Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 16. Pártnapi előadóknak ajánljuk A Magyar Népköztársaság és az európai biztonság IRTA: PÚJA FRIGYES, A KÜLÜGYMINISZTER ELSŐ HELYETTESE íKEPERfflföJE 5 ELŐTT 95 Indokolt“ a zsűri A béke és a biztonság megszilárdításáért küzdő erők Európában megelégedéssel f o*- gadták a hírt: az Észak-atlanti Szövetség miniszteri tanácsának május végén. Bonnban tartott ülése hozzájárult az európai biztonsági értekezlet előkészítését szolgáló sokoldalú tanácskozás ez év őszén, Helsinkiben történő megkezdéséhez. Ezzel a biztonsági értekezlet előkészítése konkrét szakaszába lép. Minden remény megvan arra, hogy e tanácskozás után, a jövő év első felében, magára a biztonsági értkezlet összehívására is sor kerül, feltéve, hogy a nyugati hatalmak — mindenek előtt az Egyesült Államok — nem gördít újabb akadályokat ennek útjába. Az első biztonsági értekezletre olyan körülmények között készülünk, amikor nagy lépést tett előre az európai enyhülés folyamata; ratifikálták a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződést és életbe lépett a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás. Ezekkel a szerződésekkel a Német Szövetségi Köztársaság kormánya — s más nyugati országok kormányai is:— eslő ízben ismerte el a második világháború után Európában kialakult helyzetet, az európai status- quot. Olyan körülmények között közeledünk az európai biztonsági értekezlet felé, — amikor az Egyesült Államok kormánya a moszkvai tárgyalásokkal összefüggésben — itt nem tárgyalható kényszerítő körülmények hatása alatt — végre hozzájárulását adta néhány, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó lépés megtételéhez; Az európai biztonsági értekezlet minden jel szerint újabb európai problémák megoldását eredményezi majd; az értekezlet sikere esetén megállapodás születik a résztvevő országok között az erőszak alkalmazásáról való lemondásban, a szocialista és a kapitalista rendszerű országok sokoldalú együttműködése elveinek kidolgozásában, az emberi környezet megjavítását szolgáló intézkedésekben és — az értekezlettel párhuzamosan folyó tárgyalásokon — a csapatok és a fegyverzet kölcsönös csökkentésében. — Az eredményes biztonsági értekezlet tehát jelentősen előmozdítja majd az európai béke és biztonság ügyét, közelebb visz bennünket az európai biztonsági rendszer létrehozásához. Mi az értelme az európai béke és biztonság megszilárdításának és — egy későbbi időpontban — az európai biztonsági rendszer létrehozásának? Ezzel a szocialista országok azt a — külpolitikájuk középpontjában álló — célt akarják elérni, hogy megfelelő nemzetközi körülményeket hozzanak létre a szocializmus, a kommunizmus építéséhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa pártunk és népünk elé azt a feladatot állította, hogy folytassuk a szocializmus építését az adott körülmények között, magasabb szinten. A történelem tanulságai, pártunk és népünk tapasztalatai is azt mutatják, hogy e nagy nemzeti és egyben internacionalista feladat valóravál- tása csak békés nemzetközi körülmények között lehetséges. Nem építhető fel a szocializmus háborús körülmények között; megnehezül a szocializmus építése feszült nemzetközi helyzetben is, — amikor dolgozó népünknek — képletesen szólva — egyik kezében a kardot kell szorongatnia, s nem szentelheti az alkotó munkának teljes erejét és energiáját. Ez a magyarázata annak, hogy pártunk és kormányunk — és a többi szocialista ország — Jlegr fontosabb külpolitikai célja a tartós béke, a szilárd biztonság megteremtése. A szocialista országok e nagy célja csak közös erőfeszítésekkel érhető el. Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az európai béke és biztonság problémáinak a megoldásában a szocialista országok egyeztetett eljárása alapvető fontosságú. A szocialista országok koordinált politikája nélkül nem érhettük volna el az utóbbi évek nagy történelmi sikereit, az európa béke és biztonság megszilárdításában nem jutottunk volna oda, ahol állunk; eredményeink nem lennének olyan nagyok, ha nem vállaltak volna magukra úgyszólván a motor szerepét a Varsói Szerződés tagállamai. Szinte kézzelfoghatóan nyomon követhető, mint adtak újabb és újabb lökést az európai béke és biztonság ügyének a Varsói Szerződés tagállamainak egy- egy közös tanácskozásán elhatározott lépések, A szocialista országok összehangolt álláspontja az egyes szocialista országok nemzetközi tevékenységében realizálódik, abban a tevékenységben, amelyet aVarsói Szerződés tagállamai, saját lehetőségeiket kihasználva, a béke és a biztonság megszilárdítása, a biztonsági értekezlet összehívása érdekében kifejtenek. Ilyen szempontból különösen nagy jelentőségű az a szerep, amelyet a nemzetközi életben rendkívül nagy súllyal és befolyással rendelkező Szovjetunió betölt. Az említett nagyfontosságú szerződések tető alá kerülése főképp a Szovjetunió erőfeszítéseinek köszönhető; azoknak a tanácskozásoknak az eredményei, amelyeket a szovjet vezetők Nixon elnökkel folytattak, kihat az egész világpolitikára, — ezen belül az európai helyzetre is. A Varsói Szerződés többi tagállamainak a tevékenysége is eredményesen hozzájárul ahhoz, hogy sikerre vigyük közös elképzeléseinket és javaslatainkat. A többi szocialista államhoz hasonlóan a Magyar Nép- köztársaság párt- és állami vezetése is aktívan részt vett — és ma is részt vesz — az európai béke és biztonság megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Kormányunk és diplomáciánk igyekszik maximálisan kihasználni azokat a jó nemzetközi lehetőségeket, amelyeknek a létrehozásához a Magyar Szocialista Munkáspárt eredményes belpolitikája is hozzájárul, és amelyek országunk megnövekedett nemzetközi tekintélyéből és jó híréből adódnak. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy ez a munka nem eredményben. Ax elmúlt években pártunk és kormányunk vezetőinek más országok képviselőivel folytatott tanácskozásain központi helyet foglalt el azoknak a lépéseknek a megvitatása, amelyek az európai béke és biztonság problémáinak a megoldása érdekében szükségessé váltak. Az európai béke és biztonság ügye állt a középpontjában külügyminiszterünk és a Külügyminisztérium más képviselőinek nyugati országok képviselőivel folytatott nagyszámú tanácskozásain is. Ezeken az eszmecseréken országunk képviselőinek konstruktív álláspontja hozzájárult ahhoz, hogy az európai biztonsági értekezlet néhány kérdése már a kétoldalú konzultációkon tisztázódott. Munkánk nem lehetett volna ilyen eredményes, ha nem biztosított volna ehhez kitűnő hátteret népünk sikerekben gazdag munkája és áldozatos helytállása. Emellett nagy jelentősége van annak is hogy dolgozó népünk — jó politikai érzékkel rendelkezvén — erőteljesen hallatta hangját mindannyiszor, ahányszor az imperialisták agresszív tevékenysége miatt veszély fenyegette az európai enyhülést. Dolgozó népünk részt vesz az európai népek azon mozgalmában is, amelynek a célja a biztonsági értekezlet összehívásának elősegítése. Képviselői ott voltak Brüsszelben, az európai közvélemény képviselőinek értekezletén, s határozott állásfoglalással adtak hangot népünk békeakaratának. Nagyok az eredmények az európai béke és biztonság megszilárdításában, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy csak az út elején állunk. Számolni kell megtorpanással, visszaesésekkel is, hiszen a szilárd béke és a nemzetközi enyhülés ellenségei nem tették le a fegyvert. Ahhoz, hogy az imperializmus és a nemzetközi reakció erői ne fordíthassák vissza az európai enyhülés folyamatát, a szocialista országok a Kapitalista országok népeinek újabb és fokozódó erőfeszítéseire van szükség. — Pártunk és kormányunk, dolgozó népünk a jövőben is ott áll majd azoknak a soraiban, akiknek szívügyük a tartós európai béke és biztonság. Ezt kívánja hazánk és népünk, a szocializmus és a haladás érdeke. A függetlenség és az élet évei Van valami mélyen jelképes abban a tényben, hogy India negyedszázados függetlensége alatt, a korábban harminc esztendő körül mozgó átlagos életkor csaknem huszonöt évvel megnövekedett. A függetlenség és az élet szinte azonos értelmet nyertek a szubkontinensnyi országban... India népei soha nem békéitek meg a szolgasorral, a szvaradzs, a saját uralom, vagyis a függetlenség követelése mind hangosabban