Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

1972. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szorgos kezek tisztítják a tököt a Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepén Tudomány a- szocializmusban III. Mire képes a tudomány ? Az emberi társadatom szolgálatába állított tudo­mány szinte csodákra képes. Máig aktuális program min­den ember felszabadítása a nehéz testi munka, valamint az egyhangú, gondolkodást, harmonikus tevékenységet ném igénylő munkák terhe alól. Máig aktuális program, hogy mindenkinek legyen élelme, ruhája, lakása, vagy­is, hogy minden lakóját a Földnek valóban, szabaddá kéll tenni, hozzásegítve őket képességeikhez, tehetségük­höz mérten az alkotó élet öröméhez, a kulturális, szel­lemi értékek élevezetéhez. És a tudósok gyakran han­got adnak annak is, hogy ha 'az egész földgolyón olyan társadalmi rendszer lenne, amelyben, a hatalom az anya­gi és szellemi javak igazi megteremtőinek, a dolgozó embereknek a kezében van, akkor az emberiség már ma is teljes mértékben el lenne látva és hasznosíthatná a ci­vilizáció minden áldását. De vajon milyen alapve­tő tudományos és műszaki- gazdasági problémák megol­dása határozza meg elsősor­ban az emberek jólétét? Az ipari, mezőgazdasági, és a mindennapi élet színvonala nagymértékben függ attól, hogy mennyi a rendelkezésre álló energia, de különöskép­pen a villamosenergia meny- nyisége. Jelenleg a világ­ban egy emberre mindössze 0,1 kilowatt kiépített, azaz felhasználható villamos­energia jut. Ez túlságosan kevés, ezért a nehéz testi munka nélkülözhetetlen, kü­lönösen a gyengén fejlett országokban. A természeti erőforrások lehetővé tennék e mennyiség sokszoros növe­lését. Ha például a világ összeg országában olyan üte­mű lenne a villamosenergia lermelés fokozása, mint a Szovjetunióban, akkor az ezredfordulóig több mint öt­venszeresére fokozódnék a világ villamosenergia terme­lése. A legnagyobb lehetőséggel kecsegtető mesterséges ener­giaforrás, amelyen ma a tu­dósok dolgoznak, a termo­nukleáris reakció szabályoz­ható megvalósítása. Ha ez sikerül — márpedig még eb­ben az évszázadban számít­hatunk rá — a természet legnagyobb tartalékai tárul­nak feL Egv liter közönséges vízben tulajdonképpen 160 kilogramm szén elégetésével egyenlő energia lakozik, egy 230 méter élhosszúságú koc­kában lévő Vízmennyiség pe­dig az egész világon egy év alatt megtermelt szénmeny- nyiséggel egyenértékű éner- giaforrást jelent. Ilyen kis anyagmennyiségekből, ek­kora energiamennyiségek fel­szabadítását ígéri a tudo- ffiáfty a szabályozott termo­nukleáris reakciók révén! Meg kell jegyezni, hogy az így nyeft villamosenergia igen olcsó és könnyen hoz­záférhető lesz. Ez pedig gyö­keres változásokra vezet majd a kohászati és vegy­iparban, Ezekben az iparok­ban a termékeket elektro­kémiai úton gyártják m<^l, elektromos kisülésekben es nagy áthatoló képességű su­garak hatására végbemenő gyártási folyamatokkal , Külön köteteket kellene írni ahhoz, hogy csupán ez a forradalmi technológia mi­lyen változásokra vezethet a Földön. Mindez nemcsak az anyagiakat, a termelési mó­dot, hanem az emberi gon­dolkodást és életet is, min­den tartalmával együtt vál­toztatná meg. De minden­nek vannak há'tárai, s a tu­dománynak számolnia kell a kedvezőtlen körülményekkel is. Fontos kérdés például, hogy van-e határ a villamos­erőművek összteljesítményé­nek növelésében, hogy ha a termonukleáris energia hoz­záférhetővé válik. Van ilyen határ, s ezt a Föld felszínének és légköré­nek a termonukleáris reak­cióban felszabaduló hő ha­tására beálló melegedése ha­tározza még. Ha a reakció­ból kiváló hőmennyiség el­érné a Földet érő napener­gia 10 százalékát, akikor a földi középhőmérséklet mint­egy 7 fokkal magasabb len­ne. mint ma. Ez valószínű­leg az északi és déli sark­vidék hótakarójának roha­mos olvadására vezetne, tel­jes özönvízzel fenyegethetne. Éppen ezért az