,1-el csökkent: a három városban pedig 1,9-el, 1,1-el, illetve 0,5-el nőtt. Mind az országos városi átlaggal, mind az összehasonlítás céljára kiválasztott három város mutatóival szemben, Jászberény népesedési helyzetének alakulása nem kedvező: — csökken a népesség száma; — a születések viszonylag alacsony száma nem képes ellensúlyozni a számottevő elvándorlás okozta népesség kiesést; — a házasságkötések csökkenése is kedvezőtlenül befolyásolja a természetes szaporodás mindenképpen kívánatos folyamatát; — a magas halálozási arány kedvezőtlen konstruktőrét jelez már most is, s annak további rosszabbodására utal. Mindez összességében azt jelenti, hogy a város fejlődését a nem megfelelő népesedési helyzet „beárnyékolja”, több vonatkozásban arra fékezőleg hat. Sajátos jellemzője Jászberény települési viszonyainak, hogy a népesség egyötöde külterületen lakik. (Folytatjuk) Dr. Kőszegfalvi György A népesedési helyzet alakulása, főbb jellemzői Amerika közelről Pelhő Tibor könyvéről Boldizsár Iván nagyszerű útikönyve után — „Amerika percről percre” — a magyar újságírás másik nagy „öregje”, Pethő Tibor ajándékozta meg az olvasóközönséget remek riportázzsal, az „Amerika közelről” című könyvével. A manapság megjelenő útikönyvek jónémelyike — tisztelet a kivételnek — úgy „készül”, hogy a szerző (szerzők) felületi tényeket rajzolnak, ezt fűszerezik egy kis gazdaságpolitikával, kuriózumokkal, ezzel, azzal. Pethő Tibor könyve merőben más. A könyv 11. oldalán írottakat jelképnek használom : felliftezik a szerző a New York-i Empire State Building 102. emeletére, ahonnan messzire lát... De nem amerikai panorámát ad — ahogy sok felszínes útikönyv —, hanem karhossznyira jut a mai amerikai életforma problémáihoz. Ha úgy tetszik: szövettani vizsgálatokat végez a mindennapok eseményeiben. A könyv minden mondatán alapos tárgyi tudás érződik. A megfigyelés és a következtetés a mondanivaló fő erőssége. A New York-ról írott fejezetek különösen érzékletesek; olvasása közben vasbeton erdőben érezzük magunkat és zihál a tüdőnk az autócsordák szénmonoxid füstjétől. S kicsit biztonságunkra gondolunk. Ismerteti ugyanis a szerző, hogy a vasbeton rengetegben egy é"' alatt 904 gyilkosság, maid kétezer erőszak, félszázezernél több rablótámadás, csaknem 200 ezer betöréses lopás történt... Egy illusztratív leírás a New York-i közállapotokról: a szerző egyik ismerőse telefonon bejelentette a rendőrségnek, hogy ellopták az ékszereit. Hány- hulla van, kérdezte a rend- ődtiszt. Mivel holttest — szerencsére — nem volt, a rendőr kioktatta a bejelentőt. „Mit képzel, van időnk ilyen vacak ügyekkel foglalkozni... akkor telefonáljon, ha hullát talál a szobájában. A következő fejezetben Washingtonba kalauzolja el a szerző az olvasót. Az ismert külpolitikai újságíró bemutatja az amerikai politikai élet fontosabb fórumait, — érdekes adalékokat szolgáltat a magyar—amerikai kapcsolatokról is. Chicago, San-Francisco, Los Angeles, New Orleans a szerző további útiállomása. Washingtonba visszatérve a vietnami háborúra, a kormány és a közvélemény komplexumának szentel külön fejezetet a szerző. A könyv talán egyik legizgalmasabb része az utolsó fejezet, — Ismét New Yorkban a címe —, amelyben az amerikai magyarságról olvashatunk és a futurológusok dilemmájáról, majd a Merre tovább? nagy kérdéséről. Az utóbbiakban az Amerika-kutatás legújabb eredményeit, érdekességeit ismerteti Pethő Tibor, a tőle megszokott alapossággal. A könyvet a Magvető Kiadó jelentette meg. Syrius — Rákfogó — Pop Hangverseny a szolno'd szabadtéri színpadon Három együttes mutatkozott be kedden este a szolnoki szabadtéri színpad, főként fiatalokból álló, közönségének. E hangversennyel azért érdemes külön foglalkozni, mert érdekes ízelítőt adott az ún. modern könnyűzenei kísérletekből, s ez — mikor a táncdalfesztivál elődöntői a televízióban lezajlottak — kontrasztként hatott, figyelmünket könnyűzenei életünk izgalmas problémáira irányította. A három együttesnek ugyanis közös ismertetőjele, hogy a legmodernebb zenei irányzatokhoz kíván csatlakozni. Újszerű, olykor meghökkentő ötleteik, valamint a közönség értő reagálása új igények kialakulását jelzik. A „modern könnyűzene” végeredményben ellentmondásos meghatározás. A köny- nyű, elsősorban szórakoztató igényű muzsika mindig a komolyzene által kitaposott ösvényeken halad, s annak eredményeit transzponálja a maga sajátos, népszerűbb nyelvezetére. Mégis nem mindegy, hogy a szórakoztató zenélés milyen eszközökkel, milyen igénnyel történik, s így természetesen a könnyűzenének is megvannak a maga konzervatív és úttörő irányzatai. A Syrius együttes, a Rákfogó s a maga módján a Pop zenekar is ez utóbbihoz tartozik. Milyen is ez a stílus? Nehéz lenne egyértelműen meghatározni. Alapja mindenesetre a primitív népek zenéjének, elsősorban az afrikai népzenének különös, ostinato (állandóan ismétlődő) ritmikája; így az ütőgarnitúra hangszerei egy ilyen együttesből sem hiányozhatnak. Minden egyéb zenej tényező (harmóniai rendszer, dallamépítkezés, hangszerelés-technika) változhat. Így egészen különböző hangszer-összeállítású együttesekkel találkozhatunk (a Syrius együttesben például szoprán, alt és tenor szaxofon, a Pop zenekarban fuvola, hegedű szerepel), általában közös a gitár. a basszusgitár és az elektromos orgona. Érdekes tendencia a különleges, ritkán hallható hangszerek felsorakoztatása. Maga a kompozíciós építkezés a hagyományos, improvizációs technikával dolgozó dzsessz-zenekarok eljárásait követi; vagyis a rövidlélegzetű témák elhangzása után ötletekben, színekben gazdag, bravúros, olykor különleges hatású szólóhangszer-improvizációk, instrumentális párbeszédek következnek, majd befejezésül ismét halljuk a kezdő t'émát vagy témákat. Ez azt jelenti, hogy a zenei kiindulási pont csak mintegy ürügyül szolgál, s alapjául mindannak, ami a hosszúra nyújtott, kötetlen szabad részekben történik. Érdekessége még ennek a stílusnak, hogy az énekes szólam instrumentális (hangszeres) jelleget ölt, önálló funkciója elmosódik. A zenei anyag kötetlenségét hangsúlyozza az oldott előadásmód, az előadók viselkedése is a színpadon. A három kitűnő együttes izgalmas, valamennyiünk számára érdekes programot mutatott be. A pálma kétségkívül a Syriusé, mely Baronits Zsolt vezetésével rendkívül magas technikai szinten dolgozik. Igen élvezetes volt a befejezésül bemutatott közös produkció. Molnár László Cserepes pinceklub Mármint a gazdái cserepesek? azaz a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat KlSZ-szerve- zetének tagiai. A vállalat mezőtúri központja alatti használhatatlannak elkönyvelt, penész- és salétromvirágos pincét a fiatalok társadalmi munkában — rendbe’ hozták és klubbá építették (vagy inkább varázsolták át). A kis művelődő-szórakozóhely eddigi kilenchónapos története azt iga-* zolja. hogy nem volt hiábavaló a ráfordított munka. Körülbelül hatvanan járnak ide rendszeresen tévét nézni, ismeretterjesztő előadásokat hallgatni, vitatkozni. — Játszani, táncolni a hét négy napján. A klub a másik három na* pon sem kihasználatlan, ilyen-* kor a KISZ-szervezet itt tartja vezetőségi üléseit, politikai tanfolyamait. A klubon belül már egy rétegklub, a magnósok klubja is megalakult. A társadalmi vezetőség legújabb terve: részt venni a Kiváló Ifjúsági Klub pályázaton. — (Képünkön: néhány törzstag esti sajtószemléje.) Népies időjóslás augusztusra szeptember.” Az idei időjáA rendhagyó (mit rendhagyó: rendkívüli, sőt rendetlen) időjárás alapjaiban ingatta meg a meteorológia nehezen kimondható nevű tudományát. De nem válik be a százéves átlag sem. Kudarcot vall az egyre bizonytalanabb előrejelzés is. És nem mond semmit a nagy port felvert „Bécsi Naptár” sem. Az emberiség hát mint a megvert gyerek visszakulloghat az anyja kötőjéhez: nézAugusztusi Nézzük, mit mond a népies időjóslás augusztusra. „Ha Lőrinc napja szép, szép lesz az ősz.” Ránk férne. Tehát augusztus 10-én szorítsunk! „Ha Pétertől (aug. 1.) Lőrinciéi nagy a hőség, soká fehér lesz a tél.” Augusztus 24., Bertalan. A francia történelem nagy napja. Pontosan négyszáz éve: 1572. augusztus 24-én IX. Károly anyja Medici Katalin ezen az éjszakán irtatott ki több tízezer hugenottát (a protestánsok francia neve). De Bertalan az időjárásnál is nevezetes. „Bertalani zivatar. Jeget és havat takar.” „Bertalani érett szőlő, jó borra mutat!” Nyilván borszőlőre szól a mondás. Sajnos előre megmondhatjuk, zük meg a népies időjóslást, ezt a szellemi gyűjteményt, amely népünk évszázados tapasztalásáig megfigyelését rögzíti. Tudnunk kell, hogy ebben az anyagban is van hordalék. Előbb pogány, majd keresztény valláshoz fűződő hiedelem, például az eső- csinálás, az esőkérés és a rossz idő elűzése. De amit megfigyelés alapján mond az ma már tudományosan is elismert. előrejelzés hogy az idén nem sok jóval kecsegtet „Amilyen a Bertalan napja, olyan lesz az ősz.” Tehát nem elég a Lőrinc. A népies időjóslásokban szinte állandó a kettősség, így egyik lerontja a másikat. Sőt néha három naphoz kötődik valami meghatározás. „Lőrinc és a Boldogasszony, meg a Bertalan Megmutatja áperte, hogy az ősz mit takar” Tehát augusztus 10., 15. és 24. összevetése után tudunk csak biztosat. Ha nem válik be, tévedtünk. Nem az első és utolsó eset. Kisegítő támpont is van az őszi időre: „Augusztus két utolsó és szeptember két első napja mutatja az őszi időjárást” és „Zivataros augusztus, esős rástól kitelik. 1 r Általános szempontok Ha teljessé akarjuk tenni a népies időjóslás anyagát egy-egy időszakra, nem elég felidézni azt a hónapot, amelyben élünk. Így pl.: kifejezetten augusztusra utal egy januári megállapítás: Amilyen az új év napja, Olyan augusztus hónapja: Hogyha száraz, akkor kedves, De nem kedves, hogyha nedves. Persze ezek a rigmusba szedett tételek mindig gyanúsak: félő, hogy egy-egy megállapítás csak a rím kedvéért kerül bele. Augusztusra utal még egy márciusi tétel is: „Márciusi eső, esős június, ködös augusztus." Előfordul olyan idő is, amelyre semmi kadencia nincs. Akkor kell elővenni az általános bölcsességeket; Ezek arról nevezetesek, hogy mindig beválnak. „Ha a gyertya, vagy lámpavilág serceg, rossz idő lesz!” „Ha a macska sokat mos- dik, eső lesz!” Ez most is bevált. Kedves kis cicáink, a budapesti idegenforgalmi macskák, annvit mosdottak júliusban az idegenforgalmi főszezonban, hogy majdnem elvitt bennünket az árvíz.