visszhangzott. A második világháborút követő nagy antiimperialista fellendülésben, 1946 februárjában kitört emlékezetes flottalázadás és ugyanebben az évben kétmilliónyian sztrájkoltak. A britek kényszerű visszavonulást hajtottak végre, s a helyzet olyan volt, hogy végülis egy esztendővel a tervezett dátum előtt, 1947. augusztus 15-én az Indiai Unió (1950-től Indiai Köztársaság) elnyerte függetlenségét. Huszonöt év alatt India nagy utat tett meg, a függetlenség éltető légkörében. Ez azonban az indiai vezetőket sem tölti el teljes elégedettséggel, hiszen súlyos örökség maradványával kell megküzdeniük. Az Európából érkező utas ma is találkozhat a mi kontinensünkön ismeretlen szegénység és nyomor sok jelével, ellentmondásokkal és feszültségekkel. Ám aki csak ezt látja, vagy a kip- lingi gyarmati romantikái, az exotikumok, a dzsungelek Indiájánál ragad meg —- nem alakíthat ki magának reális képet. A függetlenség negyed- százada fontos szerepet biztosított Indiának a világ- politika porondján is. Az elnemkötelezettség Delhi magatartásában nem zárta ki az elkötelezettséget a béke és a haladás iránt. India részvállalása a gyarmatosításellenes küzdelemben ; állásfoglalása a ben- gáli válság idején; az elmúlt esztendőben megkötött szovjet—indiai szerződés egyaránt mérföldkövei az útnak. Az Indiai Köztársaság huszonöt küzdelmes, de sikeres esztendőt hagyott maga mögött. Minden bizonynyal újabb eredményekben gazdag évtizedek előtt állnak India népei. E hatalmas ország azon az úton jár majd a jövőben is, amely eddig is a felemelkedés, a fejlődés útja volt. „Ego földdel“ oltják a tőzegtüzet A széljárás szeszélyei az utóbbi két napban megkímélték a szovjet főváros lakóit a Moszkva-környéki tőzegégéseknél keletkezett füsttől, s a legutóbbi jelentések szerint az oltási munkálatok most már egyre eredményesebbek. A tőzegtelepeken a Pravda beszámolója szerint az utóbbi napokban 70 tűzfészket sikerült eloltani, pontosabban eltemetni. A helyszíni riportokból ugyanis az tűnik ki, hogy az izzó tőzegréteg oltásának egyetlen igazán hatékony módja az „égő föld” teljes elszigetelése, majd betemetése igazi földdel. Az oltásban elért sikerek részben annak is köszönhetők, hogy a földalatti tüzek megfékezésében nagy tapasztalattal rendelkező bányamentőosztagok érkeztek a helyszínre. A táncdalfesztiválról elmélkedve az egyik elődöntő után jegyzetemben azért keseregtem, hogy a zsűri tagjai nem indokolják döntéseiket, még azokban az esetekben sem, amikor egy-egy dalnak a legtöbb pontot érő tárcsa felmutatásával feltűnően egyengetik útját a döntőbe jutásig. Nos, közvetve, a harmadik elődöntő közönségszavazatainak ismertetésekor megkaptuk a választ a zsűri sajátos álláspontjáról: tagjai azért nem szólaltak meg döntés közben, mert valójában nem is volt érdemleges szakmai mondandójuk. PénA televízió egyik nemes gesztusáról szólnék, arról, amellyel saját gyenge műsoraitól önkritikusan igyekszik rendre megóvni hűséges nézőit. A módszer pedig: a rossz műsorok ellenszeréül kitalálta a jó rádióműsorok propagálását, önzetlen cselekedet, és mindenképpen dicséretes. Nemcsak okos ízléspolitikára vall, hanem kedves előzékenység a néző iránt is. Igaz, van ebben az önzetlenségben, némi számítás, talán egy kevéske kajánság is. Ugyanis, ha ilyen esetekben a néző mégsem hallgat a műsorközlő szavára, és nem nyúl tv-készüléke gombjához, hogy a televíziót ki-, a rádiót pedig bekapcsolja, lelke rajta, vessen ki-ki magára, a televízió megmondta. Az efféle televíziós őszinteségnek- kétségtelenül a né- ző csak örülhet. De leginkább annak örülne, ha egyre gyakrabban hallhatna a televízió bemondójától ilyesfélét is: most pedig kedves nézőink kapcsolják ki a rádiójukat, hagyjanak minden egyebet, mert vérbeli televíziós csemege következik. Csütörtökön, este azonban még bizonyára azok a nézők jártak jól, akik elfogadták a bemondó napi rádiós ajánlatát és az újra elővett Rátonyi-revü, valamint egy erőtlen tévéjátékocska helyett inkább Németh László történelmi drámájának, a II. Józsefnek rádióváltozatát tek este ugyanis a szervező- bizottság felkérésére három negyven, pontot adó, azaz tárcsát lobogtató zsűritag megszólalt, azaz indokolt. És mit mondott? Az égvilágon semmi olyat, ami egy amatőr, könnyűzenét kedvelő magamfajta laikus fejében meg ne fordulhatott volna. Ezekután beismerem, bizony jobb, hogy a zsűri tartotta magát a bölcs mondáshoz: hallgatni arany. Mert a semmitmondó közhely — ilyeneket hallhattunk péntek este, nemhogy ezüstöt, de még egy fabatkát sem ér. hallgatták meg Gábor Miklóssal a címszerepben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt hét ne tartogatott volna néhány igényes programot is a nézők számára. így például a sokszínű, változatos Világirodalmi Magazint, amelyben a sokoldalú fordító, Karig Sára mutatkozott be, bőkezűen válogatva műfordításainak sokaságából. Ugyanitt említhető a Tizenkét dühös ember szerzőjének újabb jelentkezése televíziónk képernyőjén, a Tragédia a telepen péntek esti bemutatója. Továbbá egy dokumentumfilm a baranyai falucska, Pogány életét feltérképező sorozat, amelynek eddig még csak a felét láthattuk. A ritkán tapasztalható alapossággal készülő dokumentumfilmnek különösképpen szociográfiai igényességét kell dicsérni. Népes riporteri és tudósgárda vallatja a nemzetiségi ellentétektől terhes múltú falu valóságát, és a feltáró munka izgalmas, emberi felfedezésekkel jár. Különösen érdekfeszítő annak a társadalmi folyamatnak a vizsgálata, amelynek eredményeként ma már horvátok és németek, bos- nyákok és svábok békességben élnek együtt, s boldogulásuk útját nem állják, illetve nem keresztezik nemtelen szenvedélyek. A film négyrészes. Az első kettő láttán a folytatás is tanulságosnak ígérkezik. India tele van szépséges műemlékekkel. Képünkön: Szelek palotája ’ Jaipurban Rossz a tévéműsor, hallgasson rádiót Tragédia a telepen A nyári uborkaszezon idején eredeti tv-játékkal nem igen kényeztetett el bennünket a televízió. Ebből a műfajból épphogy csak csur- rant-cseppent a képernyőn. Épp ezért Reginaid Rose tévéjátékának bemutatóját szinte „kiéheztetve” vártuk. De éhségünkhöz csatlakozhatott a szerző iránti fokozott kíváncsiságunk is. Hiszen Reginald Rose-t a tévéjáték klasszikusának tartják világszerte, s főképpen azóta, amióta a Tizenkét dühös ember című műve mintája lett annak, hogyan lehet a kisméretű képernyőn drámai feszültséget teremteni. Nos, a Tragédia a telepen, amelynek cselekménye az ötvenes évek Amerikájában játszódik valójában nem váltotta be a sikeres tv- szerzőhöz fűzött reményeinket. A három hülye és egy hisztérikus lány — Alec szavaival — sajátos törvénykezése egy vélt igazság érdekében a feszültségteremtéshez kiválóan értő drámaíró rutinjait tükrözte elsősorban. És nem pedig az írói mondanivaló mélységeinek kifejezési szándékát. A barakktelep lakóinak brutális meggyötörtetése és állati megvallatása valóban sok-sok kiélezett helyzetet szült, de a drámaiságnak ez a fajta megteremtése többnyire bizony öncélú írói hatáskeltésnek bizonyult. Ez a játék, abban a felfogásban, ahogyan a tv bemutatta, — rendező Horváth Tibor — egyáltalán nem tudta érvényre jutattni azt a központi gondolatot, amelyet az eligazító bevezető megfogalmazott, hogy tudniillik Rose tévéjátéka a társai fölé emelkedő kiváló egyéniség tragédiája. Amit mi láttunk a képernyőn, az sokkal inkább azt az írói tételt igazolta, mely szerint mindig lesznek olyanok, akiknek nagyobb szükségük van arra, hogy gyűlöljenek, mintsem arra, hogy szeressenek. A tévéjáték az állattá változott ember brutális • játéka lett csupán. így kiváló szereposztás ellenére sem tudta igazán megrendíteni az embert, sőt kegyetlen realizmusával, tömény bruta- lizmusával hidegen hagyott. A leginkább a lincselők ellen forduló Alec (Bessenyei Ferenc) és fia (Horváth Péter) belső konfliktusát élhettük át valamelyest. Az apáét, aki józan ésszel szállt szembe az elvakult, pusztító szenvedélyekkel, de akit fia „bűnössége” megtorpanásra kényszerít, hogy azután majd még erőteljesebben törjön fel belőle az emberi igazságérzet, és odakiáltsa társainak: ne egymást pusztítsátok, miként az állatok és a barmok cselekszenek, a gyűlölet tüzét nemesebb célok érdekében, az elnyomók ellen szítsátok. A Tragédia a telepen messzeesik a Tizenkét dühös ember „fájától”. V. M.
