Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

1972. július 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Megy az ügy... vándorútra

Negyvenkét család víz nélkül

Otthon van Kézér Ernő.

Otthon? A lakásban, amelynek kulcsát július 7-ón adták a kezébe. Vele együtt örült negyvenkét család, valamennyien a Mezőgép szolnoki vállalatának dolgozói. Megvan a rég áhított, drága

Városszerte így beszéltek 1969-ben a szolnoki Mezőgép kezdeményezéséről. Fiatal családoknak, vidékről bejáróknak, albérletben sínylő- dőknek felajánlották a kedvezményt. A vállalat vett egy közművesített telket, és megvásárolta a társasház tervét, összesen mintegy 400 ezer forintért. Azt is vállalta, hogy az építkezés Idejére műszaki ellenőrt alkalmaz. Tessék, összerakott pénzekből otthont lehet építeni.

Marázi Sándor motorszerelő és felesége Abonyból jár minden nap Szolnokra. Családtagként élnek az anyós pici házában. 1970-ben 65

ezer forintot fizettek be, hogy végre otthonuk legyen Szolnokon.

— Minden nap odamegyek munka után. Megnézem a lakásomat, elbeszélgetünk a

Legszívesebben azt mondhatnak, hogy múlhat, s tennénk utána vagy három kérdőjelet. De hát minek, így van, ez a tény. Az Ady Endre út korszerűsítése miatt 40 méteres csatornát kellene gyorsan (kellett volna) lefektetni, s akkor bekapcsolhatnák a Gerle utcai társasházba a vizet, a gázt.

Molnár János, a Mezőgép igazgatója nem győzi mondani embereinek: türelem, majd csak segít rajtunk valaki. Lassan azonban már maga se hiszi.

Az Ady Endre út korszerűsítése és csatornázása a Szolnok megyei Beruházási Vállalat ügye. Simányi Lajos osztályvezetőnél is jártak már a „lakók”.

— Az állami épitőipari vállalat egy héttel a műszaotthon. Mégse az. Mert igaz ugyan, hogy a bútorokat már elrendezték, rendezgetik, de élni, lakni nem lehet a 9 millió forint értékű társasházban. A szolnoki Gerle utcában egyre nagyobb a családok keserűsége.

többiekkel, mert ők is ott tétlenkednek.

Kovács ' János mérnök a legelkeseredettebb. Havonta 650 forintos albérletben lakik, várják a második gyereket. Már törleszteni kell az OTP-részletet, hiszen egy- egy lakás értéke 170—280 ezer forint, attól függően, hogy két- vagy háromszobás.

Gál József művezető tavaly szeptemberben úgy döntött, kisfia már Szolnokon kezdi az első osztályt. Az építkezés befejezésének első határideje ugyanis december volt.

— Tudja mit jelent egy hatéves gyerekkel ősszel-té- len az autóbuszmegállóban állni, ázni, fagyoskodni? Kibírtuk, szó se róla. Zagyva- rékason lakunk, s úgy látszik, szegény gyerek még a második osztályt is így kezdi, mindennapos utazással.

ki átadás előtt értesített a problémáról. Mentem Kontra Imréhez, a Közlekedési Építő Vállalat főépítésvezetőjéhez. Kértem, kezdjék úgy a csatornázást, hogy a Gerle utcai közmű bekötést ne akadályozzák. Ezt • nem vette jónéven. Azt mondta, szeptemberre úgyis kész lesz, jó lesz az akkor is!

Keresem Kontra Imrét. Azt mondják, nincs itthon. Mikor elmondom, milyen Ügyben keresem, felvilágosítanak. Ez az ügy Jurcsó János építésvezetőhöz tartozik. De két napig nem lesz Szolnokon.

Jön a vezér- igazgató?

A társasház intézőbizottsága, a vállalat igazgatója ebben az ügyben a városi tanácshoz is sokszor bekopogtatott. Tárgyaltak Stefanik László tervelőadóval. Éppen szabadságon van. Akinek az ügyeket átadta, a Gerle utcáról mit se tud.

Simonyi Lajos útbaigazít. Tudomása szerint dr. Orbán Péter, a városi tanács elnök- helyettese ebben az ügyben levelet írt a KÉV vezérigazgatójának, s mintha ma ezért is várnák Szolnokra.

— Dr. Orbán Péter Lengyelországban üdül — mondják a tanácsnál.

így hát nem tudni, jön-e a vezérigazgató, s ha igen, kivel tárgyal?! Saját emberei seholsem találhatók, a városi ügyintézők szabadságon, ki hol.

— A Thököly úti főgyűjtő 20 méterrel van messzebb — kapok végre egy szakértői véleményt. — Az lenne a legegyszerűbb, ha onnét kötnék be a vízvezetéket.

— Mondják meg, ássuk ki a csatornát, adjunk munkásokat, csak csináljanak végre valamit — fakad ki Molnár János, amikor elmondom neki, hogy tengeri kígyó ez az ügy. — Látja, egy 9 milliós épület, fiatal gyerekes házaspárok nem is kevés pénze fekszik benne. És nézik a házat, szellőztetik a szobákat. Élni benne nem lehet. Mit mondok én ezeknek az embereknek, ha tényleg csak szeptemberben lakhatnak a régvárt otthonban?

Negyvenkét mezőgépes család 1969-ben határoztad, hogy saját erejéből, vállalati segítséggel, OTP-kölcsönnel társasházat épít. Most 1972. július végén sokan azt mondják, ha ezt tudták' volna, el se kezdik tán.

Mert nem lehetetlent kérnek. nem milliókat. Negyven méternyi csatornát s vizet.

Vajon meddig várnak még? Erre a kérdésre ki és mikor ad érdemi választ?!

— sóskúti **

Szenzációs elhatározás

Negyvenméteres csatornán múlik

Mi újság a Merkúrnál?

Legkeresettebb a Zsiguli — Trabantra, Wartburgra

nem vesznek fel előjegyzést

Mintegy 60 ezer új személygépkocsit hoz forgalomba az idén a Merkur. Mennyi érkezett az első hat hónapban, mennyiségben és típusokban mi várható a második félévben? Ezekre a kérdésekre dr. Oroszi János, a személygépkocsi értékesítő vállalat áruforgalmi főosztályvezetője válaszolt:

— Az 1972-es beszerzések zöme szovjet import (Zsiguli, Moszkvics, Volga) összesen mintegy 30 ezer, az NDK-ból 14 500, Csehszlovákiából 6 és félezer, Lengyelországból 5 ezer kocsit küldenek hozzánk, tőkés országokból viszont jóval kisebb szállítmányok érkeznek, mint az előző években. Típus szerint a legnagyobb . tételt a mind népszerűbb Zsiguli jelenti: 21 500

■

b*érkezik a Szovjetunióból (8 és fél ezerrel több, mint 1971- ben). A „detronizálhatatlan” Trabantból, a legolcsóbb kiskocsiból a tavalyi 6 ezerrel szemben az idén 9 ezerre számíthatunk. Sajnos azonban erre a keresett típusra, ugyanúgy mint a Wartburgra nem fogadhat el újabb előjegyzést a Merkur, mert már az egész ötéves tervidőszakra esedékes importot „leKötöt- ték” a vevők.

Június végéig 28 ,ezer autó érkezett, tehát az idei importnak csaknem a fele. Tíz és félezer új autótulajdonos vehette át Zsiguliját a JMer- kur-tól, ahova egyébként erre a típusra fut be naponta a rendelések körülbelül 70 százaléka. Jelenleg mintegy 21 ezer — előleggel megerősített — Zsiguli-igényt tartanak számon.

Budapesten a 14 ezres, vidéken a 8 ezres Kiadási sorszámhoz érkeztek. Az új előjegyzések és a napi Zsiguli- átadások most nagyjából egyensúlyban vannak. Ez azt jelenti, hogy a frissen érkező rendelésekre körülbelül egy év múlva (1973 végén) tudnak kiadni ilyen típusú kocsit.

Jó hír. hogy Zsiguliból folyamatos lesz a szállítás a következő hetekben, hónapokban is, — a többi kocsitípusnál ugyanis érezhetően „nyári. szünet” következik, a gyárak szabadságra engedik embereiket, már csak az üze. mek, a gyártó-szalagok szokásos évi karbantartása miatt

A Hollóházi Porcelángyárban 150 millió forintos beruházással új nyersgyártósor, gáztüzelésű alagútkemencék, TMK műhely, ebédlő, orvosi rendelő épült. A 140 éves gyár szinte teljesen megújult, kapacitása lényegesen növekedett, míg 1967-ben 18 millió forint értékű árut termeltek, jövőre már 65 millió, 1975-ben pedig 90 millió forint értékben adnak porcelántermékeket a hazai és külföldi megrendelőknek.

Több sza

munkások

Nincs sok belőlük. Sajnos. Annak ellenére, hogy papírforma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajátításáról van oklevele. Igen- ám, de legtöbbjük esetében „halott”, azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másiktól.. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A műanyagiparban mit ér a második szakma, az állattenyésztés? S annál inkább elgondolkoztató ez, mert széleskörű felmérések szerint — több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák —, így a mezőgazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, amelyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg, hogy a szakmunkás oklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol végzettségére nincs szükség.

Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkáshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más, területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két vagy három szakmás munkásokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vigasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyérkereset más forrását is igénybe venni; e lehetőséget pályamobilitásnak nevezik a szociológusok.

1.

Gyorsul a technikai fejlődés, növekszik az igény az átváltható ismeretek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely széles tudásbeli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul., A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az ún. kiegészítő szakma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a gyárak, vállalatok még kevésbé.

Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya az 1965. évi 18,1 százalékról 24,9-re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő' képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „naprakész” munkaerő. A pályán belüli mozgás — érvényesülés — csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűs mesterséget, ha — például — a villany- szerelő hegesztő, a gépkezelő, járművezető lakatos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb méretekben — messze vagyunk. A több

szakmás képzés nem szervezett, a munkások ide sorolható csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre.

2.

A szocialista iparban foglalkoztatott 1,2

millió munkásból 520 ezer forma szerint valamilyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltérések, s még inkább a rokonfoglalkozásoknál. Mennyiségileg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esztendő alatt például a fémesztergályosok száma 26 ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőké 37 ezzerrel növekedett. E tempót — tekintve a népesedési adatokat — lehetetlenség tartani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont.

Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium felmérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét meglévő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pályaválasztás torzulásaival létrejönnek. S, ha ráadásul semmiféle ösztönzés nincs egy másik szakma megszerzésére, vajon csoda-e. ha minden marad, ahogyan volt.

3.

A kettős szakmai képzettséggel rendelkezők aránya néhány területen számottevő. A lakatosoknál 13,3, az autó- és motorszerelőknél 14,5, a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott járművezetők és gépkezelők csoportjában: 25,4 százalék, összességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1- nek van kettős képzettsége. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bővíthető e forrás, s vele enyhíthető a szakmünkáshlány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti, időszakos. Ezért, hogy például az élelmiszeriparban — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsajátítását; a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a szabályt erősíti.

Ne becsüljük túl a lehetőségeket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet. Ám a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kdttős szakmai képzettség megszerzése ugyanis ma a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jónéhány helyen ez már holnap kellemetlen meglepetéseket okozhat.

—m

Tarlóégetés Zagyvarékas határában