Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
VáA&e&zéd — De jó kedve van, hallja?! — Hát igen. Valóban jó a kedvem. De miért is ne lenne? Tavasz van. Süt a Nap. Egészséges vagyok. Dolgaim rendben 'mennek, meg különben is, jó dolog élni, nem igaz? — Csak ne vigyorogjon olyan boldogan, barátocs- kám. Volt egy ismerősöm, pont így vihogott ok nélkül, mint valami fakutya, aztán a szívéhez kapott és vigyor- gó arccal zuhant le a földre. Meghalt! — Bizony ilyesmi előfordulhat. Dehát egyelőre még nincs okom a szívemhez kapni, mondom, hogy egészséges vagyok. Így hát marad a mosoly és a jókedv uram. — Idefigyeljen, hallja!... Gondolt már maga arra, hogy amikor tele pofával vigyorogja bele csuda nagy jókedvét a világba, pont abban a pillanatban üti el a feleségét egy autó, a gyerekekre rádől egy épület fala, egyéb rokonait meg a pestis öli meg? Pont abban a pillanatban? — Nem gondoltam uram. Es ilyen marha sokra nem is gondolok. Ilyesmi ugyanis csak rémírók és a maga agyában fordulhat elő. Hiába idegesíti magáig az én jókedvem és a derűm, juszt is nevetek... — Mutassa csak ínyét! Érdekes. Ahogyan az előbb nevetett kifehéredett az ínye. Érti? Fehéredett! Nincs véletlenül magának leukémiája? Irtó gyógyíthatatlan és gyorsan ölő betegség. Szerencsére nem nagyon fájdalmas a halál vele. — Menjen a fenébe az ostoba ötleteivel. Ha fehérük, hagy fehéreljen. Innen is lehet látni, hogy én vidám pofát vágok a világra és nem olyan gyomorsavtúlten- gésest, mint maga... — Jó, jó... beszéljen csak. Meg vihogjon. Heherésszen. Mosolyogjon, derüljön bará- tocskám.^ Csinálja csak, igaza van, 'úgyis csak egyszer élünk. Mint az az iraki ötezer, akit megölt a földrengés, vagy az a pakisztáni millió, akiket megöltek ‘ a nyugatiak... Nevessen csak. S amíg nevet a világon, egyszerre tízezer gyerek hal éhen, csonttá fogyva... Pfuj! Tele van a föld tragédiákkal, halállal, súlyos betegséggel, háborúkkal, víz- özönnel és rádioaktivitással és magának van pofája, ahhoz, hogy itt vihogjon az utcasarkon... — Gondolja... szóval... valóban úgy véli, hogy illetlen dolog ez a derű, tapintatlanság, az én mosolyom? — Ügy gondolom? Tudom barátocskám! És nem illetlen, hanem szégyentelen. Azt igazolja, hogy maga nem érzi át, nem képes átérezni a világ fájdalmát. Hunyja be a szemét egy pillanatra és koncentráljon és futtassa végig emlékei vásznán mindama tragédiát, sok vért, szenvedést és könnyet, amit az ember okozott az embernek. Csak azt, s máris zokognia kell... Jól van na, ne pityeregien azért... — Tudja, most, ahogy így koncentrálok... Egyszóval tényleg irtó undorítóan viselkedtem. Valóban a világ a siralom völgye és benne az ember élete a halál. .. — Hagyja már a fenébe ezt az örökös pityogást és nyavalygást ezzel a halál völgyével!... Ki nem állhatom az ilyen pesszimista palikat... Pfuj! Gjlrrkó Géza Nincs lehetetlen Szöveg nélkül Mondások, apró történetek A nő — mondotta egyszer Bemard Shaw — be nem váltott ígéret. V Loretta Goggi Nápolyban betért egy -állatkereskedésbe. s megkérdezte: Mennyibe kerül ez a papagáj? S mondja kérem, beszél egyáltalán ? — Hogy beszél-e? — robbant ki a kereskedő. — Jobban mint maga meg én együtt. Sőt, mivel pénzügyekben rendkívül érzékeny, azt javasolnám, hogy az árat beszélje meg közvetlenül vele! ☆ Ombretta Colli így oktatta új szobalányát „Nagyon vigyázzon este a vacsora tálalásánál! Mindenek előtt arra ügyeljen, hogy balról kínáljon, és jobbról vegye el a használt táncért.” — Ha úgy akarja, asz- szonyom, — válaszolt a szobalány — nekem teljesen mindegy. De engedje meg, hogy megjegyezzem: nem modern dolog az effajta ba- bonaság! ☆ „Az újságírás — mondotta Walter Lippmann, neves amerikai újságíró — olyan foglalkozás, amelynek során időnk felét azzal töltjük, hogy arról beszélünk, amiről fogalmunk sincs, másik felét pedig azzal, hogy hallgatunk arról, amit nagyon is jól tudunk.”-VÉVv római szállodában a vendég megkérdi; vajon az óriási forgalom nem zavarja-e majd a pihenésben? A szálló igazgatója így válaszol: „Éppen ellenkezőleg uram. a forgalom következtében úgy rezeg a szálloda egész épülete, hogy az ember valósággal édesdeden ringó bölcsőben érezheti magát.” Találgatás Pármában egy fiatalember kocsijával úgy meglöki az egyik járókelőt — történetesen egy csúnyácska nőt. — hogy az térdre esik. Feltápászkodva kacéran rákacsint a gépkocsi- vezetőre és így szól: — „Ez igazi baleset volt, Vagy csak meg akart velem ismerkedni ?” Hencegés — Én már tízhónapos koromban elkezdtem járni — dicsekszik barátnőjének egy kislány. — Ez semmi! Én is tízhónapos voltam, amikor járni kezdtem, de nem mondtam meg a szüleimnek, és két éves korofwíg cipeltek. Derű és bánat Egy örökké savanyú arccal járkáló férj, aki tíz évi házasság alatt egyetlen egyszer sem mosolygott rá a feleségére, — nagyon vidám hangulatban tér haza. — Drága Terézám — kérdi mosolyogva. miközben gyengéden átöleli feleségét — mi jót főztél vacsorára? A megdöbbent asszony zokogásban tör ki: — Ma nekem az ég-világon semmi nem sikerül! Délután eltörtem a szalonban a tükröt és most. annvi év után első ízben részegen jössz haza! Hadi csel Az egyik alegység katonái harcászati gyakorlatot hajtottak végre. Veréb honvéd azt a feladatot kapta, hogy csalogassa elő az „ellenség” katonáit, a többiek pedig majd oldalba támadják őket. — Értette a feladatot? — kérdezte a szakaszparancsnok. — Jelentem igen! — Hogyan hajtja végre? — Felmutatok egv csomó borítékot, és elkiáltom magam: fiúk, meghoztam a leveleket...! Mindenre van megoldás A kéményseprő pechje Itt a nyár! Szolnok — Zagyva-parti lakótelep. Vadonatúj tízemeletesek — vadonatúj ostobaságok. Néhány száz gyerek — néhány meter mozgás. Jókora terület — jókora lehetőség. Nem park, nem játszótér, nem zöldövezet — gépkocsi parkoló, betonból. Kabarécím. „Kicsi, vagy kocsi?” — megoldották. .. Gyerek — ha van — irány vidéki rokon — ha van. Irány strand — ha befér. Friss levegő — nem fér. Porfelhő, benzinbűz, maximális .zajszínt. Járda nincs, csak úttest. Száguldozó autók, járókelők riasztva, fröcsköl ve. De végre itt a nyár! Nincs szutykos hókupac és bokáig érő latyak — isteni porszagot árraszt a forró beton a könnyű zápor után és élvezet meztelenül állni a fülledt szoba közepén. Uzsonnára finom zsíroskenyeret majszol az ínyenc — nyolcvan fillérbe, ha kerül — hozzá 2,50-ért zöldpaprikát harap, június közepén. Végre, a zöldövezet — tiszaügeti tájék. Fát, gyepet irtva irodabarakkok sorakoznak és autók tömegének porától szürke a maradék falevél. Végre, itt a nyár! Ajtót, ablakot kitárva alszik a városlakó, ha tud... „Kedves hallgatóink, tíz óra elmúlt, kérjük, halkít- sák le készülékeiket” — mondja minden este a Kossuth adó bemondója. Kedves Vendéglátóipari Dolgozók, kérjük, ha tíz óra elmúlik, halkítsák le ügyeletes részegeiket — főként a Zagyva-parti lakótelep környékén, ahol éjszakáról éjszakára a Bástya Étterem „dalárdája” miatt forgolódik, káromkodik többszáz ember és a tüdőkórház gyógyulni, pihenni vágyó betegállománya. Éjjel egy óráig zeng az „Akácosát” — pedig nyárfaerdő övezi a Zagyva-medret. Egy óra után átveszi a prímet a Thoomas-bár zenekara és két énekese. „Oh, légy az enyém, légy az enyém...” üvölti a hangszóró az álmos fülekbe, hajnali fél négykor. Döntöttem: nem leszek az övé. Inkább ezúton hívom fel az illetékesek figyelmét, hogy a • zenés szórakozóhelyek működését rendelet szabályozza. Ideje lenne odafigyelni és betartani. Még akkor is. ha észt népi hős nevét viseli ez a kéteshírűvé lett lokál. Végre, itt a nyár.! A kezdő tollfogartó örök csemegéje — a régi tollforgató őrök bosszúsága. Mert a régi tollfoígató pontosan tudja, hogy június tizenhetedikén ugyanolyan ízléstelenül drága a primőráru — amely valójában május elején volt primőráru — mint tavaly ilyenkor. Pontosan tudja, hogy a Patyolat most sem tudja kielégíteni az igényeket, hogy a sütőipar most is rossz kenyeret süt, hogy a tej, vaj, túró, tejfel savanyú, mire a vevő hazaér vele — hogy szívesen inna egy jó citromos limonádét, de a hatvanhétezer lakosú városban nem lehet kapni napokon át citromot —, hogy a szolgáltatás — úgy, ahogyan van — nem olyan, .amilyen lehetne. De sebaj, végre, itt a nyár! A Várkonyi téri tizennyolcemeletes két szárnyaként szolgáltatóház épül. Az előzetes hírek szerint ez lesz a modern csoda — mit csoda — egy sejtelem! Sejtelme sincs senkinek, hogy mikorra készül el... Telnek a hetek, hónapok, évek az építkezésen sehol egy lélek. .. Azaz, tegnapelőtt láttam a munkaterületen egy egyént — éppen deszkát lopott. Nem szóltam neki, hadd vigye. Annyival is kevesebb lesz a környéken az évek óta ott hagyott, felgyülemlett szemét, lom. A szemétről jut eszembe — a múlt héten láttam egy locsoló-autót és tessenek .elképzelni — locsolt! A nyár sürget, kíséreljük már meg, tegyük kellemesebbé. .. — modor — Villamoson — Hogy ez a mai fiatalság milyen neveletlen! — De hiszen az előbb adta át neked az a fiatalember a helyét!... — Az igaz, de a feleségem még mindig áll! 7 évedé* — Tegnap délután láttam a feleségedet ’ a moziban. — Ugyan, a feleségem sohasem jár egyedül moziba! — És ki mondta, hogy egyedül volt? Gyengédség A „gyengéd férj így szól a feleségéhez, aki éppen a házi munkákkal fpglalatos- kotíik: „Nem bírom nézni, hogv agyonhajszolod magad. Nem tudnál addig várni a munkáddal, míg eündulok a hivatalba?”