előállított termonukleáris eneugia mennyisége aligha fogja meghaladni a Földet érő napenergia 5 százalékát. De ez is annyit jelentene, hogy a mainál tízezerszér több villamosenergiát lehetne elő­állítani. S ha a Föld népes­sége addigra a tízszeresére növekednék, akkor is 125 ki­lowatt energia kapacitás jut­na egy emberre, vagyis 1250- szer több, mint ma... A tudomány ígéretei és lehetőségei tehát nagyok, de megvalósulásuk a tudomá­nyok társadalmi helyzetétől és feladataitól is függ. A Közös Piac legutóbbi egyik minisztertanácsának határo­zata '■*— amelyet a Francia Kommunista Párt leplezett, le az utóbbi időben —„min­den vönalöfi takaródét fúj” á tagországok gazdasági fej­lesztésében. Túl sok nyers­anyagot, túl nagy mennyisé­gű energiát és fogyasztási cikket emésztenek fel a Kö­zös Piac országai a határo­zat szövege szerint És a nyugati közgazdászok úgy ■ ítélik meg á helyzetet, hogy a konjunktúra nem tartha­tó. olyannyira nem, hogy Vissza akarják tartani a népszaporulatot és Malthus elméletét elővéve, a terveket elméletileg megalapozottnak szeretnék feltüntetni. A szocialista országokban a tudományok szabadok és nincsenek kitéve efféle „re- cesszióknak”, s fejlődésük egyetlen feltétele, a társada­lom töretlen szolgálata. De mi e szolgálat lényege? N. N. Szemjonov, Nobel- díjas szovjet akadémikus szavait idézhetjük, aki sze­rint a tudomány legnagyobb feladata az, hogy a legszéle­sebb néptömegeket bevonjuk a sokoldalú alkotó tevékeny­ségbe. Nemcsak arról van tehát szó a tudomány és a társadalom kapcsolatainak fejlesztésében, hogy egyes tudományos eredmények mennyiben lendítik, fel a termelést, oldanak meg bi­zonyos társadalmi, szociális problémákat, hanem ennél sokkal többről. „Egyesek ta­lán nem helyeslik a boldog­ságnak azt a felfogását — mondja Szemjonov akadémi­kus —, amelyről beszélek. Természetesen sok ember ma nem az aktív alkotó te­vékenységben látja boldog­ságát, hanem abban, hogy a munkahelyről ' eltávozva, vagy napi munkája befejez­tével az élet más örömeinek — csendes vagy viharos örömeinek — - adja át ma­gát. Erős személyes meggyő­ződésem szerint azonban a boldogság effajta felfogása vagy a személyiség lelki szegénységéből és ürességé­ből fakadó, vagy pedig on­nan, hogy hiányoznak azok a társadalmi feltételek, ame­lyek minden normális em­berben meglévő alkotó tö­rekvések és képességek meg­mutatkozását és kibontako­zását lehetővé tennék. Rö­viden: ahhoz, hogy minden ember kifejthesse alkotó ere­jét és ebben örömét lelje, az ismereteknek, az eszté­tikai ízlésnek és a morálnak, vagyis az ember társadalom­hoz és önmagához való er­kölcsi viszonyának meghatá­rozott szintje szükséges.” Amikor tehát a tudomány szerepéről beszélgetünk a társadalomban, s például azokat a konkrét feladatkö­röket ismertetjük, amelyek a távlati tudományos kuta­tási tervekben szerepelnek, voltaképpen arról van szó, hogy az ember egészséges tesu és szellemi életéhez szükséges feltételek megte­remtésén hogyan s miként dolgozunk. A szocializmus­ban mindenesetre, ezt a munkát hosszú távra lehet tervezni, míg kialakul a tu­domány és a társadalom mind tökéletesebb egysége, amely áthatja majd a hiva­tásos munka és a magánélet minden területét. Szluka Emii VÉGE. A Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) fejlesztése keretében és az­zal összhangban — olyan in­tézkedésekkel kéll elősegíte­ni, amelyek a vállalatokat az eddiginél jobban ösztön­zik az elavult, elhasználó-, dott állóeszközök selejtezé­sére, pótlására. A kormány felhívta az érdekelt minisz­tereket, hogy saját hatáskö­reikben kezdeményezzék az elavult állóeszközök ■ kiselej­tezését. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előter­jesztése alapján a kormány felhívta a figyelmet a fo­gyasztói árszínvonallal öSz- szefüggő kérdések további vizsgálatára és az árak fo­kozottabb ellenőrzésére. Ez­zel kapcsolatban a kormány megfelelő intézkedések meg­tételére utasította a minisz­tereket. / A Minisztertanács jóvá­hagyta a Világgazdasági Tu­dományos Tanács beszámo­lóját eddigi tevékenységéről és megszabta annak további irányát. A kormány tudomásul vet­te a Magyar Tudományos Akadémia tudományos osz­tályai és bizottságai, vala­mint a felügyelete alatt mű­ködő társaságok munkájáról adott tájékoztatást. Megálla­pította. hogy az Akadémia reformja óta kialakultak a testületi munka módszerei, és a tevékenység az új szer­vezetben tartalmasabbá vált. A Minisztertanács titkársá­ga vezetőjének előterjesztése alapján a kormány — a ki­alakult gyakorlatnak megfe­lelően — felhívta a minisz­terek és az országos hatás­körű szervek vezetőinek fi­gyelmét az országgyűlés jú­niusi ülésén elhangzott kép­viselői észrevételekre és ja­vaslatokra azzal, hogy vizs­gálják meg azok megvalósí­tásának lehetőségeit, és erről tájékoztassák az országgyű­lés elnökét és az indítványo­zó képviselőkét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Hírmagyarázat A tsz cs ÁFÉSZ építőipari részlegek bér- és munkaerő gazdálkodásának helyzete A Munkaügyi Minisztérium elemzésé szerint a mező- gazdasági tsz-ek építőipari közös vállalkozásainál és az ÁlTESZ-ek építőipari részle­geiben — az utóbbi időben tett intézkedések hatására — a bér- és munkaerőgaz­dálkodás tendenciái javul­nak. Ezeknek az építőipari vállalkozásoknak egy részé­nél azonban — főként a fő­városban és környékén, va­lamint az iparilag fejlett te­rületeken — gyakran az in­dokoltnál magasabb órabé­reket fizetnek, s mivel a munkaidő is rendszerint hosszabb, mint- általában az építőiparban, a havi kere­setekben aránytalanságok keletkeznek. Az állami vál­lalatokétól és a szövetkeze­tekétől eltérő bérgazdálkodá-' si rendszer ugyanis az em­lített építőipari részlegekben lehetővé teszi, hogy a dol­gozóknak munkájukkal arányban nem álló összege­ket is kifizessenek. Sokhe­lyütt kizárólag jól jövedel­mező feladatokat vállalnak, különböző termelési pótléko­kat számolnak fel a nagyobb nyereségből gyakran arány­talanul magas béreket fizet­nek. Az építőipari dolgozók számához képest nem jelen­tős a kirívóan magas jöve­delműek köre, az arányta­lanságnak azonban így is káros a hatásuk, nehezítik az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkeze­tek munkaerőgazdálkodását, növelik munkaerőgondjaikat, kedvezőtlenül hatnak a fe­gyelemre. A Munkaügyi Miniszté­rium előterjesztése alapján a kérdéssel a gazdasági bizott­ság is foglalkozott. A GB rámutatott, hogy a mezőgaz­dasági tsz-ek építőipari kö­zös vállalkozásaira és az ÁFÉSZ-ek építőipari részle­geire továbbra is szüksége van a népgazdaságnak, vi­szont a lazaságokat, szabály­talanságokat meg kell szün­tetni. Az ágazati irányító és a felügyeletet gyakorló szer­vek feladata, hogy gondos­kodjanak a bérgazdálkodás­ban tapasztalható szabályta­lanságok megszüntetéséről. A szövetkezeti sajátosságokat fi­gyelembe véve szabályozniok kell a béren kívüli juttatá­sok körét, azok igénybevéte­lének .feltételeit, elszámolá­suk módját. Az ÁFÉSZ-ek építőipari részlegeiben felül kell vizsgálni a bérszabályo­zás elemeit, s ha szükség van rá, a szabályozást szigo­rítani kell. Az ÁFÉSZ-ek építőipari részlegeiben és az építőipari közös vállalkozá­soknál szabályozzák a tör­vényes munkaidőkeretet, a túlmunka felső határát. s gondoskodnak a műszakilag megalapozott követelmények kidolgozásáról, a bérek és teljesítmények elszámolására alkalmas bizonylati rendszer bevezetéséről. Az említett intézkedések 1972. november 30. és 1973. március 1. között lépnek életbe. * A KGST. államok konténeres fuvarozási rendszere A KGST közlekedési ál­landó bizottságának buda­pesti ülésén, múlt év de­cemberében írták alá a tag­államok kormányainak meg­bízásából a közlekedési mi­niszterek az egységes kon­téner-fuvarozási rendszer bevezetéséről szóló egyez­ményt és ennek programját. Megállapodtak, hogy a bel­földi és különösen