Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 2. Dél-amerikai mozaikok II. C»COCOCXDOOC)OCOOCOOOOOOOC)0(XXXXXXDOOCOOOOOOOOCOOOCXXXXXXXXXXX>OOCOOCXXX Két keresztnév Santiago: Sajátos forradalom Vasárnap délután érkez­tem Santiagóiba, Chile fő­városába. Az európai szá­mára amúgyis szokatlan meleg délután négy óra felé érte el csúcspontját. A többezer kilométeren húzó­dó keskeny dél-amerikai ország fővárosa száztíz kilo­méterre van a Csendes-óce­ántól, a hárommillió lakosú Santiagói az ölelő karként körbefogó hegyek, az Andok láncai elzárják a enyhítő áramlatok elől. Ott mindig vidámak A szálloda, ahol tíz napot töltettem, a város központ­jában, az üzleti negyedben van. A centrum semmiben sem tér el a nyugat-európai nagyvárosok képétől, tíz- tizenkét emeletes épületek, reklámok, áruházak és kis boltok kirakatai váltogatják egymást. A vasárnapi ut­cakép Santiagóban is csen­des. Aki tehette, Vina del Mar, vám- v-Iparaiso vi­lághírű tengerparti üdülő­helyein keresett menedé­ket a meleg elől. A főváros szegényebb rétegei pedig, akiknek nincs anyagi lehe­tőségük a hosszabb kirán­dulásra, a parkokban vagy a San Cristobal dombon, Santiago „Gellért-hegyén” töltötték el a délutáni órá­kat. Színnyei-Merse „Majá­lis” című képe elevenedik meg, s az európai látogató pironkodva nézi a dombol­dalon csókolózó párokat. Estére viszont benépesed­nek a központ szűk utcái, a hömpölygő, mindig vidám tömeg a cukrászoák' zsúfolt hangulata, a mozi;- előtt vá­rakozó, farmerekben, tarka virágos ingekbe, pulóverek­be öltözött fiatalok s>kn>i- ga adja meg a város lati­nos ízét. Santiagóban még csodálkoztam. Később Li­mában és Quitoban már megszokottá vált, hogy a forgalomban résztvevő gép­kocsik nagy része siralmas állapotban van különösen az autóbuszok. Nemcsak a melegnek, hanem a dél­amerikai „lezserségnek” is tulajdonítható, hogy ha a buszvezetőnek jókedve van. elég egy intés és a jármű megáll, s alti teheti a busz lépcsőjén utazik íA nyomor a valóság tartozéka vonul az utcára, s a „ma­gántulajdon szentségére” hi­vatkozva próbálja megszer­vezni az ellentábort. A fiatalok országa Sajátos forradalom megy végbe Chilében, ezt a lá­togató előbb-utóbb megérzi és meg is érti. A második világháború óta eltelt idő­szak forradalmi kísérletei után most nyílt először le­hetőség arra, hogy egy kor­mány a választók akaratá­ból kezdjen hozzá az elma­radott társadalmi és gazda­sági szerkezet megváltozta­tásához Dél-Amerikában. Az első este a szállodában a chilei lapokat böngésztem- Az ellenzéki sajtó raffinált módon támadja Allende kormányát. vádaskodik, s légből kapott hírekkel kí­vánja befolyásolni a lakos­ság hangulatát. Ezzel a tak­tikával szemben a kormány­nak mindent el kell követ­nie, hogy leleplezze a reak­ciós manővereket, s az al­kotmányos keretek között mozgósítsa a tömegeket. Ki­választom a Naciont, a népi egység kormányának lapját. Az első oldalon Allende be­szédét ismerteti a lap a nyári önkéntes ifjúsági épí­tő tábor nagygyűléséről. ■ A központból kisebb séta Vezet el a „barrio álto”-hoz ß főváros polgári lakónegye­déhez. Itt kertes, földszin­tes, vagy egyemeletes csa­ládi házak váltogatják egy­mást, s a bejáratoknál nem ritka, hogy több amerikai luxusautó is parkol. Ha va­laki csak ezen a több ki­lométeren húzódó részen tesz sétát, feltétlenül hamis képet formál a chilei élet- színvonalról. Bár Chile a fejlettebb dél-amerikai álla­mokhoz sorolható, a nyo­mor sajnos itt is természe­tes tartozéka a valóságnak. 1970 szeptemberében, amikor az ország lakosai a Választó urnákhoz járultak, a többség éppen arra adta yoksát. hogy megszűnjenek ezek a társadalmi különbsé­gek. Azóta a hét baloldali párt tömörüléséből alakult, Salvador Allende vezette Népi Egység nehéz harcot vív a barrio alto nagytőké­seivel, a nemzeti burzsoá­ziával összefonódó külföldi, elsősorban észak-amerikai monopóliumokkal. A santiagói hétköznapok talán nem is érzékeltetik eléggé, hogy mekkora mére- Hű ez a harc. Az utcai gyü­mölcsárusok, újságos bó­dék, kávézók hangulata bi­zonyára nem sokat változott a korábbi évekhez képest. A forgalmas képbe azonban estefelé szokatlan zajok ve­gyülnek : kisebb-nagyobb felvonuló csoportok tüntet­nek valamelyik gyár vagy iroda előtt, követelik a ter­melést szabotáló igazgató le­váltását. az üzem államo­sítását. A jobboldal is ki­Mongólia madárvilágát Przsevalszkij, Kozlov és más híres utazó-tudósok révén ismerte meg Európa. Hír­adásaik nyomán a mongol állatvilág gazdagsága ha­mar felkeltette a zoológu­sok, a turisták és a vadá­szok érdeklődését. Különösen változatos a mongóliai madárvilág; kitű­nőek a fészekrakás feltéte­lei. A sivatagok, a sztyep­pék, a hegyi tajgák és a fás környezet, továbbá a nagyszámú friss- és sósvizű tó mind-mind kedvező le­telepedési helye a madarak­nak. Mongóliában 350 ma­dárfajt tartanak nyilván. Chile a fiatalok országa, s a fiataloknak kell a legtöb­bet tenniök azért, hogy a jobboldal reakciós támadá­saival szemben a baloldali program sikerre vezessen — mondja az elnök Lovas Gyula Következik: Lima Az ország nyugati félén lévő nagy tavak világa kü­lönösen gazdag szárnyas vadban; van itt hattyú, vad­kacsa, szürke lúd és hegyi lúd és réce. Április utolsó napjaiban a Kara-Us-Nur és a Kara-Nur tó lármás madárélet színhelye. A hosz- szú, téli álomból ébredező sivatagok végeláthatatlan sorokban ontják magukból a madárseregeket Az állattenyésztők mindig örömmel fogadják a nyár zajos kis hírnökeit, a mesz- szi tájról érkező szárnyas vándort, amint elfoglalja kedvenc folyójánál, vagy tavánál megszokott fészkelő helyét. Mongólia madárvilága — Már megbo­csáss, fiam, hogy a dolgaidba ártom magam, de nagyon idegesít a fizimis­kád. Igaz, hogy már kész mérnök vagy és külön laksz tőlünk, de nekem mindig kis­fiú maradsz... Mi van veled, szerelmes vagy? — Szörnyen, apa. Még egyet­len nőt sem sze­rettem ennyire a világon, mint őt. Csak meghallom a nevét és majdnem elbőgöm magam... — Szegénykém... Dehát mi a baj, mitől lettél ilyen csont, meg bőr? — Nem veszi a lapot. — Honnan tu­dod? — Hogyhogy honnan? Küldtem neki huszonhárom szál azáliát egy hordárral. — Miért éppen huszonhármat? — Annyi volt a virágboltban. — Es 6? — Semmi, egy­szerűen semmi. — Lehet, hogy egy kicsit szenti­mentális? Írj ne­ki verset. — Verset! Ugyani Poémát írtam, a drágának! Négyezer sorosat. Tudod te, mit je­lent leírni kézzel négyezer sort, meg arra is vigyázni, hogy valahol rí­meljenek is? — Szegénykém! Es most mi lesz? — Semmi. — Nem vála­szolt? — Még csak nem is gondolt rá. — Idefigyelj, ha nem szereti az irodalmat, úgy le­het, hogy a zené­ben leli kedvét. Megpróbálhatnád, hogy egy szerená­dot adj neki. — Már megtör­tént. Este kilenc­től reggel négyig. Vállamon egy elektromos gitár­ral és akkumulá­torral. ötven es­tén énekeltem ne­ki esőben és szél­ben, fagyban, hó­ban, még vasárnap is. — Es ismét semmi? — Ismét. Igaz, egyik este felvil­lant egy gyertya fénye az ablaká­ban. Megdobbant a szívem, de ké­sőbb kiderült hogy rövidzárlat volt a lakásban. Nem tudok tovább élni nélküle1 — Idefigyelj, fi­acskám, és mi lenne, ha... Van neki telefonja? — Van. — Akkor hala­déktalanul hívd fel. Mondd meg neki, hogy este nyolcra várod, hogy van egy cso­mó új magnósza­lagod. meg egy üveg whiskyd. Azt is közöld vele. hogy hozzon pi­zsamát, meg fog­kefét. — Megőrültél, apám!? — Próbáld meg, próbáld csak meg, fiam & — Te vagy az, kisfiam? Miért hívtál ilyen ko­rán? — Nincs is olyan korán, apa. Hamarosan már túl késő is lesz ... — Mi történt? — A hölgy nem akar elmenni! Molnár Sándor fordítása tllHHillllllll«M«llllllltlllII1IIUII«UlllllllllIlllllln»llllllllll!»ll« Petre Bokor; Szülői tanács initt«Tt<iiiniiiiMiiiiiii!tiii>iiiiiiiiiHiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iii<i története Antonia-Dráva Darmono- vának két keresztneve van, ami Bulgáriában nagy rit­kaság. Az egyiket születé­sénél kapta 1944. június 9-én. A másikat — hát igen, a másik neve összefügg egy szomorú történettel... ...1944 őszét írjuk. Rangel Georgijev Darmonovot, An­tonia édesapját, a jamboli 29. ezreddel a frontra ve­zénylik. Antonia még csak párhónapos kisbaba. Anyjá­nak szeméből ömlik a könny a búcsúzás közben. 1945 március eleje. A nap sugarai már egyre merőle­gesebben érnek a földre. A tavaszi meleg itt-ott már szétolvasztotta a magyar táj hótakaróját. A fölmelegedett ugar fölött pára lebeg — a föld lélegzik. A jamboli ezred katonái — legtöbbjük faluról jött — gondolatai otthon járnak, a tavaszi ve­tés körül... Messze vannak hazájuktól és gondjaik is súlyosak. Elérkezett hozzá­juk a hír, hogy a németek ellenoffenzívára készülnek a Velencei tó és a Balaton közötti térségen. 1945. március 6-ra virra­dó éjszaka. Áthatolhatatlan a sötétség. A Dráván hatal­mas jégtáblák úsznak. Sem­mi nesz. Éjfél elmúlt. Egyszer csak az őrszemek evezőcsapásokat és érthetet­len vezényszavakat halla­nak: az ellenség közeledik. Különböző színű jelzőraké­ták vágják át a sötétséget. Könnyű és nehéz gépfegy­verek csattognak, ágyúk és aknavetők dörögnek. Meg­kezdődik a fasiszta csapatok elleni ütközet. Az éj leple alatt sikerült az ellenségnek a folyó észa­ki partját elfoglalni. A jam­boli ezred és a németek kö­zött közelharc kezdődik. A nácik támadása az el­következő napokban egyre erősödik. A jamboliak által védett szakaszt áttörték. „Elvtársak! Vissza! Visz- sza! Majd én fedezlek ben­neteket!” — kiált Rangel Darmonov főhadnagy. Ez­után még hosszú ideig hall­ható géppisztolyának ropo­gása, amellyel a német ka­tonákat fedezékeikbe kény­szeríti. De egyszerre csak elnémul a fegyvere. És szo­morú táviratot kézbesítenek Bulgáriába: „1945. március 8-án Rangel Georgiev Dar­monov a magyar testvérnép szabadságáért folytatott har­cokban Drávacsehinél hősi halált halt.” Elérkezett 1946 nyara. Harminchat feketébe öltö­zött asszony, az elesett bol­gár hősök édesanyjai és öz­vegyei Magyarországra utaz­nak. Köztük van Rangel felesége, Rajna asszony és anyósa, Pasa Kalatcseva. Karjukon a kicsi Antonia. „Látnia kell apja sírját...” Drávacsehi, Drávaszabolcs és Drávapalkonya magyar parasztjai megindultan fo­gadják a küldöttséget. Min­denütt, amerre elhaladnak, szólnak a templomharangok. Harkányban, a bolgár ka­tonatemetőben, a katonák még friss sírjára hazulról magukkal hozott virágokat szórnak a bolgár asszonyok. A kis Antonia csendesen áll apja sírja előtt, piros rózsával a kezében. Valaki felveiti: „Keresz­teljük meg még egyszer a kislányt, itt az édesapja sírjánál’”. Egy asszony le­megy a Drávához és vizet hoz. Egy másik, egy marék földet nyom a sírról Anto­nia kezébe. És halk sírás közben mondják az asszo­nyok: „Legyen a te neved mostantól kezdve Antonia- Dráva...” Ez a története Antonia Darmonovának. Azóta eltelt huszonhat év, Antonia-Dráva befejezte a közép- és főiskolát. Plovdiv- ban dolgozik, agrobiológus- ként. Már asszony, négyéves kisfia van. Ha a gyereket megkérdezik mi lesz. ha megnő, azt válaszolja: „Ka­tona. mint amilyen a nagy­apám volt.” A tőkés országokban az autóipar egyre nagyobb ér­deklődéssel fordul a mű­anyagok fehasználása felé. Míg 1960-ban az autóipar műanyagfogyasztása 100 ezer tonna volt, 1970-ben már 880 ezer tonna. Ez a tőkés or­szágok teljes műanyagfo­gyasztásának 3 százaléka. Az Egyesült Államokban az autóipar műanyagfogyasz­tása jóval meghaladja más iparilag fejlett tőkés orszá­gok autóiparának fogyasztá­sát. 1970-ben az amerikai autóipar 320 ezer tonna mű­anyagot, a nyugatnémet autóipar 110 ezer tonnát, a japán 99 ezret, a francia 90 ezret, a brit 65 ezret, az olasz autóipar 48 ezret, a kanadai autóipar pedig 3o ezer tonna műanyagot használt fel. Míg a nyugat-európai 4s japán modelleknél felhasznált műanyagok súlya átlagosan 25—30 kilogramm, az ameri­kai autóknál eléri az 50 ki­logrammot. A műanyagok alkalmazásának gyors fejlő­dési üteme azzal magyaráz­ható, hogy tíz évvel ezelőtt az amerikai autóknál átlago­san még csak mintegy 10 ki­logramm műanyagot alkal­maztak. Nyírfácska-együttes Az egyik legnépszerűbb szovjet táncegyüttes — a Nyírfácska — amelyet Na- gyezsda Nagyezsgyina, a Szovjetunió állami díjas nép­művésze vezet. A világhírű együttes fennállásának 24 esztendeje alatt öt kontinens 56 országában vendégszere­peit. Repertoárja igen gazdag — népművészet legértékesebb hagyományait ápolják. A 120 tagú együttes mindig népi hangszeres kísérettel lép fel. A csoport állandóan megújul az Oroszországi Fö­deráció balettisköláinak, köz­tük a Moszkvai Nagyszínház iskolájának végzős növendé­keivel. A Szovjetunió megalakulá­helyet kap benne a szipor- kázóan változatos „Nagy ko- záktánc” és a gúnyoros „Le­gények”, a fergeteges „Troj­ka” és a szépségesen lírai „Hattyú”. A Nyírfácska című kompozíció az együttes meg­alakulásától szerepel műso­rukon, s ma már szinte jel­képükké is vált. Táncaik a sának félévszázados jubileu­ma előtt repertoái’j uk sok új számmal bővült — ezek a „Hajnal”, az „Ifjúság”, a csaknem az egész együttest színpadra szólító „Északi fény” és így tovább. Az együttes új műsorával indul ősszel amerikai és kanadai vendégszereplésre. A 43 éves Leroy Friestad 18 év óta ágyhoz van kötve, miután egy autóbaleset so­rán elszenvedett sérülései következtében teljesen meg­bénult. A „Lee ’s Telephone Answering Service” a fegy­veres erők adó-vevő készülé­keit gyártó nagyvállalat tu­lajdonosa, Friestad sohasem volt hajlandó lemondani a vezetéséről. Ma is ő irányítja a válla­lat munkáját, valóságos rá­dióstúdióvá alakított beteg­szobájából. Nézd meg hová mászol! Az Angol Királyi Földrajzi Társaság hegymászói a fe­jükbe vették, hogy meghó­dítják a Dhaulagirit, a Hima­lája egyik- kevéssé ismert csúcsát. Az első edzéseket mindjárt odahaza kezdték, s ezért vidékre utaztak egy East Leak nevű kisvárosba. Némi nehézséget okozott ugyan az a körülmény, hogy körös-körül, sok mérföldre egyetlen hegycsúcs sem volt, amely akárcsak távolról ha­sonlított volna a Himalája csúcsaira, de megoldást talál­tak: a házak tűzfalait. Külö­nösen megtetszett a hegymá­szóknak a városka szélén emelkedő egyik fal — magas volt és sima. Reggel 8-kor elkezdték az edzést... Nyolc óra 15-kor pedig már a rend­őrőrszobán csücsültek: a kör­nyék legalkalmasabbnak tűnt fala ugyanis a helyi börtön körül emelkedett. Vigyázat, tűzveszélyes! Ä festészet szakértői min­dig rajongtak Carlo Alfiori olasz festőművész képeinek rendkívül finom, csillámló szürke színeiért. A tiszteletre méltó művészettörténészek már komolyan foglalkozni kezdtek a tehetséges koloris­tával, már kisebb monográ­fiát rendeztek sajtó alá „A szürke szín Alfiorinál” cím­mel... A maestro technikájá­nak titkát egészen véletlenül fedezték fel. amikor az egyik kiállításon valamilyen láto­gató. aki nyilván rövidlátó lehetett, elővigyázatlanul égő szivarral a szájában lépett oda a remekműhöz. Ekkor a kép..i lángra lobbant. A fes­tő kénytelen volt beismerni, hogy puskaport szokott ke­verni a festékhez. E hangos siker után a ki­állítás rendezői kötelezték Alfiorit arra, hogy a jövőben mindegyik képét a következő feliratú táblácskával lássa el? „Vigyázat, tűzv.eszélyes!” Fékhiba Egy prágai rendőr gyors­hajtásért felírt egy gépkocsi- vezetőt. A fiatalember a kö­vetkezőképpen védekezett: „Elromlott a kocsim fékjei Ezért akartam a lehető leg­gyorsabban eljutni a legkö­zelebbi garázsba.” Vállalatvezetés kórházi ágyról Műanyagok az autóiparban

Next

/
Oldalképek
Tartalom