Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 12. A NAGY TARTALÉK • • 0 Üzemszervezés bérmunkában Szó esett már arról, hogy Magyarországon a kelleténél jóval kevesebb a szakképzett és főleg tapasztalt szervező. s mivel az intézményes, felsőfokú oktatás még csak most kezdődik, a helyzet lényeges javulására néhány évig nincs sok remény. A meglévő szervezők jó Az intézetek a tudományos kutatómunka bázisai is, ám köztudott, hogy munkatársaik — vállalati megbízások alapján — konkrét, gyakorlati munkát is végeznek, magyarán: bérmunkában szerveznek. Világszerte alkalmazott módszer, amelynek különösen kézenfekvő előnyei vannak az olyan vállalatok számára. ahol valamilyen ok miatt nincs mód a jelentősebb szervezői apparátus létrehozására. (Ismerve a hazai szakemberhiányt, nálunk nagyon sok ilyen vállalat van). De még az önálló szervezési osztályokkal rendelkező vállalatoknál is adódhat olyan átfogó, komplex szervezési feladat, amely- lyel csak egy nagyobb apparátus birkózhat meg. Egyszóval hasznos, előnyös dolog igénybe venni a ma már tucatjával működő szervezési intézetek szolgáltatásait, E vállalati magatartás okait hosszan lehetne elemezni, most csak egyetlen, de talán a legtöbb gondot okozó motívumról néhány szót: a szervezés nemcsak műszaki, hanem személyi intézkedések sorozatát jelenti. Munkahelyeket — s ezzel együtt embereket — csoportosítanak át, munkakörök szűnnek meg és ezzel emberek válhatnak feleslegessé, akiknek esetleg más szakmát kell tanulniuk, vagy megszokott munkahelyüket mással kell felcserélniük. Egyszóval a racionalizálási folyamatból nem maradhat ki az ember, s felnőtt emberek munkamódszerét megváltoztatni általában nehéz dolog. Az ilyesfajta intézkedésektől a hazai vállalatok vezetői úgy félnek, mint a tűztél, emiatt aztán legszívesebben lemondanak minden, az embereket érintő szervezési intézkedésről. Vagy ha nem, mert az ügy annyira halaszthatatlan, akkor megjelennek az úgynevezett része — a hozzáértő, a valóban tapasztalt szakemberek — nem vállalatoknál, hanem a különböző ágazati, szervezési intézetekben dolgoznak. Azért is, mert ezekben az intézetekben sokkal jobban — bár még mindig nem elégségesen — kamatoztathatják szaktudásukat. s a vállalatok egy része — kisebb része — él is ezzel a lehetőséggel, még kisebb — majd hogy nem elenyésző része — meg is fogadja az intézetek által adott tanácsokat. Finoman fogalmazva: a vállalatok nehezen oldódó tartózkodással fogadják az intézetek ajánlkozá- sait és munkáját és általában bizalmatlanok minden ilyen kezdeményezéssel szemben. Még furcsább jelenség, hogy a vállalat megrendel valamilyen szervezési munkát, valamely intézettől, a feladat megoldására több variációban is elkészítik a tanulmányterveket, aztán az ezért járó díj kifizetése után az egész pak- samétát elsüllyesztik az íróasztal fiókjába, vagy a különböző variánsok közül a kevésbé hatékonynak ígérkező megoldást valósítják ríieg. nem túl nagy sietséggel. „személyre szabott” szervezési megoldások, amelyek nem a racionalitás, hanem a különböző beosztásokban lévő emberek vélt, vagy pillanatnyilag valós érdekeit szem előtt tartó kompromisszumok sorozatából állnak. Az eredmény nem kétséges. Aligha kell bizonygatni, hogy az ilyen ál-humanista vezetői magatartás több kárt