a nem­zetközi forgalomban vala­mennyi közlekedési ágban nagy raksúlyú univerzális és spéciális konténerek alkal­mazásán alapuló árufuvaro­zási rendszert hoznak létre, közösen egyeztetett műszaki­technológiai, gazdasági és szervezeti feltételek alapján. Az a cél, hogy a csomago­lási költségek mérséklésével, a szállítmányok épségének biztosításával, a fuvarozás valamennyi szakaszéban megvalósított komplex gé­pesítéssel és automatizálás­sal, az átrakás nélküli áru- fuvarozás megszervezésével jelentősen meggyorsítsák, ésszerűsítsék és gazdaságo­sabbá tegyék a szállítást. Az egyezmény jelentős hozzájá­rulás a szocialista gazdásági integráció fejlesztéséhez is. Az egységes konténeres fuvarozási rendszer a nem­zetközi szabványügyi szer­vezet — az ISO — által ajánlott 10, 20 és 30 tonnás univerzális és speciális kon­ténerek alkalmazásán alapul, a 20 tonnás konténer az alaptípus. Gyorsforgalmú konténervonatokkal, speciá­lis tengeri és folyami ha­jókkal, gépkocsiszerelvé­nyekkel szállítják majd eze­ket a konténereket. Meg­szervezik a belföldi vona­lakhoz csatlakozó menet- rendszerű nemzetközi konté- nervolanak hálózatát, s a különféle közlekedési ágaza­tok — vasúti, gépkocsi, vízi- és légiközlekedés — szállít­mányainak átadására kon­téner-átrakóhelyeket létesí­tenek, egyes esetekben közös átrakó állomások építésére is sor kerül. A megállapodás fontos pontja az, amely kirhondja, hogy valamennyi szerződő fél beleegyezésével más Or­szágok is csatlakozhatnak az egyezményhez. ^ Az egységes konténeres fuvarozási rendszer beveze­tésének programja részlete­sen felsorolja a KGST tag­államok közötti tíz konté­ner-útvonalat, és üzembehe­lyezésük időpontját. A Szó­fia—Bukarest—Budapest— Pozsony—Prága-—Berlin— Rostock konténeres vasút­vonalon már az idén meg­kezdődtek a kísérleti szállí­tások és jövő ’ évben kerül sor az üzemszerű konténer­fuvarozásra. A Budapest— Csap—Kijev—Moszkva kon­téneres vasútvonal üzem be­helyezésének határideje 1974. Figyelembe veszik azt is, hogy megfelelő megállapo­dások alapján a szocialista országok konténeres szállí­tási útvonala csatlakozzon más — de elsősorban szom­szédos — ország útvonalai­hoz is. A program szerint a tagállamok csaknem 90 kon­téner-állomást . létesítenek. Ennek jelentős része máris alkalmas a kísérleti és a tervszerű konténerfuvaro­zásra. Magyarország 12 kon­ténerállomás építését terve­zi: Budapesten és közvetlen környékén hármat, továbbá Debrecenben; Miskolcon, * Győrött, Pécsett, Szegedén, Szombathelyen, Nagykőrö­sön, Nyíregyházán és Sop­ronban. A KGST-lagállamok még ez év végéig megfelelő in­tézkedéseket tesznek a kon­ténerek közös használatának szabályozására. •• Ügyészi vizsgálatok prognózisa Valamennyi főügyészség ímegvizsgiáija a következő hónapokban: hogyan érvé­nyesülnek a nevelő-intéze­tekben élő állami gondo­zottakra vonatkozó rendel­kezések. a főügyészségek a területükön lévő gyermek­es ifjúságvédő intézetek, to­vábbá mintegy 90 nevelő­otthon elmúlt tanévi tevé­kenységét is elemzik. Széles körű Vizsgálatot tartanak a lakásügyi ható­ságoknál arról, hogy mi­ként tartják meg az új la­kásügyi jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit ame­lyek a lakások elosztására vonatkoznak. Külön górcső alá veszik hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál, illetve e vállalatok egyes gyáregységeinél miként tart­ják be az üzemi balesetek megelőzésére. bejelentésére és nyilvántartására vonatko­zó jogszabályokat. Pontos része az ügyész­ségi munkatervnek: meg­vizsgálják az ipari szövet­kezetek . alapszabályainak törvényességét. Az alapsza­bályok tartalma összhang­ban van-e a jogszabályok­kal, s közgyűlési elfogadá­suk, illetve hatósági jóvá­hagyásuk a törvényesség szerint történt-e. Továbbá ellenőrzik, hogy a hatóságok eljárnak-e azok ellen, akik megsértik a leve®ő tiszta­ságát védő rendelkezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom