Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
Kávé - fizetésemeléssel Kávézgatunk. kora reggel mindig szoktunk, csendben, álmosan, többnyire szótlanul. Most elindult a lavina. Halk morajlással kezdődött ez is, akkor észre sem vettem, csak amikor már el temetett a szóáradat, jutott eszembe a kezdeti csendes morajlás. A feleségem váratlanul megszólalt és azt mondta, hogy vett a fiúnak húsvét- ra egy pár cipőt, ők szegények voltak, de azért mindig kaptak az ünnepre szalmakalapot, miegymást. — Helyes — dörmögtem. — A katonafiúnak is küldök csomagot. — Még helyesebb... — Anyukámnak is veszek... — hallgattam, mit válaszoljon ilyesmire egy humanista? Semmit. >— Te is kapsz egy nyakkendőt. — Sejtettem. Mit sejtettél? Nézd meg az én cuccaimat. Régi kácatok. Legszívesebben kivágnám az egészet. De az őszeresnek sem kell! Sőt, a kutyának sem kell. ‘Istenem, mennyi szép, finom holmi, mennyi éjszakai munka, verejték. Minden darab egy piramis, amelyet én a rabszolga, ugye... Szívem árnyékot vethetett az arcomra, a lavina most már feltartóztathatatlanul zúdult a fejemre. — Másnak is van! Mindenkinek van néhány értékesebb holmija. Csakhogy az enyém mind antik. Egyébként is mit aprehendálsz. — Nem is szóltam. — De gondoltad. Mindenki rajtam nevet, a tavalyi szerelésemen. — No lám. — Kinéztem egy cuki..,' azt megveszem. — Miből, szívem? Amit eddig felsoroltál, ha a nyakkendőt el is felejtjük, akkor is súlyos ezresekbe kerül. — Emelték a fizetésem. _ ? — Kettőszázzal. — Abból akarod? — Mindig lebecsültél. Az én munkám semmi. Rendesebb férjek ilyenkor azt suttogják -butuska feleségeik fülébe, hogy csodálatos vagy szívem! Valóságos zseni. Ettől az elhízott libák szárnyakat kapnak, repülnek. De te? Egy életen át vagdostad a szárnyaimat és még te kevesled a kettőszázat. — „Az évek jöttek, men- ’> tek, elmaradtál... ...Benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben” (suha) FESZTIVAL-LÄZ A diplomatanyelv •Mindig áhítattal Végi és borzongással, mint valami titkos szekta titkpn kihallgatott varázsigéjének szövegét úgy hallgattam, ha véletlenül hozzájuthattam egy kis diplomatanyelvhez. A ..magas felek”; „a nézetek tisztázása...”; „egymás álláspontjainak jobb megértése. I.; „a kölcsönös megértés légkörében..— és társaik főhajtásra késztettek, s késztetnek ma is. A fogalmazás magasröptűsége, sajátos stílusa, remekbe sikerült fölényessége, meggyőző ereje; — ez az ami hiányzik mindennapi életünkből. ettől szürke és sivár a mindennapi élet. e nyelv híján válnak brutálissá az emberek és alantassá egymáshoz intézett szavaik. Éppen ezen tűnődtem az utcán baktatva és még a pardont sem tudva kimondani, hogy tűnődés közben véletlenül behatolást követtem el egy embertársam oldalába, amikor egy pofon kíséretében a következő megjegyzést nyújtotta át ultimátum formájában: — Marha! Miután a pofon és az inkriminált megjegyzés szinte azzal egy időben hangzott el, hogy véletlenül az említett behatolást elkövettem, kétségeim sem lehettek két dolgot illetően: a) a „marha” megjegyzés annak szólt, aki a pofont kapta: b) a pofont én kaptam, tehát az illető embertársam engem nevezett marhának. E kétségkívül bonyolult,' de általában mégis zseniálisan megoldott logikai feladat végére jutván és nem felejtvén el iménti töprengésem, ily szavakkal fordultam az engem meggondolatlan cselekedetével testi mivoltomban, átmenetileg , megsértett Magas Félhez j (volt vagy 160 centiméter) : — Uram. az ön tette kimeríti a meggondolatlan és durva visszavágás kritériumát. Miután én viszont a békés egymás mellett élés. a kölcsönös megértés, az egymás érdekei legmesszebbmerő tiszteletben tartásának elve alapján állok, s nem utolsósorban mélységesen elítélem a kölcsönös beavatkozás minden fajtáját, engedje meg. hogy figyelmeztessem tettének súlyára.' Természetesen, véletlen ütközésem feletti sajnálkozásomat kifejezni nem mulaszthatom, ám ez a véletlen és igazán jelentéktelennek tűnhető incidens az én sajnálkozásom kifejezésével megoldást nyerhetett volna, ha ön nem ragadtatja magát nyílt és durva agresszióra. Uram, még minden lehetőség adott, hogy kifejtse ön is álláspontját hogy a köztünk lévő átmeneti és nem súlyos konfliktust a tárgyalások síkjára helyezzük. Hajlandó vagyok tárgyalni, fejtse ki ön is álláspontját, tisztázzuk nézeteinket. hogy a kölcsönös megértés légkörében, egymás testi határainak tiszteletben tartásával folytassuk tovább útjainkat, testrészeink épségben tartása érdekében... — Menjen a fenébe, hu, fickó! — mondta a 160 centi Magas Fél. minden din- lomáciai nyelvet félre téve. aztán könnyed gyorsasággá’ még belém rúgott kétszer és fölényes léptekkel távozott A nyomorult. Az ostoba fickó! Megállj, az anyád! Milyen hülye is vágyó- tényleg! Legalább jó szájon kaptam volna én is, hogv különbséget tudott volna tenni a nyílt tárgyalások szelleme és még ma is hatásos jobbtenyeresem között! Gyurkó Géza
