Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-02 / 128. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 2. Dél-amerikai mozaikok II. C»COCOCXDOOC)OCOOCOOOOOOOC)0(XXXXXXDOOCOOOOOOOOCOOOCXXXXXXXXXXX>OOCOOCXXX Két keresztnév Santiago: Sajátos forradalom Vasárnap délután érkeztem Santiagóiba, Chile fővárosába. Az európai számára amúgyis szokatlan meleg délután négy óra felé érte el csúcspontját. A többezer kilométeren húzódó keskeny dél-amerikai ország fővárosa száztíz kilométerre van a Csendes-óceántól, a hárommillió lakosú Santiagói az ölelő karként körbefogó hegyek, az Andok láncai elzárják a enyhítő áramlatok elől. Ott mindig vidámak A szálloda, ahol tíz napot töltettem, a város központjában, az üzleti negyedben van. A centrum semmiben sem tér el a nyugat-európai nagyvárosok képétől, tíz- tizenkét emeletes épületek, reklámok, áruházak és kis boltok kirakatai váltogatják egymást. A vasárnapi utcakép Santiagóban is csendes. Aki tehette, Vina del Mar, vám- v-Iparaiso világhírű tengerparti üdülőhelyein keresett menedéket a meleg elől. A főváros szegényebb rétegei pedig, akiknek nincs anyagi lehetőségük a hosszabb kirándulásra, a parkokban vagy a San Cristobal dombon, Santiago „Gellért-hegyén” töltötték el a délutáni órákat. Színnyei-Merse „Majális” című képe elevenedik meg, s az európai látogató pironkodva nézi a domboldalon csókolózó párokat. Estére viszont benépesednek a központ szűk utcái, a hömpölygő, mindig vidám tömeg a cukrászoák' zsúfolt hangulata, a mozi;- előtt várakozó, farmerekben, tarka virágos ingekbe, pulóverekbe öltözött fiatalok s>kn>i- ga adja meg a város latinos ízét. Santiagóban még csodálkoztam. Később Limában és Quitoban már megszokottá vált, hogy a forgalomban résztvevő gépkocsik nagy része siralmas állapotban van különösen az autóbuszok. Nemcsak a melegnek, hanem a délamerikai „lezserségnek” is tulajdonítható, hogy ha a buszvezetőnek jókedve van. elég egy intés és a jármű megáll, s alti teheti a busz lépcsőjén utazik íA nyomor a valóság tartozéka vonul az utcára, s a „magántulajdon szentségére” hivatkozva próbálja megszervezni az ellentábort. A fiatalok országa Sajátos forradalom megy végbe Chilében, ezt a látogató előbb-utóbb megérzi és meg is érti. A második világháború óta eltelt időszak forradalmi kísérletei után most nyílt először lehetőség arra, hogy egy kormány a választók akaratából kezdjen hozzá az elmaradott társadalmi és gazdasági szerkezet megváltoztatásához Dél-Amerikában. Az első este a szállodában a chilei lapokat böngésztem- Az ellenzéki sajtó raffinált módon támadja Allende kormányát. vádaskodik, s légből kapott hírekkel kívánja befolyásolni a lakosság hangulatát. Ezzel a taktikával szemben a kormánynak mindent el kell követnie, hogy leleplezze a reakciós manővereket, s az alkotmányos keretek között mozgósítsa a tömegeket. Kiválasztom a Naciont, a népi egység kormányának lapját. Az első oldalon Allende beszédét ismerteti a lap a nyári önkéntes ifjúsági építő tábor nagygyűléséről. ■ A központból kisebb séta Vezet el a „barrio álto”-hoz ß főváros polgári lakónegyedéhez. Itt kertes, földszintes, vagy egyemeletes családi házak váltogatják egymást, s a bejáratoknál nem ritka, hogy több amerikai luxusautó is parkol. Ha valaki csak ezen a több kilométeren húzódó részen tesz sétát, feltétlenül hamis képet formál a chilei élet- színvonalról. Bár Chile a fejlettebb dél-amerikai államokhoz sorolható, a nyomor sajnos itt is természetes tartozéka a valóságnak. 1970 szeptemberében, amikor az ország lakosai a Választó urnákhoz járultak, a többség éppen arra adta yoksát. hogy megszűnjenek ezek a társadalmi különbségek. Azóta a hét baloldali párt tömörüléséből alakult, Salvador Allende vezette Népi Egység nehéz harcot vív a barrio alto nagytőkéseivel, a nemzeti burzsoáziával összefonódó külföldi, elsősorban észak-amerikai monopóliumokkal. A santiagói hétköznapok talán nem is érzékeltetik eléggé, hogy mekkora mére- Hű ez a harc. Az utcai gyümölcsárusok, újságos bódék, kávézók hangulata bizonyára nem sokat változott a korábbi évekhez képest. A forgalmas képbe azonban estefelé szokatlan zajok vegyülnek : kisebb-nagyobb felvonuló csoportok tüntetnek valamelyik gyár vagy iroda előtt, követelik a termelést szabotáló igazgató leváltását. az üzem államosítását. A jobboldal is kiMongólia madárvilágát Przsevalszkij, Kozlov és más híres utazó-tudósok révén ismerte meg Európa. Híradásaik nyomán a mongol állatvilág gazdagsága hamar felkeltette a zoológusok, a turisták és a vadászok érdeklődését. Különösen változatos a mongóliai madárvilág; kitűnőek a fészekrakás feltételei. A sivatagok, a sztyeppék, a hegyi tajgák és a fás környezet, továbbá a nagyszámú friss- és sósvizű tó mind-mind kedvező letelepedési helye a madaraknak. Mongóliában 350 madárfajt tartanak nyilván. Chile a fiatalok országa, s a fiataloknak kell a legtöbbet tenniök azért, hogy a jobboldal reakciós támadásaival szemben a baloldali program sikerre vezessen — mondja az elnök Lovas Gyula Következik: Lima Az ország nyugati félén lévő nagy tavak világa különösen gazdag szárnyas vadban; van itt hattyú, vadkacsa, szürke lúd és hegyi lúd és réce. Április utolsó napjaiban a Kara-Us-Nur és a Kara-Nur tó lármás madárélet színhelye. A hosz- szú, téli álomból ébredező sivatagok végeláthatatlan sorokban ontják magukból a madárseregeket Az állattenyésztők mindig örömmel fogadják a nyár zajos kis hírnökeit, a mesz- szi tájról érkező szárnyas vándort, amint elfoglalja kedvenc folyójánál, vagy tavánál megszokott fészkelő helyét. Mongólia madárvilága — Már megbocsáss, fiam, hogy a dolgaidba ártom magam, de nagyon idegesít a fizimiskád. Igaz, hogy már kész mérnök vagy és külön laksz tőlünk, de nekem mindig kisfiú maradsz... Mi van veled, szerelmes vagy? — Szörnyen, apa. Még egyetlen nőt sem szerettem ennyire a világon, mint őt. Csak meghallom a nevét és majdnem elbőgöm magam... — Szegénykém... Dehát mi a baj, mitől lettél ilyen csont, meg bőr? — Nem veszi a lapot. — Honnan tudod? — Hogyhogy honnan? Küldtem neki huszonhárom szál azáliát egy hordárral. — Miért éppen huszonhármat? — Annyi volt a virágboltban. — Es 6? — Semmi, egyszerűen semmi. — Lehet, hogy egy kicsit szentimentális? Írj neki verset. — Verset! Ugyani Poémát írtam, a drágának! Négyezer sorosat. Tudod te, mit jelent leírni kézzel négyezer sort, meg arra is vigyázni, hogy valahol rímeljenek is? — Szegénykém! Es most mi lesz? — Semmi. — Nem válaszolt? — Még csak nem is gondolt rá. — Idefigyelj, ha nem szereti az irodalmat, úgy lehet, hogy a zenében leli kedvét. Megpróbálhatnád, hogy egy szerenádot adj neki. — Már megtörtént. Este kilenctől reggel négyig. Vállamon egy elektromos gitárral és akkumulátorral. ötven estén énekeltem neki esőben és szélben, fagyban, hóban, még vasárnap is. — Es ismét semmi? — Ismét. Igaz, egyik este felvillant egy gyertya fénye az ablakában. Megdobbant a szívem, de később kiderült hogy rövidzárlat volt a lakásban. Nem tudok tovább élni nélküle1 — Idefigyelj, fiacskám, és mi lenne, ha... Van neki telefonja? — Van. — Akkor haladéktalanul hívd fel. Mondd meg neki, hogy este nyolcra várod, hogy van egy csomó új magnószalagod. meg egy üveg whiskyd. Azt is közöld vele. hogy hozzon pizsamát, meg fogkefét. — Megőrültél, apám!? — Próbáld meg, próbáld csak meg, fiam & — Te vagy az, kisfiam? Miért hívtál ilyen korán? — Nincs is olyan korán, apa. Hamarosan már túl késő is lesz ... — Mi történt? — A hölgy nem akar elmenni! Molnár Sándor fordítása tllHHillllllll«M«llllllltlllII1IIUII«UlllllllllIlllllln»llllllllll!»ll« Petre Bokor; Szülői tanács initt«Tt<iiiniiiiMiiiiiii!tiii>iiiiiiiiiHiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iii<i története Antonia-Dráva Darmono- vának két keresztneve van, ami Bulgáriában nagy ritkaság. Az egyiket születésénél kapta 1944. június 9-én. A másikat — hát igen, a másik neve összefügg egy szomorú történettel... ...1944 őszét írjuk. Rangel Georgijev Darmonovot, Antonia édesapját, a jamboli 29. ezreddel a frontra vezénylik. Antonia még csak párhónapos kisbaba. Anyjának szeméből ömlik a könny a búcsúzás közben. 1945 március eleje. A nap sugarai már egyre merőlegesebben érnek a földre. A tavaszi meleg itt-ott már szétolvasztotta a magyar táj hótakaróját. A fölmelegedett ugar fölött pára lebeg — a föld lélegzik. A jamboli ezred katonái — legtöbbjük faluról jött — gondolatai otthon járnak, a tavaszi vetés körül... Messze vannak hazájuktól és gondjaik is súlyosak. Elérkezett hozzájuk a hír, hogy a németek ellenoffenzívára készülnek a Velencei tó és a Balaton közötti térségen. 1945. március 6-ra virradó éjszaka. Áthatolhatatlan a sötétség. A Dráván hatalmas jégtáblák úsznak. Semmi nesz. Éjfél elmúlt. Egyszer csak az őrszemek evezőcsapásokat és érthetetlen vezényszavakat hallanak: az ellenség közeledik. Különböző színű jelzőrakéták vágják át a sötétséget. Könnyű és nehéz gépfegyverek csattognak, ágyúk és aknavetők dörögnek. Megkezdődik a fasiszta csapatok elleni ütközet. Az éj leple alatt sikerült az ellenségnek a folyó északi partját elfoglalni. A jamboli ezred és a németek között közelharc kezdődik. A nácik támadása az elkövetkező napokban egyre erősödik. A jamboliak által védett szakaszt áttörték. „Elvtársak! Vissza! Visz- sza! Majd én fedezlek benneteket!” — kiált Rangel Darmonov főhadnagy. Ezután még hosszú ideig hallható géppisztolyának ropogása, amellyel a német katonákat fedezékeikbe kényszeríti. De egyszerre csak elnémul a fegyvere. És szomorú táviratot kézbesítenek Bulgáriába: „1945. március 8-án Rangel Georgiev Darmonov a magyar testvérnép szabadságáért folytatott harcokban Drávacsehinél hősi halált halt.” Elérkezett 1946 nyara. Harminchat feketébe öltözött asszony, az elesett bolgár hősök édesanyjai és özvegyei Magyarországra utaznak. Köztük van Rangel felesége, Rajna asszony és anyósa, Pasa Kalatcseva. Karjukon a kicsi Antonia. „Látnia kell apja sírját...” Drávacsehi, Drávaszabolcs és Drávapalkonya magyar parasztjai megindultan fogadják a küldöttséget. Mindenütt, amerre elhaladnak, szólnak a templomharangok. Harkányban, a bolgár katonatemetőben, a katonák még friss sírjára hazulról magukkal hozott virágokat szórnak a bolgár asszonyok. A kis Antonia csendesen áll apja sírja előtt, piros rózsával a kezében. Valaki felveiti: „Kereszteljük meg még egyszer a kislányt, itt az édesapja sírjánál’”. Egy asszony lemegy a Drávához és vizet hoz. Egy másik, egy marék földet nyom a sírról Antonia kezébe. És halk sírás közben mondják az asszonyok: „Legyen a te neved mostantól kezdve Antonia- Dráva...” Ez a története Antonia Darmonovának. Azóta eltelt huszonhat év, Antonia-Dráva befejezte a közép- és főiskolát. Plovdiv- ban dolgozik, agrobiológus- ként. Már asszony, négyéves kisfia van. Ha a gyereket megkérdezik mi lesz. ha megnő, azt válaszolja: „Katona. mint amilyen a nagyapám volt.” A tőkés országokban az autóipar egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a műanyagok fehasználása felé. Míg 1960-ban az autóipar műanyagfogyasztása 100 ezer tonna volt, 1970-ben már 880 ezer tonna. Ez a tőkés országok teljes műanyagfogyasztásának 3 százaléka. Az Egyesült Államokban az autóipar műanyagfogyasztása jóval meghaladja más iparilag fejlett tőkés országok autóiparának fogyasztását. 1970-ben az amerikai autóipar 320 ezer tonna műanyagot, a nyugatnémet autóipar 110 ezer tonnát, a japán 99 ezret, a francia 90 ezret, a brit 65 ezret, az olasz autóipar 48 ezret, a kanadai autóipar pedig 3o ezer tonna műanyagot használt fel. Míg a nyugat-európai 4s japán modelleknél felhasznált műanyagok súlya átlagosan 25—30 kilogramm, az amerikai autóknál eléri az 50 kilogrammot. A műanyagok alkalmazásának gyors fejlődési üteme azzal magyarázható, hogy tíz évvel ezelőtt az amerikai autóknál átlagosan még csak mintegy 10 kilogramm műanyagot alkalmaztak. Nyírfácska-együttes Az egyik legnépszerűbb szovjet táncegyüttes — a Nyírfácska — amelyet Na- gyezsda Nagyezsgyina, a Szovjetunió állami díjas népművésze vezet. A világhírű együttes fennállásának 24 esztendeje alatt öt kontinens 56 országában vendégszerepeit. Repertoárja igen gazdag — népművészet legértékesebb hagyományait ápolják. A 120 tagú együttes mindig népi hangszeres kísérettel lép fel. A csoport állandóan megújul az Oroszországi Föderáció balettisköláinak, köztük a Moszkvai Nagyszínház iskolájának végzős növendékeivel. A Szovjetunió megalakuláhelyet kap benne a szipor- kázóan változatos „Nagy ko- záktánc” és a gúnyoros „Legények”, a fergeteges „Trojka” és a szépségesen lírai „Hattyú”. A Nyírfácska című kompozíció az együttes megalakulásától szerepel műsorukon, s ma már szinte jelképükké is vált. Táncaik a sának félévszázados jubileuma előtt repertoái’j uk sok új számmal bővült — ezek a „Hajnal”, az „Ifjúság”, a csaknem az egész együttest színpadra szólító „Északi fény” és így tovább. Az együttes új műsorával indul ősszel amerikai és kanadai vendégszereplésre. A 43 éves Leroy Friestad 18 év óta ágyhoz van kötve, miután egy autóbaleset során elszenvedett sérülései következtében teljesen megbénult. A „Lee ’s Telephone Answering Service” a fegyveres erők adó-vevő készülékeit gyártó nagyvállalat tulajdonosa, Friestad sohasem volt hajlandó lemondani a vezetéséről. Ma is ő irányítja a vállalat munkáját, valóságos rádióstúdióvá alakított betegszobájából. Nézd meg hová mászol! Az Angol Királyi Földrajzi Társaság hegymászói a fejükbe vették, hogy meghódítják a Dhaulagirit, a Himalája egyik- kevéssé ismert csúcsát. Az első edzéseket mindjárt odahaza kezdték, s ezért vidékre utaztak egy East Leak nevű kisvárosba. Némi nehézséget okozott ugyan az a körülmény, hogy körös-körül, sok mérföldre egyetlen hegycsúcs sem volt, amely akárcsak távolról hasonlított volna a Himalája csúcsaira, de megoldást találtak: a házak tűzfalait. Különösen megtetszett a hegymászóknak a városka szélén emelkedő egyik fal — magas volt és sima. Reggel 8-kor elkezdték az edzést... Nyolc óra 15-kor pedig már a rendőrőrszobán csücsültek: a környék legalkalmasabbnak tűnt fala ugyanis a helyi börtön körül emelkedett. Vigyázat, tűzveszélyes! Ä festészet szakértői mindig rajongtak Carlo Alfiori olasz festőművész képeinek rendkívül finom, csillámló szürke színeiért. A tiszteletre méltó művészettörténészek már komolyan foglalkozni kezdtek a tehetséges koloristával, már kisebb monográfiát rendeztek sajtó alá „A szürke szín Alfiorinál” címmel... A maestro technikájának titkát egészen véletlenül fedezték fel. amikor az egyik kiállításon valamilyen látogató. aki nyilván rövidlátó lehetett, elővigyázatlanul égő szivarral a szájában lépett oda a remekműhöz. Ekkor a kép..i lángra lobbant. A festő kénytelen volt beismerni, hogy puskaport szokott keverni a festékhez. E hangos siker után a kiállítás rendezői kötelezték Alfiorit arra, hogy a jövőben mindegyik képét a következő feliratú táblácskával lássa el? „Vigyázat, tűzv.eszélyes!” Fékhiba Egy prágai rendőr gyorshajtásért felírt egy gépkocsi- vezetőt. A fiatalember a következőképpen védekezett: „Elromlott a kocsim fékjei Ezért akartam a lehető leggyorsabban eljutni a legközelebbi garázsba.” Vállalatvezetés kórházi ágyról Műanyagok az autóiparban
