Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

1972. június 15; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közös gond az olvasás megszerettetése Befejeződött az írók—könyvtárosok szolnoki találkozója Magyar novella-antológia hindi nyelven Együttműködés csaknem száz tudományos intézet között A szolnoki Járási Hivatal tanácskozótermében kerek- asztal-beszélgetéssel ért vé­get tegnap délelőtt az írók és a könyvtárosok háromna­pos eszmecseréje. Az erede­ti terv szerint a beszélgetés központi témája a fizikai dolgozók gyermekeinek olva­sóvá nevelésének kérdése Jett volna, de olymódon bő­vült a beszélgetés témaköre — elsősorban a vitaindító Kamarás István, Önody Miklós és Fekete Gyula író jóvoltából —, hogy az olva­sóvá nevelés általános prob­lémái kerültek előtérbe. A többször is mellékvágányra terelődő vitában egyébként értékes gondolatok hangzot­tak el a könyvkiadás kom- mercializálódásának veszé­lyeiről, a kereskedelmi szem­pontok túlzott érvényesülé­sének negatív hatásáról, az olvasmány-irodalom olvasási kultúrában elfoglalt helyé­ről és sajátos szerepéről, és a főkérdést érintően szóba került a fizikai dolgozók gyermekeivel történő olva­sói foglalkozás rugalmas és tapintatos módja is: az tud­niillik, hogy a velük való megkülönböztetett foglalko­zás sohasem járhat együtt valamiféle megbélyegzésük­kel. Gusztáv-napra a körorvo- sék rántottcsirkével várták az állatorvosékat. A köror- vosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került ab­ba a faluba a körorvos és ez volt az első Gusztáv- nap. Csak az állatorvosékat hívták meg, akikkel egyéb­ként komaságban is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az állatorvosné éjfél után, amikor már szedelőz- ködtek — istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szoron­gatta a körorvos kezét az állatorvos — Aladár napkor repetázunk! Aladár-napra az állatorvo­sék kacsát sütöttek, három­féle torta került az asztal­ra, húsz üveg sör és öt li­ter tokaji. A cigaretták mel­lett szivar is volt Havanna. — Gyújts rá egy havan­nára — kínálta a körorvost A hozzászólók közül töb­ben is aláhúzták és a vita­vezetők is hangsúlyozták az iskola, már az általános is­kola igen fontos szerepét az olvasás megszerettetésének folyamatában; és annak szükségességét, hogy a tele­vízió elterjedése idején, ami­kor nemzedékek nevelked­nek elsősorban a képen, a képi kultúra rohamos hódí­tása korszakában milyen fontos megtanítani a gyer­mekeket az olvasás tudomá­nyára és még inkább az ol­vasás művészetére. A szol­noki újvárosi általános isko­la igazgatója — jó példaként — az ifjúsági könyvtár he­lyesen kialakított módszerei­ről számolt be. Részletesen ismertette, hogy iskolájában miként vált a könyv a tan­órákon a szemléltető tár­gyakhoz hasonlóan minden­kori használati eszközzé. A háromnapos találkozón felhívás is született, amely­ben az Olvasó Népért moz­galom megyei társadalmi el­nöksége a gazdasági és a társadalmi szervek segítségét kéri az olvasási program eredményes megvalósításá­hoz, A felhívást eljuttatják valamennyi tanács és társa­dalmi szerv érdekelt képvi­selőjéhez. az állatorvos — ilyen menü után ez illik! A körorvos kivett egy ha­vannát, rágyújtott és füst­jében már a következő Gusztáv-nap menüje kezdett kibontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a kö­vetkezőkkel várta az állat­orvosékat: liba, pulyka és fácánsült, hatféle ital, köz­tük két külföldi, az egyik francia pezsgő és nyolcféle torta, meg különfajta marko- lós sütemények. A körorvos — Guszti va­csora után pipát nyomott az állatorvos — Aladár kezébe. — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pi­patóriumra, amit egy év alatt gyűjtött. — Azt vá­laszthatod, amelyik neked tetszik! Az előszobában cigányze­nekar zendített rá, az állat­orvos megtömte a pipát és füstiében már az Aladár-nap körvonalai kezdtek előbon- dorodni. Megkezdődtek a kubiu hanglemez­hetek Ünnepélyes keretek között nyitotta meg a „kubai hang­lemez heteket” Kornis Pál, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója teg­nap a Zeneművészek klub­jában. Elmondta hogy a ku­bai hanglemezgyártás meg­indulásához a magyar hang­lemezipar is jelentős támo­gatást nyújtott: évente több mint százezer hanglemezt préseltek hazánkban a Kubartimpex részére. Ma már a fejlődő kubai hangle­mezipar jó minőségű, ízléses kivitelű, gazdag választékú lemezanyagot állít elő. A most első ízben meg­rendezett kubai hanglemez hetek célja a két ország kö­zötti kapcsolat szélesítése és gyorsabb ütemű fejlesztésé­nek előmozdítása a hangle­mezkereskedelem, s ezen ke­resztül az egymás kulturális javainak megismerése terén. Kuba falvaiban ma is gaz­dagon virágzik az afro-ame­rikai zene sajátos kubai vál­tozata. A hanglemezszalon- b'an megnyílt bemutató er­ről a sokszínű zenei virág­ról, a legrégibb kubai dalok­tól a mai népies tánczenéig széles választékot kínál. A hét folyamán forgalomba kerülő többezer kubai le­mezből majd minden hang- lemezbolt kap. Amikoris két sültmalac piroslott a meglepett köror- vosékra, torta húszféle volt és a sok kisebb-nagyobb sü­temény egy ládát töltött meg. Italban Napóleon-ko­nyak nyitotta a sort, de föl­szolgáltak kubai-rumot, mar­tinit, és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett választani. Sörben csak ke­zet mostak vacsora előtt. — Bumót! — tartotta a körorvos orra alá a szelen­cét az állatorvos. — Prüsz­köljünk öregem, az egész­ségemre ! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy ko­torj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népitáncosok sorjázták be és csárdást roptak, a külön erre a célra tákolt dobo­gón. A körorvos szippantott a bumótbóí, prüsszentése messze hangzott és ebben a prüsszentésben benne csat­tant a fenyegetés is: No várj csak, te lódoktor, jössz te még Gusztáv napra! Mint ahogy mentek is egy év múlva! De már a kapu­ban földbe gyökerezett a lá­buk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott Tíz éves a magyar—indiai kulturális egyezmény. A megállapodás alapján szá­mos kiállítás, filmbemutató, szakembercsere alapozta meg, mélyítette el a két nép barátságát, teremtett újabb és újabb lehetőségeket egy­más jobb megismerésére. Napjainkban különösen a magyar—indiai tudományos együttműködés kapott hang­súlyt. Magyar kutatók folytattak tanulmányokat Cuttackban a központi rizskutató inté­zetben, a calcuttai központi statisztikai intézetben, az Űj Delhiben működő nemzet­közi fizikai kutató laborató­riumban és másutt. 1966 és 1972 között csaknem 20 fia­tal indiai kutató szerzett or­szágunkban kandidátusi mi­nősítést. A magyar festők és gra­fikusok rendszeresen részt- vesznek a tekintélyes delhi triennálén. Indiában eddig egy önálló magyar grafikai kiállítást, s egy modern képzőművészeti tárlatot mu­tattunk be. Magyarországon pedig egy indiai színházi kiállítást, valamint nemrég egy mai indiai festészeti tár­latot láthatott a közönség. Jelentős kulturális esemény volt a Budapest Táncegyüt­melletta Falusi asszonyok kopasztották a tyúkokat és a falusi vadásztársaság el­nöke, a népboltvezető nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krém­mel négy cukrász, hogy nyu­godtan kiadhatták volna kollégiumnak tanyasi gye­rekek számára. — Istenem! — jajdult fel az állatorvosné az irigység­től. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült, majd az egybegyűltek el­énekelték a himnuszt. — Az anyád! — vakarta a fejét az állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te böllér! Lesz még Aladár-nap is! És valóban lón Aladár- nap is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorvosékat, majd féhérruhás lányok gurították eléjük a bordó bársony sző­nyeget. És amikor azon vé­gigbotladoztak, a meglepe­téstől tátva maradt a szá­juk. Az udvar közepén egyked­vű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az előző évben eV tes 1965-ös indiai látogatása, amelyet 1970-ben a pécsi balett turnéja követett. Ná­lunk is járt több népi és klasszikus indiai táncegyüt­tes. A közelmúltban tv-íor- gatócsoport kereste fel Del­hit és az ország több más városát, hogy négyrészes filmsorozatban számoljon be az ottani problémákról, az emberek életéről. Számos indiai klasszikus mű, mint a Ramajana, a Mahabharata, a Pancsatant- ra, Kálidásza színdarabjai, Tagore novellái már jó is­merősei a magyar olvasók­nak. Ugyanakkor több mun­ka jelent meg magyar szer­zők tollából is Indiáról. Bak- tay Ervin India művészete című műve a maga műfajá­ban már klasszikussá vált. Nagy siker volt Garai Gá­bor nemrég megjelent „Már­ciusi nyár” című lírai úti­könyve, Kalmár György in­diai beszámolója s Indira Gandhi életrajza. Lassan­ként ismertté válik a ma­gyar irodalom is a különbö­ző indiai nyelvek világában. ső díjat nyert a mezőgazda­sági kiállításon. — Ne azt bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas ze­nebonát az állatorvos — Felfelé nézzetek! A körorvosék felfelé néz­tek. Fölöttük a magasban kivilágított repülőgépek kö­röztek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rendeződtek és az ámuló körorvosék ezt a szót ol­vashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorvos — a következő Gusztáv-napig még van egy évem! Eskü­szöm, ezek a bitangok szív- szélhüdést kapnak a megle­petéstől ! A faluban úgy suttogják, Afrikába készül elefánt-va­dászatra, és ha már ott van, hoz néhány strucctojást is! Elefántpörkölttel akarja meglepni az állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még milyen más meglepe­tések lesznek, az egyelőre titok! Egy azonban biztos, hogy ki fognak tenni magukért! Ha belegebednek, akkor is! Lehet panaszt tenni 1YYÍLT LEVÉL Nem tudtam önnek iga­zat adni asszonyom, amikor kétórás vitánk végén azt mondta: nem lehet panasz­kodni. Nem, mert az ön panaszát mindenki, minden­hol csak elutasítja, s csak magyarázatot kap, orvoslást sehol. Panaszos levelét mi a kö­zelmúltban kaptuk, s igaz­sága után egy egész napig jártam. Nem hánytorgatom fel ezt az egésznapos vizs­gálódást, korántsem. De igyekeztem mindenkit meg­hallgatni, aki ismeri pana­szát, ügyeit. Volt munkahelyére, veze­tőire, a kisvárosi tanácsra — szóval sok emberre, szervre panaszkodott. Egészségére ártalmas mun­kakörben dolgoztatták > és nem helyezték könnyebb munkára. Amikor felmon­dott — az év első felében — nem számolták el ren­desen a bérét. Nyereségré­szesedésként pedig alamizs­nát küldött a vállalati köz­pont. Egyik konkrét panaszának sincs igazsága. Egészségére nem volt ártalmas a mun­kahelye. ön megbetegedett, s később felmondott. Kis idő múlva kérte vegyék vissza, de könnyebb munkára. Egyetlen ilyen munkakör van régi munkahelyén és ott egy súlyos szívbeteg dolgo­zik. Nem tudtak segíteni. Felmondásakor számfejtet­ték rendesen a bérét. A kedvezményes tüzelőutal­vány még le nem vont ré­szével viszont megterhelték.1 Űj munkahelyén ezt vonják öntől. Törvényesen. Nyereségrészesedést csu­pán a kollektív szerződés szabályai szerint a vállalat­nál, munkában eltöltött idő­re fizethetnek. Egy félévet sem dolgozott. Nincs joga többet követelni, ami járt, megkapta. Mindezt többször, sok vizsgálat után udvariasan közölték önnel, levélben és élő szóval. Hiába. Mert nemcsak ennyi aa ön panasza és ezt is meg­írta. Válogatás nélkül, olyan színben tüntet fel dolgokat, embereket, — vezetőket és régi munkatársakat —, hogy könnyen a rágalmazás vád­jával illethető. Sokfelé jár­tam, mire erről meggyőződ­tem. Találomra odamentem régi munkahelyén két, egy­kori munkatársához. Meg­kérdeztem, hogyan emlékez­nek önre. Rövid, velős volt a válasz: összeférhetetlen! Amikor a helyi tanácsnál érdeklődtem, elővették aa irattartót. Mert ön a ta­nácshoz, országos napilap­hoz, vállalati vezetőkhöz, bírósághoz írt már panaszos levelet. Ezért jobbnak ta­lálták, külön irattartóba he­lyezni leveleit, a válaszokat. A válaszokat, a jegyzőköny­veket, amelyek nem igazol­ják panaszának jogosságát. Megmondtam én ezt ön­nek nyíltan, mert reméltem^ ért a szóból. Sajnos, csalód­tam. Ahogy belemelegedtünk a beszédbe, ön tovább vá­daskodott. Pedig ha tárgyi­lagosan gondolkozik, rá kell jönnie, hogy panasza alap­talan, sérelme csak vélt. Nem hitt nekem. Azt mondta, már soha többet nem panaszkodik senkinek! Nem ír sehová, nincs ér­telme. Panasszal élni pedig lehet A jogos panaszokat nálunk orvosolják is, erre törvény van. De az Ön panasza asszo^ nyom nem valós, és nem igazságos. Notórius panasz­kodó ön. Mert ilyenek is akadnak. j- SJ -9 Harminckét nevem volt Film készül Ságvári Lndre életéről 1944, július 27-én dél­után a Budakeszi úti Nagy Béla cukrászda kerthelyisé­gében rendőrgolyóktól halá­los sebet kapva feküdt Ság- vári Endre, az Országos If- tjúségí Bizottság titkára az illegális KMP tagja. Az iratok után kutató nyomo­zó a még eszméleténél le­vő Ságvári Endrétől a nevét kérdezte. „Harminckét ne­vem volt” — válaszolta. Ságvári Endre e szavait vá­lasztotta Hollós Ervin do­kumentum regényének címé­ül, s a filmnek, amelyet e regény nyomán Keleti Már­ton háromszoros Kossuth-dí- jas, kiváló művész forgat. — Eredeti dokumentu­mok alapján — beszélgeté­sek, a részvevők visszaem­lékezései nyomán, népbíró­sági tárgyalások jegyzőköny­véből merítve — írtam meg a Ságvári Endréről szóló dokumentum-regényt. — mondja Hollós Ervin. Tizenöt évvel az esemé­nyek után találkoztam ba­rátaimmal, harcostársaim­mal, akikkel együtt dolgoz­tunk az Országos Ifjúsági Bizottságban és a VII. kér. if­júmunkás csoportban, akik valamennyien az illegális KMP tagjai voltak. A be­szélgetésekből alakult ki, a kép arról: hogyan jutott a Horthy rendőrség Ságvári Endre nyomába. Igyekez­tem bemutatni azt a szö­vevényes harcot. amit a párt, az ifjúmunkás mozga­lom a rendőrséggel és a csendőrséggel folytatott. So­kan elestek, de akik élnek, ma is vallják: életüknek meghatározó, irányadó él­ménye volt az ifjúmunkás mozgalmi munka. Ságvári halála a fővárosban jeladás volt, intés, figyelmeztetés, felhívás a náci megszállás elleni fegyveres küzdelem­re. Keleti Márton, megtisz­telő s ugyanakkor komoly művészi próbatételt jelentő feladatnak tekinti a film el­készítését. — Nem életrajzi film lesz. Ságvári Endre hősi példájá­nak középpontba állításával, élete utolsó időszakának be­mutatásával emléket aka­runk állítani az ifjúmunkás és az antifasiszta mozga­lomnak. TÓTH-MATÉ MIKLÓS Repeta Nem lehet elég korán kezdeni MaarnaSfr* TMIPWMMMW A megyei tanács művelő­désügyi osztálya és a megyei rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti osztálya kö­zös programot hirdetett óvo­dai KRESZ-parkok létesíté­sére. Szolnok megyében a legkiemelkedőbb eredménye­ket eddig Mezőtúr és Túr- keve óvodáiban érték el. Mindazok akik ezt a moz­galmat meghirdették és se­gítették tegnap végigjárták a két város 12 óvodáját és zsűrizték a KRESZ-parko- kat. Túrkevén első helyezést a Damjanich úti, Mezőtúron pedig a Rákóczi úti óvoda nyerte. „Csúcsforgalom’* a második helyezett túrkevei Landler Jenő úti óvoda KRESZ- parkjában » Ezt még gyakorolni kell, a mezőtúri Rákóczi úti óvoda ' ' ' kis közlekedési rendőrjének

Next

/
Oldalképek
Tartalom