Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
1972. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevesen vannak közöttük „hivatásosak” — vagyis olyanok, akik fizetést kapnak ezért a tevékenységükért. A többség önzetlenül dolgozik. A napi munka mellett végzik hivatásként a sokszor kevésre becsült, de mégis nélkülözhetetlen feladatokat. Véradásra hívnak, egészség- ügyi előadást rendeznek, törődnek a veszélyeztetett családokkal, a gyerekek és felnőttek egészségével. Segítenek, magyaráznak, tanulnak és tanítanak, ők a vöröskeresztesek Tanulnak! Nemrég tanfolyam volt Kunhegyesen: nyolcvan vöröskeresztes aktivista — pontosabban vér- adófelelős — három napon át tanulta, hogyan kell szervezni véradást, mi a véradás élettani hatása, és így tovább. Egy húsz éve élő, egyre terebélyesedő mozgalom lelkes szervezőinek tanfolyama volt az. Mert ezt a mozgalmat bár egészségügyi szakemberek irányítják, a legnehezebb munkát a szervezők végzik: nekik kell egészséges embereket meggyőzniük arról, mit jelent a véradás! Találkozásunkkor megfogalmazták hitvallásukat: véradószervező az lehet, aki szereti és megbecsüli embertársait, s ha azok bajba jutnak nemcsak sajnálkozik, vagy aggódik, hanem tenni is tud értük. És, hogy akik tehetnek, azok jól képzettek, hozzáértők legyenek, ezért ez a tanfolyam. ☆ t Tavaly májusban a Tisza Cipőgyárban ünnepséget rendeztek: akik ott voltak, meggyőződhettek arról, mit jelent a vöröskeresztesek munkája, a véradók önzetlensége. Ott volt az ünnepségen Tóth György, a szolnoki járási hivatal elnöke, aki korábban súlyos betegségéből csak úgy gyógyulhatott fel, hogy a két rendszeres véradó Bártfai János és Kárpáti József ismét — és ismét a karját nyújtotta vérvételre az orvosnak. Ki volt meghatottabb azon az ünnepségen: az immár egészséges elnök, a két gépkocsivezető, aki segíthetett, vagy az aktívák, akik szervezték a véradást, és a találkozót? Nehéz lenne kideríteni. Tény, hogy Tichy Ilonának, most egy év, után is kicsit párás lett a tekintete, ahogyan erről beszélt. Ilona bölcsődei gondozónő volt, most hivatásos vörös- keresztes: négy éve a szol. noki járás titkára. Vékony, csupaszív ember. Két nagy szeme csillog az örömtől, amikor adatokat sorol arról, hogyan fejlődött ez ő munkaterületén az öiméntes segítségadásnak eme formája. Hogy a termelőszövetkezetek több mint fele önállóan szervezi már a véradónapot, és arra az időre minden donor megkapja az átlag munkaegység jóváírást; hogy a Tisza Cipőgyárban 1961-ben rendeztek először térítésmentes véradónapot, akkor százhuszonhét ember jelent meg, tavaly már csaknem hétszáz; hogy évenként 32 „kiszállá- sos” — tsz-ekben, kisüzemekben — véradónapot tartanak, hogy tavaly több mint 8Ó0 liter gyógyító, erősítő „élet” került tőlük a kórházakba. í* ☆ Pápai Jánosné cipőgyári munkás, a nagyüzem vöröskeresztes csúcstitkára. Mozgékony, fekete asszony. Csak úgy sugárzik róla az energia, a szívvel—lélekkel végzett munka öröme. Nehéz volt jegyezni olyan gyorsan sorolta, hogy 10 alapszervezetüknek ezer tagja van; hogy 38 elsősegélynyújtó ál. lomást hoztak létre az üzemben; hogy a szocialista brigádok közül nagyon sok a vöröskeresztes aktíva; huszonhét brigádtag egy éven át minden hónapban egyszer egészségügyi előadást tart; hogy hétfőnként a Vöröskereszté az üzemi híradó és olyankor egészségügyi felvilágosítást végeznek; hogy a gyár vezér- igazgatója rájuk bízta az üzemen belüli tisztasági mozgalom szervezését, irányítását. És sokszor elismételte: „Tessék megírni, csak azért tudunk ilyen eredményesen dolgozni, mert a gyár gazdasági, párt és tömegszervezeti vezetői segítenek bennünket”. A segítség- adásra sok-sok példát sorolt. íme azok közül kettő: Megtudták, hogy az egyik gyári munkáslánjí fizetéséből — amellett, hogy beteg anyját és testvérét is tartja — összespórolt annyi pénzt, hogy egymaga hozzáfogott egy kis ház építéséhez. Véresre marta kezét a tégla, a habarcs, mire egyedül felhúzta a falakat. A Vörös- kereszt vezetői elmentek a vezérigazgatóhoz: segítsen. A lány 10 ezer forintot kapott a gyártól, amit 300 fo. rintos havi részletekben kell visszafizetnie. A másik történet: a téglagyári házak egyikében lakik egy kilenctagú család. A család egyik tagja férjhez ment, született egy kisgyereke, amikor a férjét behívták katonának. Bizony szorongtak szegények a parányi lakásban. A Vöröskereszt ismét az üzem vezetőihez fordult: s az eredmény? A gyárban dolgozó fiatalasszony kapott egy egyszobás kis otthont. Mit jelent „egy kis otthon” Martfűn? Azt csak azok tudják, akik fizetik a drága albérletet, vagy ágyrajárók — mert ilyen is van még. ☆ Nyíri Lajosné asszisztens a kunhegyesi TBC gondozóban. Társadalmi munkában végzi — hangsúlyozta, hogy pártmegbízatásként — a nagyközség vöröskeresztes csúcstitkári feladatait. Ez a pici szőke asszony egyike azoknak,- akik annakidején elsőként kezdték á megyében a körzeti ápolónők nehéz, göröngyös útját járni. A debreceni ápolónőképzőből hazatért szülőfalujába. Alig kezdett munkához, amikor megismerkedett a Vöröskereszttel. Kató néni képviselte a szervezetet, aki munkatársa volt, egyben vöröskeresztes titkár. Mivel az egészségügyi dolgozók közül akkoriban nem akadt véradó, őt beszélte rá e nemes cselekedetre, maga is példát mutatva. így kezdődött! Ma sokat foglalkoznak családvédelemmel. A védőnőkkel, a pedagógusokkal felmérték, hol Vannak ve. , szélyeztetett családok Kunhegyesen. Ennek alapján -14 családot — ahol összesen több mint 30 gyermek van — tartanak rendszeres megfigyelés alatt. Látogatják ezeket a mikroközösségeket, egészségügyi felvilágosító előadásokat, beszélgetéseket tartanak. Sajnos az js előfordul, hogy nekik kell felhívni a mama figyelmét:- „Anyuka, mosdatni is kell a gyereket!” Nyiriné rendkívül örül annak, kicsit büsz- is arra, hogy a cigánytelepen már van aktívája: egy asz- szony vállalta, hogy ő lesz az egészségügyi felelős és, hogy ha kimegy a telepre előadást tartani, akkor ott van kicsi és nagy meghallgatni őt. ☆ A vöröskeresztesek munkája sokrétű. Lassan, de egyre többen ismerik fel: önzetlenül a kulturáltabb, az egészségesebb emberért dolgoznak, valamennyiünkért! Egyikünk sem tudhatja mikor lesz szükségünk életet adó vérre! Azonnal' lemér- hetetlen mit jelentenek az egészségügyi előadások, a veszélyeztetett családok figyelemmel kísérése — ezeknek hasznát csak később, egy egészségesen felnövő nemzedék láttán érezzük. Ám vannak, akik már igyekeznek segítő munkájukat honorálni. Ennek bizonyítására hadd álljon itt mindaz amit a törökszentmiklósi járási, városi vöröskeresztes titkártól, Lesán Jánosnétól hallottam: — Néhány nap múlva huszonkilenc aktívánkkal Csehszlovákiába utazunk, jutalomkirándulásra , Elmegyünk Prágába, Karlovy Vary-ba Megnézzük a Skoda gyárat, az üveggyárat, a pilseni sörgyárat. És aminek külön örülünk, a résztvevők felénél a kirándulás költségét a munkahely fizeti. Mert látják, értékelik vöröskeresztes munkájuk hasznát is. Varga Viktória kántor Sándor, karcagi fazekas népművész, a Népművészet mestere 78 éves kora ellenére még ma is dolgozik. Fazekas edényei, figurái kedveltek a külföldi és a belföldi vásárlók körében. Segítő-, társa a ve je: Kun Gazda Ferenc fazekas népművész. — Munkáikban a közép-tiszai tájegység népi hagyományait dolgozzák fel. Kántor Sándor egyik kedvelt figurájával — elkészítette már picinyben és óriásban — a Miska kancsóval Apafi ostáblája Nagyértékű ritka szép kivitelezésű műtárggyal gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. A közelmúltban magántulajdonból megvásároltak egy nagyméretű, aranyozott, ezüst filigran borítású, zománcdíszes dobozt. A ritkaságszámba menő műtárgy Apafi Mihály erdélyi fejedelem úgynevezett ostáblája, amellyel szabad idejében szórakozott. Az ostábla arab eredetű táblás kockajáték. Örült ámokfutó A New Jersey állambeli Cherry Hill városkában egy őrült ámokfutó, a 33 éves Edwin Grace, szerdán agyonlőtt hét embert és megsebesített további hármat. A vérengzés színhelye egy irodaépület volt — Dianne Heckman, aki ott dolgozik, így adta elő a történteket: Első munkanapját töltötte egy komputer-cégnél. Déltájban bejött a főnöke és azt mondta: „Jézusom, egy fegyveresvan a folyosón”. —„Az ajtó kinyílt, a fegyveres bejött Rápillantottam és azt hittem, keresztüllő. De meg- fordut és elindult egy kolléga után a hivatal hátsó helyiségedbe, nyakon lőtte, kiszaladtam... Nem úgy nézett ki, mipt aki tudja, mit tesz”. Grace csak férfiakra lőtt, az asszonyokat megkímélte. Miután már a hetedik áldozata is elterült, fegyverét maga felé fordította, s egy golyót küdött a fejébe, egyet a nyakába. Mindazonáltal életben maradt; állapota súlyos. OTP társasház műszaki átadására kerül sor június 30án Jászárokszálláson. A nagyközségben első ízben építettek társasházat. Az épület háromszobás, komfortos lakásaival minden bizonnyal kényelmes otthont biztosít majd a lakóknak. Ford Galaxie a rendőrség udvarául Egy Ford Galaxie igazán nem mindennapi látvány a szolnoki járási- városi rendőrkapitányság udvarán. A hatalmas, amerikai márkájú fehér luxuskocsi gazdájaTJeA nyomozás a kezdeti stádiumban van, így még nincs teljes kép a szolnoki Toomas bár volt vezetőjének feltételezett bűnlajstromáról. — A nyomozás eddigi eredményei alapján üzérkedés alapos gyanúja miatt került Bereczki Vendel a rendőrség fogdájába. A bizonyítékok szerint ez a „leleményes üzletember” — 1971 második felétől (1971 májusában- lett a bár vezetője) letartóztatása napjáig 4— 500 liter pálinkát vásárolt a kecskeméti és a környékbeli zug-pálinkafőzdékből, amelyet üzemanyagkannákban szállított Szolnokra. A híres kecskeméti itóka egy részét a gebines italboltok vezetőinek adta tovább. Természetesen tisztességes, illetve tiszreczki Vendel, három hete a rendőrségi fogda lakója. Ezúttal azonban nem az elegáns Forddal érkezett. A rendőrök előbb őt, később pedig a kocsiját vezették a rendőrségre. tességtelen haszonnal. Ami maradt, azt pedig a bárban osztályon felüli áron „dobta piacra”. Ugyanezt tette a negyedosztályon felvásárolt — 40—50 üveg félliteres vodkával is. Bereczki mindebből csak a beszerzést vállalja, a értékesítést nem. Állítása szerint ugyanis ezzel a vodkával kizárólag az úgynevezett nem fizető vendégeket — kínálta meg. (Nem valószínű, hogy bármellyik vendéglátóipari egységben is ismernék a vendégeknek ezt a kiváltságos rétegét.) Whisky helyett tiszta tíz A leltározás után még jó- néhány Bereczki féle újítás került napvilágra, pontosabban a vendégek poharába. Az új üzletvezető gyanútlanul bontotta fel a látszatra érintetlen martinis üveget, a pincér pedig annak rendje, s módja szerint fel is szolgálta a - vendégnek a „leplombált” üvegből kiöntött tiszta vizet. Erre sorra elővették és felbontották a raktárkészlet valamennyi lezárt üvegét és demizsonját. Kiderült, hogy nemcsak martiniként, de skót whisky, gordon gin, konyak és vermut gyanánt is tároltak tiszta vizet vagy kecskeméti házipálinkát a raktárban. Feltehető, hogy ezeknél ügyesebb és szemfényvesztőbb hamisítványokkal is találkoznak majd a minőségi vizsgálatot végző szakemberek. A rendőrség kiterjedt nyomozása elreláthatólag hosz- szabb időt vesz igénybe. Befejezése után még visszatérünk a Toomas bárban történtekre. K. K. Üzérkedés alapos gyanúja miatt Kopernikusz városa Torun már most a jövő évnek él — nevezetes szülöttjének, a nagy lengyel csillagásznak, Kopernikusz születésének 500. évfordulója lesz. Az UNESCO határozatának értelmében, a Kopernikuszi Évet az egész világon ünnepélyesen fogják megülni. Ez az év Lengyel- országban különösen ünnepi keretet kap, különösen To- runban, ahol Kopernikusz 14i3. február 19-én született. Hívja a tudakozót! Felszólító mondat, amit leírni talán nem is lehet másképp csak így. Annál több lehetőség van arra, hogy szavakkal kifejezve sók változatban hangozzék el a felszólítás. El lehet mondani a 3 szavas mondatot dühösen, megvetéssel, gúnyosan, sajnálkozva vagy éppen fitymálva. Ezeket a lehetőségeket mondhatja magáénak a jászberényi postahivatal telefonközpontja, s az előfizetők pedig elmondhatják, hogy a telefonközpont dolgozói élnek is ezzel a lehetőséggel. Jászberényben a telefonelőfizetők felháborodással beszélnek a postának egy érthetetlen intézkedéséről. A telefonközpont dolgozói ugyanis nem hajlandók kapcsolni semmiféle hívást csak akkor, ha a hívó bemondja a hívott telefonszámát. Aki nem tudja a számot — már pedig sokan nem tudják — annak vagy nem kapcsolnak, vagy visszaszól a telefonos kisasszony, — kisasz- szonyosnak egyáltalán nem nevezhető hangon, — hogy hívja a tudakozót. Annál is inkább ezt kell tennie, mivel nincs telefonkönyve. (Ha lenne, biztosan az egyszerűbb megoldást választaná és például a jászsági termelőszövetkezetek önálló közös építési vállalkozása helyett annyit mondana csupán, hogy kérem a 214-est. Valamikor az új előfizető a készülék bekapcsolásával egyidőben kapott a postától telefonkönyvet. A régi előfizetők, ha telefonkönyvük elveszett, vagy elrongyolódott, újat vásárolhattak. Ma ezt nem tehetik. Jászberényben több mint egy éye nem lehet telefonkönyvet kapni.’ A posta tehát érvényt akar szerezni egy „háziszabályzatnak” anélkül, hogy megteremtette volna a szabályzat betartásának a feltételeit. Teszi mindezt anélkül, hogy gondolna arra: megalapozatlan intézkedésével nemcsak sok felesleges bosszúságot okoz, de nehezíti az emberek és a vállalatok munkáját. Arra sem gondol, hogy önmagának is árt. Jászberényben a „csak a szám bemondása után kapcsolunk” bevezetése óta sokan már csak könnyes nosztalgiával gondolnak a hajdani mindig pontos és szolgálatkész magyar postára.
