Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

1972. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Legszívesebben márványba farag Borsos Miklós Kossuth- és Munkácsy-díjas, érdemes művészünk idén a Magyar Népköztársaság Kiváló Mű­vésze címet kapta. Az alkotóerejében levó művész vallomása szerint három város atmoszférája hatott egyénisége, művészete kialakulására: Nagyszeben, Győr, Firenze. Nagyszeben­ben született 1906. augusz­tus 13-án, nagy múltú szé­kely családban. Édesapja órásmester volt, édesanyját korán elveszítette. Az első világháború utáni években a család Nagyszebenből Győrbe sodródott. Itt tanul­ta ki a vésnöki mesteréget. A Rába-parti városban rajz- studiumokat végez, fest és szoros kapcsolatban él a ze­nével is, hegedűi. Évek múl­nak el, amíg „ szobrászvéső­vel életreszólóan eljegyzi magát. Bár az ecsethez és a hegedűhöz sem lett hűtlen. 1928-ban Budapestre köl­tözik, hogy a festészetet hi­vatott mesterektől tanulhas­sa. Ebben az évben azon­ban nem vették fel a Kép­zőművészeti Főiskolára Fél évre Firenzébe megy. A kö­vetkező esztendőben kerül a Képzőművészeti Főiskolára. Majd nyakába veszi a vilá­got, gyalogszerrel bejárja Olaszországot, Franciaorszá­got, tanulmányozza a nagy katedrálisokat, s a klasszi­kus alkotók remekműveit Különösen megkedveli a re­neszánsz szobrokat. De ha­zatérve Győrbe, még jó ideig a piktura bűvöletében él, festőnek készül Egy napon aztán hazavisz egy jókora kemény követ faragja, formálja a magaké­szítette vésővel. Mint vésnök már korábban megismerke­dett a fémes anyagok tulaj­donságaival, s megpróbálko­zik lemezdomborítással, éremkésztéssel is. 1942-ben egy csoportos kiállításon a budapesti Nemzeti Szalon­ban mutatkozik be rajzok­kal rézdomborításokkal. 1941-ben a Tamás Galériá­ban állított hí. 1943-ban az Emst Múzeumban Dési- Huberrel, Domanovszkyval, Gadányival, Barcsayval és Pálfival állít ki. A felszabadulás után a fővárosba költözött, s aktí­van bekapcsolódott a mű­vészeti élet szervezésébe. Tagja lett a .Művészeti Ta­nácsnak, a Szinyej Társa­ságnak. 1960-ig az Iparmű­vészeti Főiskolán tanított. 1053-ban kapott Munkácsy- díjat. 1951-ben kezdte mű­vészi portréinak sorát Egry Józsefről mintázott szobrá­val. Portréit sohasem mo­dell után mintázza, mindig a belső lényeg megragadásá­ra törekszik. Mintegy fél­százra tehető azoknak a portréinak száma, amelyeket klasszikus, vagy kortársírók- ról művészekről készített. 1957-ben a Művelődésügyi Minisztérium rendezte meg gyűjteményes kiállítását. Ekkor kapott Kossuth-díjat is. Két év múlva a carrarai nemzetközi biennálén nyert első díjat. Ismételt külföldi utazásai: olaszországi, franciaországi, angliai és görögországi ta­nulmányútjai termékenyítőén hatottak művészetére, mind merészebb formai és tartal­mi megoldások felé tágítja művészetét. 1965-ben Ti­hanyban volt nagy sikerű ki­állítása. A következő évben kapta az Egry József-díj at, 1957-ben az érdemes művész címet, 1969-ben a pécsi kis­plasztikái biennálé nagydíját nyerte el. Borsos grafikái­ban, érmeiben és lemezdom­borításaiban is öntörvényű művészetet teremtett, leg­gyakrabban és bizonyára legszívesebben márványba farag. Utánozhatatlan köny- nyedséggel finom formákat varázsol a legkeményebb anyagból is. Ősztől tavaszig a budai lakás kicsiny, három méter széles, öt méter magas to­ronyszobájában alkot. A fény felé tárulkozó, modern vonalú szép márványszobrai azonban Tihanyban készül­nek, a kertvégi kis műterem előtt. A gyönyörű pannon-táj, a Balaton varázsa adta az öt­letet Borsos Miklósnak, hogy feleségével, Kéry Honával itt teremtse meg legsajáto­sabb világát. Hamar Imre Borsos Miklós tihanyi műtermében új tv-jáiékok A televízió stúdióiban szá­mos új tv-produkció felvé­teleit készítik elő. A közeljö­vőben kerül képernyőre há­zasságtörés címmel az a tv- játék. amelyet Móricz Zsig- mond novellájából írtak képernyőre, s amelyet Ne­mere László rendez. Tamási Áron születésének 75. évfor­dulójára készült a Világló éjszaka című tv-játék. A forgatókönyvet Csák Gyüla írta. Rendező Zsurzs Éva. A főszereplők: Szemes Mari, Mészáros Ági, Vállai Péter, Rajz János, Garas Dezső, Páger Antal. Lírai, helyen­ként ironikus hangvételű Katkó István öt férfi ko­moly szándékkal című film­je. Bíró Lajos „Mihály lo­vat akar” és „A kenyér” című novellájából ugyancsak tv-feldolgozás készült. A rendező Szőnyi G. Sándor. Sarkadi Imre kisregényének tv-változata a „Bolond és szörnyeteg”, amelyet Eszter­gályos Károly rendez. A ma is élő spanyol szár­mazású Emanuel Robles Az erőd című novelláját Gaál Albert alkalmazta a televí­zió sajátos nyelvére. A spa­nyol polgárháború utolsó napjaiban játszódó történe­tet ugyancsak Gaál Albert rendezte. Radványi Dezső és Szemes Marianne a szerzője a „B 21” című mai környe­zetben játszódó drámának. A fordulatos históriát Sze­mes Mihály rendezi. Mulatságos krimi-paródia A fekete macska. Sólyom László művét Nemere László irányítása alatt vették fel Dayka Margittal, Madaras Józseffel a főszerepben. Ily- lyés Gyula 75. születésnap­jára Félix László rendezésé­ben Haza a magasban cím­mel készül összeállítás, amelyben a Puszták népe szerzője maga számol be gyermekkoráról, párizsi éveiről, a márciusi frontban való részvételéről. A prog­ramban elhangzanak a Ke- gyenc, az Ebéd a kastélyban, Malom a Séden részletei. A századvég kevésbé ismert nagy írójának, Tolnay La­josnak művei A megjavult adófelügyelő és más történe­tek címmel kerülnek képer­nyőre az író halála 70. év­fordulójának alkalmából. Ady Endre 1905-ben írt Tóth Gaszton rúg című no­vellájából Malmai András készít filmet ... . ..... ■ . Oti lesznek a Szigligeti Színház műrészei is Vidéki színházak vetélkedője a rádióban A nyár kezdetén mindig aggódva latolgatjuk: véget ért-e a kultúra idénye, hogy átadja helyét a kizárólag „könnyű” szórakozásnak, az igénytelen produkcióknak, akad-e kísérlet az igényes művészet folyamatos közve­títésére? Szerencsére szapo­rodnak az avatott kezdemé­nyezések, nő a bele-nem- nyugvók tábora, akik azt vallják: a nyár sem „külö­nös” évszak — legalábbis a kulturált szórakozási igé­nyek vonatkozásában. Nem készítünk mérleget az idei nyár várható kultu­rális eseményeiről. csupán kiemelünk egyet a sokból — amely színvonalas szórako. zást, művészetet ígér, a vi­déki színházak rádió-vetél- kedőj ét. Megkerestük Mar­ton Frigyest, a Magyar Rá­dió főrendezőjét. — Milyen szándék szülte a vidéki színházak vetélke­dőjének ötletét? — A rádiósok számára a nyár főszezonnak számít; a hordozható kisrádiók elter­jedésével a nyári időszakban jelentősen megnőtt a hallga­tók száma. Ugyanakkor fi­gyelembe kell venni a szín­házi évad végét, s hogy bizo­nyos vonatkozásokban a hall­gatók könnyedebb műsorokat várnak. Ez azonban egyetlen művészetszervező számára, sem jelentheti az igénytelen­séget. Ügy gondoljuk, a szín­házak vetélkedője igényes, egyben szórakoztató műsor­sorozat lesz, alkalmas arra, hogy a vidéki színházakat jobban megismertesse a szé­les közönséggel. — Mi lesz a vetélkedő lé­nyege? Kik írják a műsoro­kat? Hogyan döntik el az el­sőség kérdését? — A vetélkedő hasonlít majd a, budapesti színháza­kéra, amely néhány eszten­deje oly nagy közönségsikert aratott. A meghirdetők kö­zött a Rádión kívül ott talál­juk a Művelődésügyi Minisz­tériumot és a Színházművé­szeti Szövetséget is. A mű­sorsorozat címe: Ez az én színpadom. A vetélkedőt „semleges pályán”, az ottho­nos Fészek Klubban tartjuk. Az érdekes műsor sugárzásá­ra augusztus 6-tól vasárnap délelőttönként kerül sor, majd egy-egy hétköznap es­te megismételjük azokat; — Ami a műsorok szer­kesztését illeti — az az egyes színházak, színész és művész kollektívák, illetve a városok értelmiségének dolga. Akad olyan színház, amelynek műsorát 62 szerző állította össze, máshol a műsor egy szerző munkája A megkötés csupán annyi: a műsorok szó­rakoztató formában tükröz­zék az illető megye, város, illetve színház múltj ál éle­tét, érdekességeit. Az első tapasztalatok birtokában máris mondhatom, hogy a vetélkedősorozat sok kelle­mes meglepetéssel szolgál majd a rádióhallgatóknak. Nemcsak új előadóművé­szekkel, hanem új szerzők­kel is megismerkedhetnek, akiknek a nevével bizony­nyal később is találkozni fognak. — A produkciók színvona­lának eldöntésére a közönsé­get kérjük fel. Szavazólapon illetve levelezőlapon a hall­gatók döntik majd el: melyik három műsor tetszett nekik a legjobban. A sorozat vé­gén ennek alapján kapják meg jutalmukat a részvevő együttesek. H. E. Filmszerepre fiú szereplőt keresnek A Hunnia Filmstúdió Vál­lalat filmet készít Móra Fe­renc Kincskereső kisködmön című művéből. A filmet Sze­mes Mihály rendezi. Fősze­repére most olyan 6—9 éves korú kisfiút keresnek, aki alkalmas lenne a szerep el­játszására. Azok a fiúk, akik képességet éreznek maguk­ban, próbafelvételre jelent­kezhetnek július 17-én a jászárokszállási községi ta­nácsházán tíz órától tizenhat óráig. Akácz László: CSALÁDI PARANCSOK Mihály sógor az ágyban fekszik; derekát fájlalja. — A dinnye vitte el — mond­ja, s eres kezével előbb meg­nyomkodja, majd simogatni kezdi. — A dinnye vitte el... Bizony, a dinnye. Egy ré­gi nyáron lóvezetője voltam az ekekapálásban — két forduló között akkor mesélte el, hogy Hevesben született nagyapját miként hívták le a csongrádi földekre, s hogy miképp lett odalent megye- szerte ismert dinnyetermesz­tővé az ő családjuk. Meg azt is, hogy előbb gyakran megfuttatott kapaemelgető­ként, majd a vetőmagok, érési idők ismerőjeként mi­ként tanulta ki ő a dinnye­termesztés mesterségét. A legízesebb fajták? Leg­hasznosabb módjai a sötét­zöld meg fehér-cirmos gyü­mölcsök dereka-bővítésének? Az efféle titkokra Mihály sógor kitűnően tudja a vá­laszt. Hanem az, ahogy egy mázsából kettő lett, száz forintból meg kétszáz, éppen most. az ágyban nyögdicsé- lő beteg láttán idéződik fel igazán ... Mihály sógor — végigkí­sértem jópár napját — álta­lában fél négykor kelt. Meg- abrakolta a lovát, aztán szekérre kapott. A kora reg­gel melege már a göröngyök fölé hajolva tapasztotta há­tára az inget, s amikor má­sok már odahaza kanalazták a vacsoralevest, ő még ak­kor is a kapanyelet szoron­gatta. így volt ez a kicsi parcel­lák idején, s így lett ez a nagyobb táblák világában is. Téeszbe ugyan egybe sem lépett be, ám amint nyugal­masabb évek következtek, könnyen módját találta, hogy mint régi híres diny- nyés alkalmazottként leszer­ződtessék. Kialkudott valami százalékot, s ami ezen felül termett, azt már a maga csomójaként adta el. Hogy ez a szerződés miféle pon­tokból állt, azt nem tudom, azt viszont magam láttam, hogy felvállalt földjei egy­re szebben teremtek. Egyre szebben teremtek, s ezekért a szép termésekért még kegyetlenebből meg kellett dolgoznia. Kapálás­kor? Jó, ha aludt négy és fél—öt órát. Éréskor? A fél hármas ébredés előtt tizen­egy óra után hunyta le a szemét, hiszen indulnia kel­lett, hogy az árut valamelyik környékbeli piac még alkal­mas hellyel fogadja. Azt, hogy Mihály sógor ez­zel a szerződéssel rengete­get keres, könnyű volt ész­revenni: ő építette a leg­szebb házat a faluban ... Nyolc éve lehetett, hogy az apjától örökölt tanyáját a csibekeltetőnek eladta, s az akkoriban meghalt öreg szabó lóit melletti házába beköltözött. Ám csak a ko­ratavaszt húzta ki roggyant épületben, húsvét táján már dobálták le az öreg épület­ről a cserepet. Az alapokat húsvét után kezdték ásni — mire elérkezett az iskolakez­dés, már az új ház testet­len ajtajában csatolta hátá­ra táskáját a két gyerek. Most, hogy beteglátogató­ban náluk jártam, az asz- szony bejáratta velem az egész épületet. Villa? Akár kastély ócská­nak is nevezhetnénk, hiszen a szobák szintje a tizedik lépcsőnél kezdődik, s a két előszoba mindegyikéből nyí­lik egy-egy fürdőszoba. A négy parkettás szobáról — meg boltszagú függönyeik­ről, szőnyegeikről — már szükségtelennek tartom szól­ni — így is túlontúl csillog már az összeszáradt embert körbezáró keret. Az összeszáradt ember.3 Amikor a körbecsodálko- zás után odaültem az ágya mellé — s miután tisztáz­tuk, hogy melyik nyáron rángatott bennünket ugyan­az az ekekapa —, bólintott egy nagyot, s azt mondta: — Ügy látszik, ennek min­dig így kell lenni... — Hogyhogy így? Hanem olyan kurták azok az éjsza­kák, s ha a hideg dinnye­rakások helyett rendes ágyon alszik? — Hiába — mondta Mi­hály sógor —, ezt már így írták meg a családi nagy­könyvben. Aztán, hogy újra meg­nyomkodta, simogatta a de­rekát, beszélni kezdett: — Nagyapám negyvenöt éves volt, amikor eltemet­tük — mondta. — Egy vá­sár előtti este megszedtek vagy három szekérre való dinnyét. Már rakodni akar­tak, amikor szakadni kez­dett az eső. Cigányok laktak a föld szélén; nagyapám haj­nalig ázott, nehogy ellopják az árut. Tüdőgyulladást ka­pott: három hét alatt vége lett. Apám éppen, hogy be­töltötte a negyvenet, amikor belekapált a lába nagyujjá­ba. Dologidő volt, csak va­sárnap bicegett el az orvos­hoz. injekciózni kezdték, de pár nap alatt végzett vele a vérmérgezés. S most itt va­gyok én, rossz vérnyomás­sal, átfázott derékkal, negy­venkét évesen.. — Mindnyájan a dinnye miatt.» — A dinnye miatt, de méginkább magunk miatt! Merthogy a mi fajtánk az ilyen, a mi fajtánkat egy­szer. valamikor így indítot­ták el. Gürcölünk, szerzünk. Nagyapám elérte, hogy ka­pás gyalogemberből lovas, kocsis gazda lett; apám már tanyát rakatott odalent a réten; én meg már ilyen házban tudom kinyújtani magamat. Hogy a két gye­rek majd hova jut? Ezt ugyan nem láthatom, de ar­ról már tettem, hogy a két kezüket tudják majd mire használni. Amint beáll a szezon, mennek ki a földre éppen úgy, ahogy én men­tem annak idején. Ha meg kifogjalak ebből a munká­ból, akkor eljárnak építeni. Kitűnő tanuló volt mind a kettő, de egyiknek sem en­gedtem, hogy magasabb is­kolába menjen; odaadtam őket Varjas kőművesnek, hogy tanítsa meg nekik, ho­gyan kell falat felhúzni. Jó szakma ez mind a kettő! A dinnyét soha nem unják meg az emberek, de építeni- való is mindig akad. Dolgoz­zanak, törjék magukat, Hogy aztán egyszer majd ők is orrabuknak a földön, vagy lefordulnak az állásról? Egyiküknek sem jósolok hosszú időt. Mondom, a mi fajtánkat egj'szer, valami­kor így indították el... , «■ Eljövőben. búcsúzóban mi máson is, csak ezen a — hogy is nevezzem? — csa­ládi parancson gondolkod­tam. Űtnakindítás? Eleve el­rendelése bizonyos familiák sorsa-alakulásának ? Bizonytalanul állt össze, így hát ide is tétován jegy­zem le a választ. Kár lenne tagadni: még ma is nagyon sok embert igazgatnak efféle családi pa­rancsok. Példabeszédek rég­volt ősök tovább öröklődő jellem jegyeiről, legendák a rendre megismétlődő sors­alakulásokról. Familiatörté- netek: „Senki sem léphet ki a sorból..kezdettel. íratlan törvények ezek, acélnál is erősebb pántok, amelyek ki tudja, mióta és ki tudja meddig szorongat­ják még az egymást váltó generációkat. Ki tudja, meddig? Ki tudja, hogy őseinek túl korai és értelmetlen halá­lán mikor tűnődik majd el a két Mihály-gyerek. és mikor próbál meg eszével, erejével jobban és tovább élni. Mi­kor próbálnak maid fordí­tani erősen kicövekelt sor­sukon azok, akiket kicsi ko­ruktól a szakadatlan hajla- dozásra, önmaguk kizsigere­lésére szorítottak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom