Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
NÉNI Ar ügyfélfogadás példája Tolvaj Köd. A gumizott ajtó csa- pódását hallotta, alattuk a villamossín csikorgását. Jobbról. balról, nyomták; lökték, taposták a hideg alu- míniumrúdba kapaszkodott, s az üvegen át éppen egy pékség kirakata tűnt fel. Kenverek... A szagát érezte. Élesztő.... ébresztő!... Vallott Lajos havi 4 forint 40 fillért anyagkönyvelt a Főirodán. Az evoluttábla már kagvlónyira kikopott hüvelykujjától. Azzal nyomta le az indigókat. Most az IBUSZ plakátjait bámulta. A villamos közben megállt. 435-en szálltak le, 436-an szálltak fel. Utazások... Capri: 12 400 forint. Balmazújváros autóbusszal, szalonnasütéssel oda-vissza: 230 forint... Almok!,.. Vallott Lajos akkor vette észre az idős hölgyet, mert testük összeért. Az öregasz- szony vékonykeretű szemüveget hordott, a keretet spárgával erősítette piszkos, szürke haja mögé. Kopott; fekete télikabátját felül nercgallér övezte, barna muszlin sállal. Vallott Lajosnak eszébe jutott: Párizsban a Bois padján megfagyott öregasszonyt találtak, otthon a szalmazsákjában 4 millió frank volt... „Ez is ilyen lehet!”... Az öregasszony fony- nyadt ajka mögött hibátlan műfogsor vicsorítot — néha kattintott vele —, s ez kissé ellenszenvessé tette arcát; egész lényét. Vallott Lajos az öregasszony kezére nézett, megrémült, karvaly ujjaival egy idősebb úr zsebéből a saját karján lógó, félig nyitott retiküljébe rámolt három aranykeresztet, C-G. 1918. monogrammal, fél méter cukorspárgát, aztán egy köteg bankjegyet, némi aprópénzt... Vallót fülére húzta sipkáját behunyta szemét, aztán odanyúlt; tenyerében fémes ízt ér zeit, zsebébe csúsztatta a kereszteket, a spárgát aztán a ÍO.COO forintot, s némi aprópénzt. Forró öröm gur- gulázolt a torkán „Na ez (sikerült!”... Kotorászott még a táskában, de már csak egy kö- römollót, s egy Állami Biztosító naptárat emelhetett magához. ,,Mi van öreg- anvám. nem dolgozunk ? ’ kérdezte dühösen, de az asz- szony legyintett, fáradság, unalom; s egyben kedves malicia volt mozdulatában. _ A keresztek hamisak, CG . 1918-ban eladta az eredetit és dubléból csináltatott. másikat — mondta az öregasszony, és megsimogatta a férfi arcát - a köteg pénz. nem forint, hanem pengő a spárga ér egyedül valamit fiam — kacsintott. Vallott Lajos bement a Főirodába; a mellékhelyiségben felakasztotta magát, de a spárga leszakadt alatta, mint kiderült, az is hamis volt, papírból készítették a II. világháborúban a vasutasok ezzel kötözték össze a szeretetcsomagokat, hogy később szétessenek és el lehessen emelni egy-két üveg rumot, bélelt kesztyűt. Szüts Dénes Állok a rendőrségen, ahová idéztek. Hivatalosan. Ha pedig az ember ilyen idézőt kap megcsikordul a szíve táján valami, oszt azt mondja eredj, míg nem késő... Két napi hideg élelemmel, így álltam én ott a kis ablak előtt, pontosan fél kilencre; ahogyan írták. Vártam hogy kinyíljon az a kis ablak. Végiggondoltam közben életemen. Mi a csudát csináltam rosszat, hogy idéztek? Nem loptam én életemben csak egy csikót... még dúdolgattam is. Aztán arról gondolkoztam, hogy tavasz van, nem is vagyok még olyan öreg, mintha mostanában fogytam volna. Szép az élet. Akkor lett pontosan fél kilenc. A kisablak kinyílt, s egy tizenvalahány éves fruska kidugta rajta a fejét: Két sakkozó. — Miért gondolkodói ilyen sokáig? — De hiszen rajtad a sor! — Nem tudtad volna ezt már tegnap megmondani!? — Tessék parancsolni kedves néni... Néni, néni, néni. Míg beszéltünk vagy ötször voltam néni. Kedvesen, jóságosam de néni. És az ügyem se volt fájdalmas csak a megszólítás. Mikor kijöttem tíz perces ügyintézés után. elgondolkoztam. Beborult az ég. Nem is biztos, hogy tavasz van. Olyan öreg vagyok, mint a Zagyva híd a művésztelepnél. Mintha mostanában híztam volna... Nem szép az élet. — Arra ocsúdtam, hogy véletlenül nekem szaladt egy fruska. Ott az utcán a járdán. Majdnem magával sodort, kérte is a bocsánatot. — Néni kérem nem akartam. Én se! — só — — Hogy érzed magad mint újdonsült házasember? — Akár a színházban. ~ Nem értem. — Igen egyszerű: egyik jelenet követi a másikat. Szereti a könyvet — A könyvek az én legjobb barátaim! — De hiszen Itt hevernek felvágatlanul! — Ugyan már, csak nem emelek kést a legjobb barátaimra? A szezon elején Szemrehányás Hasonlat Hogy miért Rómeó? A Los Angeles-i egyetemen, egy Stewen Frankel nevezetű pszichológus tanfolyamot indított házastársak számára. — hogy megtanulják a békés egymás mellett élés metodikáját. Szép és nemes gesztus, de nem biztos, hogy egyben bölcs és célravezető egy ilyen tanfolyam. Az elmúlt évezredek bebizonyították, hogy egy férfi és egy nő viszonyán, békés egymás mellett élésén sohasem a tanfolyamok segítettek, hanem az együttélés rontott. A hosz- szasabb együttélés. Mert gondoljuk csak végig: vajon, ha Cleopatra így szólt volt az isteni Anto- niushoz, miután a szerelem minden gyönyörével meg- étették egymást, hogy: — Te Tóni! Hozz már innen a sarki piramistól húsz deka liptóit. De nehogy tehéntúrót hozzál, mint a múltkor is. Te élhetetlen! ...szóval, ha így szólt volna e párduc és ébentestű nőAn- tóniushoz, az meddig bírta volna cérnával? — Menj te vásárolni. Ostoba perszóna, ha olyan okos vagy! De nem. te csak pipe- részkedsz, meg a kígyóiddal játszol... Elegem volt már belőled! És fuccs az együttélésnek. „Ö Rómeó, miért vagy te Rómeó?” „Júlia, az isten szerelmére, hagyd már abba ezt az állandó nyavalygást!... Rómeó vagyok, mert annak Kereszteltek... A fenébe is.” „Ah Rómeó, már nem vagy a régi!” — „Miért, te az vagy? — Nyolcvan kiló lettél ruha nélkül drágám, és lusta és mindig azon bőgsz, hogy miért vagyok Rómeó... Az az istenverte angol drámaíró... Amiatt van az egész...” „Ö Rómeó, te féltékeny vagy?” — „Rád? — Kacagnom kell...” ...és így tovább, mindaddig, amíg a két veronai szerelmes undorral nem fordul el egymástól, — véglegesen. Hogy az a bizonyos Stewen Frankel se tudna segíteni rajtuk. És képzeljék el, ha az a Fabricius fiú végül is megkapja Rozalindát, s boldogan frigyben élvén eltelik az első tíz év? — Apjuk... A gyerek! — Melyik a nyolc közül anyjuk? — Azt nem tudom, apjuk... Csak azt érzem, hogy.valamelyik. — És én tegyem tisztába mind a nyolcat? — Dehogy apjuk, csak azt az egyet... — Hát nekem ebből elég volt! — Hidd el apjuk, nyolc már nekem is elég... — s könnyes szemmel intenek búcsút egymásnak és Lőcse város falainak. Itt tartottam az írásban, amikor a feleségem beleütötte az orrát abba, amit írok. Naná, hogy nem állta meg szó nélkül. Mit áll ő meg szó nélkül? Még azt se, hogyha én szó nélkül állom, hogy ő állja meg szó nélkül... — Már megint hülyeségeket írsz. Mi bajod van neked a házassággal? Belenéztem a tükörbe, s amint visszatekintett rám, egy meggyötört férfiarc méiy- bánatú tekintete, — halkan csak ennyit suttogtam: — Nekem? Nekem semmi. A Stewen Frankéinak van... — Képzelem, milyen felesége lehet annak a palinak... Te is mindig ilyen hülye barátokat választasz — mondta a drágám és én rámosolyogtam. Mosolyogtam. Rá! Nem öltem meg. Istenem, hogy én mindig milyen opportunista voltam... Gyurkó Géza Rosszul célzott BANAT A sírnál térdepel egy férfi és sír. Egy arra járó résztvevőén kérdezi: — Miért sír uram? — Szavamat adtam a feleségemnek, hogy ha meghal, követni fogom, de nem tudom teljesíteni az ígéretemet. — És ki akadályozza meg ebben? — A második feleségem. Neki ugyanezt ígértem. Ö viszont él. Az ördögbe is, nem tudom kettészakítani magam! Feleség a iérjnek — Nagyon érdekes cikket olvastam a férfiakról. A szerző szerint a férfiak a házasság után, sokkal okosabbak lesznek. A férj: — Igen, csakhogy akkor ez már túl későn van.
