Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r / r Krimi és VALOSAG Azt hiszem sohasem olvaslak az emberek annyi rejté­lyes bűnügyi történetet, mint manapság. Lassan már ott tartunk, hogy személyes ismerősünknek véljük a pipázó, nyugodt Maigret felügyelőt vagy Miss Marplet, Agatha Christie fehér hajú, kedves öreg hölgyét, de még nem fe­lejtettük el a már klasszikusnak számitó bravúros mester- detektívet Sherlock Höhnest sem. Ahány nyomozó annyi módszer. Míg Sherlock Holmes lábnyomokat és a fizikai bűnjelek után, kutat, Agatha Christie nagy detektívfigu- rája Poirot már elveti ézt a szaglászó aprómunkát. Ö az agymunka híve, a logika, de méginkább a pszichológia nagymestere. Krimik. No, és a valóság? Valahogy így, hangosan gondolkozva messziről in­dulva közelítettem a témá­hoz, a mai élő, valódi nyo­mozó világához. Mikor a paradox összehasonlításáig eljutottam Kálmán főhad­nagy tiltakozva félbeszakí­tott: — Nem lehet a filmkoc­kákon és a könyvek lap­jain megelevenedő, legyőz­hetetlen nyomozók képében elképzelni minket. A való­ságban egyetlen ember — még ha oly tökéletesen is működnek az agysejtjei — a legritkább esetben derít­heti fel a bűncselekménye­ket. Sokak aprólékos, tü­relmes, mindenre kiterjedő megfigyelésére és még több utánjárására van szükség, míg a mozaik minden egyes darabját, apró kis töredé­kek pontos és egyedül le­hetséges helyére illeszthet­jük. — Hogyan lesz valakiből nyomozó? ön például mi­kor, és hogyan kezdte? — Nincs ebben semmi rendkívüli. Mikor a „mi le­szel ha nagy leszel?’” szóba került a családban, az öcsém és én is azt hajtogattuk: nyomozó. Akkor rajtunk kí­vül senki sem vette komo­lyan. Elképzelésünk azonban nem maradt a sráckor ka­landos álma. Mindketten rendőrnyomozók lettünk Előbb próbára tettek ben­nünket, aztán ... Sokáig együtt is dolgoztunk Ke­ményen hajtottunk Mind­egy volt hogy éjjel vagy nappal van, ha szolgálatban voltunk, ha nem, mentünk Sportoltunk A fizikai erőn­létünk megvolt hozzá. (Az a benyomásom, hogy Kálmán főhadnagyból az erőnlét most sem hiányzik Napbarnított, markáns arc, szikár kemény kisportolt al­kat — a legszembetűnőbb külső jellemzői.) — Mi volt az amit külö­nösen megszeretett a mun­kájában? — Azt szokták mondani, hogy a helyszín mindig be­szél, a jó nyomozó pedig meg is tudja szólaltatni. Minden tettes otthagyja a helyszínen a kézjegyét. Szó- rabírni ezeket a laikus szá­mára láthatatlan nyomokat, ez volt nekem a legizgal­masabb. Múlt időben beszéltünk De ezek a múlt idők nem régmúlt éveket idéznek, hi­szen Kálmán István fiatal­ember, 32 éves, és mind­össze néhány éve annak, hogy vezető beosztása in­kább az íróasztalhoz köti. — ön szerint mik a jó nyomozó elengedhetetlen tu­lajdonságai? — Bölcsesség, türelem, élettapasztalat. A jelenlegi — főleg fiatal diplomások­ból álló — nyomozógárdánk­nak minden lehetősége meg­van arra, hogy ilyen kollek­tíva legyen. — Volt-e tévedése, mellé­fogása a hét év alatt? — Hibás feltételezés vagy következtetés nem egyszer zsákutcába viheti a nyomo­zót, de sohasem lehet „le­törni”. Másik vonalat kell keresni, amin újból elindul­hat. De volt egy jóvátehetet­len baklövésem. Nem sokkal utána, hogy a rendőrségre kerültem, megbíztak egy kis feladattal. Behoztak egy ci­gányasszonyt, az idősebb kol­lega rúmbízta, vigyázzak rá, míg ő visszajön. Az asszony sírt-rítt, hogy csak egy fél­órára engedjem el az SZTK- ba, mert ha nem kapja meg az injekciót... Először nem tágítottam, de addig jajve- székelt, még végül megsaj­náltam. Alighogy az asszony elment, megérkezett a nyo­mozó, aki — mint kiderült — különböző bűncselekmé­nyek miatt már egy éve ke­reste a cigányasszonyt. Majd­nem egy újabb évbe került, mire megint elkaptuk. Azóta megkeményedtem. Már ne­hezebben vernek át rafinált trükkökkel. A gyakorlat, az emberismeret egy kicsit fel is vértezi a nyomozót a bű­nözőkkel szemben. Termé­szetesen csupán az évek mú­lása, a tapasztalatszerzés ke­vés. A jogi tisztánlátás épp­úgy kell a bűnüldözéshez, mint a korszerű technikai eszközök ismerete. K. K. iMffh ..............................,.. .ívav.va- .•••. . T áti (NNO KHtUX KVmriMWteUM rAnnHHCMM* rocm»(>iT«í«m>«» uraomEoixmbM XVIISAJANDI HOLLAMDi ja FLA AMI MAAL JKMBOriHCb rOA/IAHfl<KMX «UAAMAHCKMX MACTEPOB XVII BÉKA nyomdatechnikánkat, amely- lyel az eredeti színeket, fol­tokat sikerült megközelítően visszaadni. Általában a gyűjteményes kiállításokhoz, különösen a fiatal művésznemzedék tárlatai­hoz, általában az al­kalmazott grafika tehetséges művelői tervezik a plakáto­kat. Így például az Észt festészet 1965—68 között Cí­mű kiállítás expresszív cím­lapját Tönis Vint készítette. A fiatal tervező munkája érzékelteti az észt művészet bemutatott időszakára jel­lemző kísérletező, újat kere­ső kedvet. Gyakori eset, hogy egy- egy egyéni kiállításhoz ma­ga a művész készíti el pla­kátját. így Avo Kerand ki­állításának katalógusát, meg­hívóját és plakátját is ma­ga tervezte. Ugyancsak ő készítette a most bemutatott Dürer plakátok egyikét. Több ismerős művész nevével ta­lálkozhat ezen a bemutatón a szolnoki közönség, hiszen az itt rendezett grafikai és bőrművésze ti kiállításon sze­repelt Eric Adamson, Mari Adamson, Peter Ulas, He­rald Eelma. Avo Keerend. Az ötvösművészeti kiállítá­son pedig egyik legnagyobb anyaggal rendelkező művész Salme Rauman volt. Hadd említsük meg, hogy a talli- nni városháza szélfogó fi­gurájának, a Szolnokon is közismert Vana Tomas-nak ma látható alakját ő készí­tette el a megrongálódott régi alapján. A bemutatott plakátok a Tallinn! Művészeti Múzeum és a minisztérium kiállítá­saihoz készültek. Egy ré­szük a köztársaság határain túl, vagy külföldön volt hi­vatott felkelteni a figyelmet az észt kiállítások iránt. Igyekeztünk újabb plakáto­kat is bemutatni, így a leg­frissebb darab a Művészeti Múzeum legutóbbi kiállítá­sához. Elmar Kits anyagá­hoz készült. 1972. április 27-én nyílt meg a tárlat, amely a közelmúltban el­hunyt művész posztumusz bemutatása. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság ér­demes művésze volt, sajnos stílusa eltért az észt mű­vészet úgynevezett realista vonalától. Örömmel rendeztem meg a Damjanich múzeum kéré­sére a kiállítást, mert így testvérvárosunk közönsége a grafikai és iparművészeti munkásságunk mellett némi ismeretet kaphat plakátmű­vészetünkből is. Helgi Viidu A Nagyvárad term épüt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje. 20 méter átmérőjű 500 személyes előadóteremben cs az izotóp laboratóriumban kezdik majd meg 1975-ben a munkát (MTI fotó — Kovács Gy. fel. — KS) Új egészségiigyi intézmények Észt plakátok a Szigligeti Színházban Nem feladatunk, hogy ez­zel a kis kiállítással az egész észt plakátművészetet bemutassuk. Válogatásunk csupán ízelítőt ad az észt plakátművészet színvonalá­ról. Gyakori, hogy egy-egy festmény, rajz vagy iparmű­vészeti műtárgy reproduk­ciójának feldolgozásával ké­szül a plakát. Szeretném fi­gyelmükbe ajánlani kitűnő Szolnokon tartózkodik Helgi Viidu, a tallinni Művészeti Múzeum művészettörté­nésze. Megkértük, hogy ismertesse olvasóinkkal azt a kamarabemutatót, amely a jövő héten nyílik meg az észt plakátművészet válogatott alkotásaiból a Szigligeti Színház előcsarnokában. scáktntt afm égett mgJ 3. Mise szent György napján Pirosbetűs ünnepként tar­tották nyilván április hu­szonnegyedikét, szent György napját. Ezen a har­cias ünnepen akarta Bakócz hercegprímás kihirdetni Bu­dán azt a pápai bullát, ame­lyet Rómából hozott magá­val. A bulla teljhatalmat biztosított Bakócznak ke­reszteshadak gyűjtésére • nemcsak a magyar király­ság területén, hanem a töb­bi kelet-európai országban is. De amíg nem talált fő­vezért. a hadak gyűjtését sem kezdhette meg. Már ki­szemelte Dózsát, ám hiány­zott kettőjük megállapodá­sa. A keresztesháború meg­hirdetésére leginkább alkal­mas szent György nap előtt egyezségre kellett jutnia a végvári lovaskapitánnyal. A vitézek ünnepe előtti napon, április huszonharma- dikán tárgyalt az esztergomi érsek Dózsával. Nem maradt ránk, miről folyhatott kö- t «öttük a vita, de ismerve a korabeli hazai és nemzet­közi állapotokat, s a tárgya­ló felek cselekedeteit, nem tévedhetünk túl nagyot, ha megkíséreljük vázolni az ál­láspontok tágabb körét. Bakócz Tamás pápa szere­tett volna lenni, ezért vo­nult előző évben káprázatos kísérettel Rómába, nem ép­pen reménytelenül. Akkor még szilárdnak látszott a Cambraii Liga. amelyben Európa valamennyi katoli­kus hatalmassága tömörült Velence el vészé jtésére. mi­vel a gazdag városállam fontosabbnak tartotta saját érdekeit, mint a törökök megfékezését. Gyula pápa kiátkozta a patríciusok köz­társaságát, mondván, hogy „Velence rosszabb a török­nél”. Ám Gyula pápa meg­halt és az utódlásáért folyó harcban alul maradtak a Liga hívei. Medici János lett a pápa X. Leó néven. Ű pedig veszedelmesebb el­lenfélnek tekintette Rómára nézve Franciaországot, Né­metországot, Spanyolorszá­got, mint Velencét, „amely mégiscsak olasz”. Feloldotta a hajós-kereskedő államot az egyházi átok alól, s hogy némileg Bakóczot is kárpó­tolja. oda ígérte neki a konstantinápolyi patriarchá­tust és teljhatalommal ru­házta fel a keresztesháború megindítására. Mivel pedig sem II. Ulász­ló magyar király, sem a fő­rangú nemesek nem újjong- tak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, a hereegérsek a tömegek fel­fegyverzésével. azok de­magóg lelkesítésével akarta elérni célját. Alig valószínű, hogy Dó­zsa György világosan átlát­hatta a nemzetközi politika erővonalait. Viszont katona létére annál világosabban ítélte meg az országra nehe­zedő török veszedelmet. En­nek elhárításáért tétovázás nélkül kész volt harcolni. Ezen túlmenően okkal gya­nítható, hogy a hercegér­sekkel való vitája elsősor­ban az ország belső helyze­tére vonatkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfössé- gét. a parasztság és az al­sóbb nemesi rétegek sanya­rú helyzetét, tisztában volt a hazáját szorongató kettős nyomás tarthatatlaságával. Ügy vélte, ha elvállalja a keresztesek fővezér! poszt­ját, alkalma nyílik hadait egyrészt a török megsem­misítésére vezetni, másrészt a hadi siker és a szervezett katonai erő birtokában ki­kényszerítheti a jobbágytö­megekre háruló terhek könnyítését. Amikor másnap sor ke­rült Buda várában a szent György napi ünnepélyes eseményekre, kezdetben mé: nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér. Dózsa jelen volt a sokadalomban, szá­mosán ismerték, mivel a kitüntetése körüli huza-vona révén vitézségének is híre szaladt. Főképp a katonák költötték jóhírét. ennek nyomán a tömeg is ünne­pelni kezdte. Mire elérkezett a mise ideje a szent Zsig- mond templomban, minden­ki természetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lo­vaskapitány, a király új lo­vagja a közismert katonák csoportjában foglal helyet. A szent Zsigmond temp­lom szűknek bizonyult a ha­talmas tömeg befogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcák megteltek, miközben Bakócz érsek misét celebrált az ol­tárnál. Ezt követően nép­gyűléssé változott át az ün­nepség. Bernát Pávia gróf, olasz püspök, a pápai udvar fő­jegyzője felolvasta a latin nyelvű római bullát, amely keresztesháborúba szólítja a katolikus egyház híveit. Az eredeti latin szöveget fennhangon fordította ma­gyarra Balázs ferencrendi szerzetes. Ezt követően Ba­kócz Tamás az oltár elé szó­lította Dózsa Györgyöt tíz vitéz társaságában. Az ő mellükre a hercegérsek sza­bója varrta fel a keresztes- háború jelvényét, a posztó­ból készült vörös keresztet. Közben világi papok és szerzetesek ugyancsak posz­tóból kereszteket Osztogattak a férfiaknak, hogy erősítsék ruhájukra, s ezzel nyilvánít­sák ki a háború iránti haj­landóságukat. A papok lel­kesítő beszédeket rögtönöz­tek, ahol csak megfordultak a tömegben. Ennek hatására valóban magával ragadta az elszántság az embereket, amikor Bakócz Tamás ki­bontotta a hatalmas fehér lobogót, rajta a vörös ke­reszttel. Abból pedig, hogy Dózsa Györgynek nyújtotta át a keresztesháború lobo­góját, megtudták, ki a fő­vezér. Minden úgy sikerült, ahogy remélte a hercegér­sek. Harcot hirdető szavai nyomán megalakultak a ke­resztes hadsereg első cso­portjai. A sok-sok gyalogos mellett már háromszáz lo­vasa is volt Dózsa György­nek. Késedelem nélkül át­kelt a Dunán frissen tobor­zott katonáival és a pesti oldalon hozzálátott a tábor berendezéséhez. Ügy mondják a korabeli szemtanúk, hogy a fővezér viselkedése lelkesítő benyo­mást tett híveire, önbizal­mat sugárzott, s miután új­ra kihirdette a pápai bullát, lakomára hívta seregalapító katonáit. De nyilván az is feltűnt a fővezérnek, hogy a neve­zetes miséről hiányzott az udvar, hiányoztak az or- szágnagyok. Ez baljós előjel volt... Gerencsér Miklós Következik: A VEZÉR VÁLASZA Márciusban adták ál a Róbert Károly körúton a Magyar Néphadsereg központi kórházát és rendelőintézetet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom