Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 15. A levegőbe emelkedett az IL—62 M. Külsőre nehéz megkülön­böztetni az IL—62-es repü­lőgépet az Aeroflot vonala­in hamarosan megjelenő IL—62 M-től. Az IL—62 közel öt éve áll szolgálatban. A Szergej Iljusin akadémikus tervező- irodájában konstruált gép a repülők szerint is „jól sike­rült”. A pilótákat kitűnő műszaki tulajdonságaival, az utasokat pedig kényelmével és nagy megbízhatóságával nyerte meg magának. A nagysebességű légiexpressz hamarosan megkapta az „Aeroflot Vezérgépe” címet, míg létrehozóit Lenin-rend­del jutalmazták. Az IL—62 M a gép tovább tökéletesített változata. Az új IL-en nagyobb tel­jesítményű és gazdaságosab­ban üzemeltethető. P. Szo- lovjov típusú motorokat sze­reltek fel. A gép némi súly- növekedése ellenére rövidebb kifutópályát igényel. Az utasszállító vezérsíkjában újabb üzemanyagtartályt szereltek fel, másfélezer ki­lométerrel növelve a gép hatósugarát, amely most több mint 10 ezer kilomé­ter — azaz az IL—62-M szá­mára a leghosszabb légivo­nalak is nyitva állnak. A gép további előnye a tökéletesebb pilóta-navigáci­ós berendezés és az utas­poggyász konténerekben va­ló kezelése, amely jelentős mértékben csökkenti a ra­kodás idejét. Az IL—62 M 198 utast szállíthat — többet elődjénél. Utazósebessége 850—900 kilométer óránként, repülé­si magassága 10—12 ezer méter. Az IL—62 M-et más szov­jet repülőgépekkel és heli­kopterekkel együtt a hanno­veri nemzetközi repülőgép­kiállításon is bemutatták. (APN — KS) Új rendszer a műszaki tanárok, oktatók képzésében A művelődésügyi minisz­ter az érdekelt miniszterek­kel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetér­tésben rendeletet adott ki a műszaki tanárok és a mű­szaki oktatók képzéséről. Az intézkedés egyebek között hangsúlyozza: a kije­lölt műszaki felsőoktatási intézményekben a szakkö­zépiskolák és a szakmun­kásképző intézetek szakmai elméleti tantárgyainak ok­tatására műszaki tanárokat, szakmai gyakorlati tantár­gyainak oktatására pedig műszaki oktatókat kell ké­pezni. A műszaki tanári szakon a hallgatók sikeres államvizs­ga után középiskolai mű­szaki tanári oklevelet kap­nak. Az oklevél főiskolai végzettséget tanúsít, és a szakközépiskolákban, vala­mint a szakmunkásképző intézetekben a szakmai el­méleti tantárgyak oktatásá­ra képesít. A műszaki oktatóképzés esti- és levelező tagozaton folyik, tanulmányi ideje egy és fél év. A hallgatók sike­res államvizsga után mű­szaki oktatói oklevelet kap­nak. A rendelet hatályba lépett. Ki a jó vendéglátó? Érdekes felmérés eredmé­nyeit dolgozták fel a napok­ban az Országos Idegenfor­galmi Tanácsnál. Az év vé­gé'. több mint 500 idegen- vezetőnek küldtek kérdőíve­ket, s tettek fel különböző kérdéseket az idegenforga­lomról. Megkérdezték mi iránt ér­deklődtek legjobban a ha­zánkba látogató külföldiek. A válaszok szerint az ide­geneket elsősorban a politi­kai és a szociális helyzet ér­dekelte, s csak ezután a ma­gyar konyha, a cigányzene, a folklór, és végül a vásár­lási lehetőségek. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK Belgica 72 A Magyar Posta június 20-án különleges, 10 forint névértékű blokkal köszönti a filatelisták világtalálkozó­ját. Zombory Éva grafikus­művésznő a budapesti Ipar- művészeti Múzeum üveg­festményét alkalmazta bé­lyegre, amely ismeretlen művész alkotását ábrázolja: Szt. Márton megosztja kö­penyét a koldússal. Az üveg­ablak jobb alsó sarkában a Hunyadi család ismert hol­lós címere látható, ezért a németalföldi mester kezére valló alkotásról gyanítjuk, hogy Mátyás király megren­delésére készült. Egyes mű­történészek a főalakban is az igazságos uralkodót vélik felismerni. A blokk erede­tileg az ősszel megjelenő Üvegfestmény sorozathoz készült, csak a kiállítás jú­nius 24-i megnyitása miatt kerül korábban forgalomba. A BELGICA 72 eleneve- zésű kiállítás előkészületei nagy erővel folynak, a ren­dezőbizottság a tavalyi bu­dapesti bemutatót szeretné túlszárnyalni. A filatelista szervezetek ülésére alkalmi bélyegzők készültek, a bel­ga posta a megnyitásra 9 értékből álló feláras soroza­tot ad ki. A nem éppen olcsó, száz frank névértékű kiadáson újból felvonulnak az 1849 óta uralkodott öt királyt áb­rázoló bélyegek. A világrit­kaságokat a nagyszámú őr­ségen kívül tizenkét televí­ziós kamera segítségével fi­gyelik. A nagy bemutatón magyar gyűjtők is részt vesznek, reméljük eredmé­nyesen. é zonnal úgy éreztem, A hogy itt valami nincs rendben. Az elárusító kislány arcán szokatlan an­gyali kifejezés ült, s miután megpillantott, egyszerűen kivirágzott rajta a mosoly. — Mi ez? — kérdeztem, s rámutattam a polcon he­verő gyapjú micsodára. — Szvetter, — magyaráz­ta meg az eladó. — Eladó? — kérdeztem. — Természetesen. Az ára — hatszázhatvan zloty. — Miért ilyen olcsó? Hi­bás áru? — Nem. Egyszerűen ez az ára. — Legyen olyan kedves, — mondtam, — megnézhe­tem egy kissé közelebbről? — Parancsoljon. Átnyújtotta a pulcsit. — A minősége nem rossz, a színe azonban hibás... Le­het, hogy ezért selejtes? — Ugyan! — háborodott fel a kisasszony. — Ha nem hibás áru, — szorítottam sarokba, — ak­kor miért adják el? — Ügy gondolom, ez nem igényel magyarázatot. Első­rendű árut ajánlunk vásár­lóinknak. Na, nem! Azt aztán nem engedem meg, hogy büntet­lenül hülyének nézzenek. — Ha ez a pulóver nem selejtes, akkor hogyan ke­rülhetett az önök üzletébe? — Nem értem önt. Nagy­szerű pulóver. — Az is lehet, hogy va­lamilyen más ország meg­tagadta az átvételét, mi meg fogtuk és megvettük? — Nem. Senki nem tagad­ta meg az átvételét. — És megesküszik rá, hogy nem hibás áru! Hát akkor miért küldték hoz­zánk? Mi okból? Valami­hogy aztán majd én neves­sek rajta. S úgy tett, mint­ha minden szavát elhinném. — Nagyszerű! — lelkesed­tem. — Ha így van, akkor megveszem. Sort fogok ma­gamnak, s ha megkezdik az árusítást, majd én leszek az első, s megveszem ezt a pul­csit. JANUSZ CDSEN KA: Import pulcsi — avagy a vevő sem angyal lyen más áruhoz kapcsolva a nyakunkba varrták? — Nem, senki semr köte­lezett arra, hogy megvegyük. — Szóval, önként vettük meg! — dühödtem meg. — Se szó, se beszéd, csak úgy küldik nekünk az elsőrangú árut! Miért, ha szabad kér­deznem? Hol itt a becsapás? — Talán ott, hogy az olyan vásárlók, mint ön is, jó import pulóverhez jus­sanak. Világossá lett számomra, hogy a hölgy kigúnyol en­gem. Elhatároztam, hogy értetlennek tettetem magam, — Már rég folyik az áru­sítás. Délelőtt tizenegy óra óta. — Szóval, a sor az udva­ron áll? — Nem. Egyáltalán nincs semmiféle sor. Dühös voltam. Mégis, ér­dekelt. mi rejtőzik a dolog mögött. — Értem! Szóval... a pult alól?... Mennyit kér?... — A pult alól? Hát ezt meg honnan vette? Hiszen a pulóver itt fekszik a pul­ton. — Bocsánat! — mondtam. — Tudom én, hogy élni kell mindenkinek. önnek is. Meglehet, megvenném ezt a pulcsit, de nem szeretném a szélbe szórni a pénzem. Ha megmondaná, milyen rejtett hibája van, nagyon hálás lennék önnek. — Nincs semmiféle rejtett hibája. Kitűnő minőség. Hát ez már sok volt. — Selejtmentes! Kiváló minőség! Sorállás nélkül! — jegyeztem meg gúnyosan. — Lehet, hogy még az is kiderül, hogy az én mére­temre is találunk egy pul­csit? — Igen. Minden méretben van pulóverünk. — Semmi kedvem, hogy tovább folytassam ezt a mu­tatványt. Azért jöttem, hogy szvettert vegyek, s nem azért, hogy vicceket hallgas­sak. Viszont látásra! — Legyen máskor is sze­rencsénk boltunkban. mm egálltam az ajtóban. — ön túlságosan fiatal ahhoz, hogy egy idősebben gúnyolódjék. „Legyen máskor is szeren­csénk!” Hogy is merészeli! Dolgozó ember vagyok, s nem tűröm, hogy kineves­senek. Elhagytam az üzletet, de alig bírtam magammal. Így bánni a vásárlókkal! Azt beszélték, hogy javulni fog a kereskedelem, — és tessék! Molnár Sándor fordítása j A lengyel élelmiszerpiacról A fogyasztás alakulásának és fejlődésének egyik jel­lemzője az élelmiszer- és az iparcikkfogyasztás közötti arány. Lengyelországban az egyéni fogyasztás 50 száza­lékát az élelmiszerfogyasztás teszi ki, ezzel szemben a fejlett gazdasággal rendelke­ző országokban az élelmi- szerfpgyasztásra csak 30 szá­zalék jut. A lengyel állam egyik célkitűzése az egyéni fogyasztás mennyiségének a növelése és azon belül az élelmiszerfogyasztás arányá­nak csökkentése az iparcikk­fogyasztás javára. A lengyel lakosság szén­hidrát-fogyasztása a fejlett ipari országokhoz viszonyít­va magas és meghaladja az élelmezési normatívákat, ez­zel szemben alacsony az ál­lati eredetű fehérje, a vaj és a gyümölcs fogyasztása, 1975-ben az egy lakosra ju­tó húsfogyasztás mennyisé­gét évi 61—62 kg-ban irá­nyozták elő. A fogyasztás növekedése 8—9 kilogramm, 1970-hez viszonyítva. Műanyag a mezőgazdaságban A mezőgazdaság a mű­anyagok igen gyorsan fejlő­dő és nagy befogadóképessé­gű piacává vált. Jelenleg a legfontosabb kapitalista or­szágokban a mezőgazdaság részesedése a műanyagfel­használásban mintegy 5—10 százalékos. 1970-ben az Egyesült Államok mezőgaz­daságában mintegy 90 ezer tonna műanyagot használtak fel, a nyugat-európai orszá­gokban majdnem 150 ezer tonnát, Japánban pedig 250 ezer tonnát. A műanyagok mezőgazda­ságban történő felhasználá­sának alapvető területei a következők: az üvegházak befedését szolgáló fóliák, hajlékony csövek, műtrágya csomagolására szolgáló zsá­kok és egyéb csomagolóesz­közök, öntözőcsövek, dre- názscsövek, mezőgazdasági termékek szállítására szolgá­ló különféle tartályok. Igen széles körben elter­jedtek a termoplasztikus anyagok: a mezőgazdaság­ban felhasznált műanyagok­nak mintegy 90 százaléka polietilén és polivinilklorid. A műanyagok felhaszná­lása a mezőgazdaságban Ja­pánban az ötvenes évek ele­jén kezdődött, öt-tíz évvel korábban mint a többi or­szágban. Csupán az elmúlt évtized folyamán Japán me­zőgazdaságában a műanya­gok felhasználása mintegy 12-szeresére növekedett. Legszélesebb körben (1970. évi adatok) a polivinilklori- dot — 160 ezer tonnát, a po­lietilént — 74 ezer tonnát és a polipropilént — 14 ezer tonnát használtak fel. A po­livinilklorid igen nagy mennyiségű felhasználását az magyarázza, hogy Japán­ban ennek az anyagnak a termelése jelentősen gyor­sabban fejlődik, mint a töb­bi műanyagféleségé. Vízkutatás Mongóliában Mongólia természetvilága gazdag és változatos. A ta­vak száma meghaladja a háromezret, körülbelül ugyanennyi a kisebb és na­gyobb folyók száma is. .Mi­vel azonban „a világ vízvá­lasztója” keresztülszeli az országot, területének több mint felén ninxa ciz; ezért az egymillió négyzetkilomé­ternyi területet elfoglaló sztyeppék és félsivatagok le­gelőin lehetetlen az állattar­tás. A kormány — a csator­názás gazdasági fontossága miatt — nagy figyelmet szentel ennek a problémá­nak, s óriási összegeket szán az ország keleti, délkeleti és középső részének vízellátásá­ra, kutak fúratására. A vízkészletek erőteljes növelése a második világhá­ború utáni években indult meg. Az 50-es évek végén, s a 60-as évek elején az ál­lam 1700 kutat fúratott, mellyel 7 millió hektár le­gelőterület öntözését tette le­hetővé. ötvenhétezer hektár­nyi, mezőgazdasági termelés­re alkalmas területen foly­tattak hidrogeológiai kutató­munkát, s dolgozták ki a műszaki terveket. A negyedik ötéves terv­időszakban a vízkészletek növelésére fordítható beru­házások összege kétszer ak­kora, mint az előző ötéves tervidőszakban (1966—1970) volt, amikor több mint 600Q kutat építettek. Ugyanebben az időszakban 3000 kutat fúrtak maguk az állatte­nyésztők. Óriási öntözőrend­szer készült el a Góbi-Alláj- ban. Cukorgondok az Európai Gazdasági Közösségben Az Európai Gazdasági Kö­zösséggel társult afrikai or­szágok Brüsszelben ismét síkraszálltak cukorszállítmá­nyaik kedvezőbb elbírálása mellett. 1973-tól kezdve 50 000 tonna évi kontingens megállapítását követelik kedvezményezett áron. Az afrikai országok elsősorban az átvételi garancia leszöge- zését kívánják, tekintettel az Európai Gazdasági Közösség küszöbönálló kiszélesítésére. Nagy-Britannia 1975 elejéig még alkalmazhatja a Com­monwealth Sugar Agree- ment-et (nemzetközösségi cukoregyezmény), ami évi 1 milliárd 675 millió tonna fehércukor-egység átvételét jelenti. Ezen túlmenően biz­tosították a nemzetközösség cukorszállító országait, hogy A francia sörtermelés A franci sörgyártás, amely nagyságrendjét tekintve a közös piaci országok sorá­ban a második helyen áll, néhány éve erősen fellendü­lőben van. A francia sör­gyártók országos szövetségé­a kibővített közösség min­dent elkövet majd érdekeik megóvása érdekében, mi­helyt lejár a nemzetközös­ségi cukoregyezmény. A je­lenleg az Európai Gazdasági Közösséggel társult cukor­szállító országok attól tar­tanak, hogy ennek során hátrányokat szenvednek majd, és éppen ezért jogi biztosítékokat kívánnak. Ha a fejlődés legutóbbi iránya megmarad, akkor alapvetően megváltozik a kiinduló helyzet a cukor­probléma megoldására. Vi­lágszerte ugyanis jelenleg irányzateltolódás tapasztal­ható: megkezdődött az a fo­lyamat, hogy a szükségletek túlszárnyalják a termelést és ez különösen a fejlődő orszá­gokra vonatkozik. nek statisztikái szerint a sörfogyasztás tavaly 21,3 millió hektoliterrel rekord­szintet ért el: ez egy lakos­ra számítva valamivel több, mint 41 litert jelent Levegőben az újabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom