Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Vaddisznó szemmel Már megint abba a nudista bandába vágyódsz?! ( A Wochenpresse-ből) SZUR-OK A mi bh SZLR-unk V. Lomanij j Gondoskodás Miközben az egész focivilág lázban ég kies kis hazánkban, én csak legyintek mindenre. Az még rendben van, hogy azt mondják, a románok ellen sem szúrtunk, lehet abban is van valami igazság, hogy Máltát is jobban meg lehetett volna szúrni, azaz hogy gólokkal tömni az ő kapujukat. Azt is elfogadom, hogy az idei SZÜR-on a magyar újságírók és színészek minden bizonnyal megmutatják a Fradinak, Vasasnak, netán a Szolnoki MTE-nek és a ZTE-nek is, hogyan kell focizni. Dehát az ugyibár majdhogynem profi-foci. Ezzel szemben én teljesen pártatlanul, s nagy elszánás- sal megalakítom Szolnokon a CSISZLIKO válogatott csapatát. Ma reggel Ceráj, a csapatkapitány ünnepélyesen közölte velem „biciklihátról”, hogy bevettek a csapatba kiváló szervező munkámért, de főként ügyes védekező taktikámért számíthatok arra, hogy én védem a csiszlikói válogatott kapuját a legközelebbi bajnoki vagy barátságos (egyre megy, bunda nincs) mérkőzésen. Mindezek tudatában meghívom a Jászkun-Kakas igen tisztelt olvasóit a nagy' derbire. Pontos idejét még nem tudom, de plakátirozni fogjuk: Ismertető jelünk: szívből, szívvel, lábbal, fejjel, csellel, keményen, de sportszerűen, barátságosan, s még a bíró anyját sem szidva játszunk. Csapatunkban csak kiöregedett régi játékosok (ők még nem tudják mi a foci), valamint régi szurkolók kaphatnak helyet. (A mérkőzés idejére minden sörösüveget elviszünk a környékről.) Nem csalás, nem ámítás, ha jó focit akar látni jöjjön a csiszlikói válogatotthoz. Ha netán egy ellenfelet ajánlana, nagyon örülnénk. Mert ellenünk eddig még senki nem mert kiállni. Szúrunk ... — só — Baráti látogatás Egy amerikai hadihajó idegen állam kikötőjében vet horgonyt. A kapitány összehívja a matrózokat a fedélzeten és kijelenti: — Baráti látogatásra érkeztünk. Ezért még egyszer közlöm tudomásulvételre: senki se merészkedjék ki a partra! — Köszönöm a bírálatot, Nyikityin! Míg élek emlékezni fogok rá! így is kell ezt a mi időnkben — bírálni kell a dolgozók előtt, tekintet nélkül a személyre. Dolgozni pedig, magától értetődik úgy fogunk, mint régen, mintha mi sem történt volna. Milyen munkád is van neked mára? Az első negyedévi jelentés összeállítása, így van? — így— Tudod Nyikityin, te személyesen a jelentéshez hozzá se nyúlj. Kíméld magad. Hadd foglalkozzon vele Ivanov — neki az írása is olvashatóbb, na meg a feje sincs annyira megterhelve. Ezen kívül el kell utaznod a turbinagyárba. így van? — így. — Köpj az egészre! Kíméld a lábaidat! Küldd Petrovot — neki van vasúti jegye is. na meg fiatalabb is!... Mi van még? Fel kell hívni Horohorkint? Ne foglalkozz Nyikityin apróságokkal ne tépd az idegeidet — a telefon mellé üljön Tavaszi kiárusítás után — Tíz éve ismerkedtem meg a feleségemmel egy áruházban. Éppen tavaszi kiárusítás, volt — Mindig mondtam neked, hogy rossz helyen kereskedsz! KÉT HÖLGY BESZÉLGET — A nővéremmel együtt, összesen 60 évesek vagyunk. — Te jó isten, — mondja a másik — és nem fél otthon hagyni egyedül egy ilyen kislányt? csak le Szidorov, 5 türelmesebb. Így van; — Így. — Na látod! Mindent amit felsoroltam, el kell végezni ebéd előtt. Ebédelni pedig küldd el magad helyett Kuznyecovot. — Hogyhogy kuznyecovot? — Hahaha, barátocskám, csak tréfáltam! Ebédelni természetesen te fogsz el menni. — Aztán a nap végeztével beszélned kell a laboránsokkal. a közbiztonsági technikáról. Különben óvd a torkod - majd Mihajlov felderíti a biztonság helyzetét; neki ugyanis erős a hangja, így van? — Így. Dehát akkor én mit csináljak? — Hogyhogy, mit? Talán érthetetlen? Én gondoskodom rólad kedveském. Hiszen nem vagy te olyan buta ember. Nyikityin. így van? így támadt hát Nyikityin- nek új gondja — más helyet kellett magának keresnie. Molnár Sándor fordítása A tanító: — Jancsi mondj egy olyan mondatot, amelyet később parancsoló módban is elmondasz — A ló húzza a szekeret. — Most pedig parancsoló módban. — Gyí te lovam! • • Örökös harag — Különös ember a férjem — panaszkodik egyik barátnő a másiknak. — Miért? — Haragszik, ha nem akarom megmondani neki, mire költöttem a pénzt. Ha pedig megmondom, akkor még jobban haragsziki Igor Filenkov: Vallomás A nyomozó már rendet rakott maga körül. Már bezárta íróasztalába az aktákat. Éppen elindult volna haza, amikor kopogtatás nélkül berontott szobájába egy magas, rendkívül sovány férfi. — Kérem, hallgasson meg! :— kiálltotta, s feleletet sem várva, leült szemben a nyomozóval. A nyomozó homlokát ráncolva nézett a váratlan jövevényre. Egyáltalán nem tetszett neki. Különösen ellenszenvesnek találta seszínű szemét. — Hallgatom — mondta kényszeredetten. — Kérem, értsen meg engem — kezdte majdnem suttogva a férfi. — Én egy élelmiszerüzlet igazgatója vagyok. El tudja képzelni? — Igen. El — felelte a nyomozó, most már több érdeklődést pazarolva hívatlan látogatójára. — Térjen a tárgyra: mi történt? — Azzal kezdem, hogy korábban közgazdászként dolgoztam. Ám ott csak a fizetést kapod, semmi mást. És egyszercsak — mint derült égből villámcsapás — már ki is neveztek igazgatónak ! Eleinte, természetes, türtőztettem magam. Hozzá voltam edződve a fix fizetéshez. Mellékes nem volt. Ám egyszercsak, — talán sejti, hogy miért — hozzáfogtak röhögni rajtam. „Hatökör vagy te, nem igazgató. Anyámasszony katonája az, aki nem csinálja meg a maga szerencséjét”. És lassacskán — hisz érti, ugye? A sok dumától azon veszem észre magam, hogy én is elkezdek kétségbeesetten gondolkodni: tényleg, hát miféle igazgató vagy te, ha rosszabbul élsz, mint egy ge- bines utcai árus? Különben is — a helyzet is kötelez. Érti? — Ez eddig rendben is van... — Igen — folytatta a vendég. — Aztán elválok a feleségemtől, és elveszek egy fiatal csinibabát. Elvégre is csak egyszer élünk! Ám az ilyet öltöztetni is kell! Drága bunda, ékszerek, miegyéb. Dehát az efféle babáért minden áldozatot érdemes meghozni. Vikendház — igazi, kacsalábon forgó, csinibabához illő, nem pedig egy kutyaól. Nyáron: irány a Krim, a Fekete tenger. Nem ám holmi „Moszkvicson”, hanem „Volgán”, amelyikben mutat a kicsi! A barátok előtt is tartani kell a nívót, a vendégeknek pedig olyan vacsorát kell készíteni, hogy egy életen keresztül megemlegessék. — Értem, — mondta a nyomozó szerfelett udvariasan, és az asztalfiókból előhúzott egy nyaláb tiszta papírt — Valószínűleg, ön is tudja, — lélegzett mélyet az igazgató, — uogy a manna nem az égből potyog ... Így az elárúsítóktól le kell vennem a sápot. Egy némely árut felárral kell árusítanom ... És ha így öiszekol- dult az ember, mondjuk, egy félmilliót, akkor mit kaphat érte? — Ezt a bíróság dönti el, nem én. össze kell írnia mindent becsületesen. — Tudom, tudom! — És ha az ember bevall mindent, akkor... akkor kevesebbet szab ki a bíróság? A nyomozó ránézett az igazgató gyűrött felöltőjére, elvásott smicisapkájára, melyet ott szorongatott a kezében. Bizonyos részvéttel ráncolta össze a szemöldökét: — Hogyne, ha a bevallásná. a felét nem tagadják le! Nálam ez kizárt, — mondta határozottan a sovány férfi, és szemei ide-oda ugráltak. — A vizsgálat ezt különben is kideríti! Mégis Hozzáértés A kisiskolást először viszik hangversenyre. Utána megkérdi tőle a nagymama; — Nos, Willy szépen énekeltek a művészek? — Nem mondhatnám, néhány dalt a közönség követelésére meg kellett ismételniük. Ketten a hannadikrói — Annyi ismerőse van, hogy sokat közülük még csak nem is látott. mennyit szoktak Ilyenko* nyakába sózni az embernek? — A tényekből még semmit sem ismerek, — felelte a nyomozó ellágvultan. — Mindenképpen enyhítő körülmény, hogy ön önként tett vallomást. A bíróság ezt kétségtelenül a javára fogja írni. Három évnél többet így nem fognak kiszabni. — Ezzel az igazgató elé csúsztatott egy csomó papírt és egy tollat. — írjon le mindent, a számadatokat is, de pontosan! Ez a legfontosabb! A férfi semmiféle jelentőséget nem tulajdonított a nyomozó eme gesztusának. Egykedvűen nézte az ablak- párkányán turbékoló galambokat. — Nem sokkal lettem okosabb — fújta ki magát a vendég. — Önként jelentkezel, mégis a nyakadba sóznak jó pár évet, igaz? De így is hálás vagyok önnek Elmentem dolgozni. A nyomozó kényszeredetten mosolygott: — Félek, ezek után önnek máshová kell bevonulnia. De hová siet? Tegyen pontos írásos vallomást — Miről? — Csodálkozott rá a sovány férfi, kezébe véve hatalmas aktatáskáját. — Mindez csak feltevés. Hisz engem még csak ma neveztek ki igazgatónak! Fordította: Sigér Imre Megoldás —...és mivel Pista bácsi énekel, tíz százalék zenés felár...! A becsületes — Mégiscsak igaz, hogy a becsületességgel megy az ember a legtöbbre! — Hogy főttél rá erre? — Nemrég elloptam egy kutyát és hiába igyekeztem: még S0 koronáért sem tudtam eladni. Aztán elvittem a tulajdonosának, mintha megtaláltam volna. Egyből adott 100 koronát és még hálás Is volt.
