Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
1972. június 14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A daruk tövében Sértés ne essék, — néhány évtizeddel ezelőtt még azt mondták az iskolával hadilábon álló gyereknek: tanulj fiam, mert ha nem, suszterinasnak adlak, vagy nem leszel csak kőműves...! A „csak” szócskán van a hangsúly! Az igazsághoz tartozik, hogy a kisebb, főleg vidéki munkát végző vállalkozók jól boldogultak a szerényebb felkészültségű szakmunkásokkal is. Dehát ez már a múlté. Építőiparunknak manapság már olyan követelmény-normáknak kell — egyelőre inkább csak kellene! — megfelelnie, amely eleve feltételezi a magasan képzett szakmun. kás gárdát. Régen az építő fogalma csaknem azonos volt a kőművessel, a maltert keverő segédmunkással. A vállalatnál ebben a tanévben csaknem nyolcszáz építőipari tanuló ismerkedett a szakma alapjaival. A tanulmányi eredmény — az év végi adatok még nem ismertek — sajnos igen gyenge, pedig a szakmák képzéséhez szükséges feltételek csaknem optimálisak. A tanulók csaknem egynegyed része szükségmegoldásként lett építőipari tanuló: gyenge tanulmányi eredmény, a „divatos” szakmák túlzsúfoltsága, stb. miatt. Más kérdés, ezek egyrésze azóta megszerette a szakMa — vegyük például a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatot — 17 szakmában képeznek építőipari szakmunkástanulókat. Az építőiparban jelenleg több mint félmillió ember dolgozik. Meghökkentő adat: mintha kb. nyolc Szolnok nagyságú város apraja nagyja éfpítömunkás, építész technikus, mérnök stb. lenne. Kiugró fejlődésű iparág, forradalmi távlatokkal... Hogyan tud az egyre növekvő igényeknek megfelelni a felnövekvő építésznemzedék? A megyei állami építőipari vállalat üzemi KISZ- bizottsága tulajdonképpen ezt a kérdést vizsgálta, amikor elkészítette az építőipari szakmunkások helyzetét feltáró tanulmányt. mát, mások beletörődtek, s egy hányaduk más foglalkozásra kacsintgat. Érettségizett építőipari szakmunkástanuló egy sincs a vállalatnál. Kísért tehát — ha csökkenő mértékben is — a régi szemléletSúlyos ellentmondás ez, hiszen az építőiparnak egyre műveltebb emberanyagot kívánó technológiai módszerekkel kell dolgoznia. Az előítéletek felszámolásában is sokat jelentett volna az ígért építőipari szak- középiskola. KISZ-szervezeteihez tartoznak. Nem vonjuk kétségbe az ottani KISZ munkát, erre semmi okunk nincs, csupán az adott helyzet alakít ki hátrányos körülményeket. A másod- és harmadéves tanulók ugyanis a képzési idő 90 százalékát a munkahelyen, tehát a vállalatnál töltik. A tanulók válaszaiból viszont azt tudhatjuk meg, hogy a vállalati KISZ munkájáról alig tudnak valamit, — .némelyek még a létezéséről sem tájékozottak. Akik sehová se tartoznak A szakmunkástanuló otthonban lakók számára biztosított a közösség jóirányú nevelőhatása. De a többség bejáró, vagy albérletben lakik; Hozzájuk kiknek a szava ér el szabad idejükben? Félő, hogy az adott viszonyok között ezek a fiatalok megrekednek a szakmunkásképző iskola jól, rosszul megtanult anyagánál, s befolyásoltságuk kiesik kezünkből, — esetleg rossz irányba haladnak. Mit tehetünk? Nem az újságíró feladata eldönteni, hogy melyik KISZ-szervezethez tartoznak a szakmunkás-jelöltek. Nyilván oda, ahol fejlődésükhöz A múlt kísérteié Két bolt egyszerre: A Tisza Cipőgyár üzletet nyitott Hajdúnánáson és a fővárosban. Képünkön fulballcipő próba a budapesti Ernst Thälmann utcai boltban Nincs okuk hallgatásra Leragadt nyelvűeknek nevezte egyik felszólaló azokat a szövetkezeti nőmozgalmi vezetőket, akik nem szólaltak feí, nem mondtak véleményt, azon a tanácskozáson, amelyre a szolnoki járási pártbizottság a tsz-elnö- kökkel és párttitkárokkal együtt hívta meg őket. Mi tagadás a mindennapi gyakorlattal ellentétben keveset beszéltek a nők. Főleg a férfiak kértek szót — ők tárgyalták a szövetkezetekben dolgozó nők helyzetét — s többnyire a gondokkal hozakodtak elő. Azzal, hogy kevés az óvoda, hogy nehéz már az asszonyoknak a munka a nyugdíjkorhatár előtt. Nagy mulasztás lenne mindezek, sőt a fel nem hozott, de meglévő gondok fölött is szemet hunyni. Az is igaz, hogy ha több mindenről szót ejtenek az asszonyok az említett tanácskozáson, ha több mindenre tesznek javaslatot, többről mondanak véleményt, a játöbbet kaphatnak. Mit tehetünk? A vállalati szocialista kollektívák tehetnek legtöbbet a fiatalok érdekében. De nem a jelentésekben, nem a szépen kimunkált felszólalásokban, hanem naponta, percről percre, a munkahelyeken. Ha lehetne, minden felnőtt munkással elolvastatnám a fiatalok véleményéről készített írásos összegzést. Jó lenne, ha még inkább tudnák, hogy ki a példakép, és mennyire megvetett — a felnőttéválás küszöbén mindenféle hatásoknak kitett, fejét kapkodó gyerekember előtt — az iszákos munkakerülő, a nagyhangú, de értéktelen ember. S mennyire tisztelik és szeretik a tiszta munkáséleteket. Tiszai Lajos Műnnich plakettet kapott négy dunaújvárosi diák Nevelők-e az oktatók? Hogyan vélekednek a tanulók saját helyzetükről, környezetükről ? A kérdésre adott válaszok igen megoszlóak. Egy két_ ségtelen: a fiatalok a művelt, szakmailag jól képzett, egészséges életszemléletű, fejlett igazságérzetű szakmunkásokat tekintik példaképeiknek. Azok a szakmunkásjelöltek, akik ilyen szakoktatók, szakmunkások, technikusok, építésvezetők mellett dolgoznak, csaknem kivétel nélkül a vállalatnál akarnak megtelepedni. A tanulók túlnyomó többsége elégedett mesterével, — a munkahelyi környezettel azonban már vannak fenntartásaik. A munkahely mindig befolyásol: jól, vagy rosszul. A fiatalok érzékenyebbek, jobban vonzódnak — vagy távolodnak! — az őket ért impulzusok hatására. Példa erre a harmadéves festő szakmunkások esete: közülük jó néhányan glig várják, hogy „felszabaduljanak”, hogy elmehessenek a vállalattól. Csak az esetleges nagyobb kereset vonzza ezeket a fiatalokat. Lehetséges, de valami taszítja is, ez is valószínű, —1 elmondásuk alapján. Mit mondanak a másodéves kőműves tanulók: „ha ilyen lesz a művezető, még a környékről is elmegyünk, nemhogy a vállalatnál maradjunk,’’ Szervezettség vagy formalizmus? Hétfőn a dunaújvárosi dr. Münnich Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában, az iskolai évzáró ünnepségen a legjobb végzős diákok megkapták a dr. Münnich emlékplakettet és oklevelet. A négy kiváló diáknak, Bergman Annamáriának, Gáspár Csabának, Hajas Zsuzsának és Olasz Rózsának dr. Münnich Ferenc özvegye nyújtotta át a kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. Elégetett mérgek Majna-Frankfurtban olyan katalizátort kísérleteztek ki, amellyel majdnem teljesen el lehet égetni az autókban eddig keletkezett mérges anyagokat, a szénmonoxidot és a nitrogénoxidot. A találmánynak — amennyiben a gyakorlatban is beválik, nagy jelentősége lesz a levegő tisztántartásának szempontjából. Az év végén átadják a forgalomnak a Metro Deák tér és Vérmező közti szakaszát. A szakmai képzés színvonala — a gyengébb tanulmányi eredmények ellenére — kielégítő. A fiatalok életkori sajátosságaiknak megfelelő nevelési körülmények és adottságok azonban ettől messzire elmaradnak. A vállalati szervek KISZ nevelőmunkája alig érvényesül a fiatalok körében. A szakmunkástanulók a szakmunkásképző intézet rási pártbizottság vezetőinek is könnyebb lenne segíteni a gondokon. Egyet viszont nem hagyhatunk ki a számításból. A több óvoda, az alacsonyabb nyugdíjkorhatár, vagy éppen a magasabb nyugdíjkiegészítés és ezzel együtt minden más kívánságnak az anyagi alapja, az előrelépés feltétele — ahogyan azt Nádas József, a szolnoki járási párt- bizottság első titkára is mondta — a termelőegységekben végzett magas színvonalú munka. A szolnoki járás szövetkezeteinek asszonyai ebből vitathatatlanul részt vállalnak. Bizonyítja ezt az a beszámoló is, amit részletes vizsgálatok után Telek Istvánná, a járási pártbizottság titkára állított össze és ismertetett a tanácskozás résztvevőivel. Ebből idézzünk néhány sort: A szolnoki járás szövetkezeteiben a nőfelelősök rendszeresen segítik a pártvezetőségek és a taggyűlések elé kerülő javaslatok kidolgozását, az eleven, hasznos munkakapcsolatok kialakítását. Az ő szervező munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a most befejezett oktatási évben 25 százalékkal több nő gyarapította politikai ismereteit, mint az előző időszakokban. Klubfoglalkozásokon az egészségvédelmi kérdések sokaságát szervezték és hallgatták meg. S, hogy ezek a „leragadt nyelvű” női vezetők sokat tesznek asszonytársaik körében, segítenek aktivizálni őket éppen a legfontosabbra, a termelés színvonalának emelésére, arra bizonyság az is, hogy a nőkről szóló párt- határozat megjelenése óta a járás szövetkezeteiből negyvenhat nő kapott kormány és miniszteri kitüntetést. Ennél is többen vettek át elismerő oklevelet 10—15 évi munkájukért, törzsgárda tagságukért. Az is tagadhatatlan, hogy mind többen belátják, egyre nagyobb szükség van a szakképzettségre a paraszti munkában is. A szövetkezetekben dolgozó 40 éven aluli nők 17 százaléka tanult már valamilyen szakmát. Ez az arány nem magas ugyan, de az utóbbi években egyre inkább növekszik. B. E. Cikkünk nyomon MÉGEGYSZER i BIZOMÁNYIRÓL Május 24-i számunkban Vasárnapi dörmögések címmel szóvá tettük, hogy véleményünk szerint túl hosz- szú ideig tart a szolnoki bizományi áruház üzlethelyiségének tervezett átalakítása. A Bizományi Áruház Vállalat vezérigazgatója cikkünkhöz az alábbi észrevételeket tette: Vállalatunk Szolnokon egy körülbelül 1000 négyzetméter nagyságú üzletházat kívánt felépíteni a negyedik ötéves terv folyamán. Itt korszerű körülmények között üzemelhetett volna boltunk, felvevőhelyünk és zálogfiókunk. A város illetékes szervei azonban — előzetes ígéretük ellenére — a létesítmény megvalósításához szükséges területet nem tudták számukra biztosítani. Ezt követően azt kértük, hogy a város bármely más, kereskedelmileg elfogadható helyén, akár üres helyiséget, akár pedig építkezésre alkalmas területet biztosítsanak számunkra, miután közölték velünk, hogy a jelenlegi boltunkat szanálni fogják legkésőbb 1972 végéig. Ezen kérésünket is elutasították. Ezután jutottunk olyan elhatározásra, hogy meglévő boltunkat korszerűsítsük. Miután a tanács nem biztosított bővítési lehetőséget, csak azokat a cikkeket tartjuk meg, amelyek árusítására a korszerű körülmények között lehetőség van. Kénytelenek vagyunk megszüntetni jelenlegi bútorárusító egységünket, ahol az áruvédelem, a szociális ellátottság és az eladás lebonyolításának minimális feltételei sincsenek biztosítva. A profilszűkítés mellett a korszerűsítésre nem elsősorban gazdasági érdekek, hanem az évek folyamán, a szanálás tudatában mindig elhalasztott felújítások ténye miatt előállott lehetetlen helyzet kényszerített bennünket. Számunkra a legkedvezőbb megoldás szolnoki tevékenységünk beszüntetése lenne, miután Budapesten és vidéken kedvezőbb körülmények között tudnánk beruházni. Ezt mégsem tesszük meg. Ennek magyarázata az, hogy véleményük szerint a gazdaságossági érdekeken kívül egyéb érdek is van: a lakosság ellátása minél korszerűbb körülmények között. Baktérium- telep a Dunán A győri Előre Halászati Szövetkezet egyik brigádja, a minap szokásos területén a Kis-Duna győri szakaszán, az iparcsatorna torkolata alatt, vetette ki hálóját. Szokatlanul rövid idő alatt úgy érezték, a háló megtelt. Hozzáláttak tehát felhúzásához. Legnagyobb meglepetésükre, mintegy tíz mázsa nyúlós, nyálkás, ragacsos folyadékot emeltek felszínre. A háló nyílásait, mint a szakemberek megállapították a spha- erotylus natans néven ismert, hihetetlen mértékben elszaporodott baktérium tömítet.- te el. Ezzel a baktériummal a győri halászok — jóval kisebb mennyiségben — őszszel a Rábán szoktak találkozni, abban az időszakban, amikor a Sárvári Cukorgyár mellékterméke a nyílt vízbe kerül. A szakemberek hamarosan kiderítették azt is, hogy a folyó medrét vastagon ellepő baktérium-tenyészet az Országos Szeszipari Vállalat győri üzemének szennyvizéből alakult ki. Kedden, már Gönyű térségében, a Nagy-Dunán halászó brigádok is hal helyett „sphaerotylus natans-t” emeltek szárazra.
