Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
— Ilyen lábtempóval sohasem lesz bajnok, Frissítő Aranyhörcsötf Esküvői kép A szóban forgó randa állattal egy finom úri hölgy tenyerében ismerkedtem meg. Vendégei előtt aratott vele őszinte csodálatot. Simogatta, babusgatta, időnként a homlokát puszilta. Legyőztem ösztönös undoromat és megkérdeztem, mi az. Aranyhörcsög — mondták. — Ez most az új divat. Minden jobb házban van. Hogyan terjednek az ilyen ostoba divatok — soha nem tudtam rájönni. Ezúttal azonban mellém állt a szerencse. Találkoztam öreg tréfacsináló barátommal, ő mesélte: Képzeld, hogy jártam a múltkor. A kamasz fiam biciklitúrán volt. Este hazahozott magával egy hörcsögöt. Mondtam neki, dobja ki azonnal, de kö- nyörgött, hogy egy kicsit had játszón vele. „Megtanítom énekelni, fater” — És előkotorta a tavaly megdöglött kanári kalitkáját, beletette, felakasztotta a falra. Ebben a pillanatban csengettek. A szomszédok jöttek át. Ki nem allhatom őket, mert másról sem tudnak beszélni, mint kinek mije van, mit szerzett. Most is rákezdték. Hallottam-e, hogy Ciliéknek már fehér torinói Fiatjuk van, meg. hogy ez a Dodó emeletes villát épített a Balatonon. Az Elza néni uszkárja díjat nyert a kiállításon, -tizenhatezret ígértek- érte, de nem hajlandó odaadni. Helyben vagyunk. A témánál. Engem máris a méreg emészt. Mert nem torinói Fiatom, de Röppentyű utcai Trabantom sem lesz egyhamar. Villa a fiókban, a konyhában, s az angóra macskánk is megszökött a tavasszal egy fiatal kandúrral. .. A pokolba az úrhatnám harácsolóival... és akkor a szemem a hörcsögre tévedt. Már nem is undorodtam tőle annyira. Követték a pillantásom. Mi ez, kérdezték. Pokoli ötletem támadt. Hörcsög. Különleges fajta, a homlokán arany tincsek vannak. Esküszöm, hogy nincs, de ők egymást lökdös ve a kalitka előtt, mutogatták: oda nézz, tényleg arany van a homlokán. Kérlelni kezdtek, szerezzek egyet. Nincs. Ebből ez az egy példány van az országban. Értéke ki sem fejezhető. Talán, ha fialna... Fialt. Nekik adtam egyet. Előbb csak egy százast, majd négy-ötszáz forintot is adtak darabjáért. Aranyhörcsögöt vett mindenki, akinek soha nem lesz fehér Mercedese, torinói Fiatja, luxusüdülője, korabeli barokk garnitúrája, egyenes vérvonalú nyugatnémet fajkutyája — de azért szeretne valamivel kitűnni. A jobbaknál is számítani. Ment is a bolt kitűnően. Egy darabig bírtam, mert háromhetenként szaporodott a rusnya jószágja. Aztán másoknál is fialni kezdett. Volt, aki egész tenyészetet állított be. Lassan mindenkinek jut aranyhörcsög. De akkor kit érdekel már? Apropó! Nem tud egy teknősbéka hímet? Van egy nőstényem. Szaporítani kellene. Azt mondják, most ez a menő. — tabáni — És akkor láttam a férjemet utoljára..; (A Wochenpresse-ből) •• Ösztönző tényező Egy milánói üzletember a várostól mintegy húsz kilométernyire vidéki házat vásárol. Egy nap a kerítés előtt pipázik, amikor arra halad egy helybeli paraszt és megkérdi : — Bocsánat uram, az ön felesége kapál a kertben.? — Ö bizony! — mondja büszkén a milánói. — Én soha nem tudtam rávenni a feleségem, hogy valamit is csináljon a kertben. Magának hogyan sikerült? — Egész egyszerűen azt mondtam neki, hogy semmi a világon nem fogyaszt annyira, mint a kerti munka. Iskolai felvilágosítás — Most pedig arról fogok beszélni nektek, amiről még csak sejtelmeitek vannak!... Hallatlan A nászutaspár első éjszakáját tölti a szállodában. Az ifjú férj reggel nagyot nyújtózik, felkapja a köntösét, a szobában elfogyasztja reggelijét és azon fésületlenül, mosdatlanul leül a karosszékbe újságot olvasni. A feleség ekkor sírásban tör ki. —Mi baj drágám? —kérdi a férj döbbentén, — Hihetetlen! — mondja zokogva a felesége —, alig huszonnégy órája vagyunk házasok és te máris igazi férjként viselkedsz!