okoz, mint hasznot. Ideje lenne rádöbbenni arra. hogy az elavult évtizedes munkarendek éppen azokat az emberi érdekeket sértik, amelyeket „védelmezni” szeretnének a vállalatok különböző rangú vezetői, sokszor még a társadalmi szervezetek is. A vállalatok vezetőinek meg kel találniuk a régihez való ragaszkodás, az újjal kapcsolatos belső ellenállás leküzdésének módszereit. A következetes vezetői magatartás, a megfelelően megválasztott ösztönzési rendszer és az új szervezet által megkívánt munkamódszerek elsajátítására és begyakorlására biztosított lehetőség segíthet ebben. Megkezdődtek a kísérletek Érdemes odafigyelni arra a munkára, amely most indul különböző vállalatoknál. Megkezdődött ugyanis azoknak a vállalatoknak a kijelölése, amelyeknél a szakminisztériumok mintaszervezéseket végeztetnek. Szolnok megyében a mezőtúri VILL- GÉP-et bízták meg ilyen feladattal. A textil- és textilruházati iparban nagyarányú előzetes felmérő munkára támaszkodhat a szervezéssel kapcsolatos döntéselokésznó munka. A jó felkészülésnek is köszönhető, hogy nagy az érdeklődés, és a minisztérium felkérésére az iparág nyolc vállalata jelentkezett komplex, 45 vállalat pedig részleges mintaszervezésre. A kohó- és gépiparban 5 vállalat komplex mintaszervezését tervezik és a költségek felét a minisztérium műszaki fejlesztési alapjából fedezik. A munka javarészét végző szervezési intézetek feladata nemcsak a különböző szervezési megoldások kidolgozása, hanem bevezetése, sőt az alkalmazás ellenőrzése is. A megbízások elvállalása előtt a szervezési intézetek minden esetben alapaosan mérlegelik, hogy a mégrendelő vállalat vezetői valóban igénylik-e, támogatják-e a javasolt szervezési módszerek alkalmazását. Csak ilyen előzetes garancia után lehet hozzáfogni a nagyobb munkához, mert ha úgy látszik, hogy a vállalat — megfelelő vezetés hiányában — a szervezési módszerekkel elért eredményeket nem tudja „tartósítani”, akkor az intézetek hozzá sem fognak ehhez a költséges munkához. Látható tehát, hogy a korszerű szervezési megoldások bevezetése nem a szervezők igyekezetén, hanem elsősorban a vállalatok vezetőin múlik. Ha ők ragaszkodnak a szervezők közreműködéséhez és segítik munkájukat, akkor néhány év múlva egészen más kép rajzolható az üzem- és munka- szervezés hazai helyzetéről, eredményeiről. Vértes Csaba (Vége) líf növényvédelmi intézet A keszthelyi agrártudományi egyetemen a megnövekedett oktatási feladatok ellátására, a kutatómunka szervezettségének növelésére növényvédelmi intézetet létesítettek. Az új intézet munkatársainak fő feladata a növényvédelmi szaktárgyak oktatása. Elsősorban a növényvédő üzemmérnököknek készülő hallgatókkal kell foglalkozniok, de hozzájuk tartozik az általános agrármérnök és agrárkémikus hallgatók ilyen irányú felkészítése is. Korabronzkori leletek A Tolna megyei Tamási nagyközség határában egy korabronzkori település maradványait tárták fel a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészei. Az úgynevezett Csikólegelőn a felszíni jelekből népvándorláskori falura számítottak, a próbaásatásokon azonban kitűnt, hogy annak kultúr- rétegét gyümölcstelepítéskor a mélyszántás szétdúlta, alatta azonban három és félezer év előttire becsült házak, szemétgödrök nyomai, jó állapotban lévő kerámiák, köztük ép edények kerültek napvilágra. A helyszínen Árpád-kori, valamint XIV—XV. századbeli telep nyomait is felfedezték. A leleteket a szekszárdi múzeumban restaurálják. Megnyílt a bőrés cipőmúzeum Bőr- és cipőmúzeum nyílt Szombathelyen, a Savaria cipőgyárban. Ez az egyetlen ilyen jellegű intézmény hazánkban. 1931-ben Budapesten létesült elődje a második világháborúban teljesen elpusztult. Évekkel ezelőtt a fővárosban a Bőripari Tudományos Egyesület égisze alatt egy szakembercsoport újból múzeumi , anyagokat kezdett gyűjteni. Az anyagnak a Savaria cipőgyár adott otthont. A vitrinekben a világ minden tájáról való idősebb és fiatalabb évjáratú és különböző rendeltetésű lábbelik láthatók. Az egyik "legszebb példány I. Erzsébet angol királynő kecses fekete finom bőrből készült bojtos fűzőjű száras cipője. Ami egyedül nehéz A megszokás korláta! HÍREK — ÉRDEKESSÉGEK Szótárak a kis népek számára A csukcs írás jubileuma 45 nyelven több mint száz kiadványt jelentetett meg létrejötte óta, 1933-tól a Szovjetszkaja Enciklopedija Szótárkiadó Vállalat. A szovjethatalom évei alatt gyakorlatilag az ország területén lakó valamennyi nemzetiség nyelvén jelentek már meg kétnyelvű szótárak és Ukrajna könyvesboltjainak polcain „Legendák nyomában” címmel egy könyv jelént meg, amely Pataki Ferencnek, a neves magyar internacionalistának életével és tevékenységével foglalkozik. A könyvet az uzsgorodi Kárpáti Könyvkiadó jelentette meg ukrán és magyar nyelven. Szerzői: K. Lusztig, B. Szpivak és A. Dovganyics. A könyv szerzői részletesen ismertetik a magyar forradalmár életének főbb állomásait: szibériai partizántevékenységét a polgárháború egynyelvű értelmező szótárak, így azoknak a kis nemzetiségeknek a nyelvén is, melyeknek a szocialista forradalom óta van abc-jük. A közelmúltban került nyomdába az orosz—korjak, a nyenyec—orosz, a nivh— orosz, az eszkimó—orosz szótár. éveiben, a népgazdaság helyreállításában vállalt munkáját a harmincas évek Szovjetuniójában. Nagyon érdekesek azok a fejezetek, amelyek a Nagy Honvédő Háború idején Pataki Ferencnek a kárpátaljai partizánosztagokban végzett tevékenységével ismertetik meg az olvasót. A könyv utolsó lapjai a hősnek a fasiszták kínzókamráiban elszenvedett gyötrelmeit mondják el, részleteket közölnek a kivégzése előtt szeretteihez írott leveleiből. A Csukcs Nemzeti Körzet társadalma megünnepelte írásrendszere megteremtésének negyvenedik évfordulóját. A szovjet Távol-Kelet e kicsi (14 ezer főt számláló) népcsoportjának írása az Októberi Forradalom után az orosz ábécé alapján jött létre, és fontos szerepet játszott a csukcsok írástudatlanságának megszüntetéséA „kék fűtőanyag” A Szovjetunióban már több mint százmillió ember fűt földgázzal. 1975-re, a kilencedik ötéves terv végére számuk további 70 millióval növekszik. Ezt a „kék fűtőanyagot” előállító ipar gyorsított ütemű fejlőlése teszi lehetővé, amely mindinkább a Szovjetunió északi részein, Nyugat-Szibériában és Kö- zép-Ázsiában feltárt hatalmas földgázlelőhelyeken alapszik. Ezek a körzetek a ben, kultúrájuk növelésében. Jelenleg a csukcs nyelvű kiadványok együttes példányszáma már meghaladja a négymilliót. A csukcsokon kívül a burjátok, a jakutok, valamint a Szibériában és a Távol-Keleten élő sok más népcsoport is a szovjet időkben kapta meg írásrendszerét. számítások szerint 16 trillió köbméternyi földgázkészletet rejtenek (összehasonlításul: az Egyesült Államok földgázkészleteit 9 trillió köbméterben határozzák meg.) Az utóbbi időben a mező- gazdaság is egyre inkább alkalmazza fűtőanyagként a földgázt. A Kaukázuson túl, Kazasztánban, a közép-ázsiai köztársaságokban 23 millió falusi lakos házában már földgázzal fűtenek. Könyv egy internacionalista hősről KÉPERNYŐJE ELŐTT Véget ért a Ki mit tud, most mit csináljunk — tette fel a költőinek látszó kérdést Major Tamás. a zsűri elnöke, amikor az utolsó szó jogán búcsúztatta el végleg a hetek óta tartó ifjúsági művészi vetélkedőt. Aztán egyszeriben meg is adta a választ: játsszunk tovább! Ügy hiszem ebben a tömör felszólításban a lényegét ragadta meg a fiatalok ezreit megmozgató, a művészet tömegmozgalmának is nevezhető Ki mit tud-nak. A tehetséges fiatalok magasszintű játéka a képernyőn — még ha olykor ezt a játékosságot görcsbe is szorította a versengés láza és izgalma — elsősorban azt a gondolatot sugallja és terjeszti, hogy lám a szabadidőt így is el lehet tölteni versmondással, muzsikával, tánccal bábozással, vagy éppen valamilyen „rendhagyó” ügyeskedéssel. Nem kell ahhoz Berki Bélának. vagy Simái Gyulának lenni — az ő produkciójuk érte el a döntőn a teljesítmény lehetséges maximumát 120 pontot kaptaka zsűritől — hogy valaki az említett műfajokban a siker élményével ízlelje meg a szórakozás nemes ízét. És bár a férfiasán. „móriká- lás nélkül” zenélő Berki Bélát említettem, a igazi példa mégis úgy hiszem, a Baranyai Zsolté. Aki matematikus létére csupán szenvedélyből „nőtt hozzá” a furulyához Vagy a Szabó Olgáé, aki nem a főiskolai felvételre való kacsin- gatással mond verset, hanem pusztán kedvtelésből, belső kényszerből szánta magát rá versek tolmácsolására. Ilyen ..kényszer” nagyon sok fi atalban él. A Ki mit tud egyik legfőbb erénye, hogy segített és segít felszabadítani a fiatalokban szunnyadó képességet és tehetséget, hogy növeli bennük a játékkedvet, az önkifejezés vágyát. Több mint ezer fiatal szerepelt a járási, megyei versenyeken, hallhattuk szombat este a KISZ KB titkárának értékelésében. De hányán lehetnek azok. akikben éppen ennek a vetélkedésnek a hatására jön majd meg az étvágy az önművelést elősegítő műkedvelésre. A másik felbecsülhetelen értéke — nagy közönség vonzerejét (tekintve — a Ki mit tud vetélkedő sorozatának az a hatás, amelyet a tv-nézők művészi ízlésére gyakorol. Mert jóllehet nem mindenki és főleg nem minden esetben értett egvet a zsűri döntéseivel. azt azonban nem lehet vitatni, hogy a Major Tamás vezette szakmai testület nagy kedvvel és igazi szakmai ügyszeretettel fejezte ki véleményét a látottakról. S ami külön is említésre érdemes: közérthetően szólott a legbonyolultabbnak látszó művészi kérdésekről is. Némely esetben új ismeretekkel is gazdagítottak bennünket. Bizonyára sokan először és most hallottak a jódlizás művészi mibenlétéről. Pernye András megvilágításában. Vagy éppen most tudatosodott bennük a szép szavalattól az igazi versmondásig terjedő előadói skála különböző fokozata. Hogy a verset nem elég elszavalni, meg kell keresni a lelkét, és azt megszólaltatni. Major Tamás hányszor hívta fel erre okos szóval a figyelmünket! Külön öröm, hogy a tekintélyes zsűri nem húzódozott a játéktól sem. Nem véletlen hogy a vetélkedő helyszínen lévő közönsége egy-ggy „zsűri produkciót” éppúgy tapssal jutalmazott, mint a versenyzők teljesítményét. Különösen Pernye András „szereplése” adott gyakran okot a derűre. Aki nemcsak azzal vált ki bíráló partnerei közül, hogy mennyiségben is többet vállalt a bírálás feladatából, hanem azzal is, hogy egyéniségét sem titkolta el holmi kritikusi pózzal, sőt sajátos egyéniségének őszinte „pózaival” állott a közönség elé. Ugyanezt mondhatnánk Major • Tamásról is, aki szintén nem ment a szomszédba egy-egy csalafinta poénért. Jó volt látni, hogy a zsűri élvezi a játékot. Sajnálatos, hogy a műsorvezető Megyeri Károly ezúttal nem tudott társuk lenni ebben a jó hangulatot árasztó szellemben. Valami egészen különös módon — legjobb szándéka ellenére — minden visszájára fordult. a kezében. Nem egyszer szerzett nehéz percet nemcsak a nézőnek, riporteri csetlés-botlásával. de olykor még a versenyzőket is megzavarta. a döntőben például az amúgy is nyugtalan idegzetű Baranyai Zsoltot az ajándékfurulya felesleges kipróbáltatásával. A Ki mit tud befejeződött, de visszhangja még; »h aligha ült el. Sőt, sokáig emlegetjük még Simái Gyula hátborzongató mutatványát a karddal és a tőrrel, a fiatal Mazsarov Mária hamvas tisztaságú, egyszerű szépségű éneklését. a rokonszenves Forgács Gábor bravúros jódlizását. Szűcs Edit kettős sikerét a komolyzenében és á táncdalban, a zsűrit is megénekeltető pol-beates Boros Lajost, az angyalian éneklő Tavasz sextettet. S jó érzés tudni, hogy az idei Ki mit tud egyik szenzációját mi, Szolnok megye szolgáltattuk a verset hallatlanul intelligensen és ugyanakkor átélten mondó Szabó Olga személyében. Több mint háromszázhetvennégyezren szavaztak a vetélkedők során a nézők közül. Milliók szurkoltak a képernyő előtt. Egy- egy bemutatót heves viták követték „ nézők körében. A Ki mit tud hetekre látta el gondolkodásra és vitára való anyaggal a televízió nézőit. Így hát — minden egyéb hibái ellenére — az utóbbi idő egyik legna- gyobbb méretű televíziós vállalkozása volt. RÖVIDEN Másodszor köszöntött Jó estét-tel az országra a televízió. Mi is történik Magyarországon egy keddi napon egy fiatal városban, egy Szolnok megyei községben, illetve határában, egy kis eldugott Somogy megyei falucskában — ezt keresték, ezt kutatták a Vitray Tamás irányította televíziós stáb riporterei, munkatársai. Természetes közvetlenséggel kívántak szólni egv hétköznapi este „mindennapi” eseményeiről. A különböző színhelyek párhuzamos egvbekaocsnlé- sával igyekeztek országos panorámát ádni. átfogó körképet rajzolni. Sajnos a körkép színeiben és tartalmában mélyen alatta maradt a technika nyújtotta lehetőségeknek. Akadozott a riporteri munka, esetlegesek voltak a részletek, és ami a legfőbb, helyenként semmi lényegeset nem tudtak közölni. A műsor nem a feltárt valóság új felfedezéseivel fogott meg. ilyenre alig akadt példa a több órás közvetítésben csupán a technikai érdekességével hivalkodott. Jó „ rögtönzés, a spontaneitás egy közvetítésben, riportműsorban. de ehhez száz százalékos riporterek kellenek Különben, lásd a kedd este üresjáratokkal tarkított lenge csevegés kerekedik kevéske mondanivalóval. V. M .
