Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. május ÍL Jelen tizenhat... Az osztályfőnok a tanári aszital mögött szem­üvegét törölgette. Feltette, szétnézett Egy-két hely volt csak üres. Megköszörülte a torkát. Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó. Vira érkezett Mindig így volt. Vira rengeteget ké­sett húsz évvel ezelőtt is. Mint akkor sokszor — most is zavarba jött. Egyik kezé­ből a másikba ejtette a slusszkulcsot, motyogott va­lamit, aztán megkereste a régi helyét. Mellette nem ült senki. Az ikre nem jött el. — Kislányok — az osztály­főnök olyan hangon szólt, mint valamikor. — Kislá­nyok, talán kezdhetnénk Ha a fiúk is úgy gondolják, ké­rem a létszám jelentést. Az osztály megdöbbent. Az­tán Marcsó feltalálta magát. Felállt. Hajából itt-ott ezüs­tös szálak villanták elő. — Osztályfőnök tanárnő­nek jelentem, az osztálylét­szám húsz, jelen tizenhat. Igazoltan hiányzik Csibi, az ikrekből. Bulgáriából írt, üdvözli az osztályt. Ott tanít egyetemen. Jánosról nem tudunk semmit, régi címén nem találta a szervező bizott­ság Szülei elhaltak. Editről sincs hírünk. Judit tavaly meghalt, 37 éves korában. Szívtrombózis. Feri az utolsó padban el­sápadt Judit nincs Két évig jártak együtt. Eltervez­ték, összeházasodnak majd, lesz két gyerekük. Aztán amikor őt behívták katoná­nak, anyja írta meg, hogy Judit férjhez ment. Süket csend ülte meg egy pillanatra a termet. Kaj esz, aki Judittal csinált mindig jó bulikat, megdörzsölte a szemét Mégis lassan fel­állt: — Névsor szerint én szá­molok be először. Ábel va­gyok, ha valaki elfelejtette volna. Rögtön azt is meg­mondom, étvágyam változat­lanul jó... Már felszabadult az osz­tály. Ka j esz örökké éhes volt. Piszkafa — aki most is aszott — soványan érkezett — mindig neki adta az uzson­náját. Kajesz dicsérte Pisz­kafa gondos édesanyját. Kajeszt most nem lehetett egy röhögéssel elintézni. Folytatta: — Budapesten tanítok, számtant, fizikát, gimnázium­ban. Tíz évi házasság után nem rég váltam el. A férjem mérnök volt, s újra nősült. A mostani felesége ötven ki­ló és húszéves Első osztá­lyos a kisfiam, én nevelem. Nem élünk gazdagon, de ennivalónk, ruhánk, ottho­nunk rendben. Egyszer jár­tam külföldön. A szakszerve­zet küldött, jutalomüdülésre. A névsor szerint Feri kö­vetkezett Felállt, s lehajtott fejjel kezdte: — Érettségi után elmen­tem hivatalnoknak. Mire a katonai behívóm jött. már DISZ-titkár voltam. Most is ott dolgozom, az első vál­lalatomnál. Osztályvezető va­gyok. Közben tanultam, há­rom évig jogot. Abbahagy­tam. Megnősültem A fele­ségem könyvtáros, van egy tízéves kislányom. Most lesz kész az öröklakásunk. Ed­dig anyáméknál éltünk. Ko­csim majd csak a lakás után lesz Piszkafa közbeszólt, most se tudta megállni: — Nem a kocsi a fontos, hanem az, hogy élsz! Feri megdühödött Sose állta Piszkaiét. — Élhetnék jobban is, az biztos. De nem a pénz, meg a vagyon számít! Különben is, el ne felejtsétek, hogy mi lyukas, foltos fenekű nadrágban, egy ingben kezd­tük a gimnáziumot. — Már aki! — Ani, a kán­torlány hangja bántón éles volt. — A többség, húszból ti­zenöt! — Feri szinte kiabált. Burzsujok is voltak, emlék­szünk mi arra. A burzsuj — a sokat, sokszor emlegetett régi szó — most furcsának, idegennek tűnt Néhányan fészkelődtek, mások maguk elé meredtek, néztek... Epi állt fel Mindig az osz­tály szépe volt. Az idő mint­ha azóta is állna fölötte. — Második házasságom­ban élek, nagyon jól. Az el­sőből született lányom az idén érettségizett Frédi belekérdezett: — Olyan szép, mint az anyja? Epi kihúzta magát, s nem csak Frédinek, az egész osz­tálynak válaszolt: — A lányom igen szép, csi­nos gyerek. Jól tanul. A fér­jem bíró, én nem dolgozom, helyesebben, otthon roboto­lok Olyan elegáns volt, hogy kapott néhán irigy pillan­tást. Szépsége tudatában ült le. Az ajtón félénk kopogta­tás után szőke lány lépett be. Zavartan, de határozottan köszönt: — Csókolom. Sas Judit lá­nya vagyok. Édesanyám he­lyett szeretnék itt maradni. Kajesz, Epi, Ani, Piszkafa felugrott a helyéről. Bőgtek, mint valamikor, ha nagy baj érte az osztályt. Judit „élőbőgőknek” csú­folta őket. Legtöbbször Ka- jesszal cívódott a sírás-rí- vás miatt. Azt mondogatta neki, nem vállalja vele az osztály-bohócságot, ha minden vacak miatt bőg. Kajesz most Judit üres helyére vezette a lányt. Vira kért szót az ikrek jelenlévő képviselője”. — Három gyerekem van. Férjem is tanár, én is. Jó lakásunk van most vettünk egy Skodát. Én vezetem; a férjem fáradt, türelmetlen hozzá. Ja: két lányom iker. A fiú csak szimpla! Ottó állt a sorba. — Egyetem után újságíró lettem. Aztán 5 éve beleun­tam. Vettem egy dohánybol­tot, kiírtam a cégtáblára: dr. Demény Ottó, dohány, norinbergi árudája. Meg va­gyok. Nem nősültem meg. Budán van egy kis vityil- lóm. van egy Volkszwage- nem. Nevetett — El ne fe­lejtsem; mert Piszkafa, meg Ani úgyis tudja. Gyerektar­tást fizettem a mai napig, egy fiú után. Állítóag az enyém, én magam sem tu­dom... Már nem kell fizet­nem, börtönben ül... A csendet Piszkafa törte meg. — Kádár Éva jelenti, jól van. Érettségi után gép- gyorsírást tanult, titkárnő egy pesti vállalatnál. Férj; gyerek, soha. Magyar Ani is velős — rövid volt: — Elektromérnök vagyok. Férjhez nem mentem. A magam ura vagyok. Az IBUSZ jóvoltából meg a pénzemért bejártam a félvi­lágot. Csak Amerikában és Afrikában nem voltam még. — Négyesi Márta. — Már­tát az osztályfőnöknek szó­lítani kellett. — Fekete Gáborné vagyok, ruhagyári munkás. Kulák volt az apám, még az is szerencse, hogy a ,,gimiből” nem dobtak ki. A férjem ugyanott művezető. Jóravaió ember. Két gyerekünk van, az egyik már ipari tanuló. Oravecz Jóska a torkát köszörülve, pocakosán, ne­hézkesen húzódzkodott ki a pádból: — ösztöndíjjal a Szovjet­unióban tanultam. Vállalat- vezető vagyok. Kisváros, kis vállalat. Egy kislányom van, a feleségem... Papp Marcsó felugrott a harmadik padban, s bohó- kásan meghajolt: — A felesége én vagyok. Kirobbant a jókedv. Az osztályfőnök megvárta, amíg elül a zaj, aztán a szőke kislányhoz szólt. — Judit következne, az édesanyád. Kérlek, ha nem esik nehezedre, beszélj róla. A lány frissen állt fel, de halkan beszélt. — Judit vagyok én is. Molnár Judit. Anyu özve­gyen maradt, amikor 1956- ban apát lelőtték. Akkor én 2 éves voltam. Anyu nem ment férjhez. Hazaköltöz­tünk a nagyapámékhoz. Anyu személyzetis volt a kisker- nél. Elvégezte a marxista egyetemet. Sokszor volt fá­radt, sokat dohányzott Ta­valy hirtelen, éjjel érte a baj. Május 22-én temettük. Feri a parkettát bámulta. Érdekes, valamikor itt ola­jos padió volt. Kajesz Ellát noszogatta. — Vass Ella egyszer elvált de másodszorra jó házassá­got kötött. Gyerek sajnos nincs, kis falunkba nem jár a gólya. Tanyai iskolában tanítunk férjemmel, a Nyír­ségben. Gyönyörű kis háztá­ji gazdaságunk van. Ha nya­ralunk, fogadnunk kell egy asszonyt az állatok miatt Vass után Wéber, majd Zémán szólt. Mindkét fiú büszkén mondta, hogy „csak ’ munkás. Műszerészek, még a csoportvezetőségig sem vitték. Az osztályfőnök felállt. Megtörte a nyugdíj, most látszott, hogy háta hajlott, karjai fonnyadtak. Ezt csak most vették észre, mert a huszadik, egyben első talál­kozójuk is volt. — Gyerekek, valamikor a boldogságról álmodoztatok. Emlékezzetek húsz huszon­négy évvel ezelőtt hányszor mondtam, nincs teljes, nincs tökéletes boldogság. Most. harmincnyolcévesen mondjá­tok meg, van-e köztetek iga­zán boldog ember? Az érettségi találko­zón olyan csend lett. minha valaki hirtelen egyest kapott volna. Valamikor. Aztán megszólalt a kislány, zavará­ban, furcsán: — Jelen! Ügy gondolom az édesanyám boldog ember volt. Sokszor elmondta ne­kem. Ügy érezte, szeretik az emberek. Sóskúti Júlia A Vérmező regénye Ha valaki manapság Bu­dán áthalad a Vérmezőn, valóságos „tatárdúlásra” emlékeztető kép fogadja. A metró építkezés, a Déli­pályaudvar korszerűsítése átmeneti arcot kölcsönzött a történelmi múltú Vérme­zőnek: a hajdani tájra már senki sem ismer rá, az új még csak születőben van, s bizony fantázia kell hoz­zál hogy elképzeljük. Az évszázadok során számta­lanszor változott a Vérme­ző arculata. Régészeti em­lékeink ugyan nem hitele­sítik, de régebbi íróink úgy vélték, hogy a budai Vér­mező a bronzkorban még duzzasztott halastó volt. Ami azonban bizonyos: a térség déli végén, a mai Roham utca táján a közép­korban még itt volt a zsi­dók temetője. Sírköveket is találtak, s ezek közül a legrégebbi 1278-ból való. A Dózsa parasztháború idején a feltevések szerint pedig nagy tornatér volt, ahol a budai ifjak ezrei edzették testüket. Érdekes adat: alig pár esztendővel Buda visszavé­tele után egy budai ké­ményseprő — egyben nap­hegyi szőlőbirtokos ~ név szerint: Francin Péter Pál fogadalmat tett, ha meg­menekül a pestistől, szülő­falujából, a felső olaszor­szági Ré faluból gyalog, a hátán cipeli Budára az ot­tani VérezQ Szűz Mária képének másolatát, a sző­lőjében fogadalmi kápolnát épít. A kéményseprő meg­menekült, és állta is sza­vát, 1700-ra fel is:’ évült a kápolna, amelyet 1723-ban elpusztított a budai tűz­vész. Ennek helyén találha­tó a mai Krisztina városi templom. A Vérmezőt a XIX. szá­zadig Generális Kaszálórét­nek nevezték és egészen 1944-ig a katonai kincstár tulajdona volt. Mária Te­rézia 1763-ban elrendelte, hogy leányáról. Mária. Krisztina hercegnőről ne­vezzék el és önálló külvá­rossá szervezte. Itt. a ka­tonai kincstár tulajdoná­ban levő Vérmezőn 1795- májusában hajtotta végre a budai bakó a magyar jakobinusok kivégzését. Feltevések szerint a Vér­mező elnevezés a jakobinus kivégzésre vezethető vissza, többen azonban az említett budai kéményseprő ,,Vér- kápolnácskájávaP’ hozzák összefüggésbe etimológiáját. Öreg iratok A bécsi egyetemi könyv­tár kézirattárának feldol­gozása során 800 éves. egy­házi iratokat tartalmazó kötetre bukkantak. A XII. századból származó eredeti kötet érintetlen. A kézirat két különböző írást tartal­maz, feltehetően egy idősebb és egy fiatalabb szerzetes írását. A gyűjteményes kö­tetben többek között Hiero­nymus és Benhard von Cla­irvaux írásai is megtalálha­tók. AZ ATOMGYUFA Hatliiajíy Gábor és Mekis János szatirikus képregénye 31. Mivel a közel százezer lakosú nagyváros egyetlen 20 ágyas vendégfogadócskája nem bírt volna el jelentősebb mértékű idegenforgalmat, egy budapesti luxushotelben rendezték a sajtó- konferenciát. majd.M .-j 32. I ...egy héttel később a honi te­levízió egyik élelmes szerkesztő­ié is értesült a nagy eseményről a japán televízió riportfilmjéből. A négy napig tartó helyszíni fel­vételek után... _ 33. ...a forgatócsoport elviselhetet­len nyüzsgésétől holtra csigázott Irinyi izgatottan leste, mikor lát­hatja viszont magát és kedves atomgyuiáját a képernyőn, (Folytatjuk) Gunyoros, nyegle szólások, szóláskeveredések A címben azokra a szólá­sokra utalunk amelyek első­sorban a kevésbé igényes társalgási nyelvben tűnnek fel. Üjabban feleslegesen megszaporodott a számuk, s nemcsak fölényeskedő gúny, hanem nyelvi durva­ság is rejlik bennük. Csak néhány példát idézünk most ennek bizonyítására: Néz• mint hülye gyerek a mozi­ban. — Áll, mint a háztáji tehén a tsz szalmáján. — Les, mint ló a mozijegyre. — Aki másnak vermet ás, az sírásó. — Addig jár a korsó a kútra, míg be nem vezetik a vízcsapot. — Amit ma megtehetsz, halaszd csak holnapra. — Kicsi a bors, s mégis a falra hányják stb. Miért tettük rostára eze­ket a szólásváltozatokat, szóláskeveredéseket? Első­sorban azért, mert értelmet­lenek, és a cinizmusnak, a nyegleségnek, a fölényes gúnynak. a nyelvi durvaság­nak példáit is szemlélhetjük bennük. Vannak, akik szel­lemeseknek ítélik ezeket a mondásokat, pedig csak puszta szellemeskedéssé silá­nyult nyelvi formák. Mindennapi nyelvhasznála­tunkban gyakran élünk szó­lásmódokkal, szóláshasonla­tokkal. A szólások, mint képszerű nyelvi kifejezések elvont dolgokat jelensége­ket is közelebb hoznak a valósághoz, s bennük a kép­szerűség világos, érthető. A jófájú ember, a bakot lő, tartja magát, mint az üres zsák, a szép, mint az írott kép, a köti az ebet a karó­hoz stb. szólásformák sok­féle színt adnak beszédünk­nek, s az ironikus, tréfás kedélyes, játszi hangulat forrásai is. Cikkünkből az is kitűnhe­tik, hogy mi most nem az új szólások ellen szólunk. Szó- lásmódok. szóláshasonlatok mai életünkkel kapcsolatban is keletkeznek. Elsősorban az élő, a beszélt nyelvben hall­juk gyakran a következő szólásformákat: Csőbe húz­ták, olajra lépett, elkapta a gépszíj, közös nevezőre hoz, más lapra tartozik, adja a bankot, húzza a csíkot, sok van a számláján stb. Köznyelvünk kifejezéskészle­te újabban bővült olyan szólásokkal is, amelyek el­sősorban tréfás hangulatuk miatt kaptak nyelvi szere­pet: Kár a benzinért, ezt a tésztát, szintén zenész, sze­retem a hajnalt, gyerünk a fúróval stb. Ezeken a szó­lásokon már zsargon íz is érződik. Reméljük, hogy a múló divattal ki is kopnak nyelvhasználatunkból. Dr. Bakos József Vajda Jánost idézzük KERESZTREJTVÉNY „Ha szépet látok a világon. Én mindig csak rád gondolok”. Az idézet a 145 évvel ezelőtt, 1827. május 7-én született Vajda János ..Ha szépet látok” című verséből való; folytatását lásd a vízszintes l.. függőleges 12. szá­mú sorokban. Vízszintes: 12. Mutató névmás. 13. Régi iskola típus. 14. Olajfa. 15. YP. 16. Gördül. 18. Ritka férfinév. 20. Tevékeny. 22. Mon­tand; neves francia színész és énekes. 23. Őserdő. 25. Népszerű kártyajáték. 26. Maró hatású fo­lyadék. 27. Álnév. 29. Edény. 30. Kettős betű. 31. Igaz. 32. Angol folyó. 34 Sátor eleie! 35. Kérdő névmás. 36. A Katona József Színház tagja (Lajos). 38. Szop­rán szerep a ..Denevérében. 40. Riasztás. 42. Egy — angolul. 44. Kávé-keverék. 45. Az első ilyen ruha felvétele a lányoknál ese­ményszámba megy. 47. Török férfi név. 49. Kötőszó. Betű — kiejtve. 52. Tenger — olaszul. 54. Mindenkori. 56. Igen — vasme- gyeiesen. 58. Pók cselekszi. 60. Rendeltetésének ünnepélyesen át­ad. 62. Létezik. 63. Madár — gyo­mor. 65. Tisztiiskolás, tisztié’ölt volt. 66. Fiatal szarvasmarha. 67. ..Énekek...” 69. Vízvételi hely. 70. Raizolók is használják. 71. Palla­dium vegyie’e. 72. Tüzérségi lö­vedék. 74. Lendület. 76. Dátum­rag (ford.) 77. Rizspálinka Hátsó- tndiában és Jávában. Függőleges: 2. öreg fa lehet Ilyen. 3. Kereskedő. 4. Mario ...Monaco. 5. Liba mondja. 6. Negédes. 7. Egykori görög jós­hely. 8. Olvadás kezdete! 9. Női név. 10. Villanófény. 11. Üzlet­kezdet. 17. Visszaüt! 19. Visszafe­lé csak a sci-fi regényekben mehetünk benne. 21. Tolató egy­nemű betűi. 23. A csontokat tölti ki. 24. Leningrád folyója. 27. Tüzelő. 28 Víz. oroszul. 31. Jó­kedvű. 33 Hangtalanok. 35. Tévé adójából ismert hegy a Bakony­ban. 37. Spanyol női név. 39. Lom ikerszava. 41. Skandináv férfinév. 43 A színházjegvek egyik beszerzési módja. 46. Nyu­gateurópai nép tagiai. sokat ol­vasunk róla. 48. Okmány. 51. A hét törpe egyike. 53. Működésé­ben megáll. 55. Számnév. 56. Ali Tepelenti székvárosa volt. 57. Rövid, műanyag sportkabát. 59. Mint vízszintes 36. számú. 61. Tromf. 62. Mint vízszintes 18. számú. 64. Jut. 66. Tó Etiópiá­ban. 68. Tsz-ek felszereléséhez tartozik. 70. Mardos. 73. Az is­meretlen néviele. 75. A függőle­ges 8. számú fordítottja. Beküldendő: a vízszintes l.j függőleges 12. számú sorok meg­fejtése. máius 18-ig. Múltheti rejtvén vünk helyes megfejtése: Nem tudia becsülni a szerencsét, ki sohasem volt szerencsétlen. — Könyvet nyert: Papp Zoltánné. Karcag. (A köny* vet postán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP RE JTVÉN YSZEL VÉNYE* 1972. május 14. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom