Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

1972. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevesen vannak közöttük „hivatásosak” — vagyis olyanok, akik fize­tést kapnak ezért a tevékenységükért. A többség önzetlenül dolgozik. A napi munka mellett végzik hivatásként a sokszor kevésre becsült, de mégis nélkülözhetetlen feladatokat. Véradásra hívnak, egészség- ügyi előadást rendeznek, törődnek a veszélyeztetett családokkal, a gyerekek és felnőttek egészségével. Segítenek, magyaráznak, tanul­nak és tanítanak, ők a vöröskeresztesek Tanulnak! Nemrég tan­folyam volt Kunhegyesen: nyolcvan vöröskeresztes ak­tivista — pontosabban vér- adófelelős — három napon át tanulta, hogyan kell szer­vezni véradást, mi a véradás élettani hatása, és így to­vább. Egy húsz éve élő, egyre terebélyesedő moz­galom lelkes szervezőinek tanfolyama volt az. Mert ezt a mozgalmat bár egész­ségügyi szakemberek irá­nyítják, a legnehezebb mun­kát a szervezők végzik: ne­kik kell egészséges embere­ket meggyőzniük arról, mit jelent a véradás! Találkozásunkkor megfo­galmazták hitvallásukat: véradószervező az lehet, aki szereti és megbecsüli em­bertársait, s ha azok bajba jutnak nemcsak sajnálkozik, vagy aggódik, hanem tenni is tud értük. És, hogy akik tehetnek, azok jól képzettek, hozzáértők legyenek, ezért ez a tanfolyam. ☆ t Tavaly májusban a Tisza Cipőgyárban ünnepséget rendeztek: akik ott voltak, meggyőződhettek arról, mit jelent a vöröskeresztesek munkája, a véradók önzet­lensége. Ott volt az ünnep­ségen Tóth György, a szol­noki járási hivatal elnöke, aki korábban súlyos beteg­ségéből csak úgy gyógyulha­tott fel, hogy a két rend­szeres véradó Bártfai János és Kárpáti József ismét — és ismét a karját nyújtotta vérvételre az orvosnak. Ki volt meghatottabb azon az ünnepségen: az immár egészséges elnök, a két gép­kocsivezető, aki segíthetett, vagy az aktívák, akik szer­vezték a véradást, és a ta­lálkozót? Nehéz lenne ki­deríteni. Tény, hogy Tichy Ilonának, most egy év, után is kicsit párás lett a tekin­tete, ahogyan erről beszélt. Ilona bölcsődei gondozónő volt, most hivatásos vörös- keresztes: négy éve a szol. noki járás titkára. Vékony, csupaszív ember. Két nagy szeme csillog az örömtől, amikor adatokat sorol ar­ról, hogyan fejlődött ez ő munkaterületén az öiméntes segítségadásnak eme for­mája. Hogy a termelőszö­vetkezetek több mint fele önállóan szervezi már a vér­adónapot, és arra az időre minden donor megkapja az átlag munkaegység jóvá­írást; hogy a Tisza Cipő­gyárban 1961-ben rendeztek először térítésmentes vér­adónapot, akkor százhuszon­hét ember jelent meg, ta­valy már csaknem hétszáz; hogy évenként 32 „kiszállá- sos” — tsz-ekben, kisüze­mekben — véradónapot tar­tanak, hogy tavaly több mint 8Ó0 liter gyógyító, erősítő „élet” került tőlük a kór­házakba. í* ☆ Pápai Jánosné cipőgyári munkás, a nagyüzem vörös­keresztes csúcstitkára. Moz­gékony, fekete asszony. Csak úgy sugárzik róla az ener­gia, a szívvel—lélekkel vég­zett munka öröme. Nehéz volt jegyezni olyan gyorsan sorolta, hogy 10 alapszerve­zetüknek ezer tagja van; hogy 38 elsősegélynyújtó ál. lomást hoztak létre az üzemben; hogy a szocialista brigádok közül nagyon sok a vöröskeresztes aktíva; hu­szonhét brigádtag egy éven át minden hónapban egy­szer egészségügyi előadást tart; hogy hétfőnként a Vöröskereszté az üzemi hír­adó és olyankor egészség­ügyi felvilágosítást végez­nek; hogy a gyár vezér- igazgatója rájuk bízta az üzemen belüli tisztasági mozgalom szervezését, irá­nyítását. És sokszor elismé­telte: „Tessék megírni, csak azért tudunk ilyen eredmé­nyesen dolgozni, mert a gyár gazdasági, párt és tö­megszervezeti vezetői segíte­nek bennünket”. A segítség- adásra sok-sok példát so­rolt. íme azok közül kettő: Megtudták, hogy az egyik gyári munkáslánjí fizetésé­ből — amellett, hogy beteg anyját és testvérét is tartja — összespórolt annyi pénzt, hogy egymaga hozzáfogott egy kis ház építéséhez. Vé­resre marta kezét a tégla, a habarcs, mire egyedül fel­húzta a falakat. A Vörös- kereszt vezetői elmentek a vezérigazgatóhoz: segítsen. A lány 10 ezer forintot ka­pott a gyártól, amit 300 fo. rintos havi részletekben kell visszafizetnie. A másik tör­ténet: a téglagyári házak egyikében lakik egy kilenc­tagú család. A család egyik tagja férjhez ment, született egy kisgyereke, amikor a férjét behívták katonának. Bizony szorongtak szegé­nyek a parányi lakásban. A Vöröskereszt ismét az üzem vezetőihez fordult: s az eredmény? A gyárban dol­gozó fiatalasszony kapott egy egyszobás kis otthont. Mit jelent „egy kis otthon” Martfűn? Azt csak azok tudják, akik fizetik a drága albérletet, vagy ágyrajárók — mert ilyen is van még. ☆ Nyíri Lajosné asszisztens a kunhegyesi TBC gondozó­ban. Társadalmi munkában végzi — hangsúlyozta, hogy pártmegbízatásként — a nagyközség vöröskeresztes csúcstitkári feladatait. Ez a pici szőke asszony egyike azoknak,- akik annakidején elsőként kezdték á megyé­ben a körzeti ápolónők ne­héz, göröngyös útját járni. A debreceni ápolónőképző­ből hazatért szülőfalujába. Alig kezdett munkához, ami­kor megismerkedett a Vö­röskereszttel. Kató néni kép­viselte a szervezetet, aki munkatársa volt, egyben vöröskeresztes titkár. Mivel az egészségügyi dolgozók közül akkoriban nem akadt véradó, őt beszélte rá e ne­mes cselekedetre, maga is példát mutatva. így kezdő­dött! Ma sokat foglalkoznak családvédelemmel. A védő­nőkkel, a pedagógusokkal felmérték, hol Vannak ve. , szélyeztetett családok Kun­hegyesen. Ennek alapján -14 családot — ahol összesen több mint 30 gyermek van — tartanak rendszeres meg­figyelés alatt. Látogatják ezeket a mikroközösségeket, egészségügyi felvilágosító előadásokat, beszélgetéseket tartanak. Sajnos az js elő­fordul, hogy nekik kell fel­hívni a mama figyelmét:- „Anyuka, mosdatni is kell a gyereket!” Nyiriné rendkí­vül örül annak, kicsit büsz- is arra, hogy a cigánytelepen már van aktívája: egy asz- szony vállalta, hogy ő lesz az egészségügyi felelős és, hogy ha kimegy a telepre előadást tartani, akkor ott van kicsi és nagy meghall­gatni őt. ☆ A vöröskeresztesek mun­kája sokrétű. Lassan, de egyre többen ismerik fel: önzetlenül a kulturáltabb, az egészségesebb emberért dol­goznak, valamennyiünkért! Egyikünk sem tudhatja mi­kor lesz szükségünk életet adó vérre! Azonnal' lemér- hetetlen mit jelentenek az egészségügyi előadások, a veszélyeztetett családok fi­gyelemmel kísérése — ezeknek hasznát csak ké­sőbb, egy egészségesen fel­növő nemzedék láttán érez­zük. Ám vannak, akik már igyekeznek segítő munkáju­kat honorálni. Ennek bizo­nyítására hadd álljon itt mindaz amit a törökszent­miklósi járási, városi vörös­keresztes titkártól, Lesán Jánosnétól hallottam: — Néhány nap múlva hu­szonkilenc aktívánkkal Csehszlovákiába utazunk, jutalomkirándulásra , El­megyünk Prágába, Karlovy Vary-ba Megnézzük a Sko­da gyárat, az üveggyárat, a pilseni sörgyárat. És aminek külön örülünk, a résztve­vők felénél a kirándulás költségét a munkahely fize­ti. Mert látják, értékelik vöröskeresztes munkájuk hasznát is. Varga Viktória kántor Sándor, karcagi fa­zekas népművész, a Népmű­vészet mestere 78 éves kora ellenére még ma is dolgozik. Fazekas edényei, figurái ked­veltek a külföldi és a belföl­di vásárlók körében. Segítő-, társa a ve je: Kun Gazda Fe­renc fazekas népművész. — Munkáikban a közép-tiszai tájegység népi hagyományait dolgozzák fel. Kántor Sándor egyik kedvelt figurájával — elkészítette már picinyben és óriásban — a Miska kancsóval Apafi ostáblája Nagyértékű ritka szép kivi­telezésű műtárggyal gazdago­dott a Magyar Nemzeti Mú­zeum gyűjteménye. A közel­múltban magántulajdonból megvásároltak egy nagymé­retű, aranyozott, ezüst filig­ran borítású, zománcdíszes dobozt. A ritkaságszámba me­nő műtárgy Apafi Mihály er­délyi fejedelem úgynevezett ostáblája, amellyel szabad idejében szórakozott. Az os­tábla arab eredetű táblás kockajáték. Örült ámokfutó A New Jersey állambeli Cherry Hill városkában egy őrült ámokfutó, a 33 éves Edwin Grace, szerdán agyon­lőtt hét embert és megsebesí­tett további hármat. A vérengzés színhelye egy irodaépület volt — Dianne Heckman, aki ott dolgozik, így adta elő a történteket: Első munkanapját töltötte egy komputer-cégnél. Déltáj­ban bejött a főnöke és azt mondta: „Jézusom, egy fegy­veresvan a folyosón”. —„Az ajtó kinyílt, a fegyveres be­jött Rápillantottam és azt hittem, keresztüllő. De meg- fordut és elindult egy kollé­ga után a hivatal hátsó he­lyiségedbe, nyakon lőtte, ki­szaladtam... Nem úgy nézett ki, mipt aki tudja, mit tesz”. Grace csak férfiakra lőtt, az asszonyokat megkímélte. Miután már a hetedik áldo­zata is elterült, fegyverét ma­ga felé fordította, s egy go­lyót küdött a fejébe, egyet a nyakába. Mindazonáltal élet­ben maradt; állapota súlyos. OTP társasház műszaki átadására kerül sor június 30­án Jászárokszálláson. A nagyközségben első ízben építettek társasházat. Az épület háromszobás, komfortos lakásaival minden bizonnyal kényelmes otthont biztosít majd a lakók­nak. Ford Galaxie a rendőrség udvarául Egy Ford Galaxie igazán nem mindennapi látvány a szolnoki járási- városi rend­őrkapitányság udvarán. A ha­talmas, amerikai márkájú fehér luxuskocsi gazdájaTJe­A nyomozás a kezdeti stá­diumban van, így még nincs teljes kép a szolnoki Toomas bár volt vezetőjének feltéte­lezett bűnlajstromáról. — A nyomozás eddigi eredményei alapján üzérkedés alapos gya­núja miatt került Bereczki Vendel a rendőrség fogdá­jába. A bizonyítékok szerint ez a „leleményes üzletember” — 1971 második felétől (1971 májusában- lett a bár vezető­je) letartóztatása napjáig 4— 500 liter pálinkát vásárolt a kecskeméti és a környékbeli zug-pálinkafőzdékből, ame­lyet üzemanyagkannákban szállított Szolnokra. A híres kecskeméti itóka egy részét a gebines italboltok vezetői­nek adta tovább. Természete­sen tisztességes, illetve tisz­reczki Vendel, három hete a rendőrségi fogda lakója. Ez­úttal azonban nem az elegáns Forddal érkezett. A rendőrök előbb őt, később pedig a ko­csiját vezették a rendőrségre. tességtelen haszonnal. Ami maradt, azt pedig a bárban osztályon felüli áron „dobta piacra”. Ugyanezt tette a ne­gyedosztályon felvásárolt — 40—50 üveg félliteres vodká­val is. Bereczki mindebből csak a beszerzést vállalja, a értéke­sítést nem. Állítása szerint ugyanis ezzel a vodkával ki­zárólag az úgynevezett nem fizető vendégeket — kínálta meg. (Nem valószínű, hogy bármellyik vendéglátóipari egységben is ismernék a ven­dégeknek ezt a kiváltságos rétegét.) Whisky helyett tiszta tíz A leltározás után még jó- néhány Bereczki féle újítás került napvilágra, pontosab­ban a vendégek poharába. Az új üzletvezető gyanútlanul bontotta fel a látszatra érin­tetlen martinis üveget, a pin­cér pedig annak rendje, s módja szerint fel is szolgálta a - vendégnek a „leplombált” üvegből kiöntött tiszta vizet. Erre sorra elővették és fel­bontották a raktárkészlet va­lamennyi lezárt üvegét és demizsonját. Kiderült, hogy nemcsak martiniként, de skót whisky, gordon gin, konyak és vermut gyanánt is tároltak tiszta vizet vagy kecskeméti házipálinkát a raktárban. Feltehető, hogy ezeknél ügyesebb és szemfényvesz­tőbb hamisítványokkal is ta­lálkoznak majd a minőségi vizsgálatot végző szakembe­rek. A rendőrség kiterjedt nyo­mozása elreláthatólag hosz- szabb időt vesz igénybe. Befe­jezése után még visszatérünk a Toomas bárban történ­tekre. K. K. Üzérkedés alapos gyanúja miatt Kopernikusz városa Torun már most a jövő évnek él — nevezetes szü­löttjének, a nagy lengyel csillagásznak, Kopernikusz születésének 500. évforduló­ja lesz. Az UNESCO hatá­rozatának értelmében, a Ko­pernikuszi Évet az egész vi­lágon ünnepélyesen fogják megülni. Ez az év Lengyel- országban különösen ünnepi keretet kap, különösen To- runban, ahol Kopernikusz 14i3. február 19-én született. Hívja a tudakozót! Felszólító mondat, amit leírni talán nem is lehet más­képp csak így. Annál több lehetőség van arra, hogy sza­vakkal kifejezve sók változatban hangozzék el a felszó­lítás. El lehet mondani a 3 szavas mondatot dühösen, meg­vetéssel, gúnyosan, sajnálkozva vagy éppen fitymálva. Ezeket a lehetőségeket mondhatja magáénak a jász­berényi postahivatal telefonközpontja, s az előfizetők pe­dig elmondhatják, hogy a telefonközpont dolgozói élnek is ezzel a lehetőséggel. Jászberényben a telefonelőfizetők fel­háborodással beszélnek a postának egy érthetetlen intéz­kedéséről. A telefonközpont dolgozói ugyanis nem hajlan­dók kapcsolni semmiféle hívást csak akkor, ha a hívó be­mondja a hívott telefonszámát. Aki nem tudja a számot — már pedig sokan nem tudják — annak vagy nem kap­csolnak, vagy visszaszól a telefonos kisasszony, — kisasz- szonyosnak egyáltalán nem nevezhető hangon, — hogy hívja a tudakozót. Annál is inkább ezt kell tennie, mivel nincs telefonkönyve. (Ha lenne, biztosan az egyszerűbb megoldást választaná és például a jászsági termelőszövet­kezetek önálló közös építési vállalkozása helyett annyit mondana csupán, hogy kérem a 214-est. Valamikor az új előfizető a készülék bekapcsolásával egyidőben kapott a postától telefonkönyvet. A régi előfi­zetők, ha telefonkönyvük elveszett, vagy elrongyolódott, újat vásárolhattak. Ma ezt nem tehetik. Jászberényben több mint egy éye nem lehet telefonkönyvet kapni.’ A posta tehát érvényt akar szerezni egy „háziszabály­zatnak” anélkül, hogy megteremtette volna a szabályzat betartásának a feltételeit. Teszi mindezt anélkül, hogy gon­dolna arra: megalapozatlan intézkedésével nemcsak sok fe­lesleges bosszúságot okoz, de nehezíti az emberek és a vál­lalatok munkáját. Arra sem gondol, hogy önmagának is árt. Jászberényben a „csak a szám bemondása után kapcso­lunk” bevezetése óta sokan már csak könnyes nosztalgi­ával gondolnak a hajdani mindig pontos és szolgálatkész magyar postára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom