Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 14. PINTÉR ISTVÁN: A wind sori herceg regénye 0 A hercegi pár poggyásza huszonkilenc bőröndből állt. Bedaux mérnök tájékoztatta a sajtót, hogy azért hoztak ilyen kevés csomagot ma­gukkal, mert csak néhány napig tartózkodnak Magyar- országon, s a lehető legegy­szerűbben akarnak élni... Magyarország után Cseh­szlovákiában vadászott a windsori herceg, aztán Ame­rikába akart utazni, mert Bedaux mérnököt, miután befejezte Magyarországon tevékenységét, új szerződé­se a tengerentúlra szólítot­ta. Bedaux azonban kényte­len volt azt táviratozni ba­rátjának, hogy egyelőre ne utazzék az Egyesült Álla­mokba. Az amerikai szak- szervezetek ugyanis, ame­lyek kemény harcot folytat­tak a Bedaux-rendszer el­len, Windsor hercege ellen tüntetéseket terveztek, ha felkeresi barátját, Bedaux-t, Amerikában. Windsor hercege több mint harminc esztendeig bo­lyongott a világban: hazá­jába nem térhetett vissza. 1940 és 1945 között a Baha­ma szigetek kormányzója volt, később pedig az Ame­rikai Egyesült Államokban telepedett le. VI. György 1952-ben meg­halt, s lányát, Erzsébetet koronázták királynővé. 1966. ban legidősebb fiának, a •walesi hercegnek is szerel­mi botránya támadt. Igaz, hogy Charles herceg ártal­matlanabb szívügybe keve­redett, lévén az események idején még csak tizenhét éves, s nem túl a negyve­nen. A trónörökös, akit any­ja a skóciai Elgin városka Gordonstoun internátusában neveltetett, megismerkedett Sandra Spence-szel, egy he­lyes kislánnyal. A fiú- és leánykollégium növendékei együtt próbáltak egy operet­tet, az iskolai színjátszók produkcióját. A walesi herceg — trón­örökös létére igazán szeré­nyen — csupán a kórusban szerepelt, a temperamentu­*■ mos Sandrára viszont az egyik női főszerepet osztot­ták ki. Mivel egy trónörökös sincs fából, a fiúnak meg­tetszett a lány, Sandrának pedig a fiú. A lány szülei egy alkalommal, többekkel együtt, Chariest is meghív­ták. Örömmel kereste fel Sandráékat, nem törődve azzal, hogy egy egyszerű skót polgári házban jár. A vendéglátás négy óra hosz- szat tartott, és csókolózással végződött. A következő tan­évben aztán Charlesnak anyai parancsra el kellett hagynia Elgint, és a dél­kelet-ausztráliai Timbertop egyik előkelő nevelőintéze­tébe Íratták be. Néhány évvel előbb Er­zsébet királynő minden igyekezetével sem tudta megakadályozni, hogy húga, Margit hercegnő, feleségül ne menjen Antony Arm- strong-Joneshoa, egy eg yr szerű udvari fényképészhez. Végül is a királynő úgy se­gített a rangon aluli ná­szon, hogy főnemesi rangot ajándékozott a fotósnak, Earl of Snowdonná tette. Hiába, ha lassan is, a Buckhingham-palotában szintén változnak az idők, s ott is sok mindent elfeled­tet az évek múlása. Ennek egyik jele, hogy több mint harminc esztendei száműze­tés után a windsori herceg is partra léphetett feleségé­vel Angliában. Sőt, a ki­rálynő még hajlandó volt fogadni is őket. így hát az egykori Mrs. Simpson hiva­talosan is bemutatást nyert a királyi udvarnál, ahol azonban nem hivatalosan már többször is megfordult. A bemutatásra 1967 júniusá­ban került sor. A királynő néhány percig mosolyogva beszélgetett — igaz, hogy semmiségekről — nagybáty­jával, aki maga is csaknem egy évig ült az angol trónon. A hajdani VIII. Edward az ötvenes évek elején Amerikában megírta és közreadta emlékiratait, az­tán másfél évtizeddel ké­sőbb saját maga játszotta el a történetéről szóló film főszerepét. A film címe: Egy király élete. A filmben a windsori herceg elmondta élete fontosabb mozzanatait, s elbeszélését sok korabeli fénykép, filmhíradó-részlet és egyéb dokumentum il­lusztrálta. Az ősbemutatót Londonban tartották 1965- ben. A herceg szeretett vol­na részt venni rajta, de er­re nem kerülhetett sor. Két esztendővel későbh látták csak vendégül a Bucking- ham-palotában, ahol 1936 januárjától decemberéig ő volt a házigazda. Nem ritka eset közönsé­ges halandók esetében, hogy sokáig haragot tartó roko­nok aztán valamelyikük ha­lálos ágyánál összebékülnek. II. Erzsébet királyi felség létére hasonlóképpen csele­kedett, amikor Franciaor­szágban járva meglátogatta egy magánpalotában már halálos betegen fekvő her­cegi rokonát. A windsori hercegnek ekkor már nem sok lehetett hátra, bár be­tegségének hírét — az egy­kori walesi herceg holta pillanatáig megmaradt hiú embernek — sikerült eltit­kolni a világsajtó előtt. Ek­kor közölte II. Erzsébettel a herceg utolsó kívánságát is: Angliában, a windsori kastály parkjában helyezzék végső nyugovóra. Kívánsága teljesült. Az özvegy — tar­tozunk az igazságnak azzal, hogy a hányatott életű Wal­lis utolsó házasságában megnyugodott — a temetés alkalmából megérhette, hogy a Buckhingam-palotábgin tölthet néhány éjszakát. A windsori herceg utolsó éveinek történetéhez tarto­zik, hogy 75 esztendős ko­rában mégegyszer utoljára mulathatott igazi cigányze­ne mellett. Egy gazdag bé­csi arisztokrata valamikor 1970 februárjában estélyt rendezett az osztrák fővá­rosban, s a budapesti Má­tyás pincéből szerződtette Lakatos Sándort és népi ze­nekarát. Az estélyen ott volt az akkor Bécsben tartózko­dó herceg is. A hírek sze­rint nem a hercegi pár állt a társaság középpontjában. (Vége) Szibéria — képekben Bratszk. A 31 -es számú is­kola ttvegháza, ahol a tanu­lók Alina Prudnyicsenko biológia-tanárnő vezetésével 115 kaktuszfajtát gyűjtöttek össze A novoszibirszk akadémiai város. Atomfizikai intézet. A VÉPP—2 típusú, kétirányú elektron-pozitron nyalábos szinkrotron központi vezér­lőasztala (APN fotók — KS) KÉPERNYŐJE ELŐTT Magyarországi muflonok a Rodope hegységben A bulgáriai Rodope hegy­ségben 30 OOO hektáron terül el az 1967-ben létesített Kor- misocs vadgazdaság. Ember-nem lakta vidék volt ez régi idők óta, annál jobban bővelkedett azonban vadban. A vadorzás miatt a vadállomány az elmúlt évti­zedek során csaknem teljesen kipusztult. Amikor a vidé­ket öt évvel ezelőtt védett­nek nyilvánították már csak 200 őz, 50—60 vaddisznó, 100 fajdkakas, néhány nyúl és 1—2 medve maradt hírmon­dónak. A természetvédelmi terület első lakói a Romániából im­portált barna medvék vol­tak. Aztán fekete medvék érkeztek a komik földjéről és a Szovjetunió más vidé­keiről. Eddig 25 mackót sike­rült felnevelni, számuk 1977- re valószínűleg eléri az 50-et. A dámszarvasok utódaikkal együtt 50-en vannak már, a Magyarországról idekerült 20 muflonnak 60 ivadéka neve­lődik a vadgazdaságban. A vaddisznók száma elérte a 600-at, a fajdkakasok száma pedig megkétszereződött. A vadgazdaság területén átfo­lyó három patak kristálytisz­ta vizében 400 000 pisztráng úszkál, a halak egy különle­ges haltenyésztő tógazdaság­ból kerültek a vadgazda­ságba. A vadállomány védelmére nagyszabású építkezések foly­nak a területen. A három patakban 9 gátat építettek és létrehoztak egy mestersé­ges tavat. Az erdőben 70 etetőhelyet állítottak fel, — mindegyikében 2 tonna ta­karmányt tárolhatnak. — A vadőröknek 40 megfievelőál- lást építettek fel. A téli ete­tésre állatonként 50 tonna szénát és több mint 70 tonna keveréktakarmányt tárolnak. A medvéknek és vaddisz­nóknak több mint 80 000 málna- és csipkebokrot ül­tettek. FAGYÖKEREK, PAPÍRKIVÁGÁSOK Vannak emberek, akiknek kedvtelése, hogy fáradhatat­lanul járják az erdőt: faága­kat gyökereket keresnek, —■ amelyek érdekes formája né­ha madarakra, állatokra, le­gendás személyekre és mese­beli figurákra emlékeztet.. Ilyen ember Lengyelor­szágban Jan Soszták. — Augusztowban lakik s faágak meg gyökerek csodálatos gyűjteményével rendelkezik. Kissé vagdos, metsz, alakít­gat az ágakon, gyökereken; gyűjteményében rendkívüli művészi ötletességről tanús­kodó balettén cos szobrokat, legendahősöket állat- és ma­dárfigurákat találunk. Jan Soszták alkotásait 46 országban árusítják. A gyö­kerekből és ágakból készült művészi alkotások külföldi kedvelői nagy elismeréssel nyilatkoztak Soszták művei­ről ; az Egyesült Államok­ban, Kanadában, Svájcban, Ausztriában és Hollandiában kiállításokat rendeztek a len­gyel népművész alkotásaiból. — Soszták maga azt vallja, hogy az eredeti formájú figu­rákat a természet hozza lét­re a legkülönbözőbb alakza­tokra formálva őket. Szerin­te elég, ha az ember megta­nulja látni és megérteni őket; változtatni nem kell rajtuk, csak néha kell talán rövi- debbre vágni egy-egy kart, lábszárat vagy madárszár­nyat. Népszerű Lengyelországban a papirkiváaás művészete is. Ebben a játékos művészet­ben az ország számos vidé­kén sajátos stílusok alakul­tak ki. Leghíresebebk a kur- povi népművészek papírkivá- gásai, s ezek közül is kiemel­kednek a Kadzidlo község lakói által készített minták. Ebben a faluban alig akad olyan ember, aki ne ennek a kedvtelésnek szentelné minden szabad idejét. A ki­vágásokat a helybeliek ott­honuk díszítésére használják. Tart a „kánikula” a tele­vízióban is — állapíthattuk meg magunkban az elmúlt hét egy-egy műsornapján: például szerdán, amikor bi­zony az egyetlen sportese­ményen kívül más érdemle­ges szinte nem is volt lát­ható a képernyőn. A szer­kesztés úgy látszik túlságo­san bízott a Ferencváros— Honvéd összecsapás közvetí­tésének vonzerejében, s csu­pán lenge műsorocskákat illesztett a nap programjá­ba. A „televíziós kánikula” — sok jel szerint — a hét végére „tetőzött”. Bizonysága többek között a dokumen­tumkriminek kikiáltott foly­tatásos tévéfilm, amelyen jól figyelhettük meg a „nagy hőség” okozta gutaütés szimptómáit, jegyeit. A fan­Egyáltalán nem lehetett könnyű dolga Katona Már­tának, a szerzői est szerkesz­tőjének, amikor másfél órá­ban egy sokszínű és rendkí­vül gazdag életmű bemuta­tásának feladatát kellett megoldania. Egy olyan író arcképének vonásait felvil­lantania, aki egyaránt jele­set és maradandót alkotott a novellában, a drámában, és aki kritikusként vagy épp tanulmányíróként is hírne­vet szerzett magának. Sőt, az irodalmi közéletben el­foglalt helye révén — a leg­tekintélyesebb irodalmi kiadó vezetője — számtalan eset­ben az inspiráló Múzsa sze­repét is vállalta és vállalja. A műsor szerkesztője az ösz- szetett írói egyéniség jellem­zésére alapjában véve helye­sen válogatott a szerző mű­veiből. Illés Endre elmúlha- tatlan és elpusztíthatatlan Stendhal-szerelmét illuszt­rálta a Vörös és fekete drá­mai változatának egyik je­lenete: a Festett egek és a Törtetők egy-egy részlete pe­dig az élesszemű, a társada­lom anatómiáját kitűnően ismerő írót villantotta fel, az Ezüstlánc című novella Befejeződött a Ki mit tud elődöntőinek sorozata: meg­történt az erők felvonulása és felmérése. Most középfo­kon már a bizonyítás követ­kezik. Képesek-e újítani a versenyzők, akik túljutottak az első akadályon. Ez a jövő titka, éppen ezért a jövő la­tolgatása helyett ezúttal in­kább a mi versenyzőink tel­jesítményéről szeretnék szól­ni, mintegy az eddig látottak summázataképpen. Pusztán annak alapján, hogy az 1972- es Ki mit tud-ban hányán kerültek Szolnok megyeiek a képernyőre, annak alap­ján is állíthatjuk: számunk­ra ez az eddigi legeredmé­nyesebb Ki mit tud. És ha hozzávesszük, hogy a kép­ernyőn szereplő, megyénket képviselő együttesek, illetve versenyzők nagyszerűen helyt is álltak a versengés­ben, valamennyien bejutot­tak a középdöntőbe — ki­vételt csak a túrkevei Palkó .Mária jelent, aki nem ju­tott tovább, bár ő is csak minimális különbséggel ma­radt el ellenfelétől — a mi­A külpolitikai érdekessé­geket „szállító” A Hét prog­ramjában érdekes hazai ri­portot láthattunk. Rendhagyó riportot egy nagyüzemben fel­derített bűntényről, vissza­élések sorozatáról. Kár, hogy a rendhagyás abban állott, hogy elhagyták a történet konkrét megnevezését, és el­hallgatták — szándékosan bár — az esemény szerep­lőinek nevét. Az elszemély- telenített jelenség ilyen faj­ta bemutatása, a levegőben lógó tanmese a nézőben té­ves általánosításokra vezet­hetett. Azt sugallhatta ugyanis, hogy tipikus jelen­ségről van szó, holott a kép­tázia elernyedését, az ötle­tek megperzselődését és a ritmus kókadtságát. A Villa a Lidón-ban olyan bűnügyi filmet ismerhettünk meg, amely a dokumentalista hűséggel való kacérkodásban elvesztette bűnügyi film-va­rázsát. A hatalmas, egyelőre kiismerhetetlen bűnügyi szindikátus, amelyben urak, üzletemberek, hivatalnokok, tudósok, s ki tudja még ki mindenki vesz részt, leleple­zésére vállalkozó André és társai nyomozásában több az üresjárat, mint a feszültsé­get szülő esemény, cselek­mény. Akadt azért természetesen esemény is a képernyőn; így a 70 éves Illés Endre illő köszöntése születésének év­fordulója alkalmából. pedig — Haumann Péter ra­gyogó előadásában tovább gazdagította az írói portrét Külön öröm volt hallani a műsorban megszólaló írót, aki tőle talán szokatlan já­tékossággal és humoros de­rűvel engedte egészen közel magához a televízió nézőit Talán az Erkélyjelenet drá­mai-esszét lehetett volna egyébbel helyettesíteni — bár az is igaz, hogy a Ró­meó és Júlia-jelenet „élve- boncqlása” jól világította meg az orvosnak készült író sajátos alkotói eljárásmódját, módszerét; alapvetően kriti­kai magatartását nemcsak az irodalom jelenségeivel szem­ben, hanem a világ, a tár­sadalom dolgaival szemben is. Juhász Ferenc vers­prózája, mely köszöntésként hangzott el, nemes pályatár­si gesztus volt, de a képek­ben túlburjánzó, barokkos köszöntő a képernyőn kissé idegenül hatott. A műsor színészszereplői közül a már említett Haumann Péteren kívül Huszti Péter nevét je­gyezhettük meg, aki két sze­repben is jól testesítette meg a felfelé törő és érvényesül­ni vágyó fiatalember típusát. nőségre sem panaszkodha­tunk. Különösen szép sikert aratott az utolsó elődöntőben a versmondó Szabó Olga, aki Arany János legbonyo­lultabb szerkezetű balladá­jának úgyszólván tökéletes elmondásával a versmondók mezőnyében is kiemelkedve az élen áll. Egyetlen vers­mondó sem kapott olyan egyértelmű dicséretet a zsű­ritől, mint amilyenben Sza­bó Olga teljesítményét ré­szesítették. Reméljük ebben a kategóriában döntő szava lesz a verseny kimenetelé­ben. Reméljük hasonló si­kerrel szerepel majd a Kő­tövis együttes is, amelyik az irodalmi színpadok bemuta­tójában mutatkozik be egy későbbi időpontban. Ami pe­dig most már az ifjúsági művészeti vetélkedő előfuta­mainak tanulságait illeti: azt hiszem, legkirívóbb a köny- nyűzene gyengélkedése, illet­ve igen változó színvonala. Igazán jó zenekart csupán egyet hallhattunk, most leg­utóbb, a budapesti Generál együttest. ernyőn ismertetett történet csupán egyedi esetnek szá­mít társadalmunkban. Róbert László Jean-Claude Rahaga operatőri segítségé­vel a mai franciák mai éle­tét, ezen belül is főképpen gondolkodásmódját és élet- szemléletét kívánta megmu­tatni kétrészes filmjében, amelyben megszokott eré­nyeit csillogtatta: természe­tes könnyedségét az anyag tálalásában és szerkesztésé­ben, valamint a valóság fel-' tárásában megnyilvánuló al-, kötői szándékát. Divatos pá-> rizsi képeslap helyett film­je így lett emberi üdvözlet a Bastille, a forradalom ne­gyedéből. « y.M. ' Röviden Illés I iiti re 70 éves Mieink a Ki mit tud-on

Next

/
Oldalképek
Tartalom